(20) Amelia és a vadász {12. fejezet}

Nehéz volt a mai fejezetet megalkotni, mert eredeti terveim szerint elkezdtem volna egy új történetet, azon dolgoztam a héten, de Emiliáék túlságosan is a fejemben ragadtak, és nem tudtam tőlük megszabadulni :) Így tulajdonképp egy nap leforgása alatt írtam meg a mai adagot, de szerintem elég jó lett :) 
Olvassátok, véleményezzétek bátran, remélem tetszeni fog :) 

12.

            A szívem hangosan kalapál, valahonnan mélyről az ösztöneim kiabálnak, hogy meneküljek, de Adlard csábító zsongása mindent betölt a fejemben.

            – H-hogy mi? – kérdezek vissza.

            – Kérlek, gyere hozzám, és légy a feleségem!

            – De hát… én ezt nem értem… miért?

            – Nincs hozzád fogható a vámpírok között, Emilia. Mindig is olyan gyönyörű arára vágytam, mint te – az asztal fölött megfogja a kezem, és mélyen a szemembe néz. – Úgy érzem, csak téged foglak tudni szeretni… nem tagadhatod meg tőlem a boldogságot. És én is azzá teszlek! Gondolj csak bele! – felszökken, és mögém lépked, a kezét a vállamra teszi, majd a távolba mutat. – Hosszú, boldogsággal teli, fiatal élet vár rád velem. Tiéd lehet ez mind! – odaadóan végigmutat a tájon, azután szomorú arccal visszaül a helyére. – A fajtám kihaló félben van, Emilia… a nagy háború után az én apám lett a vámpírok királya, én pedig a herceg. De atyám már öreg… hamarosan eltávozik közülünk, akkor pedig rám fog nehezedni a korona súlya… de egy ilyen társ mellett, mint te, könnyebb lenne! Kevés a vámpír… vissza akarom állítani népünk régi ragyogását! És ez sikerülni fog Matthew kiképzésével… és a gyermekemmel a szíved alatt.

(19) Amelia és a vadász {11. fejezet}

Ééééés hivatalosan is az Amelia és a vadász a legtovább kitartó történetem :) Bocsánat az esetleges írásbeli hibákért, sajnos még nem tudtam teljes mértékben leellenőrizni, így előfordulhat, hogy pár vessző nincs a helyén, de amint lesz időm, korrigálom :)
Jó olvasást ;)

11.

            Égett, emberi hússzag. Hány és hány alkalommal írtak és írtam már erről a témáról? Nem tudom miért vonzódnak az írók ehhez. Talán azért, mert ez egy olyan titokzatos inger, amit az átlagos ember sosem érez, és elképzelni sem tudja, milyen lehet. De már maga a kifejezés is mérhetetlen brutalitást hordoz magában, hisz ha egy ember ég, az vagy szenved, vagy már halott. Ennek a három, mérhetetlenül egyszerű szónak akkora ereje van, ami képes minden emberből ugyanazokat az érzéseket kihozni, ez pedig nem egyszerű. Ezek: az undor, a kíváncsiság, a félelem és a fájdalom.

            Én most leginkább egy mondatba tudnám kifejezni azt, amit érzek: undorodom magamtól, hogy kíváncsi voltam, és most félek, sose lesz vége a fájdalomnak.

           

(18) Amelia és a vadász {10. fejezet}

Ezen a héten is új fejezettel jöttem :) elnézéseteket kérem, magam is bevallom, hogy az utolsó két rész nem volt valami izgalmas... azonban ennek orvoslására elindítottam a főszálat (őszintén, már tényleg nagyon ideje volt), tehát ezentúl kárpótolva lesz az elmaradt feszültség és izgalom :)
Hogy az oldal is vonzóbb legyen, mint látjátok, eléggé fel lett újítva. Van már képvetítőnk, ahova folyamatosan új képek kerülnek majd fel, lett egy Ajánlók blokk is, ahova a tervben lévő történeteimről fogok írni ízelítőt(valószínűleg majd képekkel tűzdelve), illetve szintén újítás, hogy a szöveg aljára érve három választás közül be lehet jelölni azt, ami szerinted leginkább jellemzi az adott fejezetet. 
Nagyon remélem, hogy tetszik a változás és továbbra is örömet tudok okozni nektek hétről hétre :)


Bármilyen észrevétel és javaslat jöhet az e-mailemre :)

10.

            Amikor meglátom Matthewt, már alig kapok levegőt, pörög bennem az új információk által keltett adrenalin. Megvan mindkettőnk bajára a gyógyír! Széles mosollyal az arcán leül velem szemben.

            – Minek örülsz ennyire? – kíváncsiskodom.

Büszkén feltesz valami nagy zöld sátorszerűséget az asztalra.

            – Új zöld kabát? – szórakozottan felvonom a szemöldököm.

            – Az! Hát nem szép?

            – Olyan, mint a többi – somolygok.

            – Te ezt nem értheted – morog. – Beleolvastál a könyvbe?

Ne végre, végre! Hát erről akarok én beszélni!

(17) Amelia és a vadász {9. fejezet}

Nem is fűznék hozzá sok szót, itt van a kilencedik fejezet :) jó olvasást, jó szórakozást és ne feledjétek, egy megosztás is sokat segít ;) 

9.

            - Gyere már, ne kelljen még egyszer mondanom! – reccsenek Mattre.

            - Ugyan miért mennék? Három hete nem látott senki, most meg idejössz és pattogsz… ostoba liba – motyog a korsójába.

            Igen, igaz, hogy három hete alig mozdultam ki, de annak meg volt az oka. Hogy is mondjam? Nagyon nehéz egy zongoráról szórakoztató mesét írni.

            A fogadóban most a szokásosnál is sűrűbb a füst, ennek az oka, hogy a vadász annyit pöfékel, mint egy gyárkémény, nem tud odakint, mert zuhog az eső. Viharban az itteniek mindig morcosabbak egy kicsit, ez mindenkin meglátszik. Biztosan a tábortűz hiányzik nekik. Több a veszekedés és a kiabálás, de engem inkább megnyugtat a cseppek halk kopogása a tömör fán.

(16) Amelia és a vadász {8. fejezet}

Akkor most ez egy kis kiegészítő fejezetre sikerült, elvárásaim szerint a kilencedikben lesznek már érdekességek és izgalmak :) persze mindez csak nézőpont kérdése :) azért remélem nem fogtok unatkozni, jó olvasást kívánok :) esetleg ha másfajta történetet is szívesen olvasnátok, jelezzetek nekem e-mailben :) 


UI.: egy facebookos vagy akármilyen más megosztással sokat segíthettek :)

8.

            Lassan egy hét telt el azóta, hogy átváltoztam. Egy mär, azaz egy olyan… lény, aki egy erdőben lakik életre kelt meseszereplőkkel körülvéve és bár kitehetné a lábát az erdőn kívülre is, de nem érné meg. Annak általában végzetes következményei vannak. Amióta hivatalosan is itt élek, tengernyi rémtörténetet hallottam arról, hogy bánnak el a külvilágba tévedt hozzánk hasonlóval. Nem túl kedves módon… és nagyon kevesen ússzák meg szárazon. Ezért jobb, ha itt maradok… biztonságban.

(15) Amelia és a vadász {7. fejezet}

Akkor új fejezet. Ismét :D haha :D Tehát a legfőbb kritikusom szerint ez az eddigi legjobb :) reméltem ti is így fogjátok gondolni. Már csak azért is, mert ebben a fejezetben felderül az én kitalált kis világom ;) 
Jó szórakozást :)

UI.: egy megosztásos támogatást ismét örömmel vennék :)

7.

            Ne, megint a nyílhoz fognak érni! Ha még egyszer megrángatják, én abba belepusztulok! Így, hogy meg sem moccanok, egyre csökken a fájdalom… hagyjatok nyugodtan meghalni.

            - Emilia, Emilia – szólongat Matthew, miközben végigsimít az arcomon. – Ébredj fel!

            - Ébren… vagyok – válaszolok szaggatottan.

            - Találtunk… egy megoldást. De… annak következményei vannak. Hajlandó vagy vállalni őket?

            - Milyen következmények?

            - Hajlandó vagy vállalni őket? – ismétli erélyesebb hangon.

            - Nem… így nem…

Mély levegőt vesz.

(14) Amelia és a vadász {6. fejezet)

Végre valahára sikerült egy egész jónak mondható képet csinálnom Matthewról, tehát itt az ígért rajz :D 

Csak egy kicsit néz ki elmebeteg módon :D
Adom az olvasmányt, remélem tetszeni fog :)

UI.: egy megosztással lehet támogatni :) én nagyon örülnék :D

6.

            - Ez… hogy lehet? Eddig nem ilyen volt… - suttogom. – Mégis mi a franc ez?! Azonnal magyarázd el, hogy mi történik velem! – üvöltve kikapom Matthew ujjai közül a tükröt és dühösen a földhöz vágom, apró, csilingelő, fényes szilánkokra törik.

            - Ez mindent megmagyaráz... – motyog magában.

Újra elkapom a ruhája nyakát és fenyegetően sziszegni kezdek.

            - Ha nem magyarázod el, mi a picsa folyik itt, találok rá módot, hogy kinyírjalak. Esküszöm.