tag:blogger.com,1999:blog-1331461278101941542024-03-08T22:15:45.166+01:00Luna GrottLusie K Grottehttp://www.blogger.com/profile/05474902773657507520noreply@blogger.comBlogger13125tag:blogger.com,1999:blog-133146127810194154.post-58764909367504449342013-08-31T23:38:00.000+02:002015-09-28T19:33:27.452+02:00(22) Amelia és a vadász {13. fejezet}<b><span style="color: #e06666;">Hello, itt az új Amelia fejezet :) Kicsit rövid lett, de ezentúl sajnos rá kell majd térnem a rövidebb részekre, valószínűleg egy fejezetet fogok több részre bontani, de az új, fent található </span><a href="http://grottluna.blogspot.hu/p/tortenetek-es-fejezetei.html" target="_blank"><span style="color: cyan;">Történetek és fejezeteik</span></a><span style="color: #e06666;"> oldalnak köszönhetően könnyű lesz követni :)</span><br /><span style="color: #e06666;">A héten terveim szerint jön majd egy </span><a href="http://grottluna.blogspot.hu/p/tizenket-halott-sarkany.html" target="_blank"><span style="color: cyan;">Tizenkét halott sárkány</span></a><span style="color: #e06666;"> fejezet is :)</span></b><br />
<b><span style="color: #e06666;">jó olvasást ;)</span></b><br />
<br />
<br />
<b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="color: #cccccc;">13.</span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Próbáljuk
figyelmen kívül hagyni a Kastélyban történteket, inkább nem akarunk beszélni
róla. Se Matt, se én. Én legbelül még mindig remegek, és nem tudom eldönteni,
hogy annak hatására, hogy majdnem megerőszakoltak, vagy annak, hogy Lilyn
felfoghatatlanul rövid idő alatt lemészárolt több száz élőlényt. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Befogtunk
három lovat, a többit pedig szabadon engedtük. Így bandukolunk most, csendesen,
némán, egymásra sem pillantva, úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, Matt
nem ordított fájdalmában, én nem törtem meg. A vérem nem égette meg egy vámpír
torkát, mert kezdek Haxan lenni. Nem akarok az lenni… de úgy tűnik, hogy talán
van egy-két jó oldala is. A billog a hasamon azóta sem okoz tompa zsibbadást,
mintha ott sem lenne. </span></b><br />
<b><span style="color: #cccccc;"></span></b><br />
<a name='more'></a><b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Mattre
pillantok, valahonnan szerzett magának egy olyan bő inget, mint amit Adlard is
hordott, de már közel sem olyan makulátlanul fehér, mint eredeti pompájában. A
korbácsnyomokból lassan ugyan, de észrevehetően szivárog a vér, az festette át
a szövetet több sávban is vörösre. Rettenetesen aggódom érte, és a bőre
sápadtsága sem nyugtat meg. Miközben rajta tapadt a tekintetem, ő egyik
pillanatról a másikra ellazul, leesnek széles vállai, a feje előre csuklik,
majd nemes egyszerűséggel a ló alá esik. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Matthew!
– kiáltok utána, de még csak meg sem moccan a hangomra. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Legnagyobb
szerencsénkre az állat, gazdája leesése után rögtön megáll, így nem tapossa
agyon. Én rögtön lepattanok az enyémről, kicsit büszke is vagyok magamra,
mennyire belejöttem, de most fontosabb dolgom van az önajnározásnál. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Matthew…
– szólongatom félve, a karjaimba veszem őt, beletelik pár másodpercbe, amíg
magához tér, és felnyitja acélszürke szemeit. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Em… –
nyögi. – Mindjárt mehetünk tovább, csak… egy… pillanatra elbambultam. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Kesernyésen
mosolygok ezen, most nem akarok vele vitatkozni, de nevetni sincs kedvem.
Túlságosan is aggódom érte. A ruháján keresztül is érzem, milyen forró a teste,
belülről égeti a láz. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Kiment a
rohadt vállam – jegyzi meg fájdalmasan, miközben fel akar ülni, de azonnal visszarántom
őt. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Eszedbe
se jusson felkelni, most pihenned kell! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Mennünk
kell tovább… ez a hely… veszélyes este… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Nem
érdekel, ilyen állapotban akkor sem mozdulunk innen! Ki kell magad pihenned,
legalább a lázad menjen le! A közelben láttam egy patakot… mindjárt hozok onnan
vizet, oké? – addig kutakodom a csomagjaink között, amíg rá nem lelek a párnára
és a takaróra. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Gondosan
becsomagolom Matthew-t, csak utána indulok két vödörrel a csörgedező víz felé.
Nem kerültünk tőle olyan messze, így viszonylag hamar megteszem a távot. Amire
visszaérek, a vadász már mélyen szundikál. Ez egész jó hír… így legalább nem
szenved annyira. Fogalmam sincs, hogy borogatáson kívül még mivel
csillapíthatnám a lázát. Ha túl magasra szökik, akkor… nem. Ilyen nem fog előfordulni,
mert én meg fogom őt védeni, mint ahogy ő is tette már ezt számos alkalommal. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Fel kell
állítanom a sátrat, még mielőtt leszáll a sötétség, hogy legalább egy cseppnyi
védelmünk legyen a vadállatok ellen. Láttam már, ahogy összerakja, ahogy
szétszedi, de teljesen önállóan, segítség nélkül megcsinálni, hát… nem túl
egyszerű feladat. Van itt egy csomó vékony, fúrt bot, több vastag, szegecselt,
egy csomó kötél és egy borzasztóan nehéz, vízhatlan ponyva. Hát végül is…
maximum nem úgy fog kinézni, ahogy általában szokott. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Már jócskán
fent vannak a holdak, amikor fellélegezhetek. Rengeteg időt töltöttem a
sátorcsinálással, de nagyjából sikerült. Nem fog összedőlni, erről
megbizonyosodtam néhány rángatással, és legalább lesz hol átvészelnünk az
éjszakákat. Nem tudom, Mattnek mennyi idő kell majd. Azóta sem ébredt fel. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Hé… –
kicsit megrázom, de nem reagál rá semmit. – Matthew Roys! – szólok rá egy
kicsit erélyesebben, erre felnyílnak a rövid szempillái, és hunyorogva mered
rám. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Mi
történt? – morogja. – Miért van sötét? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Elaludtál
és közben beesteledett, de felállítottam a sátrat, gyere! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Egyedül?
– csodálkozik el. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Fel
kellett magam találnom – mosolygok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A vállamat
támaszként használva betámolyog a kör alakú sátorba, ezután rögtön a takarók
közé esik. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Egész
ügyes – mondja. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Hogy
érzed magad? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Jobban… -
nyögi. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Ne
hazudj! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Tényleg
jobban, ne aggódj. Csak… ki kell magam pihennem – mondandója végén hatalmasat
ásít. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Nem fogok
vele vitatkozni. Tudom, hogy nincs jobban… látom rajta. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Ekkor jut
eszembe, hogy nem gyűjtöttem tűzifát. Ó, a büdös francba, hogy felejthettem el?
Ha nincs fény, minden vadállat be fog ide merészkedni, ráadásul a takaró alatt
is fázni fogunk. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Hé! –
hallom a hátam mögül a hangot, amire össze is rezzenek félelmemben. – Te nem
fekszel le? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – D-de,
csak… csak még el kell intéznem pár dolgot… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Em,
odakint olyan sötét van, hogy semmit sem fogsz látni, gyere, és feküdj le! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Ahhoz
képest, hogy egy napon át lázasan feküdtél, most megint nagyon megnőtt a szád,
Roys! – reccsenek rá. – Csendesen jobban szeretlek… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Nekem
mindegy, hogy, csak szeress… – motyogja alig hallhatóan, amire hatalmasat
dobban a szívem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Hogy mi? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Ne
figyelj rám, bevertem a fejem. Na, gyere! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Mindjárt,
csak… pisilni kell – hazudom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Igazából
megpróbálkozom összeszedni legalább egy kevéske tűzifát. Mattnek igaza volt, az
orromig sem látok el, olyan sötét van, és hiába világítanak fölöttem a holdak
és a csillagok, a lombkoronák nem engedik át a fényt, mintha… mintha valami
olyasmi folyna ebben az erdőrészben, amit senki és semmi sem láthat meg. Valami
sötét. És gonosz. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Épp, hogy
fel tudok szedni pár faágat, amikor megrezzen a bokor előttem. Azonnal felkapom
a fejem, bennem szakad a levegő. Ha ez egy éhes vadállat, akkor végem… nyilván
gyorsabban tépne szét, mint ahogy azt bárki is meg tudná akadályozni, főleg nem
egy elgyengült férfi. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Lassan, de
biztosan hátrálni kezdek, épp jókor, mert a hófehér tigris, ami most sétál elő,
egyenesen belém szaladt volna. Megdermed a levegő körülöttem, azonnal elfog a
rettegés, legszívesebben elrohannék, de az biztosan csak rontana a helyzeten. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – M-Matt… –
nyekergem halkan, alig jön ki hang a torkomon. – Matt… – ismétlem, de semmi
válasz, az állat pedig egyre közeledik. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Kicsapódik
rajtam a hidegveríték, ahogy végignézek a jószágon. Jóval nagyobb, mint az
átlagos, embermagasságú, a mancsa nagyobb, mint az én fejem, és a szeme… a
szeme… az aranyszínű íriszébe lila cirmok költöztek… akár az enyém. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A tigris
felmordul, tűhegyes fogai tompán rajzolódnak ki a homályban, nyál csorog
ráncosodó szájából, és még mindig egyre csak közelít és közelít. Végül nem
tudok tovább menni, a hátam egy törzsnek nyomódik. Itt a vég… eljött… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Sikoltani
akarok, de nem megy, a hang félelembe fullad. Lehunyom a szemeim, hogy ne
lássam, mikor csap le rám a halál, de amikor pár másodperc elteltével sem
történik semmi, fél szemmel kukucskálni kezdek. Az állatot nem látom sehol,
mintha köddé vált volna. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, a rám szállt nyugalom
azonban szinte rögtön elillan, ahogy elégedett morgást hallok a föld felől. A
fehér tigris úgy terül el a lábaimnál, akár a frissen esett, szűz hó, és
kíváncsian méreget engem. Mintha a saját szemeimbe néznék. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Kihasználva
az állat lustaságát, azonnal a sátorba rohanok, nem, mintha túl nagy
biztonságot nyújtana egy több száz kilós vad ellen. Egyáltalán, hogy a francba
kerül ide tigris?! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Matt! –
szólok rá erélyesen, de suttogva. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Mi van? –
morog álmosan. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – K-kint
van egy tigris… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Hogy mi?
– azonnal felpattan, de vissza is esik fájdalmában. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Nyugalom,
azt… azt hiszem, hogy nem lesz vele baj… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Miből
gondolod? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Lefeküdt
a lábam előtt… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Hátára fordult?
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Nem, de…
nem tűnt úgy, mint aki bántani akarna.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Kint van
még? – kérdi izgatottan. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Kinézek a
sátorból, a tigris még mindig a fa tövében fekszik, méghozzá összegömbölyödve,
mint egy játékos cica. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Igen…
alszik. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Ha eddig
nem jött be, akkor nem hiszem, hogy ezután be fog. De – nyújtja nekem a kardját
–, ez legyen nálad, most gyorsabb vagy, mint én. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Rendben… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – És most,
feküdj le! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Hogy
érzed magad? – kérdezem aggódva. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Fáj
mindenem, Em… pihenni szeretnék. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Halványan
elmosolyodom. Annak ellenére, hogy fáj mindene, még mindig tökéletesen tud
parancsolgatni. Ez Matthew. Már hiányzott. Hirtelen eszembe jutnak a szavai,
amiket még a Kastélyban mondott, miszerint előbb legyen tőle gyerekem, mint egy
vámpírtól… tényleg képes lett volna megtenni? Ahogy hallottam, nagyon utálta a
gyerekeket… nem viselte el őket, egyáltalán, és tisztán kijelentette a
sajtónak, hogy ő nem akar sajátot, mert csak teher. Régen hatalmas port kavart
ez az egész. Ennyire megváltozott volna a véleménye? Ennyire féltett? Aztán…
aztán azt mondta, szeret… bár bevallotta, csak azért tette, hogy kizökkentsen a
bűbájból, de akkor is… nagyon aranyos volt. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Ellágyult
arccal bámulom őt. Nem bírnám ki, ha elveszteném. Ő az egyetlen támaszom ezen a
helyen. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Ahogy
lefekszem, valami megnyomja az oldalam. Ekkor ugrik be az a kenőcs, amit Lilyn
adott, hogy ezzel kezeljem le a sérüléseket. Nem hiszem, hogy okos ötlet…
láthatóan nem nagyon kedvelik egymást, és nekem se a szívem csücske… de egyszer
már megmentett minket. Igaz, sok ember árán… jaj, olyan tanácstalan vagyok!
Sosem bírtam, amikor túl nagy felelősség nyomta a vállam, és most egy élet függ
tőlem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Hiába
próbálok gondolkodni, annyira hideg van tűz nélkül, hogy mást sem hallok, csak
az összekoccanó fogaimat. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Bújj ide!
– szól a vadász álmos hangon. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – H-hogy
mi?... – még szerencse, hogy sötét van, így nem láthatja azt, hogy még a fülem
is elpirult.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Azt
mondtam, hogy bújj ide! Akkora zajt csapsz, hogy képtelenség aludni! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – De…</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Matt egy
szót sem tűr tovább, ő kúszik oda hozzám, majd fél testével a földbe lapítva
engem, rám vetődik. Basszus, basszus, basszus! Olyan közel van… túl közel…
olyan nehéz, olyan izmos… olyan forró a bőre. Vajon érzi a zavarom? Direkt hoz
ilyen helyzetbe? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Az egyik
lábát átveti az enyémen, úgy, ahogy a karját is, az arca pedig szinte az
enyémhez ér, a fülemen érzem nehézkes zihálását. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Ehh-hehe…
– nevetgélek zavartan. – A lázas melegíti a gondozóját? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – És vak
vezet világtalant – ez az utolsó mondat, amit kiejt szépen ívelt száján, ezután
elalszik. Ezt onnan tudom, hogy a légzése nagyon lelassul, monotonná, nyugodttá
válik. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Nehezen
ugyan, de lassacskán engem is elnyom az álom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Reggel arra
ébredek, hogy melegem van. Matthew ugyanolyan pozícióban fekszik rajtam, mint
ahogy elaludt, de a bőre sokkal melegebb, a láza az egekbe szökött! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Azonnal
hátra fordítom, és szólongatni kezdem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Matt!
Ébredj! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Amikor
észreveszem, hogy semmi haszna, elcsattan pár jó szándékú pofon, de még csak
meg sem rezdül rá. Francba, olyan forró, mintha tűz égetné! Gyorsan borogatást
teszek a homlokára, mást nem tudok, mint imádkozni érte. Éjjel a kenőccsel
kapcsolatban rémálmaim voltak, biztosan nem fogom rákenni, és szerintem ő sem
akarná. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Pár óra
múlva elhatározom, hogy keresek valami élelmet és estére tűzifát, mert így meg
fogunk fagyni. Kilépve meglepette tapasztalom, hogy a tigris még mindig ott
henyél a fa árnyékában. Összeszorul a gyomrom félelmemben, amit ő rögtön
megérez és felpillant rám, mintha csak azt akarná közölni, nem akar bántani. Visszahajtja
a fejét hatalmas mancsára, közben nagyot sóhajt. Bátorságot veszek magamon és
elindulok a patak felé, de pár lépést sem teszek, amikor puha tappancsok könnyed
neszezését hallom meg magam mögül. Az óriás, fehér tigris felállt és követ
engem! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Próbálok
nem rá figyelni, inkább előre fordulok és megszaporázom a lépteim, de ő végig a
nyomomban van, egy percre sem hagy el. Végül a csörgedező vízhez érek, átfut az
agyamon, hogy át kéne ugrani rajta, de túlságosan széles, ráadásul mély is, és
a sodrása sem elhanyagolható. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Meleg
lehelet borzolja össze a tarkómon a fekete hajszálakat, majd egy kis lökést
érzek. Lassan fordulok meg, a tigris olyan közel áll hozzám, hogy szinte
belelök a patakba, de látom rajta, ez nem célja. Inkább kíváncsian vizsgálgat
engem, mint ahogy eddig is tette. Szagolgat, egy kicsit a lábamhoz érteti a
mancsát, majd amikor megbizonyosodik róla, hogy én sem akarom bántani őt – nem,
mintha túl sok mindent tudnék vele csinálni –, végignyal az arcomon.
Meglepetten pislogok rá. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – N-nem
fogsz bántani, u-ugye? – tudom, hogy hülyeség hozzá beszélni, de mintha
megértené, hátrál egy lépést és lehatja előttem a fejét. Én valami belső
hangtól vezérelve automatikusan a kemény bundára helyezem a kezem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Már nem
félek, belül teljesen megnyugodtam, most már biztosan tudom, hogy ő nem az
ellenségem, de azért, ha egy vadállatról van szó, nem árt mindig óvatosnak
lenni. Kicsit… sarkított példa, de ezt Mattnél is megtapasztaltam már. Tényleg,
sietnem kell! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Először is
megtöltöm a vödröket vízzel, másodszor, fogalmam sincs, hogy gondoltam, hogy
majd én szerzek élelmet. Őzre, vagy ilyesmire semmi esélyem. Sosem csináltam
még ehhez hasonlót, New Yorkból jöttem, az istenit neki! Bár pár halat látok…
ha tudnék valami hálószerűt csinálni, akkor talán… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A tigris,
mintha olvasna a gondolataimban, beugrik a vízbe, ledugja a fejét, majd pár
másodperccel később egy nagyobbacska, ficánkoló hallal tér vissza. Aztán egy
újabbal, majd újabbal. Nem győzök csodálkozni, tátott szájjal bámulom a
folyamatot, eddig azt hittem, hogy ez a világ legnagyobb mesés közhelye, aztán
jut csak eszemben, hogy hol is vagyok… hisz ez a Mär… a mesék és az azokkal
járó közhelyek tárháza. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Kesernyés
mosollyal nyugtázom ezt. Jó lesz innen elszabadulni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A tigris
kiugrik a vízből, megrázza magát, majd, mint aki siettetni akar, elindul a
táborhelyünk felé. Pártolom az ötletet, rá kell kukkantanom a vadászra. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Innentől a
dolgok egész egyszerűen mentek, bár a halbelezés nem igazán a kedvenc munkám,
és a tűzgyújtás sem leányálom, de hát most nekem kell a gondoskodó szerepét
játszanom. Sasha – így neveztem el az állatot –, különösen élvezi a tűz
melegségét, elégedetten nyújtózik el mellette, amíg én a halakat sütöm. Épp,
hogy elkészülnek, szinte vezényszóra elhúzódik a sátor ajtaja, és a hullasápadt
Matt tántorog ki rajta. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Hé! –
pattanok oda rögtön, támaszt adva neki. – Menj vissza! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Pokolba
azzal a poshadt levegővel! – morog, de érezni, hogy szinte teljesen kifogyott
az erőből. – Friss levegőt akarok! – alig tud tenni pár lépést, lerogy a fűbe a
tűz mellé. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Hogy
vagy? – kérdem aggodalmaskodva, pedig tudom, hogy ostobaság. Nincs jól. Nagyon
nincs. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Remekül! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Matt… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> –
Rettenetesen, Emilia… ha ez jobban tetszik. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Én csak
segíteni próbálok… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A férfi
nagyot sóhajt. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Tudom…
bocs. Nos, fáj mindenem, alig tudok járni, a vállam még mindig nem állt vissza.
A sebeim… azt hiszem el fognak fertőződni, akkor pedig… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Csend! –
reccsenek rá idegesen. – Inkább egyél! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Te
fogtad? – veszi el az egyik botra tűzött sült halat. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Sasha –
jelentem ki büszkén. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Sasha? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Oldalra
bökök a fejemmel a lustálkodó állatra. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Oh… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Meg sem
lepődsz rajta? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Megvonja a
vállát. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> –
Túlságosan fáradt vagyok a meglepődésre. Ha nem bánt, akkor nincs gond. Sok
hozzá hasonló útitárssal találkoztam már a Märben, csak idő kérdése volt, hogy
hozzánk is csatlakozzon egy – a higiéniával mit sem törődve, a fűbe teszi az
ételt, és onnan csipeget. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Odacsoszogok
hozzá, majd a homlokára teszem a tenyerem, ami hamarosan lecsúszik a nyakára. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Kicsit
lement a lázad. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Érzem… –
morogja Matt, miközben éles tekintetét az enyémbe fúrja. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Most nem
tudok annyira elkalandozni benne, az izzó ezüstről elvonják a figyelmem a szeme
alatt húzódó, lila sávok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Em… át
kell beszélnünk, hogy mi lesz, ha… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Nincs ha!
– vágom rá azonnal. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Ha
meghalok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Nem
fogsz! – kiáltok fel. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – De… elég
nagy az esély rá, ha nem lát orvos, viszont ilyen állapotban nem tudok utazni…</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Nem fogsz
meghalni! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Emilia… –
búgja, de én félbe szakítom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Nem fogsz
meghalni! – ismétlem magam, de a mondat végén bennem akad a szó. Mi van, ha
mégis?... </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Matthew
nagy levegőt vesz, de inkább nem mond semmit. Nem akar engem elszomorítani,
pedig én is tudom, igaza van. Ha nem kap megfelelő ellátást… akkor… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> –
Visszamegyek… – nyögi, miközben feláll. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Segítek! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Hagyd
csak… – komótosan bebiceg a sátorba. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Teljesen
kétségbeesek, nem tudom, mit kéne vele csinálnom. Gyógyszerem nincs, a kenőcsöt
túlságosan kockázatos lenne használni. Egyetlen választásom, hogy megpróbálom
vízzel kimosnia a sebeit, de jobbnak látom előtte felforralni a vizet, így ez
ennek egy picit várnia kell. Még szerencse, hogy van fémvödrünk is, így
hamarosan már gőzölög és gyöngyözik a folyadék. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Matt! –
mondom a forró vödörrel való óvatoskodás közepette. – Van egy ötletem. Kimosom
a sebeid, rendben? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Nem kapok
választ a mozdulatlanul heverő férfitől, ezért letérdelek mellé és magamtól
kezdem kigombolni az ingjét, azonban rögtön feltűnik valami. Matthew még a
reggelinél is forróbb! Nagyon remélem, hogy csak a meleg víz miatt érzem
ilyennek, mert ez már nem normális, egyáltalán nem! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A mellkasára
akarom tenni a kezem, hogy érezzem a szívverését, de az ostornyomok túlságosan
is sűrűn hálózzák be, ráadásul az összes seb széle elfeketedett, az őket
körülvevő hajszálerek sötétlilán rajzolódnak ki a sápatag bőr alól. Más utat
kell keresnem, a nyakához érek, a szívdobogása a normálishoz képest legalább
ötször gyorsabb! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Matt! –
ordítok rá, amire megrebbennek a rövid pillák. Az ezüst íriszek szinte fehéren
bukkannak elő a sötét szemhéj alól, a láztól úgy csillognak, mint egy
tikkasztó, nyári napon a fodrozódó tó felszíne. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Em… –
nyögi elhaló hangon. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – K-kimosom
a sebeid, és minden oké lesz, r-rendben? – remegő kézzel mártok bele egy
rongyot a gőzölgő vízbe, de amint a vadász testéhez érne, ő elkapja a csuklóm. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – N-ne… felesleges.
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Dehogy felesleges!
Kimosom őket, és minden rendben lesz, meglátod! – vitatkozom kétségbeesetten,
de már érzem a sírás előszelét. Nem szabad előtörnie belőlem, erősnek kell
lennem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Em…
p-pakolj össze és… menj vissza a faluba, rendben? Pró… próbálj meg boldog lenni…
itt… sajnálom, hogy csak idáig tudtam neked… segíteni… emlékszel még az útra?</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Nem kell
semmire sem emlékeznem, mert meg fogjuk találni a Nagykönyvtárat és kijutunk
innen, még mielőtt megszületne Alice és Gregory babája! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – N-ne
vitatkozzon velem, Miss Quinn! – próbál viccelődni. – Mindig csak vitatkozol
velem… ha tudnád… hányszor akartalak… elfenekelni emiatt, hehe… – elmélázott
mosoly húzódik ajkaira. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Én már nem
tudok mit mondani, egyre inkább azon igyekszem, hogy visszafojtsam a sírást. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Még
mindig… szörnyetegnek tartasz? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Sosem
tartottalak annak. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Akkor…
megérdemlek egy… utolsó kívánságot? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Ne
beszélj ostobaságokat! Nem fogsz meghalni! – rázom a fejem, még mindig tagadom
magamnak a nyilvánvalót. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Megcsókolnál,
Emilia?... Szeretném… még utoljára… érezni őket – a mondat végén fájdalmasan
felhörög.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Ebből
elég! – lecseppen egy könnycseppem, de ennyi. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – M-mi? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Belekapaszkodom
a kezébe, és neki fájdalmasan ugyan, de felültetem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Most
azonnal elmegyünk egy orvoshoz! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Emilia…
nem bírom ki. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Akkor
mindegy nem?! Vagy itt halsz meg, vagy út közben! De legalább megpróbáltuk! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Matthew egy
pillanatra habozik, majd nyögvenyelősen két lábra áll, de nagyon remeg, én
akadályozom meg az összecsuklásban. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Sasha! –
kiáltok kétségbeesetten, az állat rögtön kapja magát, hasra fekszik előttünk,
teljesen nyugodtan hagyja, hogy felüljünk a hátára. A farkas nincs beszámítható
állapotban, én nem tudom, merre van a város, így csak az állatnak tudok
könyörögni. – Kérlek… vigyél minket a legközelebbi városba… gyorsan! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Ő pedig,
mintha ember lenne, el is indul, rögtön, amint végigmondom. Mattet szorosan
tartom magamhoz, miközben a vágtázó fehér tigrisbe kapaszkodom. A férfi a
mellkasomnak dőlt, szaporán zihál, és tudom, nincs sok neki hátra. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> –
Gyorsabban! – parancsolom, Sasha pedig engedelmeskedik. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Több, mint
két óra kell, amíg elérjük a várost, pedig Sasha szupergyors. Jó, hogy rögtön
rápattantam, lovakkal ez sokkal több idő lett volna. Matt még él, de alig…
érzem, ahogy percről percre gyengül, nekem pedig egyre erősebben kell őt
tartanom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A nyitott
kaput két fáklya világítja meg, azonban a bejutás nem lesz ilyen könnyű, őrök
védik a betolakodók ellen. Hiába rémülnek meg az ember nagyságú tigris láttán,
nem hátrálnak meg, rettenthetetlen harcosnak tűnnek, bár nem értem, teljesen
felesleges ott állniuk, hisz nincs sánc a város körül, csak az üres kapu. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Állj! –
kiáltanak rám, amire én lefékezem az állatot, ami azonnal fújtatni kezd. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Kérem, a
barátom haldoklik! – kiabálom rémülten. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Amint
meglátják a holtsápadt férfit a karjaim közt, rögtön segítenek nekem, hoznak
egy hordágyat, felfektetik rá Mattet. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Jöjjön
utánunk! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Lecsúszok
Sash-ről, és futólépésben követem őket. Nem megyünk messze, a város szélén
található, méretes villaszerűségbe tartunk. A két katona dörömböl az ajtón,
amire egy öreg, őszszakállas, pizsamás férfi nyit ajtót, mécsessel a kezében.
Egy szót sem kell szólni, azonnal behív minket, Mattet beviteti egy szobába, de
amikor én is be akarok menni, ő nem hagyja. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Maradjon
itt, kedvesem! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Bent
szeretnék vele lenni! – nyögöm könnyekkel küszködve. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> –
Egyikőjüknek se tenne jót! Majd az inasok elszállásolják! – csak ennyit mond, beviharzik
a helyiségbe, ahol az útitársam haldoklik. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Ebben a
pillanatban megjelenik mellettem két mär, akik beráncigálnak egy szobába. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> –
Engedjetek! – kapálózok, de túl erősek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Ugyan nem
szándékosan, de elég erőteljesen taszítanak be az ágyba, majd hallom, hogy
kulcsra zárják az ajtót. Ekkor robban ki belőlem minden, vigasztalhatatlan
sírásban fakadok ki, le sem állok vele, amíg el nem nyom a fáradtság. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Reggel
zárkattanásra ébredek. Meglepetten tapasztalom, hogy ugyanúgy vagyok, mint
este, a földön térdelve, de felső testemmel az ágyon. A szemeim fájnak, de
megerőltetem magam, és az ajtó irányába fordulok, az öreg férfi áll ott, aki az
este Mattel maradt. Biztosan ő az orvos. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Jó
reggelt! – köszön nekem. – A nevem Anton, én vagyok a város orvosa. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> –
Ö-örvendek… Emilia. A barátom… hogy van? – kérdem lélegzetvisszafojtva. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Anton
nagyot sóhajt, leül mellém az ágyra. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Őszintén
szólva… nem túl fényesen. Az összes sebe elfertőződött… fennáll a vérmérgezés
veszélye, továbbá a hihetetlen magas láz sem tesz neki jót. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – M-mit
tudott vele csinálni? Van… valami gyógyszere, ami… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Gyógyfüvekkel
kenjük a sebeit, és piócás vértisztítást alkalmazunk… de… sajnálom, nem sok
esélyt látok. Túl későn hozta ide hozzám. Sajnálom.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> –
Bemehetnék hozzá? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Bólint,
majd ahhoz a szobához vezet, ahova tegnap este Mattet vitték. Az ágyon fekszik
mozdulatlanul, mintha halott lenne. A válláig fehér lepel borítja, a haját
átáztatta a homlokán lévő borogatásból csordogáló víz. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> –
Egyáltalán nem tért magához… egyelőre csak ennyit tehetünk érte. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Itt
maradhatok vele? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Nem
ajánlom. Nem segít rajta sem, és ön is csak magát sanyargatná ezzel. Higgye el
nekem! Inkább menjen, sétáljon egyet a városban, rendben? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Nem
tudom… – szomorúan nézem a sápadt bőrű vadászt. – Talán… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Rendben,
én is így gondoltam! Akkor menjen, nézzen körül, aztán jöjjön ide vissza,
vendégül látom, amíg csak kell. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Köszönöm…
<br />
Kikullogok a bejáratig, majd
kinyitom magam előtt. Azonnal megcsap a friss levegő, ami eléggé jót tesz a
fejemnek. A dokinak igaza van, ez legalább nekem jól esik, Matt pedig nem fog
hamarabb meggyógyulni, ha ott ülök mellette. <br />
Kellemes ez a város, nagyon
szerény, még a centrum felé haladva is zsúpfedeles házikók mosolyognak rám,
akárcsak a faluban. Kicsit azért hiányzik, ott minden olyan jó volt, nem voltak
gondok, de amint elindultunk, minden a feje tetejére állt. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Rátalálok
egy kis piacra, az árusok nyakláncokat, karkötőket árulnak, frissen sült
kenyeret és kalácsot, azonban így, fél nap után, valami igencsak furcsa ebben a
városban… nincsenek nők. Egyáltalán. Csak kislányok, akik még sikoltozva kergetik
egymást a bódék között. Eléggé ijesztő, remélem… fujj… nem valami beteg hely
ez. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Az egyik
fonott copfos, szőke kislány nem figyel eléggé, és belém rohan. Szeppenten
pislog fel rám, én kedvesen rámosolygok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Szia,
hogy hívnak? – kérdem tőle, de nincs ideje válaszolni, egy dühös férfi lép oda
hozzánk, és elvonja tőlem a leányt. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Hagyja
békén a lányom! – ezzel ott is hagynak. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Tehát a
játszadozó gyermekek szerető apjuk karjába rohannak olyan sietve, és nem az
elfajzott szexuális ízlésről van szó. Akkor mégis miért? Egyszerűen csak így
hozta a sors? De akkor hol van annak a sok gyereknek az édesanyja? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Épp egy
kovácsműhely mellett haladok el, egy piszkos, izmos férfi bőrkötényben dolgozik
valamin, de elég közel ahhoz, hogy meg lehessen csodálni munka közben.
Szőkésbarna haj, kidolgozott test, neki kell, hogy legyen valakije. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> –
E-elnézést! – szólok be hozzá kicsit félve, de a szikrát hányó kalapácscsapások
közepette nem hallja meg. – Elnézést! – veszem erélyesebbre a hangom, ekkor
felpillant, de azonnal el is csodálkozik. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Mit
szeretnél? – hirtelen aztán komorra vált. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Lehet,
hogy… hülyeségnek hangzik, de… nem tudom, kit kérdezhetnék meg róla, szóval…
feltűnt itt valami… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Mégpedig?
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Én tegnap
este érkeztem és… szóval… nem látok egy nőt sem. Ez miért van?</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Jobb
lenne, ha minél hamarabb el is húznád innen a csíkot! – vakkant rám illetlenül.
Amilyen jóképű, olyan szemét.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Nem
tehetem, a barátom… nagyon… nagyon beteg és az orvos kezeli. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Az még
jobb, húzz el innen, amint lehet! – feljebb emeli a hangját.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Ennek meg
mi baja?... </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Ez a
barát férfi? – kérdi aztán kis idő után megenyhülve, amikor épp elindultam
volna. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – I-igen… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – És
szerelmes vagy belé? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Az arcomba
fut a vér. Ez mégis hogy a büdös francba jön ide?! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Nem!
Egyáltalán nem! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Akkor jó…
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Miért? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> – Ezen a
helyen a nőknek nem szabad szerelmesnek lenniük!</span></b></div>
<br />
<br />Lusie K Grottehttp://www.blogger.com/profile/05474902773657507520noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-133146127810194154.post-35383409166380429412013-08-24T19:52:00.001+02:002015-09-28T19:33:27.435+02:00(21) Tizenkét halott sárkány {prológus}<h4>
<span style="color: cyan;">A fejezet (oldalt) frissítve, javítva lett, pontosabban a két főhős első személyes találkozását, beszélgetésüket alakítottam át! Elnézést kérek mindenkitől, többet ilyen nem fordul elő! </span></h4>
<b><span style="color: lime;"> <a href="http://grottluna.blogspot.hu/p/tizenket-halott-sarkany.html" target="_blank"><span style="color: lime;">Tovább a fejezetre >> </span></a></span></b><br />
<span style="color: #e06666;"><b><br /></b></span>
<span style="color: #e06666;"><b>Sziasztok :)<br />A mai napra egy új történettel készültem, és előre elmondom, ez nem azt jelenti, hogy nem fogom folytatni Emiliáékat, jövő héten ismét azzal jövök, de bevallom őszintén, hogy ezen a héten valamiért nem tudtam bennük gondolkodni :/ Elkeseredésre nincs ok, nem maradnak abba :)<br />De lássuk az új történetet! Leginkább misztikus-kalandnak tudnám leírni egy kis történelmi ízzel, csipetnyi romantikával :) Az első alkotásom, amit E/3-ban és múltidőben írok, nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre :)<br />Hogy ne legyen akkora kavarodás, a Főoldalra csak a prológust teszem ki, az egész fejezetet oldalt találjátok meg! </b></span><br />
<span style="color: #e06666;"><b>Illetve, ha járnak itt Vámpírnaplók fanok, azoknak előre szeretném jelezni, hogy az Ian-Nina páros pusztán a véletlen műve! :D<br />Szeretném azt is hozzátenni, hogy az írói szabadság jegyében megváltoztattam pár dolgot, hisz nem vagyok járatos a Yale területén, a neten meg szinte semmi használhatót nem találtam, kérlek, ezt nézzétek el nekem :)<br />Tehát jó olvasást kívánok ehhez a kis ízelítőhöz, ami a Tizenkét halott sárkány címet viseli! :) </b></span><br />
<b><span style="color: #e06666;"> Véleményt nyilvánítani és osztani ér! :D</span><br /><br /><br /><span style="color: #e06666;">UI.: az esetleges kisebb hibák korrigálására később kerül sor, sajnos nem találtam tesztolvasókat :( De ha éreztek kedvet arra, hogy ti azok legyetek, akkor nyugodtan jelezzetek :)</span><br /><br /></b><br />
<br />
<span style="color: #cccccc;"><b><br /></b></span>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 18.0pt;"><span style="color: #cccccc;">Tizenkét halott sárkány
<o:p></o:p></span></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<b><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><span style="color: #cccccc;">Prológus </span></span></i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"> <span style="color: #cccccc;"><b>A férfi egy hatalmas kandalló előtt
állt, a szemüvegén megcsillantak a narancssárga lángnyelvek. Bordó köntösében
gyönyörködött a falon lógó térképben, amire talán egy ősi, rég elfeledett
földrész domborzata volt rajzolva, közben időről-időre beleszívott a pipájába.
A titkárnője csupán pár perce ébresztette fel, és, ha ez nem lenne elég, meg is
váratták. De mindez nem zavarta az idősödő professzort, hisz az új hírek sokkal
fontosabbak voltak bármi másnál a világon.<o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> Kisvártatva három ember lépett be a
hatalmas szobába, a legkisebb csodálkozó hangon sóhajtott. Az alig tizenhárom
éves lány még sosem járt ezen a helyen, de mélységesen lenyűgözték a kitömött
vadállatok, a falról lógó agyarak és csontok. Két oldalról szülei fogták közre,
akik kötelességtudóan vezették lányukat a pipázó férfi elé. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Örülök, hogy megérkeztek! –
fordult feléjük kissé komor arccal a professzor. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Elnézést kérünk a késésért, de nem
számítottunk ilyen késői hívásra – mentegetőzött az apa. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Semmi gond – enyhült meg a morc
ember, majd a mézszőke hajú lányra vetette pillantását. – Elég okos? <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – A legokosabb az osztályában –
biccentett büszkén a szintén szőke édesanya. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Akkor úgy neveljétek, hogy a
Yale-re fog járni! <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – De uram, miért ilyen sürgős? –
kíváncsiskodott a széles vállú férfi, aki ugyanazon az egyetemen tanít, ahova
most a lányát is járatni akarják. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Felébredtek, Edward – jelentette
ki monoton hangon. – Pár órája jelzett a beépített nővér, hogy felébredtek…
azóta a műszerészek is jelentették, hogy az orichalcum aktiválódott. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> A két szülő arcából kifutott a vér,
leányuknak viszont fogalma sem volt arról, mi történik körülötte. Ő csak azért
mérges, mert elrángatták a legjobb barátnője pizsamapartijáról. <i>(az előbb úgy tűnt, hogy lenyűgözi amit lát,
és most mérges?)</i><o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Felébredtek? – szédelgett Sonja,
aki kétségbeesetten férje karjába kapaszkodott. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Úgy tűnik, az istenek a mi
generációnkat választották a feladat végrehajtásához – mosolygott a professzor.
<o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – De uram, az előbb azt említette,
hogy mindketten! <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Igen, Edward… és itt van a
bökkenő. Azt hiszik egymásról, hogy testvérek.<o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Micsoda?! – sikoltott fel a csinos
nő. – Most mihez fogunk kezdeni, Robert? – kérdezte félelemmel teli hangon. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Meg kell védenünk a Voynich-
kéziratot… most ez a legtöbb, amit tehetünk. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Nem hagyhatjuk, hogy azok ketten
összemelegedjenek! – tiltakozott a nő. – Még belegondolni is gyomorforgató! <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Én is tudom! – dörrent rá
homlokráncolva a professzor. – Ez a helyzet épp úgy nem tetszik nekem se, mint
neked! De gondolj bele, mi lenne, ha azonnal megtudnák, hogy kik is ők
valójában? Valószínűleg elmegyógyintézetben lyukadnának ki, velünk együtt!
Várnunk kell, Sonja! – az őszes hajú férfi a fiatal leány elé guggolt, akiből
már rég elszállt a méreg, és inkább félt helyette – Meg kell nyugodnunk! <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Engem jobban érdekelne, hogy miért
pont minket hívtál, Robert? <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> A professzor, mintha meg sem
hallotta volna a féltő apa kérdését, a bordó bársonyköpeny egyik zsebéből
előhúzott egy nyakéket, és a lány felé tartotta. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Szeretnéd ezt megkapni, Nina? <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Honnan tudja a nevem?! –
csodálkozott el a szőkeség. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Hamarosan mindenki megtudja a
neved! – mondta a férfi, miközben a tenyerében ott csillogott a fekete, csepp
alakú kő.<o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> Edward Robert vállára tette a kezét.
<o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Még túl fiatal a beavatáshoz –
suttogta. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Nincs vesztegetni való időnk!
Végre találtunk valódi ónixot, nem azt a bazári vackot, amit mindenhol
megtalálsz! <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Igazi ónix? – csodálkozott a
férfi, de a professzor ügyet sem vetett rá. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – A ti lányotokat találtam a legmegfelelőbbnek
arra, hogy egy nap, majd ráébressze <i>őt </i>a
mivoltára. És biztosra veszem, hogy nem tévedek, hisz Nina a bak csillagjegyben
született, és pont most leltünk rá a hozzá illő kőre. Ekkora véletlen nincs!
Bár most még kissé visszahúzódó, mire felnő, becsületes és hűséges nő válik
belőle, és ebben az ónix, ez a ritka kő, csak még inkább segíteni fogja. Nem
lesz neki könnyű… <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Nem vagyok benne biztos, hogy mi
ezt akarjuk, Robert! Nem ezt az utat szántuk neki – dörmögte a sötéthajú férfi.
<o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Ha valaki, akkor csak Nina bírja
ki az ezzel járó terhet. A nyakék majd átsegíti őt a nehéz időszakokon.
Rengeteg minden múlik ezen, ti is tudjátok… végre célegyenesbe értünk, most nem
fordulhatunk vissza! <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> A szülők egymásra néztek, pontosan
tudták, hogy a professzornak igaza van. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a
rengeteg embert, akik a célért áldozták fel életüket. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Szeretném, ha minél okosabb ifjú
hölgy lenne, s miután végez az egyetemen,<i>(</i>azután majd<i>)</i> a könyvtárban vigyázna a Voynich-ra! Edward,
Sonja, legyetek büszkék a lányotokra! – mosolygott kedvesen Robert. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> Nina sötétbarna szemei félve, de
egyben kíváncsian ragyogtak az enyhén ráncos arcra. Izgatott volt, ezt nem
tagadhatta, és bár nem értette, miről folyik a csevej körülötte, a feketén
csillogó ónix nyaklánc annyira vonzotta magához, hogy érezte, képes érte bármit
megtenni, csakhogy végre a kezében tarthassa. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Én… szeretném a nyakláncot –
hebegte, majd kivette Robert kezéből, és szorosan a markába szorította a hideg
követ. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> A professzor elégedetten megpaskolta
a leány fejét, ezután felegyenesedett. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Törekedjetek arra, hogy Ninának
minél nyugodtabb, boldogabb élete legyen! <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – A szülei vagyunk, ez természetes!
– jelentette ki Sonja. – Ezen kívül még mit tehetünk? <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Egyelőre nem lépünk… azok ketten
hadd éljék a maguk kis világát. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Mit hisznek, miért voltak kómában?
<o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – A kórlapjukra az van írva, hogy
autóbalesetet szenvedtek. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Hisz nem is tudják, mi az az autó!
– csóválta a fejét az egyetemi tanár. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Majd megmagyarázzuk egy kis
emlékezetkieséssel, idővel úgyis meg fogják tanulni, hisz tudod mekkora az
intelligenciájuk! <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b> – Igazad van… – bólintott Edward. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="color: #cccccc;"><b>Robert
elégedetten végigfuttatta tekintetét a családon, a hatalmas nappaliján, majd
nagyot sóhajtott. <o:p></o:p></b></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #cccccc;"><b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"> – Végre… több, mint tízezer év
várakozás után… elkezdődött!</span><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> </span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="color: #cccccc;"><b><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<a href="http://grottluna.blogspot.hu/p/tizenket-halott-sarkany.html" target="_blank"><b><span style="color: lime;">Tovább a fejezetre>></span></b></a></div>
</div>
Lusie K Grottehttp://www.blogger.com/profile/05474902773657507520noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-133146127810194154.post-38031440643811602492013-08-17T23:03:00.000+02:002015-09-28T19:33:27.441+02:00(20) Amelia és a vadász {12. fejezet}<span style="color: #e06666;"><b>Nehéz volt a mai fejezetet megalkotni, mert eredeti terveim szerint elkezdtem volna egy új történetet, azon dolgoztam a héten, de Emiliáék túlságosan is a fejemben ragadtak, és nem tudtam tőlük megszabadulni :) Így tulajdonképp egy nap leforgása alatt írtam meg a mai adagot, de szerintem elég jó lett :) </b></span><br />
<span style="color: #e06666;"><b>Olvassátok, véleményezzétek bátran, remélem tetszeni fog :) </b></span><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="color: #eeeeee;"><b><br /></b>
</span><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>12.<o:p></o:p></b></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A szívem hangosan kalapál,
valahonnan mélyről az ösztöneim kiabálnak, hogy meneküljek, de Adlard csábító
zsongása mindent betölt a fejemben. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – H-hogy mi? – kérdezek vissza. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Kérlek, gyere hozzám, és légy a
feleségem! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – De hát… én ezt nem értem… miért? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nincs hozzád fogható a vámpírok
között, Emilia. Mindig is olyan gyönyörű arára vágytam, mint te – az asztal
fölött megfogja a kezem, és mélyen a szemembe néz. – Úgy érzem, csak téged
foglak tudni szeretni… nem tagadhatod meg tőlem a boldogságot. És én is azzá
teszlek! Gondolj csak bele! – felszökken, és mögém lépked, a kezét a vállamra
teszi, majd a távolba mutat. – Hosszú, boldogsággal teli, fiatal élet vár rád
velem. Tiéd lehet ez mind! – odaadóan végigmutat a tájon, azután szomorú arccal
visszaül a helyére. – A fajtám kihaló félben van, Emilia… a nagy háború után az
én apám lett a vámpírok királya, én pedig a herceg. De atyám már öreg…
hamarosan eltávozik közülünk, akkor pedig rám fog nehezedni a korona súlya… de egy
ilyen társ mellett, mint te, könnyebb lenne! Kevés a vámpír… vissza akarom
állítani népünk régi ragyogását! És ez sikerülni fog Matthew kiképzésével… és a
gyermekemmel a szíved alatt. <o:p></o:p></b></span><br />
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b></b></span><br />
<a name='more'></a><span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><br /></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Én úgy tudtam, hogy mészároltátok
a märeket… nem hallottam, népetek ragyogásáról – a szám elé kapom a kezem,
meglepődöm magamon. Mikor kezdtem el úgy beszélni, mint ő? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nem… közel sem volt így… a
halandók nem érthetik a mi bonyolult hierarchiánkat, kedvesem! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Az a rend nálatok, hogy
gyilkoltok? – összevonom a szemöldököm. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Lételemünk a vér… anélkül mi is
meghalunk. Mär märnek a farkasa. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Bocsáss meg, de nekem ez cseppet
sem tetszik, Adlard! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Akkor segíts! – könyörög nekem. –
Segíts, hogy változhassunk! Segíts nekem visszaállítani a rendet, hogy ne csak
kényszerből legyünk jók, hanem saját akaratunkból! Elegem van az elnyomásból!
Elegem van, hogy csak a Kastély falai közt élhetek, mert máshol tűzzel és
vassal támadnak rám! Meg tudod ezt érteni? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Meg… - suttogom. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Adlard
ismét felpattan, de szinte azonnal térdre is vetődik előttem. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Akkor segíts rajtunk! Én csak meg
akarom menteni a népem! Légy a feleségem, Emilia! Légy a gyermekem anyja! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Én… - habozok. Valami nem engedi
kicsúszni a számon az igent. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Szóval a kiképzés nem a ghoulok
ellen kell, jól sejtem? – zúg a farkas az erkély másik végéből. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Matthew karba font kezekkel
támaszkodik az ajtóban. Félmeztelen, heggel borított testét most még több seb
lepte el. Csupa vér és veríték. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Hogy merészelsz?!... – Adlard felé
iramodik, de megállítom. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Állj! – A karjába kapaszkodom,
hogy véletlenül se tudja Matthew-t bántani. – Ne viselkedjetek úgy, mint a
gyerekek! – korholom őket. – Hallottad, Matt! Ő nem akar rosszat, csak a
fajtáját védi! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Irtani kéne őket, nem védeni! –
dübörögnek szavai. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Képesek lennénk a változásra! –
mentegetőzik az ezüsthajú férfi. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ezért kell a száz hordó vér az
umiraniaktól? – sziszeg. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Élnünk kell! És ez az egyetlen
módja! De időtlen ideje nem öltünk meg senkit, csak megcsapoljuk őket. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ó, az máris sokkal jobb! Emilia,
hát nem veszed észre?! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Én csak rajtad vagyok ledöbbenve,
Matthew… - csóválom a fejem. – Hogy lehetsz ennyire kőszívű? Nem hagyhatunk
kihalni egy egész népet! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Miért nem? – kérdi ingerülten. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mert… én is közéjük akarok tartozni!
– mondom határozottan. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Matthew
viselkedése mélységesen felbosszant. Egészen eddig a pillanatig voltak
fenntartásaim Adlard terve ellen, kicsit tartottam attól, hogy sok märnek fog
baja esni, de érzem, ha a vámpírok mellett vagyok, változtatni tudok az
életvitelükön, és már célomnak is érzem azt, hogy életben tartsam őket. A
másik, nem elhanyagolható indok pedig, hogy élénken él a fejemben egy idilli
családi kép, ahol ez a vámpír a családfő. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Hozzád megyek! – mondom Adlardnak.
<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Valóban? – kérdezi visszafogott,
de tiszta boldogsággal. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Igen – bólintok.<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Nincs
időm kiélvezni az eljegyzésem pillanatát, Matthew elkapja a kezem, és egy picit
megrángat. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Eszednél vagy?! – üvölt rám. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>A
vőlegényem rögtön a segítségemre siet, de felemelem a kezem, jelezve, hogy nincs
baj. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mégis miért? Úgy érzem, hogy
boldog leszek itt. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ez csak egy rohadt bűbáj, nem
érzed?! Te nem belé vagy szerelmes! Nem akarsz a felesége lenni, pláne nem
vámpír! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ezt nem tudhatod, csakis én. És
én… kedvelem őt. Nagyon. Te menj, és keresd meg a Nagykönyvtárat, de én itt
maradok. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Em, kérlek, ne csináld ezt! Ez… ez
nem valóság… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Szerelmes akarok lenni, Matthew…
nem akarok olyan lenni, mint te. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Nagyot
nyel. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Miért, milyen vagyok? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Boldogtalan… és szívtelen. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Teljesen
elsápad. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ezt gondolod rólam? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Igen, de nem te tehetsz róla! A
szülői szeretet egy időre elég, hogy életben tartson, de egy bizonyos idő után
szükséged van máséra is. És ebben neked nem volt részed. A puszta szex megölte
a lelked, ahogy sok más emberével is tette. Nem érzed, hogy üres vagy? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A vadász értetlenül pislog rám, de
látszik, hogy kezd benne eluralkodni a düh. Beleláttam a legmélyebb bugyraiba,
ennyi idő elég volt mellette, hogy lássam, ki is ő valójában. Sosem akartam
neki ezt kitálalni, de most csak ezt a lehetőséget láttam. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Zaklatottan a hajába túr. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Tisztában vagy azzal, hogy csak
azután változtathat át, hogy megfogant benned az a kis szörnyeteg? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Már alig várom – mosolygok
gyengéden. Valamiért most nem érzek iránta mást, mint szánalmat. Hogy
igyekszik, hogy vele maradjak… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A válaszomra elkapja a másik karom
is, közel húz magához, majd fenyegetően dörmögni kezd. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Csak, hogy tudd, nem fogom hagyni,
hogy közéjük tartozz! Előbb csinállak fel, mint ő! Inkább legyen tőlem
gyereked, mint a vérszívótól! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Teljesen lesokkolok. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Matt, te… mégis miről beszélsz?...
<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Arról, hogy… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Nem
tudja befejezni a mondatot, pedig nagyon szeretném hallani. Egy katona toppan
be új szereplőként a történetbe, aki láthatóan nagyon zaklatott, egyben
izgatott állapotban van. Patakzik róla a veríték. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Herceg! – kiált fel. – E-elkaptunk
egyet! – hadarja zihálva. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Egy mit? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Egy… lázadó ghoult! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Adlard
kirángat Matt karjai közül, majd mindannyian rohanni kezdünk a katona után. Az
egyenesen a teljesen leárnyékolt kertbe vezet minket, ahol hatalmas tömegen
kell átverekedni magunkat, míg megpillantjuk a bronzszínű teremtményt. Ha jól
emlékszem, akkor ez az, amelyik üldözött minket. A természetellenesen hosszú
kezeit háta mögé kötözték, és két őr figyel arra, hogy semmiképp ne szökhessen meg.
<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Hát megvagy! – kiált Adlard. –
Undorító, áruló féreg! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>A
ghoul nem is törődik vele, a földet pásztázza. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nézz rám! – az ezüsthajú leguggol
elé és elkapja az eldeformálódott, nyáltól nedves állát. – Mi a neved? Ki
voltál, mielőtt szörnyeteg lettél? Hadd halljam! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A hatalmas teremtmény halkan
felnevet. Hátborzongató hangja van, mintha két hangszínen tudna egyszerre
beszélni. Nem kellenek nagy terek ahhoz, hogy visszhangozzanak a szavai,
önmaguktól is úgy csengenek. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Rabszolga voltam köztetek, egy a
legrégebbiekből. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Áruld el a neved! – tagolja
Adlard. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Matt
szorosan mellettem áll, mintha vigyázni akarna rám, ha kitörne a káosz. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ezek… mindig ilyenek voltak? –
kérdem tőle halkan. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nem… olyanok voltak, akár te, vagy
én. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Akkor mitől lettek ilyenek? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Vérszomjasak? A vámpíroktól. A
vérüktől bronzszínű lesz a bőrük, de nem deformálódnak el. Hogy mitől lettek
torzak? Fogalmam sincs. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Gondosan
szemügyre veszem a ghoult, a macskaszerű lábait, nagy hasát, görbe hátát,
göcsörtös kezét és… a vállán… ott egy jel. Pontosan olyan, mint amit belém
égettek! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A ghoul ebben a pillanatban rám néz,
kikerekednek a szemei, majd engedelmesen meghajtja előttem a fejét. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Úrnőm.<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Mindenki
egy emberként fagy le, engem épp annyira lesokkol ez a gesztus, mint a
mellettem álló vámpírokat. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mégis miről beszélsz,
torzszülött?! – üvölt rá Adlard. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Miért vagy olyan ideges, herceg?
Talán félted a pozíciód tőlünk? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Matthew
előre ugrik. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Miért hívtad őt úrnőnek?! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nézd a vállát! – súgom oda a
férfinak, akinek kitágulnak a szemei a látványra. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mi ez a jel? – bök a ghoul
vállára. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Lilyn pecsétje. Éveken át elnyomva
éltünk a vámpírok által… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Erőt és hatalmat adtunk nektek! –
kiáltja egy vörös hajú nő hátulról. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Véreteket itattátok velünk
akaratunk ellenére! Hogy szolgáljunk titeket, amikor ti nappal nem
merészkedhettetek ki! Velünk vívtátok a háborúitokat, arra kényszerítettetek
minket, hogy megöljük a saját társainkat! Nem, Yvonne! – ordít teli torokból a
vörös vámpírra. – Nekünk sosem kellett ilyen erő és hatalom! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A ghoul rám pillant, és azonnal
megnyugszik. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Évekig elnyomtatok minket… nem
volt erőnk kitörni. Nem változtattatok át minket, csak rászoktattatok a
véretekre, hogy függjünk tőle. Ezzel zsaroltatok… de egy nap… találkoztam a
világ… legcsodásabb nőjével. Egy boszorkával. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Boszorka! – horkan fel az összes
vámpír egy hangon. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Igen, először én is így gondoltam…
undorodtam tőle, hisz mint fél vámpír, a gyűlölet, amit ti éreztek ok nélkül irántuk,
az én véremben is benne van. De ő… kedves volt. És elnéző. És tőle kaptam meg
az igazi hatalmat. A hatalmat, amivel végérvényesen a porba tiporhatjuk a
vámpírokat! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – És mit kért cserébe, hm? Gondolom
nem adta ingyen. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – A feladatunk egyszerű, herceg.
Megölni… halomra mészárolni minden vámpírt, aki az utunkba kerül! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mégis miért? – kérdezem én, mert
már nem bírok magammal. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mert a nagy úrnő gyűlöli őket,
ahogy ők gyűlölik a boszorkákat már évszázadok óta, kis úrnőm. Téged, hiába
vagy köztük, nem fogunk bántani, felesküdtünk arra, hogy az utolsó vérünkig
azon leszünk, hogy megvédjünk! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Miért? – sziszegi a vőlegényem. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mert a kis úrnő lesz az, aki
elhozza az igazi hatalmat a Märbe. Ti mindannyian… egytől egyig… hozzá képest…
senkik vagytok. Egy csettintés, és végetek – megnyugtatóan néz rám. – Ó ne, ne
féljen kis úrnőm! Lilyn úrnő szíve hatalmas. Fogadja magába, és… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Tompán csillan az acél a hűvös,
árnyékos lugasban, majd a ghoul nyakából ezüstszínű vér serken, mint a
folyékony higany. Matthew lomhán letörli az arcáról az odafröccsent meleg
folyadékot, majd visszatolja a hüvelybe a kardot. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nem vagyok hajlandó ezt tovább
hallgatni… Lilyn egy kurva. Neked semmi közöd hozzá, Em. Megértetted? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Némán bólogatok. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nem volt jogod megölni a túszunkat!
– háborognak a vámpírok. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Adlard
herceg felemeli a kezét, amire mind egyszerre elhallgatnak. Matt odalép hozzá,
dühtől eltorzult arccal beszél. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Segítek nektek… de ez nem azt
jelenti, hogy kedvellek titeket… csak meg akarom ölni Lilynt! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ez esetben a vendégünk vagy –
mondja a vámpír kimérten. – Keressetek neki egy szobát! – adja ki az utasítást
a cselédeknek. – De jó távol a miénktől… - teszi hozzá. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Közrefogják Matthew-t, és elvezetik
tőlünk, egyedüli halandóként maradok a sok vámpír között, akik csakis a vérem
után vágyakoznak. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ha az a ghoul igazat mondott –
kezd bele Yvonne. – Akkor a leánynak sok köze van hozzá! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Emiliának semmi köze az egészhez,
ő is olyan áldozat, mint mi. Mesélnél nekünk erről a Lilyn nevű nőről, kérlek!
Te már találkoztál vele – kér meg kedvesen Adlard. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Én sem tudok róla sokat… megölte
az egyik lányt a falumból, és képes volt felvenni az alakját, ezzel
megtévesztett mindkettőnket. Elrabolt… ő elrabolt engem. Egy szobában tértem
magamhoz, aztán a hasamba égetett egy jelet – felhúzom az ingem, mindenki
felmordul. – Valami olyasmiről magyarázott, hogy… nem tudja használni az erejét
a bennem lévő embervér miatt… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Elég értelmetlennek hangzik –
jegyzi meg Adlard. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Igen… ennyi volt, aztán
elengedett. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ilyen egyszerűen? – kérdi a vörös.
<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Igen… - nyögöm fájdalmasan. Az
emlékek visszatértek a fejembe, és nem túl kellemesek. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nyugalom, kedves – Adlard magához
von, majd egy puszit ad a homlokomra. – Mi majd megvédünk. Biztonságban leszel
hosszú életed végéig, ígérem. Elárulnád még azt nekünk, hogy néz ki ez a
boszorka? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Felemelem a fejem és szomorúan nézem
őt. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mint én… - suttogom. – De
esküszöm, semmi közöm nincs ahhoz a nőhöz! Biztosan… csak káoszt akar kelteni! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Hiszek neked – mondja, majd a
népéhez fordul. – Hallottátok Emiliát, megtagadja Lilynt, és én nem kételkedem
benne! Ti se tegyétek! Bárki, aki rossz szót ejt róla, kivégeztetem!
Tiszteljétek őt, mert hamarosan ő lesz az úrnőtök! – rám pillant. – Az én
csodás feleségem. És most készüljön mindenki, adjátok át a szakácsoknak a
parancsot, ma táncmulatságot és lakomát akar a herceg az arája tiszteletére! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A vámpírok szétszélednek
körülöttünk, azért még egy picit tartok attól, hogy így nem fognak befogadni,
de tudom, hogy a herceg mellett minden rendben lesz. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Szeretnék neked adni valamit – a
mellénye zsebébe nyúl, majd egy hatalmas rubintköves gyűrűt húz ki onnan. – Bár
gyönyörűsége nem fogható a tiédhez… - lassan a gyűrűsujjamra húzza – Remélem,
azért tetszik. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Amikor felkerül rám a gyűrű, még
gyönyörűbbnek, kedvesebbnek és szeretnivalóbbnak látom az én vőlegényem. Nagyon
jószívű velem és meg akar óvni mindentől, még Matthew-tól is. És talán igaza is
van, ő veszélyes rám nézve. Hisz… azt az embert is a táborban… csak úgy
leszúrta. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Csodálatos, köszönöm, Adlard –
lenyűgözve nézem a drágakövet, aminek a belsejében mintha keringene valamit, de
ez csak még szebbé teszi számomra. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A nap további részében felfedezem az
egész kastélyt. Legalább olyan antik és gyönyörű belül, mint kívül. Hatalmas
kandallók, állatbundák, tágas terek, mintha tényleg igazi nemesek közt járnék.
Repesek az örömtől, hogy hamarosan közéjük fogok tartozni, és itt fogok élni
életem végéig.<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Adlard
legutoljára a mi hálószobánkat tartogatja. Ez tetszik a legjobban. Faragott
keretes ágy, vérvörös selyempaplan, a színes ablakon át pedig csodálatos
kilátás tárul a Kastély hatalmas kertjére és a mögötte húzódó hófödte
hegycsúcsokra. Valami megcsillan a horizonton, mintha egy drágakő lenne. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>–
Az ott mi? – fordulok a sápadt férfihoz. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Az az Üveghegy. Messze van innen,
de még így is elég hatalmas ahhoz, hogy elérjen ide a fénye. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Egyszer szívesen megnézném
közelről. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Majd találok rá módot, hogy
elvihesselek oda – búgja, miközben hátulról átölel. – Ideje készülődni. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ó… azt hiszem, nekem csak egy
idevaló ruhám van, de… még az is díszetlennek fog tűnni a többi között –
sajnálkozom. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nem hagynám, hogy te légy a
legfakóbb az estélyen – mondja, miközben egy magas ajtóhoz sétál, aztán kitárja.
<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Egy hosszú uszályú, fehér, fűzős,
csipkés és gyémántokkal kirakott, aranyszálakkal hímzett ruha tündököl odabent.
<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ezt egy különleges leánynak
készíttettem még évekkel ezelőtt. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ki volt az? – kíváncsiskodom. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Sosem találtam őt… aztán tegnap
ráleltem egy koszos kis táborban, vademberek között, kétségbeesve – odalibben
hozzám, majd egy puha, de jéghideg csókot nyom az ajkaimra. Hirtelen belém
nyilall valami, valami kellemetlen érzés. Nem vele kéne most lennem. –
Hamarosan jönnek az öltöztető kisasszonyok, várd meg őket türelemmel! Aztán a
bálteremben találkozunk, kedvesem. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Ezután magamra hagy. A színes
üveghez megyek, és szomorúan azt a csillámló foltot bámulom a távolban. Pár
napja még minden erőmmel oda próbáltam eljutni, vissza akartam változni, de
most valamiért képtelen vagyok magam rávenni. Még mindig nagyon szeretném, de
ezt csak az elmém diktálja. A szívem mintha láthatatlan lánccal rögzítették
volna Adlardéhoz. Szerelmes lennék? Ilyen rövid idő alatt? Ez nem normális, ez…
ez azt hiszem nincs rendjén, ilyen még sosem fordult velem elő. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A gyűrűmre pillantok, a benne
gomolygó valami mintha most gyorsabb lenne. Vajon mi lehet az? Vagy lehet, hogy
csak a szemem káprázik? Végigsimítok rajta, amitől azonnal elönt a melegség.
Adlard mellett biztonságban leszek. Ő lesz a gyermekeim apja, és készen állok
rá akár már ma este. Matthew pedig a legkevésbé sem érdekel, ő sosem tudna
nekem ilyen életet és ilyen boldogságot megadni. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> De mélyen még mindig nem ezen a véleményen
vagyok, ez csak a felszín. Érzem magamban, ahogy az igazi Emilia sikolt
odabentről: <i>emlékezz! Hisz ezerszer
boldogabb voltál már akkor, ha csak rád mosolygott! </i><o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Azonban nem hallgatok rá, inkább
dúdolással fojtom el. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Hamarosan jönnek az öltöztető
kisasszonyok, mind egytől egyig ghoulok. Segítenek felvenni a ruhát, amit
mintha rám öntöttek volna, elegáns, feszes kontyba kötik a hajam, csak egy-egy
kósza tincsem lóg ki elől. A sápadt bőrömmel és a fekete hajammal máris
vámpírnak érzem magam. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A bálterem közelébe érve már hallom
is a lágy muzsikát, alig várom, hogy megmutassam magam a leendő férjemnek.
Vidáman lépek be, odabent hatalmas a tömeg, mindenki beszélget és… fujj… vért
iszik üvegpohárból. Keresem a derékig érő, ezüst fürtöket, de nem találom őket,
helyette viszont megpillantok egy sármos idegent, aki zavartan álldogál a
lépcső tövében. Széles vállak, hosszú lábak, magabiztos kiállás és sötétkék
brokátruha. A haja szépen hátratűrve, az arca sima és azok az izzó, ezüst
szemek… basszus, ez Matt! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Tátott szájjal lépkedek le a
lépcsőn, a nehéz uszályom még csak félig ért le, amikor én már előtte állok. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ez te vagy? – kérdem csodálkozva,
de nem kapok választ, csupán ugyanolyan kételkedő és lenyűgözött arckifejezést,
mint az enyém is. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Emilia… - suttogja. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Remekül nézel ki, Matthew! Vagy
szólítsalak inkább Mr. Roysnak? – kuncogok. – Emlékszem, a családod minden
évben tart a cégnél egy antik partit, ahol mindenkinek ilyen maskarákba kell
beöltöznie, igazán vicces, hehe. Bár én sosem mentem el, de te tökéletesen
illenél oda, te lennél a legfessebb ötvenes, haha. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Gyönyörű vagy… - mondja, mintha
meg sem hallotta volna, amit eddig hablatyoltam. A hangja rezgésében érzek egy
kis bánatot. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Köszönöm – mosolygok magabiztosan.
– Nézzenek oda, megborotválkoztál! – végigsimítok az arcán. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Kényszerítettek – zsörtölődik. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Szerintem remekül illenél közéjük,
vagyis közénk. Te nem szeretnél itt maradni? Jó lenne. Lehetnél mondjuk a testőröm,
úgyis mindig vigyáztál rám. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Kivéve, amikor megpofoztalak, és
amikor átlőttelek egy nyíllal. Meg amikor hagytalak elrabolni… kétszer. Ja, és
el ne felejtsem, amikor a vámpírok hercege becsalogatott az ágyába, utána
átváltoztatott… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Jaj, Matt… - sóhajtom. – Én boldog
vagyok itt. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Lemondóan
elmosolyodik, aztán kinyújtja nekem a kezét. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Van kedved táncolni? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Persze – mosolygok, és hagyom
magam bevezetni a táncolók közé. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Mindenki
minket bámul, de ez engem egy cseppet sem zavar. A vad Matt is tetszik, de jótékony
hatással van rám ez a felfrissült, elegáns énje. És remekül táncol. Könnyedén,
erősen tart a karjaiban, végig szorosan magához. Most teljesen olyan, mintha
egy mesébe csöppentem volna. Erre a gondolatra rögtön elmosolyodom. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mi az? – érdeklődik a vadász. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Csak… azon gondolkodtam, hogy ez
olyan, mintha egy mesében lennék. És tényleg, hehe. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Az egyetlen valóra vált mese itt,
az te vagy, Emilia. Lélegzetelállító vagy. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Szerinted… ha ez az egész nem
történik meg… akkor is megismertük volna egymást? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Biztosan, de akkor te valami vén
szatírnak néznél engem, aki öreg és szánalmasan próbálkozik. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ugyan már, George Clooney is dögös
– nevetek. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Szeretlek, Emilia. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Hogy…
mi?... Basszus, mi ütött Matthew-ba? Teljesen meg van őrülve… lehet, hogy azt
hiszi, hogy ez nagyon vicces, de nem! Ilyet nem lehet csak szórakozásból
mondani… azonban valamiért teljesen őszintének és komolynak tűnik.<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ezt csak azért mondod, hogy ne
menjek hozzá Adlardhoz – mondom hitetlenkedve. – Te nem lehetsz szerelmes… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Emilia… - sóhajtja, de nem tudja
befejezni a mondatot, a vőlegényem megállít minket és elvon Matthew-tól. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Elkérem a hölgyet – mosolyog, és
már el is perdít. – Jól érzed magad? – kérdi mély hangján. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Igen, nagyon tetszik minden. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ennek nagyon örülök – feleli kimérten.
<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Vele
közel sem olyan kellemes a tánc, mint Mattel volt, ez olyan más. Merevebb,
követelőzőbb, az én kényelmem nem veszi figyelembe, csak azt, hogy szépen
mutassunk. Nem is tudok az arcába nézni, annyira feszesen tart, így kénytelen
vagyok a körülöttünk nyüzsgő vámpírokat kémlelni. Az egyik gyümölcsökkel és
vadhússal megrakott asztal különösen felkelti a figyelmem. Nem a sok finomság
miatt, hanem mintha dulakodnának körülötte. Vagy négy-öt vámpírférfi hanggal és
erőszakkal nem spórolva vitatkozik, sokszor vissza kell őket fogni. A
középpontban egy kék ruhában lévő, rézvörös hajú lány áll, aki láthatóan nagyon
kétségbe van esve. Nem tudom nem észrevenni a gömbölyödő pocakot, amit óvón
takar el karjaival. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ott mi folyik? – kérdem aggódva
Adlardtól. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nem tudják eldönteni, hogy ki az
apja a gyermeknek. Sajnos ez mindig sok gondot okoz. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Hogy érted, hogy nem tudják
eldönteni? A leány nem csak egy férfival volt? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Az
ezüsthajú vámpírherceg nagyot sóhajt. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Népünkben kevés a női egyed,
ezért… igyekszünk mindannyian minél több märrel párosodni, és ez néha
fennakadásokat okoz, de ne félj, majd lerendezik egymás között. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mi az, hogy igyekeztek minél
többel párosodni? – kérdem elhaló hangon. – Hogy lehet így beszélni valakiről,
mintha csak tárgy lenne… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ahány leányt kapunk, annyit
igyekszünk áldott állapotba ejteni, de sajnos nincs minden férfira elég leány,
ezért osztoznunk kell rajtuk – világosít fel teljesen nyugodt hangon. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Bennem összetör valamit ez a
szívtelen szöveg, és ellököm magamtól a vámpírt. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ez undorító... – sziszegem
elvesztve minden józan eszem. – Mégis, hogy gondoltátok ezt?! Ti akaratuk
ellenére tartjátok itt, és teszitek magatokévá ezeket a lányokat?! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Kérlek, ne kiabálj, ne rendezz
jelenetet! – próbál csitítgatni, mert mindenki minket néz. – A lányok előbb,
vagy utóbb, de mind belénk szoktak szeretni! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mégis, hogy?! Megerőszakoljátok
őket, ők meg boldogan a karjaitokba vetik magukat? Kétlem! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A távolban összeakad a tekintetem
Matt ezüst íriszeivel, a várandós lány felé bök a fejével, én pedig
észrevétlenül biccentek, ő el is indul felé. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nézd! Ez nem ilyen egyszerű… -
próbál magához vonni, de én ismét ellököm. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Rád se bírok nézni – súgom. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Rendben… - folytatja zaklatottan.
– Akkor most elmondok egy titkot… de nem szabad másnak elárulnod! A leányok
azért nem bánják a közeledésünk… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – A megerőszakolást! – javítom ki. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mert… van egy vámpír bűbáj… amitől
belénk szeretnek, így nem is mondható erőszaknak, hisz önmagukat kínálják fel
nekünk. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Ez úgy ér engem, mint derült égből
villámcsapás. Így már minden világos. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – És ez történt velem is… - jegyzem
meg fagyosan. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Dehogy! – kap utánam Adlard. – A
mi szerelmünk igazi, Emilia! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nem… - csóválom meg a fejem. – Én
belül… rettegek tőled. Csak a bűbáj miatt szeretlek! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Ebben a pillanatban olyan hang
csendül fel a föld felől, mint amikor eltörik egy kristálypohár. Valami nedves
önti el a kezem, a gyűrűre vetül a tekintetem, aminek a drágakövéből valami
sűrű, vörös folyadék csörgedezik ki. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ez… mi?<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Nem
kapok választ, Adlard a hajamba markol, és a föld felé ránt, hogy meghajoljak
előtte. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Én igazán próbáltam szépen,
Emilia! Azt akartam, hogy abban a tudatban élj, hogy szeretsz engem! De te
túlságosan is kíváncsi voltál, így soha többé nem fog rajtad működni a bűbáj! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A körmeim a húsába mélyesztem, hogy
elengedjen, de semmi haszna, továbbra is vasmarokkal tartja a kontyom. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Így el kell viselned, hogy minden
este… újra és újra magamévá foglak tenni, amíg teherbe nem esel! – ordít. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Csukva van a szemem, de így is
érzékelem, ahogy hatalmas fénysugár úszik át a termen, amire Adlard elhallgat,
majd összeesik, magával rántva engem. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Az éles fény sokáig vakít, magasan
visító hangot hallok, aztán vége szakad, és néma csend következik. Felnyitom a
pilláim, Matt már fölöttem is van, azonnal felsegít. Bár Adlard nincs magánál,
még mindig olyan erősen marokra tart engem, hogy eloldódik a kontyom. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Remegő testtel esek Matthew-nak,
körbenézve csak földön fekvő, hangosan szuszogó vámpírokat látok. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mi történt? – kérdem még mindig
reszketve. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ez egy fénygömb volt… - lép oda
hozzánk a vörös hajú lány. Még nagyon fiatal, tizenöt éves körüli lehet, de
gyönyörű szép. Halvány szeplők, göndör fürtök. – Elaltatja őket pár órára, de
sietnünk kell! – hadarja, közben már a lépcső tetején tart, mi pedig habozás
nélkül követjük. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Várj, nincs több lány, akiket ki
kell szabadítani? – teszi fel a kérdést a vadász menekülés közben. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Rajtuk már nem lehet segíteni! –
kapjuk a választ. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>A
kastélykerten át rohanunk, azután egy kicsit lassabbra vesszük a tempót, mert
sem a lánynak, se nekem nem jó, túl nehéz a ruha. Hatalmas dombokon, éles
sziklák között vágunk át, hol patakon átkelve, hol vállszélességű homokfalak
között, egészen addig, amíg már a Nap első sugarai megvetik lábukat a
csillagokkal átszőtt, sötét égbolton. Óriásfák közé érünk, több, mint száz
méter magasak, indákkal átszőttek, és szinte mindegyik lombkoronájában pislákol
valami fény. Hol lehetünk? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A lány betessékel minket egy
hatalmas kosárba, majd kiadja Mattnek a parancsot, hogy húzza meg a kötelet,
ami majd felvisz minket. Egy hatalmas, ágak köré épített terembe érünk be, ahol
teljes az üresség. Teteje sincs, remekül látni a lengedező levelek között a
csillagokat a narancssárga égen, és mind a két Holdat, a nálunk ismereteset és
a kicsi, halványzöldet is. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mi ez a hely? – kíváncsiskodom. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – A falum temploma. Itt biztonságban
vagyunk a vámpírok elől, nem fogják megérezni a szagunkat. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Elég messze vagyunk már, gondolom,
amúgy se éreznék meg! – mosolygok, azonban csak fapofákat kapok vissza. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Az igazság az, Emilia, hogyha nagyon
beléjük ivódott a szagod, akár több száz kilométerről is megéreznek – világosít
fel Matt. – Hogy hívnak? – fordul ezután a lányhoz. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – A nevem Tűzszirom. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Felvonom
a szemöldököm az érdekes névre. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ő Emilia, én pedig Matthew vagyok.
<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Köszönöm, hogy kihoztatok onnan…
sokszor próbáltam már megszökni, de mindig elkaptak… honnan szerezted a
fénygömböt? – kérdi Szirom. Én azt hittem, hogy az övé volt. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Amíg Emet körbevezették, titokban
volt időm körülnézni… úgy tűnik, hogy egy pincébe gyűjtik az ellenük
használható fegyvereket. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Csak ezt hoztad el? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Csak erre volt időm sajnos. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Rajtad miért nem fogott a bűbáj? –
kíváncsiskodom. Engem ez érdekel a legjobban, mert most teljesen ostobának
érzem magam. Persze teljesen jogosan. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – A bűbáj csak azokon működik, akik
nem ismerik a titkát. Az én falum generációk óta vámpírokra vadászik, szinte
minden trükkjüket ismerjük. Sajnos a többi lány… hiába mondtam nekik, hogy ez
nem a valóság, nem hitték el nekem, és még mindig fülig szerelmesek… - sóhajtja
szomorúan. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – És ez a gyűrű? – mutatom neki. – A
hercegtől kaptam, amikor elárulta a titkot, elrepedt. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Tűzszirom
csodálkozva a kezébe veszi az ékszert és alaposan átvizsgálja. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ez egy nagyon erős bűbáj.
Lehetséges, hogy tudott tőled vért szerezni? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Igen… - nagyot nyelek. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ebben a te véred és az övé van
összekeverve, így tulajdonképp magához láncolt. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Így
már értem azt az érzést, amikor az elmém ment volna az Üveghegy felé, de a
szívem nem. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Hatalmas érzelemhullám kellett
ahhoz, hogy ezt megtörd! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Somolyogva
Mattre pillantok, aki zavartan pislog rám. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Igazából te segítettél. Amikor
megláttalak, felfutott bennem a méreg. Mikor kaptak el? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Az előző év nyarán… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – És ez az első gyermeked? –
tudakolja a vadász. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Igen – suttogja. – Fel sem
tudjátok fogni, miken mentem keresztül… ami a falak mögött zajlik… rosszabb,
mint a halál. A bűbájtól bódult lányok mosollyal az arcukon mennek egyik
szobáról a másikra… egy kívülállónak, mint nekem, ez hányingerkeltő… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Nem tudom, és nem is akarom
elképzelni ezt a szerencsétlen, tizenéves kislányt, aki kiszolgáltatva fekszik
egy sor vámpír alatt. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – A társaid nem kerestek? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nem tudom – válaszolja mélabúsan.
– Nem engedtek ki minket… hozzám nem ért el senki. De hamarosan mindenki
felébred, akkor majd én lemegyek, és mindent megtudunk. Ne féljetek, nekünk nem
szándékunk megölni titeket – fáradtan kuncog. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mi lesz a babával? –
aggodalmaskodom. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Csak fél vámpír… megfelelő
neveléssel teljes értékű mär életet élhet majd. Úgy fog öregedni, mint mi, csak
pár évvel tovább fog élni. Nem ez az első eset, hogy elraboltak valakit, már
van tapasztalatunk e téren. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Elraboltak? – horkanok fel. – Azt
hittem, hogy az egyezség miatt kellett bemenned… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ne légy naiv, Em! Ez a hely már
rég nem Umiran része, és Tűzszirom még csak… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Tizenhat – segíti ki Mattet. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Tizenhat éves… erre nem vonatkozik
az egyezség. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Portyáznak, és ha termékeny nőt
találnak, elviszik… vadállatok… - nyögi a lány, miközben végigsimít gömbölyödő
pocakján. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Halk neszezés hallatszik az egyik
mellettünk lévő fa lombjából. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Most pihenjetek! Majd én mindent
elintézek – mondja, és már el is tűnt a csapóajtón át. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Nem igazán tudom, hogy itt hogy
lehetne pihenni. Zavartan pillantok körbe, kicsit kínos most Matt közelébe lenni.
Csak azon jár az eszem, ahogy azt mondta, szeret… tényleg így lenne?
Képtelenség… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Szóval… - kezdek bele. – Amit
mondtál… tánc közben…<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Csak azért volt, hogy
kirángassalak a bűbájból… de úgy tűnik, én nem keltettem benned akkora
érzelmeket, mint Tűzszirom – dünnyög Matt. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ó… hát oké… de azért jó, ha tudod,
én azért szeretlek – mosolygok, Matt pedig teljesen ledöbben. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ne mondd ezt! – zsörtölődik. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Úgy, ahogy a legjobb, meleg
barátot szokás – kuncogok. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ha-ha, nagyon vicces! –
gúnyolódik, közben elfordul tőlem. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Nevetve
az ölébe hajtom a fejem, ő pedig gyengéden végigsimít a hajamon. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nagyon féltem – suttogom. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Tudom… de minden rendben lesz. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Köszönöm, hogy megmentettél… és…
bocsánat mindenért, amit mondtam… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Valójában
nem mondhatnám azt, hogy a bűbáj miatt gondoltam… minden, amit a fejéhez vágtam,
úgy is gondoltam, csak hát ilyet nem szokás kitálalni. Matt képtelen a
szeretetre… az egyetlen dolog, ami iránt érzelmeket táplál, az a családja. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A békességtől, és a vadász andalító
illatától lassan mély álomba merülök. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Hideg van… nagyon hideg… simogató
érzés vesz körbe, mintha selyem lenne. Hmm… egész jó érzés. De nem érzem az
izmos combokat magam alatt. Kinyújtom a kezeimet, hogy megkeressem Mattet, de
helyette párnákba és takaróba ütközik a kezem. Mi a franc?... <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Azonnal felülök, és rémülten veszem
észre, hogy már nem az üres faházban vagyok, hanem visszakerültem a Kastélyba,
pontosabban Adlard hálószobájába. Nagyon remélem, hogy ez csak egy rémálom! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A szemben lévő falnál egy férfi lóg
láncokon, rögtön felismerem benne Mattet. Eszméletlen, a feje tartás nélkül lóg
előre, nincs rajta felső, a hasát pedig véres, szétmarcangolt korbácsnyomok
tarkítják. Kipattanok az ágyból, hogy megnézzem, jól van-e, de pár lépés után
hasra esek. Döbbenten nézek a bokámra, vastagszemű lánc köt engem az ágy
lábához. Édes Istenem, csak add, hogy ez egy rossz álom legyen! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Matthew! – kiáltok rá, azonban ő
meg sem moccan. – Matt! Kérlek… ébredj fel… - a beszédemet sós könnyek fojtják
el. – Matt… - nyögöm, és végre felhörög a férfi, de még nincs magánál. Legalább
él! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Rángatással próbálom elszakítani a
kötelékeim, persze semmi haszna, sőt, csak ártok vele magamnak. Halk
nyikorgással kinyílik az ajtó, az első, amit meglátok, az a homályban tompán
felcsillanó ezüst hajszál. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ne… - nyöszörgöm. – Ne… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Adlard
szokásos elegáns kinézettel lép be, fekete selyemmellényben, hófehér, bő ujjú
ingben, aminek a nyakát a vérvörös, immáron igazi rubint fog össze. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Úgy látom, felébredtél – jegyzi
meg elégedetten. – Helyes. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Hogy találtatok meg? – kérdem
rekedtesen. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Mintha
egy tollpihe lennék, a vámpír felkap, az ágyba dob, ami nagyot reccsen. Hiába
puha, megsajdul tőle mindenem, amit fokoz az, hogy rám ugrik, és egész testével
a matracba nyom. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Viccelsz? Hiába a nyavalyás
vámpírvadászok temploma, a te édes illatod akár még a Mär másik végéből is
megérezném – a nyakamhoz hajol, lassan végignyal rajta, amitől kiütközik rajtam
a libabőr, persze nem a jó érzéstől. – Egy lányt akartál megmenteni, helyette
szereztél nekünk száz másikat. Ja, és megölettél legalább ennyi férfit… na és
persze fiút – vigyorog. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Megöltétek őket?! – sziszegem. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Egytől, egyig, kedvesem. Ilyen bő
vacsoránk réges-rég nem volt. Tudtam én, hogy odaadó királynő leszel. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Dögölj meg! – csikorgatom a
fogaim. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Én nem fogok – lefordul rólam. –
Viszont, ha nem viselkedsz szépen, az udvarlód igen. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Őt hagyd békén! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ó, nyugalom. Békén fogom, ha jó
leszel hozzám – a hajamba túr, és felemeli a fejem, hogy egyenesen őt nézzem. –
Engedj magadba, Emilia! – búgja. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Soha – nyögöm. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Hát jó – vonja meg széles, csontos
vállait, utána az ébredező Matthez lépked. A mellénye zsebéből egy hegyes végű
kést vesz elő, majd egyszerűen a kifeszített férfi elé ül, persze úgy, hogy én
is jól lássam, mit csinál. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – N-ne hagyd neki, Em! –
hallatszanak Matt szájából a szavak. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ne is hagyd nekem, Em! – ismétli
Adlard gúnyosan. – Ezt is nagyon élvezem – ezzel a lendülettel a pengét a
vadász nagylábujjának körme alá helyezi, és lassan nyomja befelé. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Velőtrázó ordítás rázza meg az
ablaküvegeket és a tömör kőfalakat. Matt egész testében remeg, a fogait olyan
erővel préseli egymáshoz, hogy szinte hallom a halk pattogásaikat. Miután egy
kicsit kezd enyhülni a fájdalma, Adlard felrántja a körmöt, de a bőr nem
engedi. Matthew visítva vergődik, én pedig eddig bírtam. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Rendben! – ordítok a vámpírra
könnyekkel küszködve. – Rendben, csak… ne bántsd… kérlek… - a karjaimmal mintha
áttörhetetlen ketrecet tudnék teremteni, átölelem magam. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A vámpírherceg gondosan lenyalogatja
az ujjáról a vért, az arca egy picit elfintorodik. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nem vagy finom. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ne merj hozzá érni! – hörgi a
férfi. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Pedig hozzá fogok! Te pedig végig
fogod nézni minden egyes pillanatát! Megértetted? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Fel foglak koncolni! – sziszegi
Matt, pedig látom, hogy nehezére esik a beszéd. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Kötve hiszem, barátom! –
mindeközben hozzám ért, lassan végigsimít az arcomon. – Hogy szeretnéd? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Nem válaszolok neki, csendesen,
némán készítem fel magam a borzalomra. Adlard elfordít az ágyon, hogy Matt
jobban lásson mindent, majd a hasamra fektet, és a combomra ül. Lassan,
élvezettel oldja ki a hátamon a fűzőt, kihúzza belőle a selyemszalagot, hogy
teljesen szét tudja tárni. A következő mozdulata olyan gyors és hirtelen, hogy
aprót sikkantok. Recsegve hasad szét a hátamon az alsószoknya felsőrésze, ezt
követően végigfuttatja a nyelvét a gerincem vonalán, és nagyot sóhajt. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Jaj, Matthew… ha látnád azt, amit
én – szinte hallom a vigyorát. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Széttéplek! – rázza a láncait, kis
faldarabkák potyognak le, de ennek ellenére is minden szava üres fenyegetésnek
hangzik. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Minden rendben lesz, Emilia… ha
rendes leszel hozzá, nem fogja bántani Mattet… nem fogja… hihetek neki? Nem
akarom ezt az egészet… nekem ez túl sok… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Leszáll rólam, és egy rántással
lehúz rólam minden ruhát. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Te azt tudtad, hogy alul nincs
rajta fehérnemű? – teszi fel a kérdést Mattnek, aki a benne fortyogó dühtől már
nem tud semmit csinálni, csak morogni, és a szabadulásán ügyködni. Ilyen
ráncosnak még nem láttam az orrát. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Könnyes szemekkel rápillantok, mert
nem tudom, hogy hova kéne néznem. Olyan megalázottnak érzem magam… teljesen
meztelenül fekszem egy olyan férfi ágyában, aki hamarosan végtelen fájdalmakat
fog nekem okozni mind testileg, mind lelkileg. És ha minden úgy lesz, ahogy ő
akarja… gyermeket ad nekem. Hogy tehettek ki ennek a folyamatnak egy tizenöt
éves lányt, mint Tűzszirom?! Szegénykém… remélem, ő, amennyire lehet, jól van.
Ha benne volt annyi erő és kitartás, hogy átvészelte, akkor én is át fogom.
Teljesen összetörve, de túl fogom élni… csak Mattet ne kínozzák tovább! Soha
többé nem akarom hallani azt a fájdalommal átitatott ordítást. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Adlard a hajamba markol, és felállít
engem, majd a földre taszít, de a fürtökbe kapaszkodva kiegyenesíti a hátam.
Matthew-val szemben térdelek megalázva, fedetlen. Az ő arcán a gyűlölet és a
sajnálat keveredik, remegő szemekkel bámul engem. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Hagyd békén! – ordít teli
torokból. – Inkább kínozz tovább! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ez sokkal élvezetesebb, mint a
kínzásod. Nem értem, miért hiszed azt, hogy körülötted forog a világ? – kérdi a
herceg gúnyosan. – És ezzel megkezdődik a szokásos rituálé, kedvesem – mögém
térdel, elhúzza a nyakam ívéből a kócos, fekete hajam, és lassan a húsomba
mélyeszti fogait. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> A testemen végigcsorog a forró,
vörös vérem, amikor eléri a hasamon a beforrt billogot, valami furcsa, tompa
nyomás hasít az egész testembe. Nem kellemetlen, inkább olyan, mintha elzsibbadtam
volna. Szinte rögtön ezután sercegő hangot hallok a fülemnél, mintha égne
valami. Adlard rémülten hátraugrik, és fájdalmában felüvölt.<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Aztán megfagy a levegő körülöttem…
felnyitom a pilláim, előttem egy karcsú, női alak áll, akin olyan fehér lepel
van, ami a köldökéig fel van hasítva és szinte teljesen átlátszik. Nyakában ott
lóg a furcsa szimbólum, az arca pedig olyan, akárcsak az enyém. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Lilyn… - suttogom hitetlenkedve. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Hogy mersz hozzá érni? – kérdi
kimérten a szenvedő vámpírtól. – Ocsmány vérszívó! <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Szinte alig tudom követni a
mozgását, olyan gyorsan kapja el Adlard nyakát, és a földre taszítja, hogy az
mozdulni sem tud. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ki vagy te?! – visít. Jobban
megnézve, mintha megégett volna az álla… a… vérem tette ezt? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Lilyn vagyok… a Kastély dögvésze –
mutatkozik be mosolyogva, ezután elharapja a csuklóját, amiből patakként serken
ki a vére.<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Kifeszíti Adlard száját, és egészen
addig folyatja bele a vörös folyadékot, amíg a vámpír sercegve, füstölve, hörögve,
kapálózva ki nem leheli a lelkét. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Matt és én is némán, döbbenten
nézzük végig a folyamatot. Miután Lilyn végez, rálép a láncomra, ami azonnal
köddé válik. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Jól vagy? – kérdi kicsit undorodva
tőlem. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – I-igen… köszönöm… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ne köszönd, nem miattad tettem. De
még szükség van a nyamvadt testedre. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Ismét
egy olyan ködös mondatot ejt el, amit nem értek, de jelen pillanatban nem merek
rákérdezni. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Eredetileg ezt a ghoulokkal
akartam elintéztetni szépen, lassan, de most ezek a vérszívó dögök nagyon
feldühítettek – csettint egyet. – Volt Kastély, nincs Kastély – elégedetten
leporolja tenyerét, ezt követően Matthez lép. – Ó… drága Matthew… igencsak
rossz bőrben vagy – az álla felé nyúl, de ő elhúzza a fejét. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ne érj hozzám! – hörgi. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nem igazán vagy olyan állapotban,
hogy követelőzz! – a ruhája ujjából előhúz egy pici dobozt, odahajítja nekem. –
Kend ezzel ezt a rohadékot! Pár nap, és rendbe jön – mondja, és itt is akar hagyni
minket. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Várj! – állítom meg. – Miért
segítettél? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mert azt akarom, hogy tovább
menjetek! Csak ezalatt az út alatt szabadul majd fel benned az erő, a jelei már
most látszanak. Csak egy Haxan vére képes kínok közepette megölni egy ilyen
dögöt. Menjetek tovább, hogy erősebb légy! – újra csettint, sűrű, lila füstöt
maga után hagyva eltűnik. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> Rögvest Matthez szökkenek, az sem
érdekel, hogy nincs rajtam ruha, leszedem a láncokról, és rögtön az ölembe
rogy. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Tudsz járni? – kérdem tőle. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Igen… csak… kicsit még hadd
pihenjek – nyögi. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Ez
az idő épp elég arra, hogy felöltözzem, és összeszedjem a ruháim, amit már mind
behordtak a hálószobába. Ezután Matt a vállamra támaszkodik, és lassan
botorkálunk végig a hosszú folyosókon, lefelé a lépcsőkön. Útközben egyetlen
vámpírral sem találkozunk. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Azért ez… furcsa volt, nem? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – De… de Lilyn semmit sem tesz ok
nélkül. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Miért nem említetted, hogy úgy néz
ki, mint én? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nem tulajdonítottam neki
jelentőséget… nem hittem volna, hogy találkoztok… nem kerestem összefüggést. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nem ijedtél meg, amikor először
megláttál? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Nem. Rögtön éreztem, hogy te nem
olyan vagy, mint ő. Inkább teljesen az ellentétje. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ki tudja, lehet, hogy mégse olyan
rossz, mint amilyennek először hittük… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Elátkozott, Em! – emeli meg a
hangját. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – De neki köszönhetően nem
erőszakoltak meg. Azért ez elég nagy pluszpont. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Ja, majd meghívom egy sörre!
Emilia, akármi is volt ez, Lilyn gonosz. Mondtam, hogy nem tesz semmit ok
nélkül. És őszintén, nem tetszik, hogy ideért, amint vér érte a billogot. Ez
azt jelenti, hogy szemmel tart minket. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – És ez miért olyan rossz? <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Mert mindig tudja, hol leszünk!
Komolyan ilyen nehéz a felfogásod? – morog a férfi, miközben lassan sántikál. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Talán majd máskor is segít –
mosolygok. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Kötve hiszem… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b> – Én hiszek benne, hogy ő is jó.
Talán nem akar rosszat, csak mi értjük félre. <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #eeeeee; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Kitárom
magunk előtt a Kastély bejáratát. Ami pedig odakint fogad, arra nem készültem
fel. Pocsolyákban áll a vér, halomra mészárolt testek mindenfele, vegyesen
vámpírok, és märek. A szél fütyülve süvít el az ágakra akasztott hullák között,
a vérmező fölött.<o:p></o:p></b></span></div>
<span style="color: #eeeeee;"><br /></span>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #eeeeee;"> És mindenegyes fa törzsén füstölögve
ott parázslik a furcsa, pupillátlan szemet ábrázoló billog. </span></b><o:p></o:p></span></div>
Lusie K Grottehttp://www.blogger.com/profile/05474902773657507520noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-133146127810194154.post-50792734440502655062013-08-10T12:45:00.002+02:002015-09-28T19:33:27.446+02:00(19) Amelia és a vadász {11. fejezet}<b><span style="color: #e06666;">Ééééés hivatalosan is az Amelia és a vadász a legtovább kitartó történetem :) Bocsánat az esetleges írásbeli hibákért, sajnos még nem tudtam teljes mértékben leellenőrizni, így előfordulhat, hogy pár vessző nincs a helyén, de amint lesz időm, korrigálom :)</span></b><br />
<b><span style="color: #e06666;">Jó olvasást ;)</span></b><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">11.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Égett, emberi hússzag. Hány és hány
alkalommal írtak és írtam már erről a témáról? Nem tudom miért vonzódnak az
írók ehhez. Talán azért, mert ez egy olyan titokzatos inger, amit az átlagos
ember sosem érez, és elképzelni sem tudja, milyen lehet. De már maga a
kifejezés is mérhetetlen brutalitást hordoz magában, hisz ha egy ember ég, az
vagy szenved, vagy már halott. Ennek a három, mérhetetlenül egyszerű szónak
akkora ereje van, ami képes minden emberből ugyanazokat az érzéseket kihozni,
ez pedig nem egyszerű. Ezek: <i>az undor, a
kíváncsiság, a félelem és a fájdalom. </i><o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Én most leginkább egy mondatba
tudnám kifejezni azt, amit érzek: <i>undorodom
magamtól, hogy kíváncsi voltam, és most félek, sose lesz vége a fájdalomnak. <o:p></o:p></i></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> <o:p></o:p></span></b></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
<a name='more'></a><br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Lilyn
egyre erősebben nyomja a hasamnak a vasat, immáron az összes idegszálam
felvette a fájdalomérzékelés szerepét. A testem pattanásig feszül, a
koponyámban csoportosul a nyomás, talán a lelkem az, ami szökni készül a kín
elől. Most azt kívánom, törjön ki onnan, csak legyen már vége, bármi áron! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Vannak
olyan helyzetek, amikor már az ordítás sem vonja el a figyelmed, már abban sem
lelsz vigaszt. Nos, ha ilyet szituációba kerülsz, garantáltan így fogsz érezni.
Végtelennek tűnő másodpercek és jéghidegnek ható könnycseppek tengerébe kerülsz,
és egyre mélyebbre süllyedsz úgy, hogy egy utolsó, nagy lélegzetet sem tudtál
venni. Kétségek között, kíntól szaggatva, mozdulatlan, üres fejjel haladsz a
mindent elnyelő sötétség felé. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Aztán egyik pillanatról a másikra vége.
Már nincs forróság, ami felperzsel, de ezek után jön csak a java. A csupaszon
maradt hús a leégetett erekkel és a körülötte húzódó bőr, ami mintha bármelyik
pillanatban széthasadna. Lecsuklik a fejem, szaporán, lihegve kapkodom a
levegőt, legalább a tengerből kikerültem, és végre lélegezhetek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Hű… te aztán nem bírod a fájdalmat
– kuncog a nő, aki úgy néz ki, akárcsak én. – Le kéne tagadnom, hogy egy vér
vagyunk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Nem válaszolok neki semmit, a tüdőm
túlságosan elfoglalt, nincs ideje olyanokkal foglalkozni, mint a beszéd. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Én is átestem ezen, de még csak
fel sem szisszentem… szánalmas vagy. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ismét mögém megy, majd egy maroknyi
sóval tér vissza, amit szó nélkül a hasamhoz vág, egyenesen a nyílt sebre. Újra
felüvöltök, ez van legalább annyira borzalmas, mint maga az égetés, és sokkal
tovább tart. Amikor úgy tűnik, szűnni kezd az újabb szenvedés, a hasamon lévő
izzadságcseppekben megtelepedett sókristályok okozzák a következő görcsöt. Azt
hiszem, ezek után vígan fogok menni szülni… már, ha túlélem a dolgot. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ó, Istenem – sóhajt Lilyn. –
Legalább nem fog elfertőződni – mondja, mintha ő lenne a legkegyesebb lény a
világon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Miért?... – zihálom, csak ennyire
telik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ez a kis billog, ami amúgy
megjegyzem, nagyon csinosan fog mutatni a lapos hasadon, összeköt minket! –
hátat fordít nekem, leereszti a vállán az áttetsző anyagot, ami úgy hullik le
róla, mint a legfinomabb selyem. A jobb lapockáján ott van rajta az a jel, ami
most már az én bőrömön is virít. – Nem utolsó sorban ettől te is Haxan leszel,
mint én. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Az mi? – nyögöm összeszorított
fogakkal. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Olyan, mint a boszorka, csak
sokkal erősebb. Ha úgy tetszik… egy királynő a banyák között. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mégis miért akarod, hogy én az
legyek? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Szerinted akarom?! – dörren rám. –
Én vagyok az egyetlen Haxan, enyém az összes hatalom, rám hallgat az összes
banya, mégis miért akarnám ezt megosztani?! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Akkor miért?... <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mert a benned lévő embervér nem
engedi, hogy használjam az erőmet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – És miért lenne bennem a te erőd?!
– kiáltok fel, kezd bennem újra elterjedni az élet. – Én egy… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Egy író vagy New Yorkból, aki a
Roys Publishing Housenál dolgozik. A menedzsered az a szőke nőszemély. Az anyád
Emily Rose, mint abban az ördögűzős filmben, apád pedig alkoholista, aki
többször molesztált téged kiskorodban, talán ezért is van az, hogy az anyád
nevét viseled az apádé helyett – alám lép, elkapja az állam, és ránt egyet
rajta, amitől a nyakam halkat roppan. – Mindent tudok rólad, Emilia Quinn.
Mindent! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Pupillátlan, lila szemeibe mélyedek,
amikből árad az irántam érzett mély gyűlölet. Úgy néz ki, mint én, de
természetes, hogy idegennek érzem őt, mégis mintha… mintha… lenne köztünk egy
láthatatlan kapocs, ami több, mint egy billog. Talán az ereje… de mégis hogyan
került volna az belém? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Felbiccenti a fejem, majd nyugodtan
sétálgatni kezd a teremben. Valahonnan a ruhája alól gyors léptekkel egy
hatalmas pók mászik elő. Olyasmi, mint a madárpók, csak ez lila és sárga
színekben tündököl. Lilyn a kezébe veszi, és finoman végigsimít a hosszú,
színes szőrökön, még halkan dúdolgat is neki. Tehát ő a házi kedvence. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Honnan tudsz rólam ennyi mindent?
– kérdem, és érzem, falfehér vagyok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mert te és én egyek vagyunk,
Emilia – szónokolja fennhangon, szórakozott mosollyal az arcán. Tehát az én
arcomon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Még mindig nem értem, hogy miről
beszélsz! Mi velem a célod?! Engedj el! – rázom a béklyóim. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A lány felnevet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Túl kíváncsi vagy, húgom! Idővel
mindent, mindent megtudsz, amit csak kell. Amúgy a térkép igazi. Használjátok
egészséggel! – mosolyog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Engedj el! – sziszegem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Engedj el, engedj el! – széttárja
a karjait. – Elengedlek, ne izgulj már annyit! Idővel úgyis te fogsz keresni
engem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Soha! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ó, de. De amíg embervér folyik az
ereidben – ismét alám lép és undorral teli pofával mered rám. – Addig
használhatatlan vagy. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A kezét a homlokomra teszi, és
hátralöki a fejem. Egy pillanatra elsötétül minden, majd földre zuhanok. Abban
a pillanatban felugrom, és körbeforgok, itt a fehér vászonsátor, az öt ló, a
tábortűz maradéka is. Hogy kerültem vissza?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Emilia! – visszhangzik a fák
között Matt kiáltása. – Emilia! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A hasamra
pillantok, hátha csak álom volt az egész. Azonban rá kell jönnöm, nem. A
szétszaggatott ingem alatt vörösen virít a belém égett billog. Rettenetesen
fáj… és nem fér az eszembe, hogy mi történt most velem, miért pont én, hogy
kerültem oda, hogy kerültem vissza, a pókmániás, bolond nőszemély, aki akár az
ikertesóm is lehetne, miért kínzott meg, és miért mondta, hogy egyek vagyunk,
meg, hogy bennem van az ereje? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Em! – kiált fel Matt ismét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – I-itt vagyok! – nyögöm, ahogy az
erőmből telik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Összehúzom
magamon az inget, Matt hamarosan felbukkan a fák mögül, és odarobog hozzám,
mint egy gyermekét féltő apa, megfogja a vállaim és vizsgálni kezd. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mit tett veled?! – kérdi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nem bírok
válaszolni, búsan nézek az arcába. Ő rettenetesen ideges és aggódó, de ezek
szerint ismeri azt a nőt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Válaszolj! – utasít. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Lassan
széthúzom az inget, hogy meglássa a jelet rajtam. Egy pillanatra mintha
megakadna a tekintete a csipkés melltartón, de aztán a hasamra kúszik, és
megpillantja a jelet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ezt már láttam valahol – dörmögi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Rajta is van ilyen… - szepegem. –
Azt mondta, ő átkozott el téged… igaz ez? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Igen… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – De ki ő? És honnan ismer téged? És
engem? Miért néz ki úgy, mint én? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Engem jobban érdekelne, miért
égette ezt beléd, és miért engedett el csak úgy? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Előbb válaszolj az én kérdéseimre!
– kiáltok rá a könnyeimmel küszködve. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Megint nem
értek semmit, megint össze vagyok zavarodva, és természetesen, mint minden
egyes alkalommal, most sem kapok válaszokat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Az Isten szerelmére, most kínzott
meg egy nő, és mindenféle hülyeséget magyarázott, hogy én egy Haxan leszek a
billogtól, és az emberségem miatt nem tudja használni a bennem lévő erejét! De
mégis mi közöm lenne hozzá?! Sosem láttam őt! Mégis azt magyarázta nekem, hogy
ő és én egyek vagyunk! – a szavak dőlnek belőlem, nem tudok leállni, túl sok
volt ez. Könnyek gördülnek végig a meggyötört arcomon, most legszívesebben
bebújnék egy sarokba, és ki sem jönnék onnan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A tenyerembe temetem az arcom,
minden kétségbeesésemmel és tehetetlenségemmel üvöltök bele, de egy hang sem
jön ki a torkomon, csupán némán tátogok, mint egy hal. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Em… - dorombol Matt kedvesen,
miközben kibújtatja az arcom a menedék mögül. – Meg fogunk mindent oldani.
Esküszöm. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
hüvelykujjával gyengéden letörli a könnyeimet, végig a szemembe néz. Lerí róla,
hogy végtelenül boldog, amiért előkerültem. A tenyerébe nyomom az arcom, finom
meleg és megnyugtatóbb, mint az én kezem. Lehunyom a pilláim, hogy szétáradjon
bennem az érzés, közben a férfi felemeli az arcom, és olyan közel hajol, hogy
az ajka súrolja az enyémet. Szédülés fog el, biztos vagyok benne, ha nem
akarnék ennyire veszettül közel lenni hozzá, már rég elestem volna. Ez most
más, mint az előző alkalom. Akkor vad volt és erőszakos, és csak arra ment ki,
hogy levezesse a haragját és kielégítse magát általam. De most nem. Most
vigasztalni szeretne, most igazán érezni akar. A mellkasomban, amibe nemrég egy
pengét döftek, most eszeveszettül kalapál a szívem, csak arra várok, hogy végre
megtegye az utolsó pár millimétert. Olyannyira vágyok rá, hogy még a zsigerekig
hatoló fájdalomról is megfeledkezem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Szabad? – búgja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Igen… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Lehet, nem kéne.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem érdekel – nyögöm, és én hozom
be a kettőnk között lévő távolságot. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Matthew
egész testében megremeg, ahogy teljesen a szájához érek, szinte érzem, ahogy
felrobban belülről. Az egyik keze a tarkómra kúszik, hogy szorosabban tartson
magához, a másikkal végigsimít a nyakamon, a vállamon és a kulcscsontomon.
Ízlelgetve ér a nyelvemhez, a reakcióimat fürkészve harap játékosan az ajkaimba,
és meg kell mondjam, megvan a hatása. Most tudatosul bennem igazán, hogy ez az
igazi első csókunk, amit mindkettőnk tudatosan akar. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A hajába túrok, és viszonzom azt a
finom cirógatást, amit én is kapok tőle. Megszűnik körülöttünk minden, nem
hallunk és érzünk mást, csak egymást, és meg sem tudom mondani, hogy egyáltalán
veszek-e levegőt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Aztán egyik pillanatról a másikra a
bokrok zörögni kezdenek mögöttünk, és hangos zihálás hallatszik, ami teljesen
kirángat minket az édes transzból, és úgy rebbenünk szét, mint két riadt madár.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Egy bőrmellényes fiú rohan ki a fák
közül, olyan arcot vág, mint aki szellemet látott. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> –Rohanjatok! – kiabál ránk, de meg
se áll. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Minek? – kiált utána Matt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ghoul! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A fiú csak
ennyit mond és eltűnik a szemünk elől. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Még, hogy ghoul! – zsörtölődik az
útitársam. – Több, mint kétszáz éve nem járt erre ghoul! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az erdőt kezdi kémlelni, ahonnan a
fiú előbukkant. Pár másodperc múlva az előzőnél jóval nagyobb zörgés támad, ami
túlvilági hörgésekkel párosul és a bokrok és fatörzsek között mintha valami
csillogó, bronzszínű emberszerű lény ugrálna, ami eszeveszett tempóval közeledik.
Matthew-val egymásra pillantunk, ő csak ennyit mond: <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Futás!<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Észbe sem
tudok kapni, már elkapta a kezem és a fiú által kialakított csapáson rohanunk.
Minden ott hagytunk, a lovakat, a sátrat, az összes holminkat, de szerencsére a
vadász oldalán ott függ a kard, így biztos vagyok benne, hogy meg tud engem
védeni. Hátrapillantok, a fröcsögő nyálú vadállat egyre közelebb ér hozzánk.
Bár két lábon fut, a karjai olyan hosszúak, hogy néha azzal is rásegít a
tempóra. Aranyszínű szemei fenyegetően villódznak a napfényben, fülsüketítően
ordít és hörög, amire Matt nagyobb sebességre kapcsol. Csak azt felejti el,
hogy én nem vagyok világbajnok, így nagyon hamar kifáradok és csak hátráltatom
őt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Siess, Em! – utasít a hajsza
tízedik percében. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ne-nem bírom! – zihálom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A farkas
egy fához ránt, aminek a gyökereinél a föld ki van vájva, biztosan valamilyen
állat által. A korántsem kellően mély üregbe bújunk, Matt gondosan befogja a
szám, hogy még véletlenül se tudjak megszólalni, nem, mintha tervben lett
volna. Fáradtan pihegek a testéhez simulva. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Fölöttünk lépések dobbannak meg,
apró földrögök potyognak az arcunkba. Hiába nem tudok megszólalni, úgy érzem, a
szívem zakatolása olyan hangos, hogy akár az is felhívhatja ránk a figyelmét.
Hallom, ahogy párat a levegőbe szimatol, ezután dühösen fújtat, majd hatalmas
lábai által keltett dobogások egyre távolodni kezdenek. Ekkor Matt elengedi a
szám, azonnal fellélegzek és köhögök. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Pszt! – a mutatóujját a szája elé
teszi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – B-b-bocsi – lihegem. – Mégis mi a
fene volt ez? – kérdem, miután egy kicsit magamhoz térek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Egy ghoul. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – És… és az mi? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Író vagy és nem tudod, mi az a
ghoul? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – New yorki vagyok! – reccsenek rá. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Egy olyan lény, ami emberek
húsával táplálkozik.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ah, remek… mégis miért van egy ilyen
mesés helyen egy ilyen lény?! – háborgom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Azért, mert a mesék nem olyan
szépek, mint amilyennek elsőre mutatják magukat. De én ezt nem értem… a ghoulok
a vámpírok szolgái. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Vámpírok?! – visítok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Te egy mesét sem olvastál? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem tudtam, hogy a horror is annak
számít! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Minden annak számít, amiben egy
író akár minimális fantáziát használt. Értsd: itt ne keress a mi világunkban
„élő” romantikus hősöket. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – A karaktert akkor is ő találta ki,
nem? – kíváncsiskodom. – Az már fantázia. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – De nem elég arra, hogy annyira
lenyűgözzön vagy megnevettessen egy ártatlan lelket, hogy életre keljen a
történet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Egy átlagos történet is lehet
lenyűgöző – vitatkozom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ilyen a Mär, Emilia. A mi
világunkkal, amit te ismersz, nem törődik, csak akkor, ha van benne olyan, ami
igazából nincs benne… érted? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Homályos, de igen. Tehát…
vámpírok. Gonoszak? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Némelyik. De a vámpírok messze
élnek innen és sosem jöttek le még idáig, főleg nem szolgával. Ez nagyon
furcsa… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – De ezek már nem szolgák! – mondja
valaki fölöttünk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Kimászunk
az üregből, a menekülő fiú áll ott, hasonló állapotban, mint én. Izzadtan,
zihálva. A sok izgalom közepette el is feledkeztem a billogról, de most, a
hasamon lefolyó veríték emlékeztet, hogy az a rémálom valóban megtörtént. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Hogy érted ezt? – kérdi Matt,
miközben leporolja a ruháját. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – A legtöbbjük fellázadt a vámpírok
ellen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A vadász
rám pillant, mintha tőlem várná a választ, de sajnos engem most jobban elfoglal
a csípős érzés has tájékon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Az meg hogy lehet? Hisz ostobák! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mi sem tudjuk, de a táborunkat egy
hete kell védeni tőlük. Elindultak lefelé a Kastélyból és mindent bedarálnak,
aminek egy kicsit is mär-szaga van – szavalja csípőre tett kézzel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – A Kastélyból? – ismétli Matt
összehúzott szemekkel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Igen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Remek, akkor királyi ghoulok…
egyre jobb és jobb. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – És okosak! Egyre okosabbak… már
nem csak a szerencsén múlik, ha elkapnak valakit. Csapdákat állítanak szerte a
környéken. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – És fogalmatok sincs, hogy mi
folyik itt? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nincs… de valahol a közelben lehet
egy bázisuk, azért vagyunk itt, hogy felkutassuk – mondja büszkén a kissé duci,
vörös, szeplős fiú. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Hova tartoztok? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Umiranba. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Matthew
felszisszen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Vámpír seggnyalók, mi? – mordul a
megszeppent legényre. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – A szövetségünk a Kastéllyal már
több száz éves és töretlen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Vakon követitek a vérszívók
parancsait! Titeket küldtek, hogy kutassatok az elfajzott ghoulok után, holott
ők erősebbek. Csak véres-hordók vagytok nekik, hitvány, feláldozható
alattvalók. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Matthew szavai annyira meglepik a
fiút, hogy megmukkanni sem tud. Nagyokat pislog a farkasra, aki most hozzám
fordul. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Minden rendben? – kérdi tőlem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – P-persze, csak… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mi baja a leánynak? –
kíváncsiskodik a vörös. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Egy szó
nélkül széthúzom az ingem, a friss hús látványa rögtön elborzasztja a fiút. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Vándorok vagytok? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Igen – mondja a farkas. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Akkor azt ajánlom, hogy gyertek el
a táborunkba, hogy a leány kapjon megfelelő ellátást, mielőtt elmérged a seb és
vérmérgezést kap. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem tartom jó ötletnek – morog
Matthew. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ugyan, miért? Csak nem fél a
vámpíroktól? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Szó sincs róla, magam is öltem már
vagy fél tucatot – vigyorodik el a hatalmas férfi. – Csupán nincs kedvem
érdekegyezségek áldozati bárányai között sétálni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mi mindannyian elégedettek vagyunk
a sorsunkkal és örülünk, hogy királyunk egyesí… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Matt félbeszakítja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem vagyok kíváncsi a betanult
szövegre, fiam, most nincs itt a királyod, aki lefejezzen téged. Csak fogd be a
szád egy pillanatra. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A szeplősön látszik, hogy majd
szétveti az idegesség. Mondjuk megértem, én is nehezen tűrném, ha így
beszélnének velem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mit érzel, Emilia, elmenjünk a
táborba? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ott… jobb ellátást kapnék? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Az umirani orvosok messze földön
híresek, leány! – mosolyodik el a pufi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Biztosan hamarabb meggyógyulnál –
mondja a sebemet vizsgálva Matt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Akkor, ha nem bánod… lehet, hogy
jobb lenne. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Rendben – búgja kedves hangon,
aztán a fiúhoz fordul. – Van öt lovunk és egy sátrunk a táborhelyünkön, azért
menjünk vissza! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A vörös bólint egyet, aztán el is
indulunk. Újból túl sok információt kapott az agyam, anélkül, hogy békésen
feldolgozhatta volna. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A táborhelyünkhöz visszatérve Matt
szinte szívrohamot kap, engem pedig elfog a hányinger. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A piszkosfehér sátor fele immáron
vérvörös lett és inkább nem részletezném, hogy a testrészek és a belső szervek
milyen állapotban, hol és melyik fa tetején helyezkednek el. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ez… kinyírta a lovakat… -
hüledezik a vadász. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Megmondtam. Aminek egy kicsit is
mär-szaga van… - jegyzi meg a fiú. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Már elkezdett szürkülni és még csak
távolról látjuk Hans, a vörös hajú fiú táborát, aki szakácssegédként dolgozik
ott és épp gombászni indult, amikor megtámadta a ghoul. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Hatalmas szerencsénk volt, egyetlen
lovunknak sikerült elszöknie a nagy mészárlásból, így amikor Matt hangosan
szitkozódva pakolta össze a sátrat, az a hangjára visszatalált. Most én ülök
rajta, a vadász pedig mellettünk jön. Hans jóval előttünk jár, gondolom nincs
kedve hallani a csípős megjegyzéseket, amit az útitársam mondana neki. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mi a baj az umiraniakkal? – kérdem
kíváncsian. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – A királyuk eladta magát és az
összes Umiranban élőt a vámpíroknak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Gondolom ez elég nagy dolog… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Igen, az. De tilos nekik bármi
olyat mondani, ami esetleg arra felé vezet, hogy őméltósága rosszul döntött. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Miért adta el a királyságot? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Umiran és a Kastély szinte
szomszédosak egymással és a király egyik nap megirigyelte a vérszívóktól a
hatalmukat és az időtlen fiatalságukat, ezért alkut kötött a vámpírok
vezetőjével, miszerint a királyt vámpírrá változtatta az uralkodó, így örök
fiatalságra tett szert. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem lehetett volna ezt megcsinálni
alku nélkül? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – A Kastély fennhatósága alatt lévő
összes vámpírt nagyon komoly szabályok kötik. Senkit nem változtathatnak át,
még a haldoklókat sem. Csinálnak maguknak ghoulokat, de az közel sem olyan,
mint egy vérszívó. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – És ez miért van? Úgy értem, hogy
nem változtathatnak át. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Egy időben rengeteg vámpír
nyüzsgött a Märben, szinte több volt, mint a sima mär. Nem volt rendes
társadalmuk, nem volt hazájuk, így iszonyatos vérengzéseket rendeztek szanaszét
a világban. A királyságoknak, szabad városoknak és egyéb elszórt területeknek
is érdeke volt a megfékezésük. Egy hatalmas hadsereget állítottak fel, amivel
idővel ki tudták irtani a vámpírok legnagyobb részét. Közben azért a vérszívók
is csapatokba rendeződtek és amikor a legnagyobbat is legyőzték, a vezetőjük a
faj fennmaradásáért könyörgött a guillotine-on, miszerint soha többé senkit nem
változtatnak át, de az a mennyiség, ami megmaradt, hadd éljen tovább. Csupán
egyetlen kivételt kértek. A vámpírok borzasztóan nehezen fogannak meg, örülnek,
ha ezer évben egy párnak születik egy gyermeke, így ha egy mär nő teherbe esne egy
vámpírtól és szeretne átváltozni, akkor had tehesse. Ezek elég elfogadható
feltételek voltak, így belementek a győztes csapat vezetői. Így született meg a
Kastély, ahol rengeteg vámpír él előkelő körülmények között. Bár ők vesztettek,
az egójuk mit sem csökkent és a fejemet teszem rá, hogy titokban változtatnak
át märeket, hogy újra övék legyen a hatalom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – És csak Kastélyosok vannak? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem. Vannak tőlük független, a mai
napig vadon élő példányok is. Jobb tőlük távol tartani magad. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Tehát így, hogy átváltoztatták az
umirani királyt, gondolom elég nagy veszélybe került a béke. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Gondolhatod! Ráadásul egész
Umirannak rosszat tett, mert az akkor győztes hatalmak több száz év után is
képesek megharagudni egy esküszegőre. A märeket épp úgy köti az átváltoztatás
megtagadása, mint a vámpírokat a felajánlás. Így Umiran és a legtöbb másik
város és királyság között megszűnt a kapcsolat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – És a Kastély ura mit kért cserébe?
Gondolom nem ingyen vállalt ekkora kockázatot. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nos… - Matt meredten bámulni kezdi
Hansot. – Minden évben, minden nekik tetsző, tizennyolcadik életévét betöltő
leányt behívnak a Kastélyba… tudod miért. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Uh… - nyögöm. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Igen. Ha megfogan, vámpír lesz,
akár akarja, akár nem, hiába volt feltétel a beleegyezés. Nincs választása. Ha nem
megy, az umirani király kivégezteti. Pokolra vele! – morog Matt. – Két évet
éltem Umiranban. Olyan volt, mint egy valóra vált rémálom. Az a sok zokogó lány
és szülő… továbbá minden hónapban száz hordó vért kell küldeni a Kastélyba. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Az rengeteg! Hogy csinálják? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Fognak egy kést és mindenkit
megcsapolnak… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Jézusom… a gyerekeket is? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mindenkit, Emilia. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nehezen, de még mindig el tudnám
fogadni ezt a tényt, ha a király mindezt azért tette volna, hogy minél tovább
bölcsen és alázatosan uralkodhasson népe fölött, de nem! Minden egyes nap,
amint felkel, beül a tükör elé és nézegeti magát, amíg el nem alszik. Ha nem a
fiatalos vonásaiban gyönyörködik, akkor szépítkezik… ezért a király helyét
átvette a Kastélybeli uralkodó. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ezért mondtad, hogy a táborbéliek
a feláldozható szolgák… - jegyzem meg. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Igen. A vámpírok Napja ismét
megvetette sugarait az égbolton és ki tudja, mi lesz a vége. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem kedveled őket – dünnyögöm. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem. Egyáltalán nem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Lehet mégsem kellett volna
idejönnünk… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nyugalom – Matt hosszú idő óta
először mosolyodik el és megfogja a kezem. – Nem lesz gond. Kicsit jobban
leszel és megyünk is. Talán pont itt lesz egy régi ismerősöm. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A hosszas mesélés közben elértük a
tábor bejáratát, amit két ember őriz. Gondolom a pénz miatt fából építettek
köré sáncot, viszont teljesen ki van világítva a földbe döfött fáklyáknak
köszönhetően. Jöttünkre a kékpalástos őrök kissé előre lépnek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Állj! – utasítanak minket, még
Hansot is. Megvetően mérik végig a fiút. – Már azt hittük meghaltál. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Me-megtámadott egy g-ghoul –
dadogja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Hát az csodás! És megölted?! –
kérdi az egyik férfi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nem
tetszik, ahogy Hansszal bánnak, egyáltalán nem ezt érdemli. Lehet, hogy nem egy
harcos alkat, de segít minden nap etetni az ittlévő katonákat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem… - szégyenkezve lehajtja a
fejét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Az őrök
kárörvendőn egymásra nevetnek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Hát nem is számítottunk másra!
Haszontalan vagy. Aztán valami élelmet hoztál-e? – kérdi az alacsonyabb, szőke
férfi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – N-nem… minden elszóródott
menekülés közben… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Bezzeg egy vadembert, meg egy
szajhát ide tudtál hozni! – sziszeg a testesebb, már őszülőben lévő őr. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mattre pillantok, a keze a kardja
markolatára kúszik, de időben megfogom a vállát, hogy megnyugodjon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Csak egy biztonságos helyre van
szükségünk pár napig – mondom erőtlenül. Útközben szédülni kezdtem és ráz a
hideg is. Biztosan lázam van. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mégis hogy képzeled, hogy
beengedünk? – horkan fel az alacsony és kardot ránt, amire a vadász is
előrántja a sajátját. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Még ha a szajhát be is engedjük,
de a vadembert?... Kardja van, de nézzed meg, rosszul fogja! – gúnyolódik a
másik kékpalástos. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Matthew összeráncolja az orrát, ez
nagyon rossz jel. Nem kéne tovább hergelniük, még a végén nem ússzák meg
vágások nélkül. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Persze az asszony tehet pár dolgot
azért, hogy bent lehessetek pár napig – vigyorognak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Oké, már engem is kezdenek
idegesíteni. Mit képzelnek ezek? Eddig akárhol voltam, mindig egyenjogúként
kezeltek engem, de úgy tűnik, ez itt másként van. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Fogjátok be a pofátokat! –
fenyegetően süvít az éjjeli levegőben a farkas hangja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Különben? – a magasabbik őr is
kivonja a kardját és Matthew felé tartja, aki egy szót sem szól. Lehajtott
fejjel próbálja féken tartani az indulatait, de nem sikerül neki. Megiramodik a
két férfi felé, félrelöki Hansot az útjából és még mielőtt a palástosok észbe
kaphattak volna, Matt már köztük is terem és keresztüldöfi a pengét az
alacsonyabbikon. A kis férfi felhördül, vérrel kevert nyál csorog le az állán,
aztán Matt ránt egyet a fegyveren, ropogva zúzza össze a bordákat, aztán a
szőke feje lebicsaklik, és hátraesik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mindannyian döbbenten nézünk. Hans a
porban maradt, meg sem bír moccanni, ahogy én se és a kékpalástos sem. Miért
ölte meg Matt?... Ez nem az a kedves férfi, aki olyan lágyan csókolt alig pár
órája… ez… ez egy vérszomjas vadállat… a szemei élesen csillognak a fáklyák
fényében, az arcára vér fröccsent, ami lassan csurog le a bőrén, közben
győzelemittasan vicsorog. Elfog a remegés, de ez nem a láz miatt van, sokkal
inkább azért, mert… megijeszt engem… én ezzel a férfival utaztam, aki képes
lemészárolni valakit, aki rosszat mond… bele se merek gondolni, hányszor
fordult meg a fejében, hogy engem is bántson… hiszen egyszer már kaptam tőle
egy hatalmas pofont. Bár az úgymond jogos volt. Nem fogok tudni ezek után a
szemébe nézni… egyszerűen nem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A másik férfi felé fordul, pontosan
a szegycsontjának nyomja a kard hegyét. Az őr annyira le van sokkolva, hogy nem
tud védekezni. A vadember, akiről azt mondta, rosszul fogja a kardot, olyan
gyorsan csapott le a társára, mint a villám. Hogy tudott egy nagyvárosi férfi
ennyire átformálódni? Ő világ életében papírokat írt alá és vakufényben
sütkérezett és most… és most véres kézzel készül megölni egy újabb embert a
szemem láttára. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Matt lassan a sáncnak nyomja a férfit,
amikor a háta már a fát éri, akkor sem áll le a nyomással. A kékpalástos
felordít, vele együtt én is. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nee! Hagyd abba! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">De mintha
nem is léteznék. Basszus, a bent lévők miért nem hallják meg az ordítást?!
Jöjjön már ki valaki, könyörgöm! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Végig sem kell gondolnom, az előttem
lévő kapu azonnal kinyílik, két aranyszínű folt csillan fel a benti
sötétségben, egy árny megragadja Mattet és a kapun belülre rántja. Egy hang sem
hallatszik, még csak fel sem nyög. Lehet, hogy meghalt?! Ugye nem? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A kékpalástos nyöszörögve a földre
rogy, amíg én kétségbeesetten próbálok leszállni a lóról, de túl gyenge vagyok.
Összemosódik mindent, a szédülés százszorosára nő és csak annyit látok, hogy
elengedem a nyerget, majd zuhanni kezdek a föld felé. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Áááh! – sikítok és ezzel a
lendülettel föl is ülök, amin nagyon meglepődöm, hiszen minimum egy válltörésre
számítottam a lóról való leesés után, de a billogon kívül nem fáj semmi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Hé, hé, nyugi! – nyugtatgat Matt,
de hirtelen nem látom, hol van. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">És őszintén,
azt sem tudom, hogy én hol vagyok. Alig van idebent fény, a levegő hűvös és
illatos, én pedig egy… hú… egy kétszemélyes ágyon aludtam selyemtakaróban és
párnában. Hirtelen aztán belém nyilall a felismerés, ez egy sátor belseje! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Oldalra vetül a tekintetem, a sátor
csúcsát tartó vaskos oszlop tövében ott ül a vadász. Kipattanok az ágyból,
odaérve hozzá látom csak meg az arcát. Be van lilulva a szeme. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Minden oké? – kérdi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – P-persze… és veled? Mármint… mi
történt? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Elkapott az a rohadék – sziszeg. –
Nem oldoznál el? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Mögé
nézek, a csuklójánál fogva az oszlophoz van kötözve. Az ajkamba harapok és
megrázom a fejem. A férfi ajkai döbbenten szétnyílnak és elsápad. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – De… miért nem?... <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Hogy miért
nem? Mert rettegek attól, hogy bántani fog… tudom, hogy rengetegszer mentette
meg az életem, de úgy érzem, hogy az a férfi, aki a faluban volt és az, akivel
most a vadonban bolyongok, két teljesen különböző személy. Ki tudja, hogy az új
Matt, hogy fog viszonyulni hozzám? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Én csak… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Emilia, ez rohadtul nem vicces,
azonnal oldozz el! – ordít rám erélyesen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Erre a
hangnemre azonnal összerezzenek, végképp elnémított és az sem könnyíti meg a
dolgom, hogy Matt ráncolja az orrát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Fény szűrődik be a helységbe, valaki
bejött. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem látod, hogy megrémíted? – szól
bársonyos, mély hangon.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Rápillantva
már tudom mi volt az a két aranyszínű, csillogó fény a tegnapi sötétségben. Az
ő tekintete. Egy magas, hosszúlábú, gyönyörű arcú férfi lép be a sátorba, aki
azonnal lebilincsel. Nem az elegáns, aranygombos brokát mellény és a bő ujjú
fehér ing az oka elsősorban, hanem az a hihetetlen karizmatikus erő, amit
magából áraszt. A haja pedig olyan, amilyet eddig sosem láttam… derékig érő és
úgy csillog, mintha ezüstből lenne minden egyes szála. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem látod, hogy senkit sem
érdekelsz?! – vág vissza Matthew. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A férfi
hozzám lépdel, finom vágású orra és szája van. Ha nálunk élne, a világ
legkeresettebb modellje lenne, ez biztos. Meghajol, egészen mélyen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Üdvözlöm, a nevem Adlard –
halványan elmosolyodik, a szájából pedig két hegyes metszőfog villan ki, amitől
azonnal elhátrálok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Egy vámpír! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ne, ne! Kérem, ne féljen tőlem –
felém nyúl és megfogja a kezem és ezzel olyan érzéseket vált ki belőlem, mint
amikor tizenöt voltam és először szerelmes. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Meleg hullám áramlik végig a
testemen, holott Adlard keze jéghideg. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Kérem, árulja el, hogy hívják! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ne áruld el neki, ez egy mocskos
vámpír! – hörög Matt, de ügyet sem veszek rá. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – E-Emilia… - dadogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Emilia… - ízlelgeti a nevem az
ezüsthajú vámpír. – Hogy érzi magát? – mutat a sebre. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Izé… még fáj, de… - a billogra
pillantok, még mindig a nyers húsnak kéne ott lennie, de teljesen begyógyult,
immár vörös heg rajzolja ki a bizarr szimbólumot. – Ez mégis… hogy lehet? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – A vámpírok nyála gyógyító hatással
bír. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – A-auh… értem… - összekoccan a
térdem, amint arra gondolok, hogy Adlard gyengéden végignyal a hasamon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Remélem nem bánja – búgja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem, nem… én… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ha megcsapoltad, én esküszöm!... –
morog az útitársam, azonban ez a legkevésbé sem érdekel, sőt, inkább idegesít. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Villogó pillantást vetek felé, amire
megnyugszik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Köszönöm! – mondom kimérten
Adalrdnak, hogy jobban idegesítsem a gyilkost. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Mert az.
Egy hidegvérű, kegyetlen gyilkos! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Amíg rendesen fel nem épül, addig
a vendégünk, a párjával együtt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ó, ő nem a párom! – vágom rá
azonnal. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Érdekes… - mormogja. – Az ajkain
ott van az ő illata is. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Tehát
tudja… akkor annyira élveztem, most pedig mélységesen szégyellem, hogy ennyire
könnyen odaadtam magam neki. Ez nem fog többé előfordulni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Örülök, hogy mindjárt magadévá
teszed őt, vámpír fattyú, de nem oldoznátok el végre?! – háborog Matthew. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Adlard felé fordul és mosolyogva
kezd beszélni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – A megkötözésedre azért volt
szükség, mert túl jó harcos vagy, mär. Akár még engem is meg tudnál ölni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Észre sem vennéd, olyan gyorsan –
vigyorodik el Matt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ajánlatot teszek! – emeli fel a
hangját a vámpír. – Tanítsd a seregem, s mérhetetlenül gazdaggá teszlek,
halandó. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt 35.4pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A borostás a földre köp
és megvetően felel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt 35.4pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">– Tanítsak egy rakás
féleszű umiranit? Az kéne! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ki beszélt itt róluk? – miközben
beszél, a körmeit tisztogatja. – Azt akarom, hogy a vámpír seregem tanítsd meg
a harcmodorodra! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Vámpír sereg, mi? Gondoltam, hogy
nem fogtok megmaradni a csontos seggeteken! Mi a tervetek? Újra leigázni a
vidéket? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ugyan, kérlek! A ghoulok ellen
akarunk harcolni. Tudod… ezek a halandók… túlságosan is halandók – mosolyog. –
Nos? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Majd ha befagy a pokol – fröcsög
Matt.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mérhetetlenül gazdaggá teszlek! A
Kastély urának egy szem fia vagyok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Soha! – nyomatékosítja a veszekedő
fél. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Adlard
felém fordul és végigsimít az arcomon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Emilia, ha megkérnélek, kifáradnál
egy pillanatra? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – P-persze! – válaszolom rögtön,
azonnal ki is megyek, mintha nem én irányítanám a testem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> De igazából csak imponálni akarok
Adalrdnak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Nem hallok semmilyen sugdolózást
belülről. Pár perc múlva Adlard kiszól a sátorból, hogy visszamehetek. Matthew
elég ingerült állapotban van, immáron eloldozva, épp a csuklóját dörzsölgeti. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Akkor holnap, ha Emilia kisasszony
eléggé kipihente magát, várunk a Kastélyban. Kérjetek lovakat a nevemben. Ne
feledd, hozd a legjobb formádat, ha érvényben akarod tartani az egyezségünket!
– parancsol a sápadt férfi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Matt csendben marad. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Emilia kisasszony, van kedve
holnap velem ebédelni? – kérdi csillogó szemekkel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Öm… persze, hogyne – adom a lazát,
de igazából majd kirobbanok az örömtől. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Akkor holnap találkozunk a
Kastélyban, addig ajánlom, hogy gyakorolj, Matthew! És ne feledd, hogy te
alszol a földön! – ez a búcsú mondata, kimegy a sátorból és nekem rögtön
hiányzik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mivel vett rá, hogy mégis
elvállald? Azt hittem, nem fogod… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ne akard tudni… - morogja. – Miért
nem oldoztál el? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Én… nem tudom… csak… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Szakadatlan
figyel azzal a nyamvadt fürkésző szempárral. Valamiért így, hogy Adlard nincs
itt, nagyobb érdeklődést érzek Matthew iránt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Féltem… - bököm ki végül. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Féltél? – hüledezik. – Mitől? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Hogy… engem is megölsz, ha…
rosszat mondok rád… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Egy
pillanatra teljesen lefagy. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Én nem azért öltem meg az őrt,
mert olyat mondott, ami nem tetszett, hanem azért, mert… téged szidott… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Tehát olyat mondott, ami nem
tetszett neked… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – De Em, én csak… próbáltam
megvédeni a becsületed… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ilyenre nincs szükségem, Matt! Az
én nevemben ne gyilkolj! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Sajnálom… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Eddig nem láttam ezt az arcod és
meg kell mondanom, hogy nem tetszik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ilyen vagyok – sóhajt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Akkor talán nem kéne együtt
utaznunk! – hirtelen felcsapnak bennem az indulatok és azon kapom magam, hogy
kiabálok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Már… nem akarod megtalálni a
Nagykönyvtárat? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Talán nem! Talán jó itt nekem! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Em… - búgja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ne!... Én most… nem igazán
szeretnék veled beszélni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Felszívja
magát és lehajtja a fejét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Megkeressük a Nagykönyvtárat… nem
hagylak itt… - ezután fogja magát és kimegy. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Nem foglalkozom azzal, hogy utána
szóljak, vagy bármi más… egyszerűen most csak távol akarok maradni tőle,
egészen addig, amíg meg nem békülök a gyilkos ösztönével.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A nap többi részében nem is látom őt,
még este sem jön be a sátorba, pedig elterveztem, nem fogom hagyni, hogy a
földön aludjon, behívtam volna az ágyba a kényelem miatt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Azonban még másnap is csak akkor jelentkezik,
miután felébredtem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Készülj el, utána megyünk a
Kastélyba – csupán ennyit szól be nekem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Talán nem
kellett volna ilyen keménynek lennem. Így, hogy kialudtam magam, máris másképp
látom a tegnap történteket. Megcsókolt… megint. Utána pedig leszajházott valaki
és felajánlotta, hogy aludhatunk a táborban, ha minden katona lefeküdhet velem…
végül is ez tényleg nem egy elnézendő dolog, tekintettel arra, hogy én egy
becsületes lány vagyok. Lehet, hogy az dühítette fel ennyire, hogy összeállt
egy… szajhának nevezett nővel? Matt olyan kiszámíthatatlan… és bonyolult. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ezeken jár az eszem, miközben
felsegít a lóra. Nagyon borongós a hangulata. A Kastély körülbelül egy órára
lehet a tábortól, amikor pedig már félúton járunk, nem bírom tovább és Matthez
szólok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Egész éjjel gyakoroltál? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – A vérszívó megmondta… hogy tartsam
az egyezséget, a legjobb formám kell hoznom… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – És mi volt az egyezség? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Matthew
gyengéden rám mosolyog, de a száját mintha lakat zárná le.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Hosszú, néma idő telik el, amíg
elérjük a Kastélyt. Pontosan olyan, ahogy azt a fejemben elképzeltem. Hatalmas
tornyok, csupasz falak és csupasz falakra felfuttatott növények. Az udvarban
lévő vámpírok mind ugyanolyan elegánsak, mint amilyen Adlard volt. A nők
hosszú, barokk stílusú szoknyákat, a férfiak pedig mind brokát ruhát viselnek,
persze az összes itt lévő személynek sápadt a bőre. Az összes vámpír. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Belovagolunk közéjük, lenyűgözött
arccal néz minket mindenki, mintha valami természetfeletti lények lennénk,
pedig inkább ők számítanak annak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Magas, sövények alkotta alagútba
érkezünk, ahova nem jut be napfény, Adlard pedig ott vár minket egy szökőkút
előtt, gyönyörű bronzszínű mellényben. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Örülök, hogy megérkeztetek –
mondja selymesen és lesegít engem a jószágról. – Matthew, arra van a gyakorló
pálya, már ott a seregem. Este várlak vacsorára a nagyteremben, addig ne zavarj
minket! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A farkas, mintha háziasították
volna, megadóan biccent egyet és elvonul tőlünk. Kicsit azért kíváncsi vagyok,
hogy hova is megy pontosan, de újra elvarázsol Adlard mesés ezüst kisugárzása. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mehetünk, kisasszony? – kérdi,
miközben tartja nekem a karját. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mindenképp – mosolygok szélesen és
elfogadom a vámpír segítő kezeit. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Egyenesen
a több emeletes kőépület tetejére vezet, ahol az árnyékolt teraszon, egy
kétszemélyes asztal van előkészítve a részünkre, ezüst evőeszközökkel és
porcelántányérral. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Hú, itt még nem is láttam
porcelánt – mondom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Itt csak a gazdagoknak telik ilyen
ritkaságokra – feleli egyszerűen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Egy cseléd
jelenik meg, hasonló bronzszínben pompázik, mint az a ghoul, amelyik üldözött
minket. Adlard leadja, hogy mit szeretnénk enni, majd a szolga távozik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Elmagyaráznád nekem, hogy mi az a
ghoul? – kíváncsiskodom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – A ghoulok azok az emberek, akik
nagyon vágynak a hatalomra. Tudod, hogy milyen szabályok kötnek minket, mint
Kastélybelieket? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Igen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Tehát ugye nem változtathatunk át
senkit, azonban azt nem gátolják, hogy vámpírvérrel itassuk azokat az
embereket, akik alá akarják vetni magukat nekünk. A ghoulok a szolgáink.
Napfényben ők járnak az ügyeink után és minél több vért adunk nekik, annál
hűségesebbek lesznek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – És miért lázadtak fel? – kérdem. –
Ti tudjátok a választ? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem… ezért küldtünk felderítő
csoportot eddig elég kevés sikerrel. A ghoulok ki akarnak törni a hatalmunkból,
holott mi adtunk nekik hosszú életet… hálátlanok! – morog magában a gyönyörű
arcú férfi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Megértem… - mondom, közben nem
teljesen értek vele egyet. Akik szolgasorba vannak állítva, azok egyértelmű,
hogy ki akarnak onnan törni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nézd csak! – mutat le az
erkélyről, ahol éppen ülünk. – Ott a csapatom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Melyik Matthew? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Sokáig
mered a messzeségbe. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Azt hiszem, amelyik félmeztelenre
vetkőzött és verejtékezve áll a sok halhatatlan között – mosolyog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Oh… ugye nincs veszélyben?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<b><span style="color: #cccccc;"> – <span style="font-size: 12pt;">Nem mondom, hogy nincs…
de túl fogja élni, akár pár sebbel is. Nagyon jó harcos. És most szükség van az
ilyenekre. De én most másról akarok veled beszélni, Emilia… <o:p></o:p></span></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Felkapom a fejem, nemi gazán értem,
hogy mire céloz. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Miről? – kíváncsiskodom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Gyönyörű vagy, Emilia… - búgja a
szokásos, mély hangszínben. – A legszebb halandó, akit valaha láttam… és
szeretném… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – M-mit? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ha a feleségem lennél! </span></b> <o:p></o:p></span></div>
Lusie K Grottehttp://www.blogger.com/profile/05474902773657507520noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-133146127810194154.post-13637587560821380932013-08-03T16:51:00.000+02:002015-09-28T19:33:27.398+02:00(18) Amelia és a vadász {10. fejezet}<b><span style="color: #e06666;">Ezen a héten is új fejezettel jöttem :) elnézéseteket kérem, magam is bevallom, hogy az utolsó két rész nem volt valami izgalmas... azonban ennek orvoslására elindítottam a főszálat (őszintén, már tényleg nagyon ideje volt), tehát ezentúl kárpótolva lesz az elmaradt feszültség és izgalom :)<br />Hogy az oldal is vonzóbb legyen, mint látjátok, eléggé fel lett újítva. Van már képvetítőnk, ahova folyamatosan új képek kerülnek majd fel, lett egy Ajánlók blokk is, ahova a tervben lévő történeteimről fogok írni ízelítőt(valószínűleg majd képekkel tűzdelve), illetve szintén újítás, hogy a szöveg aljára érve három választás közül be lehet jelölni azt, ami szerinted leginkább jellemzi az adott fejezetet. </span></b><br />
<span style="color: #e06666;"><b>Nagyon remélem, hogy tetszik a változás és továbbra is örömet tudok okozni nektek hétről hétre :)<br /><br /><br />Bármilyen észrevétel és javaslat jöhet az e-mailemre :)</b><br /></span><b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">10. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Amikor meglátom Matthewt, már alig
kapok levegőt, pörög bennem az új információk által keltett adrenalin. Megvan
mindkettőnk bajára a gyógyír! Széles mosollyal az arcán leül velem szemben. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Minek örülsz ennyire? –
kíváncsiskodom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Büszkén
feltesz valami nagy zöld sátorszerűséget az asztalra. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Új zöld kabát? – szórakozottan
felvonom a szemöldököm. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Az! Hát nem szép? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Olyan, mint a többi – somolygok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Te ezt nem értheted – morog. –
Beleolvastál a könyvbe?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ne
végre, végre! Hát erről akarok én beszélni! <o:p></o:p></span></b></span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"></span></b></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Igen! – vágom rá rögtön. – És… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Matt
felemeli a kezét és próbál lenyugtatni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Em, megmondtam, hogy ne éld bele
magad, mert ez az egész csak egy legenda. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – De… Saliem könyve is emlegeti… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Attól függetlenül ez nem létezik.
Egy hülyeség. Mese a mesében. Érted? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – De… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nincs de, érted? Reménytelen… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – De mégis honnan tudod? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Szerinted nem próbáltam már meg?!
Szerinted az elmúlt huszonhárom évben egyszer sem indultam el megkeresni?! –
eléggé ingerült lett a témától. Talán igaza van… de szerintem akkor is butaság
ennyire elvetni az ötletet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Rendben van, nem kell leharapni a
fejem… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem harapom le, csak nem akarom,
hogy hiú ábrándokat táplálj! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Akkor esetleg meg lehetne
próbálni, hogy írok egy olyan mesét, amiben mi emberek leszünk és… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem, Emilia! – förmed rám. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – De most miért vagy ilyen? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Azért, mert innen nincs kiút, hát
nem érted?! Nincs! Nem tudsz olyan mesét írni, amitől visszaváltozunk. Ez a
világ okos Em és nem enged el senkit. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Zihálva kapaszkodom az asztal
sarkába, nem akarom elhinni, hogy örökre itt ragadtam. Azt hittem, hogy
mostanra már megszokom a gondolatot, de nem. Csak jobban hiányzik minden. És
Alice… örök életére meg fog engem utálni… körülbelül egy hónap és
összeházasodnak Greggel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Te nem akarsz ott lenni az öcséd
esküvőjén? – kérdem halkan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Dehogy nem… minden vágyam, hogy
ott legyek. De sajnos ez egy olyan dolog, amit nem mi döntünk el. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Nagyot sóhajtok és próbálom egy
kicsit lehűteni magam. Logikus, Mattnek igaza lehet, megértem, miért hiszi úgy,
hogy egy ilyen hatalmas és abszurd dolog még itt sem létezhet. Azonban engem
nem győzött meg teljesen… valahol belül, a szívem mélyén érzem, hogy téved. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Azért még átolvasom… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Oké… de egy szót sem akarok róla
többet hallani! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Elátkozom
magamban, amiért úgy kezel, mint egy kislányt. Bár a kettőnk között lévő
korkülönbség alapján lehetnék a lánya… basszus. Huszonhárom év van közöttünk.
Rengeteg. Csókolóztam egy ötvenhárom éves pasival! Mentségemre szóljon, hogy
teljes mértékben harmincnak néz ki! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Akkor visszamehetünk? – tudakolja
néhány némán töltött perc után. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Persze… de ilyen ruhában hogy
fogok lovagolni? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Csábos
mosoly jelenik meg az arcán, majd könnyedén meghúzza a vállát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Tőlem akár le is veheted. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Halkan
nevetek ezen, azért örülök, hogy erre még maradt humorérzéke. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Hah! – horkanok fel gúnyosan. –
Szeretnéd, mi?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nem
jön válasz, a férfira pillantok, aki összeráncolt homlokkal mered a fogadóban
sürgölődő népre. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Minden oké? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Őőő… - hirtelen felkapja a fejét.
– Persze, csak mintha… láttam volna egy régi ismerőst… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Hosszas
keresgélés után meglelem a mellékhelységet és gyorsan magamra kapom a
bőrnadrágot és a szürke színű bő inget, amit betűrök és már kész is vagyok. Bár
a magas sarkúval egy kicsit furcsa, mégsem mondhatnám, hogy nem tetszem
magamnak és a vadász meglepett arcából ítélve nem bánta meg, hogy pénzt költött
rám. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A kapuban elbúcsúzunk Garemtől, a
két őrt, akik lecsavargóztak minket, pont ebben a percben váltják le. Amint
meglátnak illemtudóan kicsit meghajtják a fejüket. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Most sokkal könnyebben ülök fel a
jószágra, mint legelőször, már csak egy picit kell segíteni és jóval gyorsabban
haladunk, mint amikor jöttünk. A Nap még bőven az égen jár, mikor megérkezünk a
faluba és kikötjük a lovakat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Máskor is elmegyünk majd? – kérdem
mosolyogva a szintén jókedvű vadászt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Persze, ha szeretnéd. Csak szólj
és már lovon is találod magad. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Örülök,
hogy ilyen közvetlen lett. Talán azért, mert fél, hogy megbántott a fogadóban.
Ha nem lenne mögöttünk ennyi idő és ennyi minden, biztosan megsértődtem volna a
hangnemen, de már megszoktam és ügyet sem vetek rá. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
falu közepén dulakodásra leszek figyelmes, valaki igencsak hevesen Calebnek
esett és egyre csak lökdösi. Még idáig is elhallatszik a szőke hajú lány
kétségbeesett sikoltozása. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Hol van?! – üvölti, miközben
Calebet ráncigálja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Összenézünk
a vadásszal, majd gyorsan odasietünk, hogy megnézzük, mi folyik itt, de amint
odaérünk, mindkettőnknek földbe gyökerezik a lába. A szőke lány… ő Alice... bár
sokkal erőszakosabb és követelőzőbb, mint szokott lenni, csak úgy sugárzik
belőle az energia. Istenem, de jó őt látni. Semmit sem változott. A haja
lófarokba fogva, a barna szemeiben aggodalom csillog, a szája pedig a
szokásához hűen kimondja, amit csak gondol. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Azt kérdeztem, hol van?! –
ismétli. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
vállát fogva egy férfi próbálja őt kordában tartani. Sötétbarna haj, éles, zöld
tekintet, helyes arc… ez bizony Gregory Roys az ujján egy eljegyzési gyűrűvel.
Matthewra pillantok, aki teljesen ellágyult az rég nem látott öcsike
jelenlététől. A kezemet az övéhez teszem és erősen megszorítom, amit azonnal
viszonoz. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Szerinted engem keres? – kérdem
halkan, egyértelmű a válasz, de nem kapok feleletet, a vadász teljesen elmerült
az immáron felnőtt Roys határozott kiállásában. Valóban furcsa lehet, hisz
amikor utoljára látta, csak négy éves volt Greg és mégis felismerte. Nagyon
hasonlítanak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Kinyírtátok mi?! Undorító, mocskos
férgek! – sipítozik Alice, aztán egy hatalmas pofont kever le Calebnek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Hű… tényleg nem változott semmit,
most is a határokat feszegeti. A nagydarab férfin látom, hogy nagyon vissza
kell magát fognia. Szerencsére az ifjabbik Roys még észnél van és kedvesen
odasúgja a menyasszonyának, hogy ez már sok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem sok! – reccsen a vőlegényére.
– Te ezt nem érted, nekem ő szinte a testvérem! Te mit éreznél, ha a tiéd… - a
szája elé kapja a kezét. – Bocsánat! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A férfi gyengéden a karjaiba vonja a
nőt, egy puszit ad a feje búbjára és eltakarja előlünk a szerelme teljes
összeroppanását. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Látnom kell őt… beszélnem kell
vele! – szipogja Alice. – Még ha utál, akkor is… tudnom kell, miért hagyott
magamra – hangos zokogásban tör ki, amit már nem bírok tovább nézni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ő a legkedvesebb barátnőm és
családom helyett családom. Mindig ott volt, ha kellett valami, akkor is, ha nem,
szinte minden ébren töltött percünket együtt töltöttük és nem bírom már
nélküle. Szeretem őt. Alice kell nekem. Ő a jobbik felem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mintha puskából lőnének ki, úgy
rohanok feléjük, kinyújtom a kezem, hogy minél hamarabb elérjem, mindenki
döbbenten nézi a kis akciómat. Végre megérzem Alice gyengéd húsát a tenyeremben,
kifordítom Greg öleléséből és beszélni kezdek hozzá. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Alice, itt vagyok! Én vagyok, Em!
A te Emed! Dehogy utállak, hogy utálnálak? Te vagy a legjobb az életemben és
úgy hiányzol! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Végtelennek tűnő másodpercekig
leesett állal bámul engem, egy pillanatra úgy tűnik, meglátja a szörnyeteg
külseje alatt a kétségbeesett, elkeseredett barátnőjét, de nem így történik…
eltaszít magától, akkora erővel, hogy a földre esek tőle. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ne merj hozzám érni, te
torzszülött! – sziszegi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ne…
ne, ezt így nem lehet… lennie kell valami megoldásnak… nem hiszem el, hogy nem
ismer fel. Hiszen a szemem… elég lenne a szemembe néznie, hogy rám ismerjen!
Majd elfelejtettem… már lila lángok táncolnak benne… nem akarok itt lenni
többé. Haza akarok menni hozzá, vele. Nevelni a gyerekét, kibékülni a férjével
és normális életet élni, mint egy átlagos ember. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az arcomhoz kapok és belőlem is
kitör a zokogás. Együtt sírok a legjobb barátnőmmel, aki azt hiszi rólam,
halott vagyok. Vajon az összes rokonom és ismerősöm ilyen állapotban van?
Ennyire kiborult és kétségbeesett? Olyan érzésem van, mintha egy nyitott
koporsóban lennék holtan, de látnám az embereket fekete ruhában, akik fölém
hajolnak és fehér zsebkendőbe itatják a könnyeiket. Halott vagyok… mindenkinek,
akinek valaha bármit is számítottam, halott vagyok. Ezt érzi Matt is… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Aki már ott is terem mellettem és
felsegít. Lehet, mert nekem akar jót, de azt is el tudom képzelni, hogy csak
közelebb akar lenni az öccséhez. Mindenesetre én örülök neki, a testéhez nyomom
magam, úgy biztonságosabbnak érzek mindent, nyugodtan elbújhatok mögé Alice
fortyogó, könnyes dühe elől. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Menjünk! – búgja az ex-menedzserem
az ex-főnökömnek és én arra vagyok kényszerülve, hogy végignézzem a múltam
utolsó darabkáinak kivonulását az életemből. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Soha többé nem fogom őket látni… se
senki mást, akiket még szeretnék. Ezzel vége… hivatalosan is vége. Emilia Quinn
halott a külvilágnak. Anyámra nem is akarok gondolni… az még ennél is
szívfacsaróbb lenne. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Em… - Matt a fülemhez hajolva búg.
– Mennyivel lógok még neked? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Hogy érted? – szipogom a
könnyeimet törölgetve. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Vállon lőttelek és majdnem
meghaltál… természetes az, ha követlek… bárhova. Érted, ugye? – a hangja
monoton, de határozott. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Megkeressük a Nagykönyvtárat? –
hebegem falfehéren. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
vadász bólint egyet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Meg. Én is el akarok innen
szabadulni. Látni akarom a családom, megismerni a sógornőm. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Szelíden elmosolyodom és megölelem a
férfit, aki, mintha az élete múlna rajta, úgy ölel vissza. Az andalító pillanat
sajnos nem tart sokáig, Meg lép oda hozzánk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Azt… azt mondtátok, hogy… a
Nagykönyvtárat? – kérdi szaggatottan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Őőő… aha – válaszolom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem… szóval… - lehajtja a fejét és
a földet kémleli. – Szóval nem mehetnék veletek? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Nagyon meglepődöm a kérdésre,
hirtelen nem is tudom mire vélni a dolgot. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Hisz neked itt van mindened, nem?
Miért akarnál velünk jönni? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Em, te nem voltál mindig mär. Nem
ide születtél. Volt lehetőséged látni a nagyvilágot, nekem ez nem adatott meg. Tény,
hogy jó sorunk van itt… de sokszor olyan, mint egy túlméretezett börtön!
Ráadásul minden nap rettegek attól, hogy idejön valaki… és megöl. Az a lány kid
volt? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – A… legjobb barátnőm… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Látod? A legjobb barátnőd, mégis
fellökött és torzszülöttnek nevezett! Gondolj bele, mit tenne egy ide tévedő
idegen… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ide sose jön be idegen – jelenti
ki Matt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – De, ha egyszer fog?! Nem akarok
félelemben élni… szabad akarok lenni és úgy cselekedni, ahogy akarok, olyan
életet élni, ahol nem kötnek hülye szabályok! És Emilia… a dolgok, amiket
mondtál a világodról… én ott akarok lenni! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mattre pillantok, aki meghúzza a
vállát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mostantól te vagy a főnök Em, én
csak kísérlek és megvédelek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nos, akkor… gyere! Gondolom jobb,
ha többen vagyunk, nem? – mosolygok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – De! – lelkesedik Meg, még tapsikol
is mellé. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ez azonban nem változtat azon a
tényen, hogy fogalmunk sincs merre kéne elindulni – morogja a vadász és igaza
is van. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ez… ne legyen probléma – Meg
szélesen vigyorog. – Gyertek utánam! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
házába vezet minket, az édesanyja most nincs itthon. A lakhelye szinte teljesen
olyan, mint az enyém, csak két ágy van benne és talán egy kicsivel nagyobb. A
fekhelye mellett egy méretes láda áll, annak csapja fel a tetejét és kutatni
kezd benne, de hamarosan világossá válik az, hogy inkább mindent kipakol
belőle. Az utolsó holmi földre kerülése után int az ujjával, hogy menjünk oda.
Én nem látok semmi különöset, csak a lakkozatlan fát. Meg megnyomja a láda
alját, ami egy halk kattanással felnyitódik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Dupla aljú – jegyzi meg
elégedetten. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nagy
halomnyi papírt vesz elő onnan, aztán azokat átlapozva keresi a megfelelőt.
Végül egy összehajtogatott, elsárgult, megtépázott pergamennél áll le a
kereséssel. Óvatosan kihajtogatja, egy térkép az. Matthew leguggol mellé és
vizsgálni kezdi a hegyeket, a folyókat és a többi dolgot. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Még nem láttam ezt a területet.
Hol van? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Pont ez az érdekes benne… egy
barlangban. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Micsoda? – lepődik meg a vadász. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – A nagyapám hagyta rám, előtte
pedig az ő nagyapja és az ő nagyapja. Egészen ötszáz évig visszamenően. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ötszáz… - ismétlem, mert ez
megragadt bennem, Arthur Saliem is ötszáz éve alkotott. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ki volt a térkép alkotója? –
tudakolja Matt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ilyen messzire visszamenőleg már
nem tudom, minek kell nevezni a rokonokat. A lényeg, hogy leszármazottja vagyok
annak az embernek, aki Saliem mellett vándorolt és térképeket rajzolt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Saliem egyedül dolgozott, nem? –
szólal fel a vadász. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem. Senki sem olyan bolond, hogy
egyedül induljon el egy ilyen útra, ezért vártam én is. Az a rokonom vele volt
és látta a Virágot. És járt a Nagykönyvtárban. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Semmi jel nem mutatott arra, hogy
Saliemet érdekelte volna a Nagykönyvtár, a könyvében is csak egyszer említi,
hogy legendák szerint van ilyen, részleteket nem – szólok közbe. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Pedig járt ott. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Akkor miért nem ír róla
részletesebben? – érdeklődöm. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – A Virágról is csak annyit ír, hogy
létezik… helyet nem. Nem akarja, hogy megtalálják, mert szerinte az rossz lenne
és a Nagykönyvtárról is biztosan így gondolta. Ő végtelenül szerette a Märt,
világos, hogy nem szeretné elnépteleníteni. Ki tudja, hányan gondolkodnak úgy,
mint Meg – mondja Matt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Viszont egy térképrajzolónak bűn
lett volna ezt nem feljegyezni. De csak magának csinált egy példányt, ami azóta
öröklődik a családomban. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ez még így is nagyon gyenge
lábakon áll, Meg – szól a vadász a szőke lányhoz. – Lehet, hogy csak egy
dajkamese, amit azért találtak ki, hogy el tudj aludni éjszaka. És még ha igaz
is, tudod, hogy merre van az a barlang, amin át ide lehet jutni? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Igen… - suttogja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – És hol? – kérdem izgatottan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nagyon
összehúzza magát és szégyenlősen böki ki. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Az Üveghegyen túl. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Matthew
azonnal felpattan és szitkozódni kezd félhangosan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Üveghegy? Ez komoly? – kérdem az
egyik szemöldököm felvonva. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ennyi, ez lehetetlen! – rendezi le
magában a vadász. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mi a gond? – kérdem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Az, Emilia, hogy az Üveghegy a Mär
bármely pontjából nézve a horizonton van. Nem lehet megkerülni, de hagyján, még
a közelébe jutni sem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – E-elvileg… van rá mód – dadogja
Meg. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – És mégis mi?! – reccsen a lányra
dühösen a férfi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Tudod, hogy ott van Glassgoria,
ott biztosan tudják! – vitatkozik a szőkeség. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Attól függetlenül ők sem értek oda
soha! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Attól még hülyeség lenne nem
megpróbálni! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Glassgoria?... – értetlenkedem,
már azt sem tudom, mire figyeljek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Az Üveghegyhez legközelebb eső
város – magyarázza Meg. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Tényleg butaság lenne nem
megpróbálni – mondom el a véleményem Mattnek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
férfi nagyot sóhajt, a hajába túr. Elég ideges, nem tudom meddig fogja
elviselni, hogy én dirigálok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Oké! – egyezik bele végül. – Akkor
holnap elindulunk Glassgoria felé. Ma mindenki búcsúzzon el attól, akitől akar,
meg intézze el a dolgait! – ezzel lezártnak tekinti a dolgot és gyorsan
kivágtat Meg házából. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Úgy teszünk, ahogy mondta. A lány
egész nap az anyjával van, nem tudom elmondja-e neki az igazságot. Én miután
bepakolom a legfontosabb dolgaim, azonnal Gretához megyek. A gyógyulása
borzasztóan lassan haladt. Ráadásul nem volt elég a hatalmas vérveszteség és a
fertőzésveszély, azzal a tudattal is meg kellett utána birkóznia, hogy
elrabolták és majdnem elszakították a gyermekétől. Körülbelül csak egy hete
mondhatjuk róla, hogy teljesen stabil mind testileg, mind lelkileg. A bába pár
napja hozta neki vissza a kicsit és sajnos nekem nem volt időm meglátogatni, de
most bepótolom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A házát azóta felújították, szebb,
mint valaha. Megpróbálok a lehető leghalkabban bekopogni. Lassan nyitódik az
ajtó, megjelenik a résben Greta, mindent betöltő boldogsággal mosolyog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Szia, hát te is? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Szia. Mi az, hogy én is? –
kíváncsiskodom, miközben belépek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
kiságy mellett egy férfi sétálgat kezében a gyermekkel. Úgy bánik vele, mint
egy vérbeli apuka, még halkan dúdolgat is neki. Amikor felém fordul, nem tudom
megállni, hogy ne olvadjak el. A vadász le sem veszi a tekintetét a kicsiről és
gyengéden mosolyog a karjában alvó csöppségre.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Közelebb megyek hozzájuk, Matt
megáll, hogy jobban szemügyre tudjam venni a babát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Jacob – mondja Greta. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Igen, így emlegetted a banyáknál… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nos, akkor nem igazán voltam
magamnál – mosolyog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nagyon szép – súgom, közben
végigsimítok a pirospozsgás pofin. – És te? Jól vagy? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Jól… mit is mondhatnék? Nehéz
egyedül. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem vagy egyedül. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Tudom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Jacob
egyik pillanatról a másikra visító sírásba kezd, Greta rögtön átveszi és
csitítani próbálja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nektek sok szerencsét az úthoz,
remélem sikerrel jártok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Köszönjük – mondjuk egyszerre. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Azért még egyszer legalább gyertek
vissza! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Így lesz – nyugtatom meg, aztán
magukra is hagyjuk őket. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Csendesen
bandukolunk a faházak között, már mindenki tudja, milyen lehetetlen küldetésre
vállalkoztunk, az összes lakó kedvesen integet nekünk, sokan még oda is jönnek
búcsúzni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Összepakoltál mindent? – kérdi a
farkas. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Igen. Azért hiányozni fog ez a
hely – leülünk a fogadó verandájára. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nekem is. De New Yorkban jobb
lesz. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Jól bánsz a gyerekekkel és úgy
tűnik, hogy szereted is őket. Talán neked is kéne egy – csúszik ki a számon és
azonnal meg is bánom, de meglepően kellemes a válasz. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ki mondta, hogy nem akarok? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Csak az otthoni dolgaidból ítélve…
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Azóta nagyon sokat változtam.
Szeretnék családot, lehetőleg minél előbb. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Csak
ekkor ugrik be valami. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Hogy lehet, hogy te nem öregedtél
meg? Elvileg neked is kéne, nem? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Az átok miatt… - búgja keserűen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Tényleg,
emlegetett valami ilyesmit még az átváltozásomkor. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – El vagy átkozva? Ez lehetséges? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Itt minden lehetséges, még nem
jöttél rá? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – És mi az átkod célja? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Erről még nem szeretnék beszélni…<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nagyot
sóhajtok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Rendben… nem fogom erőltetni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Az
este természetesen elkerülhetetlen a tábortűz. Most utoljára. Igyekszem minden
percét kiélvezni, minél több emberrel beszélni, minél többet enni Caleb isteni
sült húsából. Jaj, Caleb… a drága, nagy, félszemű mackó. Ő még sírt is, hogy
elmegyünk, de azt mondja, megérti, csak nagyon vigyázzunk magunkra és jöjjünk
vissza, még mielőtt hazamennénk. Lehet, hogy így is lesz. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Amikor kellőképp elfáradtam,
csendesen elvonulok a csodás házikómba. Ezzel az estével az új megszokott
életemnek is vége szakad. Vetek egy pillantást a kandallóra, sajnálom, hogy nem
láttam benne tüzet égni. Ezután elhúzom a baldachint az ágyam körül, oldalra
fordulok és elalszom.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Álmomban megtaláltuk a
Nagykönyvtárat, ezzel együtt a saját könyvünket és visszaváltoztattuk magunkat.
Ketten utaztunk vissza New Yorkba, a metrón szórakozottan mosolyogtunk
egymásra, fogtuk a másik kezét, aztán elváltunk és végeztük a saját dolgunkat,
Matt visszacsatlakozott a céghez, társ-vezérigazgató lett. Egy héttel később
már alig bírtam megmaradni, annyira hiányzott az újdonsült főnököm, de egyik
reggel behívatott magához. Félszegen mosolygott, elegáns öltönyben volt és
amint meglátott, a falnak nyomott és szenvedélyesen megcsókolt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A Nap legelső sugaraira azonnal
felriadok. Nem időzök túl sokat, azonnal felkapom a holmim és kivágtatok a
házikóból, sietek, nem szeretnék elérzékenyülni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A reggeli, narancssárgás
félhomályban, amikor a pára még sűrű ködként kering a házak között, Matt már
pakol, lovakat nyergel. Caleb szabad kezet adott, ezért ötöt elviszünk a
tizenötből. Egy-egy mindannyiunknak, kettő pedig a csomagok cipelésére lesz. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Jó reggelt – köszönök egy hatalmas
ásítás után Mattnek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Jó reggelt. Máris felébredtél? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Aha, mintha megéreztem volna, hogy
kint vagy – mosolygok. – Akkor már csak Meg kell és… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ki sem kell mondanom, a mindig üde
és energikus szőkeség szinte berobban közénk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Hello! – kiált ránk köszönésképp. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nos, akkor, ha mindenki itt van… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nagy
lélegzetet veszek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Indulhatunk? – kérdem kicsit
félve. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Indulhatunk – bólint Matthew. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Meg
egy szempillantás alatt a lovon terem, engem a vadász felsegít, majd
elindulunk, mintha teljesen természetes lenne elhagyni az otthonunkat. Rajtam
kívül senki se néz vissza. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Én nem tudom, hogy tudnak eligazodni
a fák között, nekem az összes ugyanolyan, de Matt szerint jól haladunk, szóval
annyira nem izgulok. Meg különösen csendben van egész úton, mintha nyomasztaná
valami. Nem csodálom, hisz otthagyta az anyját egyedül, ezért nem is nagyon
firtatom a dolgot. Én viszont borzasztóan fel vagyok dobva, egyrészt, mert
világot látok, másrészt, mert minden egyes eltelt perccel közelebb érzem magam
a szabaduláshoz, anyámhoz és Alicehez. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Kezd sötétedni, szerintem
táborozzunk le! – mondja a velünk tartó férfi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Jó ötlet – nyugtázza Meg. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Amíg
mi elmegyünk tűzifát keresni, addig Matt felállítja a sátrat. Egy túlélőtúrára
emlékeztet minden, már csak a horror sztorizás hiányzik a tűz körül. Amikor
elég távol kerülünk a vadásztól, Meg megszólal. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mondd csak… van valami közted és
Matt között? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Úristen,
mi ez a kérdés? Mi a jó válasz? Csókolóztunk és… nem akarom, hogy mással is
tegye, de nem korlátozhatom le így, hogy nem is vagyunk együtt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nem, nincs – válaszolom zavartan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Akkor nem bánod, ha én… érted –
emelgeti a szemöldökét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">De!
Rohadtul is bánnám! Basszus Meg, mi van veled? Egyik este még azt mondtad
nekem, hogy neked még csak be sem jön, mint férfi! Akkor mi ez a hirtelen
pálfordulás? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Őőő… nem, csak nyugodtan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Oké, köszi – az ajkába harap és
további ágakat szed az ölébe. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Pattog a tűz, finom meleget és
életadó fényt sugároz. Mögöttünk az amúgy hatalmas méretű, kör alakú
vászonsátor, ami inkább egy jurtára emlékeztet. Épp most fejeztük be az evést.
Nem tudtunk magunkkal túl sok ételt hozni, ami nem romlik meg hamar, ezért a
tegnapi sült húst már ma meg kellett enni. Kenyerünk még van, de pár nap múlva
már vadásznunk kell. Még szerencse, hogy jön velünk egy vadász. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mosolyogva bámulok a jóllakott
férfira, hamarosan elbóbiskol. Én igazából most nem tudom, mit tegyek… Meg
egyre közelebb húzódik hozzá és nem tudom, hogy bevonuljak-e a sátorba, vagy
átadjam-e nekik. Egyiket sem akarom, mert mindkettő verziónak ugyan az a vége. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A távolból elnyújtott farkasüvöltés
száll felénk a törzsek és lombok között, amire válasz is jön. Ez azonnal
döntésre sarkall. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Oké, én bemegyek aludni! – nem is
várom meg a választ, rögtön bevágtatok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
földre állatbundák vannak helyezve, egy helyen sem látszik át a fű vagy az
avar. Az ajtó mellé vannak rakva a párnák és a takarók, hogy mindenki oda
tudjon feküdni, ahova akar. Elhelyezkedem a széle felé, de kellő távolságot
hagyva, ha jön egy farkas, ne tudjon rögtön a fenekembe harapni. Lassan elnyom
a mai nap fáradalma, utoljára még annyit hallok, hogy Meg kellemesen dorombolni
kezd Mattnek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Valami hideg és nedves löttyen az
arcomba. Lustán morgok rá, erőm sincs megszólalni, viszont amikor megpróbálok
átfordulni, nem megy. Valamiért se a kezem, se a lábam nem akar elmozdulni a
helyéről, de biztosan csak elzsibbadtak. Felnyitom a pilláim, ekkor veszem
észre, hogy határozottan nem a kellemes, fehér vászonsátorban vagyok. Mi a fene
folyik itt?! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Zihálva kapkodom a fejem, hogy
felmérjem a terepet. Egy gyertyafénnyel bevilágított helységben vagyok, aminek
a falai nagy kövekből épültek fel, én pedig egy… úristen… ez mi?! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Egy X alakú fakeresztre vagyok
kifeszítve! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Bárki is ébresztett fel, már kiment
a helységből. Egyedül vagyok, velem szemben egy kétszárnyú, szegcselt ajtó. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Héé! – kiáltok kétségbeesetten. –
Valaki! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Persze
nem jön válasz. Sajnos ez a helyzet olyan emlékeket ébreszt fel bennem, amiket
el kéne felejtenem. Túlságosan is emlékeztet a boszorkánytanyára. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Héé! – üvöltök, rázom a
béklyóimat, persze semmi haszna. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">De
valaki meghallott! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az ajtó középütt kinyílik, éles fény
szűrődik be és egy kecses, női alak jelenik meg benne. Bezárja maga mögött az
ajtót, ekkor ismerem fel az útitársamat, Meget. Más ruhában van, mint amikor
utoljára láttam. Egy szinte áttetsző, fehér anyagból készült hosszú ruha, ami
szoknyában végződik, a nyaka egészen a köldökéig fel van hasítva, az ujja hosszú
és szabadon lebeg, a haján széles csuklya terül el. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Basszus Meg! Mégis mi folyik itt?!
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nem
szól semmit, csak elém sétál és meredten bámulni kezd. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – L-leszednél innen? Már nagyon fáj
a vállam – nyekergem, valamiért végigfut rajtam a hideg. Valami nem stimmel. –
Kérlek… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mikor fogod be a pofádat végre? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Összeszorítom
az ajkaim és döbbenten bámulok rá. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Meg… m-mi a baj? – egész testemben
elfog a remegés.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Tudod milyen rohadt idegesítő
hangod van?! Egész úton hallgatnom kellett az idióta flörtölésed Mattel! Fel
sem tudod fogni, mennyire nehéz volt megállni, hogy ne vágjak mindkettőtök
hátába egy fejszét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Nehézkesen, de visszanyelem a
félelmem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mi folyik itt?... Miért csinálod
ezt, Meg? Hiszen mi csak… mi segíteni akartunk neked… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Meghúzza a vállát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Nagyon jó szórakozás téged
szenvedni látni. Végre te is átéled ezt, nem csak én. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Én… nem értem miről beszélsz… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Még, hogy nem érted?! Mi az, hogy
nem érted?! Neked sokkal jobb életed volt, mint nekem valaha! – ordít torka
szakadtából és valahonnan mellőlem felkap egy kést és a szívembe döf vele. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az üvöltésem élesen verődik vissza a
kőfalakról, kétségbeesetten bámulom a mellkasomból kiálló pengét. Fehér fény
izzik fel körülöttem, mint amikor a banya a gyomromba vágta a kését, majd a
hideg fém szépen, lassan kilökődik belőlem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – A fenébe is, miért kell neked is
banyának lenned? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Én… én nem vagyok… és te sem… -
zihálom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Akkor mégis mivel magyarázod, hogy
nem tudlak megölni? Két banya nem tudja kioltani egymás életét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Meg, mégis mi a pokol ütött beléd?
Mit művelsz?! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ezúttal
a gyomromba hasítja a pengéjét, de most meg is forgatja bennem. Bár nem vérzek,
de minden egyes idegvégződésemmel érzem a folyamatot, ami a testemben zajlik.
Az élen lévő apró fogak a húsomba kapaszkodnak és kíméletlenül tépik azt. Ismét
fehér fény és kicsusszan belőlem a kés, majd hangos koppanással földet ér.
Könnyezve bámulok le Megre, aki úgy néz vissza rám, mint egy démon. Izzik a
szeme, végtelen düh árad minden porcikájából. Aztán mintha elvágták volna, egy
elegáns mozdulattal eltűr egy kósza tincset az arcából és csípőre teszi a
kezét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Ez jól esett. Naphosszat tudnám
csinálni, de sajnos jobb dolgom is van. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Miért… - lenyelem a számban
felgyülemlett nyálat. – Miért teszed ezt? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Tudod, roppant vicces nézni, ahogy
nem mered bevallani, mit érzel a rohadék iránt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Rohadék? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Matthew! – ordítja, majd normális
hangerővel folytatja tovább. - Úgy csinálsz, mintha nem követtük volna már el
ugyan ezt a hibát. Mondd, hogy tudod ezek után is szeretni?! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A tehetetlenség, a pánik és a
fájdalom előhozza belőlem az agressziót. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mégis mi után?! – üvöltök. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Szétnyílnak
a sápadt ajkak, döbbenet sugárzik Meg arcáról, majd széttárja a karjait. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Hát, hogy elválasztott minket
egymástól! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Rohadtul nem értem, hogy miről
beszélsz, Meg! Hiszen csak azóta ismerlek, amióta idejöttem! Nem láttalak
előtte! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – És ki mondta, hogy Meg vagyok? –
kérdi sejtelmes pofát vágva.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Teljesen
ledöbbenek, komolyan nem vagyok képes felfogni, hogy mi a francról van szó?
Miért vagyok kikötözve? Miért hív banyának, amikor ő sem az?! A többiről már
nem is beszélve…<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A szőkeség gyors mozdulattal elhúzza
az egyik szabadon lebegő ujjat az arca előtt és amikor visszahelyezi a kezét a
derekához… uram isten… hisz ez… én vagyok. Saját magammal állok szemben, a
különbség kettőnk között, hogy neki teljesen lilák az íriszei és nincs bennük
pupilla. De a hajunk, az arcvonásunk, mindenünk megegyezik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Mégis… mi a pokol? – hebegek
elhűlve. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nem
kapok választ, inkább mögém megy és hallhatóan vastárgyak között válogat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Hol van Meg?! – üvöltök. – Mit
csináltál vele?! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Megöltem – jelenti ki könnyedén. –
Máshogy nem tudom felvenni az alakját, kis buta – kuncog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ettől rögtön feltámad bennem a
baráti ösztön és nem riadnék vissza attól, hogy netalán most én öljem meg őt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – És Matt? Őt is kinyírtad? –
sziszegek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Dehogy! – teljesen megbotránkozik.
– Neki épp elég az átkom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – Te átkoztad meg?! Mégis ki a fene
vagy te? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Újra
elém lépked, a kezében egy izzó vasat tart, aminek a végén egy furcsa ábra
látható. Egy körben pupilla nélküli szem, felül és alul három-három
szempillával, a kör tetején egy háromágú vasvilla, az alján pedig két tüske.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> – A nevem Lilyn Aragora. Én vagyok a
rosszabbik feled – mosolyog. – És ez most picit fájni fog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Egy rántással széttépi az ingem,
majd a mondat lendületességével a hasam húsába nyomja az izzó vasat. </span></b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"> <o:p></o:p></span></div>
Lusie K Grottehttp://www.blogger.com/profile/05474902773657507520noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-133146127810194154.post-63112887743318277102013-07-27T19:14:00.000+02:002015-09-28T19:33:27.461+02:00(17) Amelia és a vadász {9. fejezet}<b><span style="color: #e06666;">Nem is fűznék hozzá sok szót, itt van a kilencedik fejezet :) jó olvasást, jó szórakozást és ne feledjétek, egy megosztás is sokat segít ;) </span></b><br />
<b><span style="color: #e06666;"><br /></span></b>
<br />
<br />
<br />
<b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">9.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Gyere már, ne kelljen még egyszer
mondanom! – reccsenek Mattre. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ugyan miért mennék? Három hete nem
látott senki, most meg idejössz és pattogsz… ostoba liba – motyog a korsójába. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Igen, igaz, hogy három hete alig
mozdultam ki, de annak meg volt az oka. Hogy is mondjam? Nagyon nehéz egy
zongoráról szórakoztató mesét írni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A fogadóban most a szokásosnál is
sűrűbb a füst, ennek az oka, hogy a vadász annyit pöfékel, mint egy gyárkémény,
nem tud odakint, mert zuhog az eső. Viharban az itteniek mindig morcosabbak egy
kicsit, ez mindenkin meglátszik. Biztosan a tábortűz hiányzik nekik. Több a
veszekedés és a kiabálás, de engem inkább megnyugtat a cseppek halk kopogása a
tömör fán. <o:p></o:p></span></b></span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"></span></b></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Kérlek! – a kezeimet összetéve
könyörgöm neki. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Remélem nem hiába fáradtam az
ajándékával. Vajon nem is emlékszik rá, hogy ma van a születésnapja? Nem is
tudom, hogy az itteniek ünneplik-e egyáltalán. Nyilván nincs akkora
jelentősége, mint odakint és azért az itt töltött huszonhárom év biztosan
megkoptatta egy kissé Matthew emlékezetét. Arról nem is beszélve, hogy itt nem
ismerik a naptárat. Én is úgy csináltam egyet magamnak, azért jó dolog lépést
tartani az idővel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Épp esik, Emilia – zsörtölődik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor elázunk… kérlek szépen! –
minden összegyűjtött aranyosságommal rebegtetem a szempilláimat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A férfi nagyot sóhajt, majd leszáll
a bárszékről és fölém magasodó testével árnyékot vet rám. Az arca komoly, a
szeme fénye tompa, a szokásosnál is zsémbesebb, de remélem ez hamar el fog
szállni. Elkapom az egyik kezét és húzni kezdem kifelé. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Fojtogató a levegő a sok pára miatt,
minden olyan szomorkás, mintha sírna az ég. A hatalmas fák lombjairól esőcseppek
hullnak alá a földön lévő pocsolyákba, az égbolt szürke, olyasmi félhomály
uralkodik, mint estefelé. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hova akarsz elrángatni? – firtatja
a farkas. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Majd meglátod, gyere! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Egyenesen
a fák közé vezetem, pár perc után már mindenünk teljesen elázik, a ruháink
elnehezednek, a hajunkból patakként folyik a nyakunkba hideg víz. Lassan
elérünk arra a területre, ahol a meglepetésem van. Matthew hirtelen megáll és
riadtan néz körbe. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mi az? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Itt még nem jártam… - dünnyögi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Válaszképp
eleresztek egy halvány mosolyt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mi folyik itt, Emilia? – kérdi
összehúzott szemekkel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Majd meglátod. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mondd el! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Dehogy mondom – kislányosan
kuncogok, majd tovább megyek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Eleinte
a férfi mintha nem követne, de aztán végül meghallom magam mögött a vizes
faágak tompa ropogását, ami azt jelzi, mégis velem tart. Már csak azért is,
hogy megvédjen. Remélem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Hamarosan mézédes virágillat kezd
terjengeni a levegőben, ahogy haladunk befelé, a fák törzsei egyre karcsúbbak
és egyre inkább tűnik úgy, hogy egymás felé dőlnek. Pont, ahogy terveztem.
Végül aztán a lombok összeforrnak, laza tetejű folyosót alakítanak ki, amin
ugyebár még átesik az eső, de már nem annyira zavaró, mint nyílt terepen.
Kíváncsian Mattre pislogok, akinek a mindig vad arcán most zavar látszik,
egyáltalán nem tudja hová tenni ezt az egészet, ez pedig engem felettébb
szórakoztat. Egy fehér, illatos virágú növény függönyszerűen zárja le előttünk
a folyosót. Küllemre olyasmi, mint a vizekben látható békanyál, csak a
szárazföldön és kevésbé visszataszító. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Vedd le a csizmát! – utasítom a
vadászt, aki mintha hipnotizálásból ébredne fel, kissé megrázza a fejét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy mi? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Vedd le a csizmát!<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Minek? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Muszáj fennakadnia mindenen, Mr.
Roys? – morgolódom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Oké, na – sóhajt, miközben ledobja
a sötétbarna bőrcsizmákat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Én
is leveszem a sportcipőm és kissé sajnálkozva állapítom meg, hogy hamarosan
szét fog esni. Nemsokára itteni holmikat kell hordanom, laza vászonszoknyát és
jobb időben sarut, rosszabban csizmát. Furcsa lesz, de így kell majd élnem, ha
mindenem elrongyolódott. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Most húzd szét a növényt és lépj
be! – bátorítóan mosolygok rá. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
szárazföldi békanyálhoz lépked, gyengéden végigsimít egy fehér virág mind az öt
kristályszerű szirmán, majd oldalra húzza a függönyt és abban a pillanatban
kővé dermed. Odabent félhomály uralkodik és hűvös, illatos levegő száll kifelé.
A függönyszerű növény fehér virágaival körben mindent behálóz, ide már egy
csepp eső sem hull be. Azonban nem ez az, ami ekkora hatással van a vadászra. A
terem közepén egy nagy, fekete, csillogó fényű zongora helyezkedik el. Utat
keresek Matt mellett és elé lépek, a puha moha kellemesen simogatja a csupasz
talpam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Boldog szülinapot – búgom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
férfi szemei hatalmasra tágulnak és kérdőn vizslat engem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis… honnan?... <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A cégnél minden szülinapodon tartottak
egy vacsorát. Nélküled is mindig megünnepelték. Én pedig emlékszem a dátumra.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia… - búgja. – Ezt… hogy
tudtad megcsinálni? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hát mit ne mondjak, nem volt
könnyű! – csípőre teszem a kezem. – Nagyon nehéz egy zongoráról szórakoztató
mesét írni! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De… mindehhez… kellett… egy
gyerek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Odalopóztam Emersonékhoz,
szerencsére pont volt vendég.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Oké, na… tudom. Betörtem oda,
felfeszítettem az ablakot és úgy tettem be a történetet, de megérte, nem? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - I-igen… megérte – hebegi
hitetlenkedve. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - És micsoda szerencse, hogy pont a
születésnapod előtt pár nappal lett kész. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor ezért nem voltál köztünk az
elmúlt időben? – kérdi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Aha – vigyorgok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Én… én nem tudom, hogy
köszönhetném meg… - zavartan megvakargatja a fejét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Elég, ha kipróbálod. Vagy nem
szeretnéd? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De, dehogynem! – vágja rá azonnal
és rögtön be is lép. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Kicsit
ingatagon mozog a puha mohán, ami mindent lefed ebben a kis zugban, alaposan
végigmér mindent, aztán a zongorához megy és gyengéden végigsimít rajta. Minden
porcikájáról, minden mozdulatáról sugárzik a meghatottság és a bánat furcsa
egyvelege. Én leülök a tőle legtávolabb eső fa tövébe, nem szeretném zavarni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Óvatosan leül a székre, nem tesz
semmi hirtelen mozdulatot, mintha attól félne, hogy ez csak egy álom és amint
belekezd, felriad. De lassan megemeli mindkét kezét és gyengéden lenyomja a
billentyűket, majd a hangra összerezzen. Egy hatalmas lélegzetvétel után
játszani kezd egy lassú, szomorú, gyászos dallamot. Hogy is várhattam volna
mást? A szemeit lehunyva tartja, a mindig arrogáns szemöldök most olyan ívűre
húzódik, mint amikor sírást próbálunk visszafojtani. A kusza borosta alatt most
nincs szexi, félszeg mosoly, a formás ajkak elernyedtek, résnyire nyíltak. A
hatalmas válla laza, az ügyes ujjak pedig olyan könnyedén, mégis érzelmesen
lépkednek egyik billentyűről a másikra, mintha nem maradt volna ki huszonhárom
év az utolsó zenélés óta. Matthew olyan szomorú… most gyászol. Magát, a
családját, a szabadságát, az életét. Eddig sosem tudtam megfejteni mi járhat a
fejében, de a dal megmutatja nekem. Azt hiszem Beethoven. Talán a Holdfény
szonáta. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Hiába próbálom, nem tudom levenni
róla a tekintetem. Most minden porcikájából sugárzik a gyengédség és ez
megmelenget belülről. De hirtelen a mámoros köd szertefoszlik, üresség,
ridegség marad a helyén. Matt félreütött. Döbbenten pislog maga elé, egy pillanat
alatt elönti a méreg és két ököllel a fekete zongorára csap, ami torz hangon
sikít az ütés nyomán. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Felpattanok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hé, nyugalom – megindulok felé. –
Nincs ezzel semmi… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nem
tudom végigmondani a mondandóm, Matt előttem terem és hatalmas testével a
kemény fatörzsnek szorít. Agresszívan néz engem, ráncolja az orrát. Mindig ezt
csinálja, amikor nagyon ideges. Megrémiszt a kisugárzása, a ragyogó aura
sötétté vált. Bántani fog… egy pillanat alatt széttép, ha akarja és nem tehetek
semmit… de én nem akartam rosszat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Kérlelőn nézek rá a szempilláim
alól, hátha megkegyelmez, de semmit nem érek el vele, csak azt, hogy elkapja a
csuklóm, majd fél kézzel, de olyan erővel, mintha Herkules lenne, a fejem fölé
szorítja őket. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Kérlek… - suttogom halkan és már érzem
a sírás fojtogatását a torkomon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Gyors
mozdulattal közelebb hajol és… az ajka… rátapad az enyémre. Mohón, erőszakosan
követeli magának a csókom. A hozzám feszülő mellkason majd átrobban a szíve,
elengedi a csuklóm és két keze közé fogja az arcom, hogy jobban érezhessen. Nem
állok ellent, ez elkerülhetetlen volt. Eddig féltem bevallani, de most már
minden világos. Az első pillanattól fogva megvan köztünk a szikra, egészen
eddig csak húztuk egymást. De végre… végre megcsókolt és most mindennél
boldogabb vagyok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A karom a nyaka köré fonódik,
szorosan ölelem magamhoz, nem akarom, hogy vége legyen a pillanatnak. Soha
többé nem adom másnak őt… ő az enyém. Csak az enyém. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az ajkába harapok, amire a számba
nyög és még vadabbul folytatja a csókot, de aztán egyik pillanatról a másikra
eltaszít magától és zihálva távolodik el. Döbbenten pislogok rá, épp a szája
szélét törölgeti, közben engem kémlel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - M-mi… történt?... – kíváncsiskodom
félve. Még akarom, még! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ezt soha többé ne csináld! –
reccsen rám gorombán. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Lesokkolok
erre a hangnemre, egyáltalán nem erre számítottam. Ismét dühösen a törzsnek
nyom, abban reménykedem, hogy folytatni fogjuk, azonban az ökle a fejem mellett
csapódik a fába, kéregforgácsok repkednek mindenfele. Összerezzenek
félelmemben, aztán Matt kérlelhetetlen arcába mélyedek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Soha. Többé. Ne. Lepj. Meg! –
tagolja kimérten a mondatot. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De… miért ne? – cincogom, amire
hisztérikus kacaj a válsz. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hát még mindig nem érted?! Ez egy
rohadt mese, Emilia és én vagyok a vadász! – ordít teli torokból. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Miért… fontos ez? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mert én vagyok az, aki kivágja
Hófehérke szívét – sziszegi. – És te rohadtul hasonlítasz rá! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ennyivel lezárja a dolgot,
eltávolodik tőlem és kirohan a zugból. Én a fa törzsének támaszkodva lerogyok a
földre, nem győzök lihegni. Félek, de ezzel együtt még mindig ott kering bennem
az az édes csók, a bús zene és az a mondat… mégis mit akart vele? Azt
jelentené, hogy ő veszélyes rám? Hisz ő az egyetlen, aki mellett igazán
biztonságban lehetek. Lehet, hogy ő ragaszkodik az eszméihez, de… ez már több a
soknál. Nem fogom hagyni, hogy ennyivel kilépjen az életemből. Ezt a csatát te
nyerted Matthew, viszont még nincs vége a háborúnak! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Másnap egy mindenkitől távol eső
sarokban elolvastam az utolsó gondolatot is a Mär nagy könyvéből. Amíg Matthew
ajándékát csináltam, amiről nem tudom, hogy kudarcba fulladt-e vagy sem, azért
volt időm erre is. Őszintén szólva egy menekülési utat reméltem ettől az
alkotástól, de semmi, csupán néhány homályos jegyzet egy bizonyos Nagykönyvtárról.
Arthur Saliem stílusát meghazudtolóan nem akart erre kitérni. Viszont lehet,
hogy a könyvtárban, ahonnan ez is lett hozva, van valami értékelhető. Akár
egérút, akár nem, ez a rejtélyes hely így is, úgy is érdekel, meg amúgy sincs
jobb dolgom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az eső tegnap éjjel egy hatalmas,
eget rázó viharban teljesült be, azóta hét ágra süt a nap. Pont megfelelő idő
egy kis kiránduláshoz. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Caleb! – szólítom meg a félszeműt,
miközben feléje tartok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Kisasszony? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hol van az a könyvtár, ahonnan ezt
Matt hozta? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ó,
Matt… a csókkirály. Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor tegnap nekem
esett, azonban jobban átgondolva nem lenne túl okos döntés komolyabban
összeszűrni vele a levet. Magam sem tudom miért, csak így érzem. De ez nem azt
jelenti, hogy pár csók nem csattanhat el… csak szórakozásból, mint két komoly,
felnőtt ember. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Eleinte azt hittem, így, hogy mär
lettem, meghosszabbodott az életem és több időm lesz kiélvezni az örömöket, de
a könyv megmutatta nekem, hogy én így is egyszerű halandónak számítok és esély
sincs arra, hogy száz éveket éljek. Erre csupán az írók által így megalkotott
lények képesek. Azonban az még nagyon érdekelne, hogy én melyik mese része
vagyok, mert fogalmam sincs és erről nincs említés az itteni Bibliában. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Bimurban – feleli. – Az a
legközelebb eső vegyes város. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Remek – mosolygok, majd kivágtatok
a kocsmából. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Fogalmam
sincs, honnan lett hirtelen ekkora önbizalom, de úgy vélem, egyedül is
eltalálok Bimurba. Nem pakolok semmit, csak a könyvet teszem be egy táskába,
biztosan nem kell más, hisz a könyvtárat kell majd megtalálnom és jövök is
vissza. Ezért rögtön az istállóhoz megyek, ami Matthew házához van a
legközelebb. Természetesen ő gondozza az állatokat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Szerencsém van, pont van egy
felnyergelt barnaszőrű ló. Szép ez is, de az átkozott Freya gyöngyházszínűje
jobban tetszett. Remélem nem fogok vele találkozni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Széles mosollyal megsimogatom az
állat pofáját, de amikor az oldalához lépkedek és arra kerülne a sor, hogy
felüljek rá, fogalmam sincs, mit kéne csinálnom. Melyik lábamat hova? Hol
fogjam meg, hogy ne fájjon neki? Még sosem ültem lovon, csak a banyás esetnél,
de akkor igazán önkívületi állapotban voltam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az egyik lábam ügyetlenül a
kengyelbe helyezem. Túl alacsony vagyok ehhez a jószághoz. Innentől mintha
mindig is tudtam volna, megfogom a nyerget és felhúzom magam, de visszaesek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha így csinálod, fordítva találod
magad rajta – szól a hang mögülem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Hátrapillantok,
Matt áll ott egy faoszlopnak támaszkodva, karba tett kezekkel és szórakozottan
mosolyog. Ő most kinevet engem? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hát, ha meg sem próbálom… -
nyögöm, miközben újra a felhúzódzkodással próbálkozom, ismét sikertelenül. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A férfi szó nélkül mögém lép,
megfogja az ellentétes lábam, majd ügyesen felemel a lóra. Az lép egyet, amire
majdnem leesek róla. Nagyon instabil érzés, furcsa, hogy nem én uralkodom. De
Roysnak tetszik, jót derül rajtam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Jól sejtem, hogy még nem ültél
lovon, ugye? – nevet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem kell röhögni – morgolódom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Honnan jött az ötlet? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Megyek Bimurba – válaszolom
elégedetten, amire a férfit elhagyja a hite és elsápad. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Kivel? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Egyedül – peckesen kihúzom magam,
de a ló újra dob egy kicsit, amitől aprót sikkantok. Hát ennyit a keménynek
tűnésről. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tudod, merre kell menni? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nos… - tanácstalanul fordítgatom a
fejem, majd elmutatok egy irányba. – Arra. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha arra mész, akkor a goblinoknál
fogsz kikötni és azt gondolom, te sem akarod. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hoppá… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Olvastam
a goblinokról a könyvben, rájuk kitért Arthur, de pusztán azért, mert nem egyszer
lopták el tőle a könyvet, amikor alkotta. Simlis népek, bár nagy kárt nem
tudnak tenni az emberben, de egy szempillantás alatt mindenéből kifosztják. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Miért akarsz oda menni? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Vissza akarom vinni a kötetet,
amit hoztál és utána akarok nézni egy másiknak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - És miért nem kértél meg, hogy
menjek veled? – kérdezi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nos… - hülye Matthew, erre most
mit lehet válaszolni? Mert tegnap megcsókoltál, aztán a fejem mellet szétvertél
egy fát, ebből azt vontam le, hogy most nem vagyunk éppen jóban? – Önállósulni
akartam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mit viszel magaddal? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Csak a könyvet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Úgy tervezted, ott alszol? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Van nálad pénz? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nincs… de Caleb azt mondta, itt
cserekereskedelem folyik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A faluk között igen, Bimurban nem.
Akkor mégis mit akartál adni az ételért cserébe? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Izé… - motyogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ostoba liba vagy, még mindig, Emilia
Quinn – mondja szigorú arccal. – Várj egy percet! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A házába baktat, aztán kisvártatva
visszatér, majd felnyergel egy fekete lovat és felül rá. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mit csinálsz? – kíváncsiskodom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Na, szerinted mit? Elkísérlek.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nincs de! Még a végén elvesznél és
azt nem akarom! – mormolja szinte magában, mint egy kisfiú. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Elmélázva nézem, ahogy zavarban van.
Valamiért nem mer a szemembe nézni. Valami teljesen megváltozott tegnap óta és
erről beszélnünk kell. De nem most. Még ki kell találnom, hogy pontosan mit is
fogok mondani neki. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem tudom, hogy kell irányítani… -
nyavalygok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem gond, remekül be vannak
idomítva, majd Seren követ minket. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Seren? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A lovad neve. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ó – sóhajtom és kedvesen
megsimogatom az állat nyakát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
vadász furcsa, csettintő hangot ad ki a szájával, amire mindkét állat egyformán
elindul, szépen, komótosan, lassan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem lehetne gyorsabban? – kérdem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem, majd ha belejössz – válaszol
a férfi, aki a további egy óra hosszúságú úton egy szót sem szól hozzám. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Kis híja annak, hogy el nem
bóbiskolok a lovon, már csukva vannak a szemeim. Túl sok a fa és túl kevés a
fény, de hirtelen, szinte a semmiből, a komisz napsugarak szinte kiégetik a
szemem. Fájdalmasan, sziszegve nyitom fel őket, amikor végre már nem érzek
parazsat a szemhéjam alatt, kitisztul a kép. Egy hatalmas dombon álltunk meg,
mögöttünk fák, előttünk egy sárgás füvű völgy, ami egy hatalmas sziklafalat
ölel körbe. Tehát ez lenne Bimur. Kicsit olyan, mint egy középkori város.
Házakat még nem látok odabent, azonban egy hatalmas torony magasan a falak fölé
emelkedik, biztosan valami kilátó. Vagy ilyesmi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ez annyira új nekem, nem hittem
volna, hogy egy viszonylag fejlett várossal fogok találkozni a Märben, bár a
világ szabályzatai alapján akár még elektromos árammal is összefuthatok a
közeljövőben. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tetszik? – szakítja meg a farkas a
hosszú, szótlan csendet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nos… igen. Azt hiszem. De ezt majd
odabent döntöm el. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Újból
csettint a nyelvével, egy kicsit feszítettebb tempóban haladunk le a
domboldalon. A lovak patája hangosan kopog a fahídon, ami átvezet a várost
körülvevő árok felett. Benne tiszta víz csordogál szép, színes halak úszkálnak a
kövek között. Egy óriási kapun át lehet bejutni a falak mögé, azonban ezt két
páncélos katona őrzi, a kezükben hosszú nyelű harci bárdokat szorongatnak. Nem
bírom kis mosolygás nélkül, olyan, mintha visszautaztam volna hatszáz évet az
időben. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Állj! – kiáltanak egyszerre és
összeérintik előttünk a bárdok hideg acélpengéjét. – Mi járatban? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Látogatóba jöttünk a városba –
mondja Matthew tekintélyparancsoló hangon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Idegenek tilos! – vágják rá
azonnal. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ahhoz
képest, hogy Grengor azt mondta, az itteni emberek kedvesek, hát nem tudom…
Matten is látszik, hogy egy pillanatra megszeppen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A nevem Matthew Roys! – reccsen
rájuk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem kérdeztük a neved, csavargó! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
farkasra pillantok, teljesen elöntötte a döbbenet és a méreg. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Csavargó?! – lepattan a lováról és
a kabátja alól előránt egy kardot, amit fenyegetően előre tart. – Jó atyád a
csavargó, paraszt! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mi ez a hangzavar?! – kiált valaki
a fejünk fölül. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Kíváncsian
felkukucskálok, a kapu mellett kétoldalt két őrtorony magasodik, az egyik
tetejéről kiáltott le egy férfi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tanítsd meg a legényeidnek a jó
modort, Garem! – kiabál fel Matt a nagydarab, sisakos férfinak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mi a baj, fiúk? – kérdi a páncélosoktól,
akiken valószínűleg csak én veszem észre, hogy összekoccan a térdük. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A parancsnok azt parancsolta, ne
engedjünk be idegeneket! – zavartan néz fel az egyik, úgy dadog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De hisz ezek nem idegenek, te
féleszű! A nőszemély az… - jegyzi meg. – De ha Roysszal van, akkor engedjétek
be, az istenit! Nem megmondtam, hogy őt be kell engedni? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Zsörtölődve kinyitják előttünk a
kaput, Matt már nem bajlódik, csak megfogja a lovaink kantárját, úgy vezet be
minket. Fél füllel még elkapom a két őr közötti susmorgást.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis, hogy várhatja el, hogy
mindenkinek megjegyezzük a nevét? – kérdi az egyik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem tudom, én komolyan azt hittem,
hogy csavargók lovakon… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Erre
nagyot nevetek, de azonnal elhallgatok, amint Matt villámokat kezd szórni felém
a szemével. Garem, vagy, hogy is hívják?... Szóval a parancsnok épp akkor ér a
létra végére, amin az őrtoronyból vezet le, amikor Matthew mindkét jószágot
kikötözi egy erre alkalmas gerendához. Engem
persze elfelejtett levenni, így zavartan nézegetek mindenfelé. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Bocsáss meg, még újak –
mentegetőzik a nagydarab férfi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Szép
szál ember, kedves szemekkel és bozontos, sötét szakállal. Ahogy leveszi a
sisakot a fejéről, feltűnik, hogy a búbján nincs egy foltban haj. Bár nem
csoda, körülbelül úgy az ötvenes éveit taposhatja. Teljes felső páncélzatban
virít, alul nincs rajta fém, csak egy bőrnadrág és csizma, oldalán kard csillan
meg. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha ez még egyszer előfordul, nem
biztos, hogy kordában tudom magam tartani – mondja a vadász. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Még szerencse, hogy itt volt a
hölgy, különben vérfürdőt rendeztél volna, tudom. Ismerlek – vigyorog a
parancsnok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Matthew ekkor kap észbe, nyújtja nekem
a kezét és nehézkesen, de sikerül leszállnom az állatról. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ilyen asszonyt miért nem hintóval
hozatsz ide? – gorombáskodik Mattel, aztán felém fordul és mézes-mázos hangon
szól hozzám. – Bocsásson meg ennek az udvariatlan vadembernek!<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A farkasra nézek, aki forgatja a
szemeit. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Elég nehéz lenne a hintót áttolni
a fák között, nem gondolod? – morgolódik a Matthew. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Majd beszélek a polgármesterrel,
hogy csináltassunk utat a faluba – a parancsnok megfogja a kezem és
megcsókolja. – Araesid Garem, szolgálatára! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Na, idebent már valóban kedvesebbek.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia Quinn – mosolygok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Azt’ mi járatban? – fordul a
vadászhoz, aki biztosan régi barátja. – Tán csak nem letelepedni készülsz a
hölggyel? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mindkettőnk szeme a háromszorosára
tágul, nem merünk egymásra nézni, de mintha láthatatlan szálak fűznék össze az
elménket, egyszerre kiáltunk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Meg a francokat! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Garem hangosan felkacag, majd megveregeti az utastársam vállát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Jól van, no, csak vicceltem. Hát,
de komolyan, miért? Csak tudnom kell, hogyha netalán történne valami veletek,
akkor ne csak vaktában kapálódzunk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A könyvtárba jöttünk – válaszolja
Matt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Könyvtárba? – csodálkozik el a
szakállas. – Az még csak-csak, hogy lóval hoztad ide a hölgyet, de, hogy még
ilyen unalmas dolgokkal is firtatod szegény teremtést… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Én akarok odamenni – jegyzem meg
félénken, hogy megmeneküljünk a kínos helyzetből. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ó. Hát akkor jól van. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mehetünk? – kérdi zsörtölődve
Matt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hát persze, csak tessék! – eláll
az utunkból, aztán felmászik, vissza az őrtoronyba. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Csendesen
lépkedni kezdünk a macskaköves úton, még egy épület sincs körülöttünk, csak a
katonáknak fenntartott sátrak, de nem olyan messze előttünk, az út végén már
látom a kőből és fából készült házakat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Vicces volt ez az ember – mondom
kuncogva. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Az – vágja rá Matt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Most haragszol rám? – kérdem egy
kisebb szünet után. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Miért haragudnék? – lepődik meg. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hát… a tegnapi miatt… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem haragszom, sőt, nagyon
köszönöm. Csak soha többé ne csinálj ilyet, ennyi.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Egyszerű,
tömör. Úgy gondolom, hogy nem akar visszaemlékezni a csókra és talán jobb
lenne, ha én is elfelejteném, de mégis, hogy tehetném? Életem legmagávalragadóbb,
legszenvedélyesebb élménye volt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az egyik pillanatban megállít a
férfi és magával szembe fordít. Csillogó szempárral nézek rá, de ő
kifejezéstelen és nem is az arcomat fürkészi, sokkal inkább a ruhám. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem csoda, hogy csavargónak néztek
– morogja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hm? Hogy érted?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Az
ujját a kék pulcsim nyakában tátongó, óriási lyukba akasztja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nee! A fenébe, ez volt az utolsó
ruhám! – nyavalygok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Emlékszem, amikor nekem ment
tönkre az utolsó otthoni pulcsim. Rossz volt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Most mit csináljak? – kérdem
kétségbeesve. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Veszünk neked pár holmit… ilyen
egyszerű – jelenti ki. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De nekem nincs pénzem… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ekkor
a kabátja alá nyúl és kivesz onnan egy kis bőrzacskót, majd megrázza,
csilingelő hangot hallat, mint amikor fém ütközik a fémnek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… én ezt nem fogadhatom el –
feltett kezekkel mentegetőzöm. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Dehogyisnem. Úgysem tudom mire
elkölteni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Honnan van? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Néha eladom a bőröket meg a
szarvakat. Jó üzlet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Itt is jó üzletember vagy? –
mosolygok rá. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Úgy tűnik – végre valahára újra
felragyog a félszeg, szexi mosoly. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Eközben
beértünk az első házak közé. Az első pillantásra olyan, mint egy labirintus. A
fából és kőből készült falak közel állnak egymáshoz, azok között terülnek el a
macskaköves járdák. Azonban ez nem tart sokáig, hamarosan ritkulni kezdenek az
épületek és itt-ott már fű is felbukkan a házak tövében. Még pár lépés és
beérünk egy hatalmas térre, aminek a közepén egy kút áll, körülötte utcai
árusok telepedtek le, akik hangos kiabálással próbálják eladni a portékájukat.
Rengeteg az ember, nagy a nyüzsgés, mindenki beszélget, alkudozik, teszi a dolgát,
én pedig hirtelen ennek a közepébe pottyantam. Rémülten pillantok Mattre, aki
elégedetten mosolyog, megfogja a vállam és elforgat az egyik irányba. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Az ott a központi fogadó – mutat a
hatalmas, több emeletes épületre, aminek a duplaszárnyas ajtaja felett egy
hordó lóg. Az ablakaiban emberek ülnek, ki olvas, ki a népet nézi elkalandozva.
– Akinek nincs hol megszállnia, az itt megteheti. Persze van több kisebb is, de
ez a legfényűzőbb. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Aha… - dünnyögöm, miközben ő egy
másik épületet kezd bemutatni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Itt pedig a polgármester székhelye
van. Nem épp a legkedvesebb ember, nagyon zsugori, de, ha baj van, fordulhatsz
hozzá, vagy a… - hirtelen oldalra ránt, három masírozó, páncélos ember vágtat
el mellettünk. – Vagy a járőrökhöz. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hű… - nézek utánuk elcsodálkozva.
– Nem hittem volna, hogy ilyen… élettel teli. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hát igen, ez Bimur. Szeretem ezt a
helyet. Ez a tér pedig az egész szíve és lelke. Látod ezeket a mellékutakat? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Körbefordulok, a térről rengeteg
irányba különböző utak vezetnek mindenfelé, az egyiken pont egy lovas hintó
gördül. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nehéz itt kiigazodni, főleg mert szűkek
és egyformák az utcák, de majd idővel kiismered magad. Amúgy logikus a
felépítése. Három út vezet a lakónegyedek felé, egy az üzletekhez, egy a
céhekhez és még sorolhatnám. Ezek között a főutak között pedig több apró
elágazás is van, ami átvezet egyikből a másikba. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mint egy hatalmas pókháló –
hüledezek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen – vigyorog Matt. – Gyere! –
nyújtja a kezét, hogy fogjam meg, én pedig nem késlekedem. – Azért sok itt a
rosszarcú alak, de ha látják, férfival vagy, nem fognak veled szórakozni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Nagyot nyelek és megszorítom az
ujjait. Bimur lenyűgöz, de egyben nagyon meg is ijeszt. Ez túl nagy hirtelen a
falu után, elszoktam a városoktól, de szorosan Matt mellett tartózkodom, így
könnyebben viselem a dolgot. Az utak felett karcsú hidak ívelnek át, amiken
hangosan kopognak az emberek léptei. Egy szőke hajú lány sétál el mellettem, a
kezében valami papírba csomagolt dolgot szorongat, aminek hihetetlenül finom
illata van, mint a frissen sült kalácsnak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Nemsokára ismét kibukkanunk a magas
házak közül, amik eltakarták a napfényt, és egy kisebb térre érünk ki, mint az
előző. Itt minden nagyon nyugodt, alig van pár ember, azok is békésen
andalognak a padokon. Az egész olyan, mint egy hatalmas virágoskert az itt-ott
kibukkanó smaragdzöld fűvel, falakra felfuttatott vörös rózsákkal. Amikor
meglátom az üvegkirakatok mögött a csodás ruhákba öltöztetett próbababákat,
hirtelen otthon érzem magam. Itt vannak a különböző ruhaüzletek. De nem ez a
legjobb az egészben. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A torony! – suttogom elmélázva és
felnézek a legtetejére. Olyan magasan van, hogy a kezemmel el kell takarnom a
Napot. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Amint ezt kimondom, valami fényes,
aranyszínű zuhatag kezd száguldani felém odafentről. Sikoltva ugrok félre előle
és elvágódom a földön, Matt persze azonnal felsegít. Csak ekkor tűnik fel, hogy
ami az imént zuhant felém, az nem más, mint haj. Mi a pokol?... <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Matt! – visongat odafentről egy
aranyos, női hang. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Áh, szia! – integetve kiált fel
neki. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Döbbenten
pislogok a kopott, rózsákkal átszőtt torony teteje felé, de olyan magasan van,
hogy nem látok mást, csak a fejformát, a kilógó kezeket és azt a hatalmas
hajzuhatagot. Ez csak… nem?... <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem jössz föl? – kérdi a lány. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Á… nem, most nem – mentegetőzik a
férfi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
toronylakó csalódottan sóhajt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hát jó, pedig olyan rég
találkoztunk… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Bocs, majd máskor! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Az
aranyzuhatag felhúzódik, Matthew arcán pedig valami ragyogó, csintalan mosoly
jelenik meg. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez meg mi volt? – kérdem halálra
rémülve. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hm? Hogy érted? – Matt úgy kapkod
a tekintetével, mintha hipnózisból hoztam volna ki. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ő az volt, akire gondolok?! – a
magas épületre bökök. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha Rapunzelre gondolsz, akkor igen
– feleli teljesen természetesen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De… de… - hebegek. – De ez mégis…
hogy?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Szórakozottan
felhúzza az egyik szemöldökét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Oké, oké… tudom… ez a Mär… de…
neki nem kéne… szomorúnak lennie, vagy ilyesmi? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ugyan miért lenne az? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hisz ő be van zárva, nem? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ja, hogy az! – nevet. – Már rég
szabad, csak annyira megszokta a tornyot, hogy építtetett egyet, amikor
ideköltözött. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Teljesen kicsúszik alólam a talaj.
Hogy lehet erről az egészről ilyen félvállal beszélni?! Megőrülök… komolyan… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Én is így reagáltam, amikor az
első ismerttel találkoztam, de majd megszokod. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Kötve hiszem – morgom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Gyere, ott van az üzlet, amibe be
akarlak vinni – mutat a legdíszesebb kirakatú boltra. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Várj még! – elé lépek és megállítom.
– Miért kérdezte, hogy nem mész-e fel hozzá? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ismét
csintalan mosolyra húzódik mesésen ívelt szája. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ugye… nem? – kifut az arcomból a
vér, de ő nem válaszol. – Ugye nem?! – ismétlem meg magam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hisz ő egy felnőtt nő – meghúzza a
vállát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Te!... – hirtelen azt sem tudom,
merre forduljak. – Te megdöntötted Rapunzelt?! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hát… mit is mondjak?... <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ne vigyorogj már ilyen bárgyú
módon! – korholom. – Úristen Matt, komolyan, hihetetlen vagy! – nagyot ütök a
dobszerű mellkasra, ami tompán puffan egyet, majd hátat fordítok neki és az
üzlet felé vágtatok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ő vetette rám magát! –
mentegetőzik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Fogd be! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Belépek a boltba, azonnal megüti az
orrom a tiszta ruhák finom illata. Egy negyvenes éveiben járó nő ül a pultnál
és varrogat. Kézzel! Bár mit is gondoltam, egyértelmű volt, hogy nem géppel
csinálja. Ez viszont az jelenti, hogy mindegyiknek igencsak borsos ára lesz. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Khm… - megköszörülöm a torkom. –
Izé… jó napot! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
csinos, vörös hajú nő felpillant, majd kedvesen elmosolyodik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Üdv! – kimászik a pult mögül és
hozzánk lép. – Miben segíthetek? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ruhákat szeretnénk – jelenti ki
Matt. A nő nem kis megvetéssel pillant a férfira. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Na, ne! Rögtön gondoltam!<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ennek
mi baja?... <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De én a hölgyet kérdeztem! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Matt
forgatja a szemeit és inkább leül egy ajtó melletti székre. Hehe, vannak olyan
dolgok, amik sehol sem változnak, úgy tűnik, hogy a pasi-vásárlás viszony is
ilyen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nos, kedves… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Én Vera vagyok, ezek pedig az én
műalkotásaim. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - N-nagyon szépek – zavartan vigyorgok.
Akkor ezek szerint velem kedves lesz, csak a farkast nem kedveli valamiért… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Milyenre gondoltál? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nos… én nem tudom… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
vadász fel akar szólalni mögöttünk, de Vera egy ujját feltartva rögtön
elcsitítja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Te csak örülj annak, hogy férfi létedre
beléphettél a boltomba! Ő fizet? – néz rám. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - I-igen… - motyogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor maradhat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Matt
félhangosan zsörtölődik, amíg Vera elkapja a vállam és elvezet az első adag
ruhához. A megszokott módon itt is állványokon lógnak a különböző öltözékek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Válogass nyugodtan! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
csinos nőre pillantok, a kissé kócos, vörös hajára, apró ráncaira és egyszerű,
de annál szebb, fűzős, kék ruhájára. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nincs… nadrág? – kérdem, egy
kicsit meglepődik a kérdésemre. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De, de van… de erre a lányok
jobban kedvelik a selyemszoknyákat, nézd csak! – a kezébe vesz egy kanárisárga,
gyöngyös szövetet, majd kisüti a rikító színnel a szemem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nos, ez tényleg… nagyon szép, de
nekem jobb lenne pár nadrág… meg néhány ing. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Slampos egy jószág vagy, mi? –
kérdi nyílt őszinteséggel, de nem bánt, inkább jót nevetek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Világ életemben megkaptam ezt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Na, gyere! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Egy
oldalszárnyba vezet, itt több polc van padlótól a plafonig, az összesen
nadrágok vannak és kevésbé díszes öltözékek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Köszönöm – mosolygok, majd
nézegetni kezdem a holmikat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Szerinte
ezek nem olyan szépek, de nekem különösen tetszenek. Az első, amire ráteszem a
kezem, az egy bőrnadrág. Itt minden férfin ilyet láttam, gondolom egy kicsit
polgárpukkasztó leszek benne, de pont ezért is fog meg annyira. Összeszedek még
kettő ilyet, és még két szövetből készültet, amit akár fel is tudok tűrni,
illetve bő, gombos blúzokat, zöldet, fehéret, szürkét és feketét. Még
próbafülke is van, bemegyek és felpróbálom az új darabjaimat. Hű, ebben a
nadrágban bomba alakom van. Tökéletesen a combomra és a fenekemre simul, a blúz
pedig, ha nem gombolom be végig, egyenesen szexi. Már csak egy csizma kell és
le sem tagadhatom, hogy idevalósi vagyok. Egy kicsit elmélázva nézem az arcomat.
Sokat fogytam, amióta itt vagyok, biztosan a sok stressztől. Az arcom már nem
olyan gömbölyű, a szemeim és a duzzadt ajkaim pedig még a szokásosnál is
nagyobbnak látszanak, a fekete hajzuhatagról meg ne is beszéljünk. Ó, a
szemeim… azok a tökéletes karamellbarna íriszek… már csak az emlékük maradt
meg. Most lila lángok táncolnak bennük. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hé, Em! – szól Matthew odakintről.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Kidugom
a fejem, egy előkelő, fűzős, gyönyörűen gyöngyözött ruhával találom magam
szemben, na meg persze Matt zavart arcával. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szeretném, ha ezt is felpróbálnád!
– motyogja, de közben a földet kémleli. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Őőő… miért? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Csak próbáld fel, oké? – bedugja a
függöny mögé, én pedig átveszem tőle. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Mihez
kezdjek én egy ilyen ruhával? Csodaszép, de… minek? Olyan régi, romantikus
stílusú, csak a feneke nincs kitömve, szépen omlik le a lábaimra. Az ujja a
könyökömig ér, kézzel varrt csipkével van díszítve, akárcsak a dekoltázs rész,
ami szív alakú. A fűzővel azonban problémáim vannak… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Vera! – szólok ki, szinte rögtön
meg is jelenik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mi a gond? – kíváncsiskodik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Hátat
fordítok neki, azonnal tudja, mit kell tennie. Összeszorítja rajtam, majd
megköti a derekamon. Végig csukva van a szemem, csak a végeredményt szeretném
látni. Ahogy felnyitom a pilláimat, szinte rögtön elakadna a lélegzetem, már ha
kapnék levegőt. Mintha rám öntötték volna, úgy simul a felső rész, mint egy
kesztyű, a szoknya pedig kiemeli a hosszú lábaim. És ez az éj kék szín… erős
kontrasztot alkot a sápadt bőrömmel, de mégis tökéletesen illik hozzám. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nagyon szép vagy… - suttogja Matt
halkan, csak most tűnik fel, hogy mögöttem áll. A tükrön keresztül vesszük fel
a szemkontaktust. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Kö-köszönöm… - dadogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Neked is tetszik? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor ezt is megvesszük. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ugyan… hova tudnék én felvenni egy
ilyen ruhát?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha ebben lennél Bimurban, kevésbé
tűnnél ki… és… mindenki féltékeny lenne rám. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Halványan
elmosolyodom. Meg akarom őt csókolni. Hirtelen minden dolog, amit mond, vagy
tesz, csábító hatással van rám. Meg amúgy is… melyik nő tudna ellenállni egy
ilyen pasinak? Biztosan New Yorkban is így csinálta… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Rendben – súgom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Vera
összecsapja a tenyerét, annyira örül az üzletnek. Amiért ilyen sok dolgot
vásároltunk, ajándékba kapok egy fűzős, magas sarkú bokacsizmát, amit szintén ő
csinált. Elárulta, hogy mostanában kezd a cipészetbe belekóstolni és örül, hogy
nekem adhatta az első párt. Kerek egy aranyat hagyunk ott. Nem tudom, hogy
sok-e vagy kevés, bár Matthew arcát nézve nem épp a legkevesebb. Elbúcsúzunk
tőle, majd ismét kilépünk a rózsákkal ellepett térre. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Köszönöm – mondom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nincs mit… ez a minimum, amit
megtehetek érted… azok után. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nyugodtan elfelejtheted, nincs
gond. Már megbocsájtottam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
vadász büszkén lépked mellettem, mintha kérkedni akarna. Az összes csomagot ő
hozza, hogy nekem véletlenül se kelljen megterhelnem magam. Igazi úriember,
most tényleg jó mellette sétálni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Pár újabb sötétebb utcát végigjárva
elérünk a könyvtárba, ami egy hatalmas, kőépület, gondolom azért, hogy kevesebb
esélye legyen leégni. Akkora az ajtaja, hogy három, egymás nyakában álló ember
sem tudná elérni a tetejét. Kinyitjuk a két szárny egyikét. Odabent szinte
sötét van, a kintről beszűrődő fénycsíkban őrült táncot járnak a lehulló
porszemek, a kiáramló dohszag pedig szinte fojtogat. Az ajtó csikorogva zárul
be mögöttünk, messze a sötétségben halvány gyertyaláng táncol, ami egy csuklyás
fél arcot világít meg. A lépteink hangosan visszhangoznak a kőfalak között,
miközben mi az alakhoz lépkedünk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Épp ideje volt már – nyekergi,
közben jobban lehajtja a fejét. A hangja karcos és magas. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Matt elé teszi a könyvet, amit nekem
kölcsönzött ki, ekkor egy kicsit felemeli az arcát, amire nem mondom, nagyon
összerezzenek. Az orra hosszú és hegyes, a bőre zöldes-szürkés színárnyalatban
mozog és az egész arca csupa heg és kinövés, ráadásul a hosszúszálú szemöldökét
nem lehet különválasztani a hajától. Nagyot nyelek a látványra. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Segíthetek még valamiben? –
tudakolja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ne… - vág bele Matt, de én
közbeszólok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Esetleg nincs egy külön könyv… a Nagykönyvtárról?
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Mindkettőjüknek
megszakad a lélegzetvétele egy pillanatra. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Az csak egy legenda, Em… - mondja
Matthew. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Engem akkor is érdekelne –
erősködöm. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Gyertek utánam! – a könyvtáros
feláll az asztal mögül és ekkor tűnik csak fel, hogy vagy két fejjel
alacsonyabb, mint én, pedig nem vagyok túl magas. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Egy lépcsőn megyünk lefelé, gondolom
a pincébe, sehol sincs természetes fény, mindenfelé üvegburás gyertyák adnak
világot. Szűkös folyosókon gyalogolunk, mígnem megállunk egy kopott, pókhálós
ajtónál. Hű, jó rég nem járhatott itt senki… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A könyvtáros bemegy a helységbe,
majd visszatér egy hasonló könyvvel, mint amilyen Arthur Saliemé volt, csak ez
kisebb és vékonyabb. A kezembe nyomja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez az egyetlen könyvünk van a Nagykönyvtárról
– hörgi, majd beteges köhögésben tör ki. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Köszönöm – magamhoz szorítom,
biztonságérzetet ad ezen a helyen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Odafönt
még elkéri tőlem a kötetet, kivesz belőle egy cédulát, ami igazolja, hogy
nálunk van, majd se szó, se beszéd, újra lehajtja a fejét és néma csend
következik. Furcsán kémlelem őt, néha még vissza is pillantok rá, egészen
addig, amíg ki nem érünk a világosságba. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hát ez… különös volt… - jegyzem
meg. – Mi van az arcával? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szomorú történet az övé, Emilia. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy érted? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Valahogy összekeveredett egy
kobold és egy ember… meg ne kérdezd, mi úton, módon… de ő lett a végeredmény.
Se a koboldok nem fogadják be, sem az emberek. Ezért inkább magányosan,
sötétben él a könyvei között. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez szomorú… a koboldok itt is
aranyat őrizgetnek? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szó se róla, hogy nagyon féltik a
vagyonukat és imádják birtokolni a pénzt, de itt leginkább könyveket másolnak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mint a szerzetesek? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Aha. De miért érdekel téged a
Könyvtár? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Olvastam róla Arthur könyvében és…
érdekesnek tűnt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ne éld bele magad… az egész csak
egy legenda, semmi több. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Jól van, azért elolvasni el
szabad, nem? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Kicsit
elkalandozik a tekintetem, a szemben lévő oldalon megpillantok egy magas,
díszes épületet, amiben épp harangoznak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Az mi? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Egy templom – világosít fel
Matthew. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Sokáig
nézem. Anyám imád templomokba járni. Egyrészt azért, mert hívő, másrészt csak a
hangulat miatt mindig benéz. Akárhányszor elmentünk kirándulni a családdal, az
volt az első, hogy el kellett látogatni egybe. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Milyen istenben hisznek itt? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szinte mindenki másban… tudod,
hogy megy itt. Azt hiszem ez pont egy Saliem templom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A fickónak saját hitgyülekezete
van? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Aha. Sokak szerint ő a messiás,
vagy mi a fene. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - És akik nem hisznek benne, azok is
elismerik a munkáját? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mindenképp. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem megyünk be? – teszem fel a
kérdést hirtelen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Matt
tekintete hirtelen végigfut a testemen, aztán megrázza a fejét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… te nyugodtan, de én… nem
szeretem a templomokat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hát oké. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Figyelj, nekem most el kell
ugranom valahova. Látod ott azt a fogadót a terasszal? – biccent a templom
mellé pár házzal. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Aha. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha végeztél odabent, ott várj meg
– a kezembe nyom egy aranypénzt. – Minden oké lesz? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tudok magamról gondoskodni – a
markomba szorítom az aranyat és a hónom alá a könyvet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor hamarosan – ezzel el is
robog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ahogy
elterveztem, benézek a Saliem templomba, nincs semmi különös benne, olyasmi a
berendezés, mint felénk: oltár, padok, pár festmény és szobor, nincs különösebb
hivalkodás. Egyáltalán. Ez kifejezetten tetszik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ezt követően beülök a fogadó
teraszára, rendelek magamnak egy korsó sört – azért ezt, mert nem tudom, mit
adnak ezen kívül – aztán felcsapom a könyvet és olvasni kezdek. Ugyebár érdekel
az a téma, hogy én milyen mesének vagyok a része, hiszen nem itt, ide
születtem. De most megtudom… a leírtak alapján a saját mesém része vagyok…
valami ilyesmiről beszélt Grengor is. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> <i>„Bár
eredetileg mindnyájan mesékből születtünk, ez nem azt jelenti, hogy életünknek
egy másik mär élete körül kell forognia. Mindnyájan egyenlők vagyunk,
mindnyájunknak megvan a saját meséje, a saját története, aminek ő a hőse és ez
az átváltozottakkal is így van. Ez nem csak légből kapott ostobaság. A Nagykönyvtárban
található az eddig létező összes mär életének a könyve, a saját meséje papírra
vetve, ami cselekedetei alapján utolsó leheletéig folyamatosan íródik. Az a mär
pedig, aki birtokolja saját, vagy akárki más könyvét, az úgy alakítja a sorsot,
ahogy kedve tartja.”<o:p></o:p></i></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Felcsillan a szemem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ez a megoldás! </span></b><o:p></o:p></span></div>
Lusie K Grottehttp://www.blogger.com/profile/05474902773657507520noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-133146127810194154.post-60771159830784109942013-07-20T16:19:00.000+02:002015-09-28T19:33:27.457+02:00(16) Amelia és a vadász {8. fejezet}<b><span style="color: #e06666;">Akkor most ez egy kis kiegészítő fejezetre sikerült, elvárásaim szerint a kilencedikben lesznek már érdekességek és izgalmak :) persze mindez csak nézőpont kérdése :) azért remélem nem fogtok unatkozni, jó olvasást kívánok :) esetleg ha másfajta történetet is szívesen olvasnátok, jelezzetek nekem e-mailben :) </span></b><br />
<b><span style="color: #e06666;"><br /></span></b>
<b><span style="color: #e06666;"><br /></span></b>
<b><span style="color: #e06666;">UI.: egy facebookos vagy akármilyen más megosztással sokat segíthettek :)</span></b><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">8.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Lassan egy hét telt el azóta, hogy
átváltoztam. Egy mär, azaz egy olyan… lény, aki egy erdőben lakik életre kelt
meseszereplőkkel körülvéve és bár kitehetné a lábát az erdőn kívülre is, de nem
érné meg. Annak általában végzetes következményei vannak. Amióta hivatalosan is
itt élek, tengernyi rémtörténetet hallottam arról, hogy bánnak el a külvilágba
tévedt hozzánk hasonlóval. Nem túl kedves módon… és nagyon kevesen ússzák meg
szárazon. Ezért jobb, ha itt maradok… biztonságban. <o:p></o:p></span></b></span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"></span></b></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A falu életébe a mai napra már
teljesen beilleszkedtem. Megvan a mindennapi rutin, reggel tea a fogadóban,
utána mosok a pataknál, esetleg segítek a főzésben, ebben-abban, a maradék
szabadidőmet pedig vagy a falubeli pár közelebbi barátnőmmel töltöm, vagy
magányosan a házikómban és próbálok írni. Ha már semmi nem maradt az előző
életemből, akkor legalább ez. Vajon keresnek? Édes Istenem, hogy mennyire
hiányzik nekem most New York… bármit megtennék, hogy visszamehessek. Azok a
dolgok, amik eddig boldogságot okoztak, hétköznappá váltak és teljesen eltűnt a
bűbájos varázsuk. Úgy érzem, hogy beleragadtam egy mocsárba és minden reményt
keltő mozzanattal csak lejjebb süllyedek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Este pedig ott a mindennapos
tábortűz, a hatalmas lakomák, a mulatozás és az alkohol. Igyekszem nem sokat
inni, nem akarok pluszban alkoholproblémákkal is küszködni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Persze az, hogy beilleszkedtem,
közel sem jelenti azt, hogy megbékéltem volna a helyzettel, vagy akár egy
kicsit is tetszene. Matthewval azóta egy szót sem váltottam, sőt, pár napja nem
is láttam. Lehet, hogy ő egy kicsit fel tudná dobni a hangulatom… nem,
ostobaságokat gondolok. Nincs kedvem vele jópofizni. Még nem állok készen arra,
hogy a szemébe nézzek és vele együtt nevessek. Pedig hiányzik… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem megy! – kiáltok fel és a
földre vágom a jegyzetfüzetem a ceruzával együtt.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Meg
értetlenül pislog fel rám a szőke frufru alól, ezzel megszakítva azt a precíz
műveletet, amit varrásnak hívunk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mi? – kérdi unott hangon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Az írás… - morgom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Feláll
a faragott kis asztalkától és felszedi a leszórt füzetem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Úgy látom, máson jár az eszed –
széles vigyorral az arcán nyújtja oda nekem a sárgás papírokat, amin Matthew
kevésbé profi, de tökéletesen felismerhető arcképe látható. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Érzem, azon nyomban felforrósodik az
arcom. Miközben gondolkodtam ezt rajzolgattam? Észre sem vettem… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A karcsú, magas lány leül mellém az
ágyra. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Annyi ötlet van itt Em, nehogy már
ne tudj semmit kitalálni. Akár még – tesz egy kört a levegőben a kezével – ezt
is megírhatnád. Én tuti elolvasnám – kuncog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Még nem akarom elfogadni, hogy ez
az egész igaz… ha erről írnék, azzal bevallanám, hogy nincs kiút. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nincs kiút – a combomra teszi a
kezét és szomorkásan mosolyog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tudom… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem kéne idebent kuksolnod.
Legalább is én unom magam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nyugodtan kimehetsz, nekem most jó
itt – magam elé bambulok, magányra vágyom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ahogy szeretnéd – feláll és
megragadja az ajtón a kilincset. – Akkor este találkozunk? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Aha. Majd a tábortűznél –
halványan mosolygok a barna szempár üde csillogásán, majd a lány eltűnik
előlem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Egyedül maradtam végre. A
gondolataimmal. Vagyis az üres fejemmel. Írnom kell. Még sosem volt ekkora
szükségem erre, mint most. Elhozná nekem a megtisztulást és a reményt egy kis
nosztalgiával. Annyira vágyom rá, de akkor mégis miért nem jön az ihlet? Az elmém
ellenem dolgozik… a szemét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az öklömmel egy kicsit megkopogtatom
a koponyám, hogy egy kicsit megbüntessem a sziesztázó agyam.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Jól esne egy kis tea – mondom ki
hangosan.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Remek…
már magamban is beszélek… komolyan kezdek bekattanni… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az ajtót szinte kitépem a helyéről,
valamiért fortyog bennem az indulat, de amint kilépek, elszáll mind. A kis
teraszomon állva megpillantom Mattet, aki görnyedten, zsebre tett kezekkel, bő
csuklyával a fején bandukol valamerre. Lehet, hogy megérezte a közelségem, vagy
a szeme sarkából pillantott meg, minden esetre rám vetül a tekintete és
felizzik a szeme ezüstje. Az arca kifejezéstelen, a borostája azonban a
szokásosnál is nagyobb és kicsit nyúzottnak látszik, mintha karikás lenne a
szeme. Nem tudom mit gondolhat magában… nem tudom kiszámítani. Ez az első
alkalom, hogy felvesszük a szemkontaktust az… eset óta. És fáj… szó szerint. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A mellkasomhoz kapok a seb helyére,
ahol a vaskos heg még egy picit sem halványult. Valószínűleg nem is fog soha.
Szólni akar valamit, egy lépést még közeledik is felém és a karját is felemeli
kissé, a szemeiben gyermeteg izgatottság csillog, nekem pedig majd kiugrik a
szívem a helyéről. Remegni kezdek, de nem azért, mert gyűlölöm. Már enyhült
iránta ez az érzés. Én… vágyom rá. Minden egyes apró porcikámmal vágyom rá úgy,
hogy majd felrobbanok. Biztosan ez a Roys csáberő. Ezért lehetett olyan
sikeres… én nem dőlhetek be neki, nem adhatom meg magam, bármennyire is akarom,
vagy úgy járok, mint az a legalább kétszáz nő csak New Yorkban. Legalább is
ennyi volt a mendemonda szerint. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mr. Roys – basszus, de fura
kimondani így – észreveszi rajtam a zavart és azonnal megtorpan. Félve néz rám,
zihálva lélegzik, aztán mintha mi sem történt volna, jobban az arcába húzza a
sötét csuklyát és eliszkol. Sokáig nézem őt, talán utána kéne kiáltanom és
visszahívnom… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Épp, hogy elhatározom magam, amikor
eltűnik a fák között. Hát, akkor most sem békülünk ki… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ezek után azonnal a fogadóba megyek,
nem nézek se jobbra, se balra, nehogy valami eszembe juttassa a farkast.
Odabent szokás szerint felhőként kering a füst, de nem zavaró, kifejezetten jó
illata van. Itt mindenki pipázik. A pislákoló gyertyalángok narancssárgára
festik a gomolygó keveréket és az arcokat, az egész olyan, mintha a túlvilágon
sétálnék. A falubeliek egy emberként köszöntenek, megemelik a korsójukat, én
egy lazát intek és Calebhez megyek, aki épp a ritkaságnak számító üvegkorsóit
tisztogatja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ma ünneplünk? – kérdem, miközben
felmászok a magas székre. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Miért, kisasszony? – kérdi komótos
hangon, nagyon koncentrál. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy elővetted őket. Azt hittem,
hogy senki nem használhatja őket, akkor miért törölgeted? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ma valószínűleg vendégeink jönnek.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Honnan? – kérdem egy kicsit
megrémülve. Az utolsó ittlévő vendégek majdnem megöltek egy csecsemőt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A közeli vegyes- városból. Csak
egy vadászcsapat, akik megpihennének itt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Honnan tudod, hogy érkeznek? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Küldtek sólymot – mosolyog a
szakálla alatt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Felnevetek.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy mit? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Sólymot. Tudja, errefelé ez a
legegyszerűbb módja a gyors távközlésnek. Nem, mint önöknél, amit mesélt… azok
az… izék a messzebeszélő készülékek – gyerekesen lehorgasztja a fejét és úgy
motyog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Az telefon – kuncogok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tehát az. Itt sólyom van. Vagy
galamb. A nagyobb városokban postakocsi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tehát vadászok… oké. Kíváncsi
vagyok rájuk – dörmögöm, majd a pulton heverő könyvre vetül a tekintetem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Nagyon vaskos, már szakadt rajta a
bőrkötés és elég réginek látszik. Nincs rajta díszítés, a lehető
legegyszerűbben néz ki, csupán néhány betű szerepel rajta, amik a bőrbe vannak
égetve. <i>Märchen.</i><o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez mi? – kérdem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Matthew hozta. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Hallgatok
és magamhoz húzom a kötetet, hátha érzem még rajta a vadász kezének sugárzó
melegét. Ez már betegesnek számít, ugye? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Önnek – teszi hozzá. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Felkapom
a fejem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy mi? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ebben a könyvben benne van minden,
amit tudhatunk az erdőről és a fajtánkról. Gondolta jól jön majd önnek – Caleb
arca ellágyul, mintha meg akarná olvasztani a megkeménykedett szívem. Mintha
azt súgná: <i>nem látod, hogy igyekszik?
Bocsáss már meg neki! </i><o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Miért nem ő adta át? – teszem fel
a kérdést tétován. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hisz megmondta a kisasszony, hogy
nem akarja látni többé. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ez
az idióta Matthew Roys a hülye kiszámíthatatlanságával. Máskor sosem figyelt
oda arra, hogy mit mondok, vagy legalább is nem vette komolyan. Erre most,
amikor mesehőssé változtatott és mindent felborított az életemben, minden
gondolatom parancs neki. Bár biztosan azért, mert bánja, amit tett… az idióta!
Ő tehet mindenről, mégis képes elérni, hogy én érezzem magam rosszul! Szinte
érzelmileg zsarol! Már tudom, hogy az öccse kitől tanulta el. Az öccse… olyan
csúnyákat mondtam az öccsére és…<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Basszus! – a számhoz kapok és
szorítom azt, nem is törődve az engem furcsán mustráló tekintetekkel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Róla is miket mondtam?! Én idióta!
Szidtam és gyűlölködtem, mintha egy háború kirobbantójáról beszélnék, pusztán
azért, mert nekem nem szimpatikus… uram ég, mennyire szerencsétlen vagyok! Ebbe
eddig bele sem gondoltam! Mindegy Em, mindegy… ezzel most ne törődj… az ő tette
közömbösíti az enyémet… azt hiszem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Felcsapom a könyv tetejét, azonnal
egy nagyobbacska porfelhő száll ki belőle. A lapok mér rég megsárgultak, az
oldalaik szaggatottak, párszor le is öntötték, feltehetően vörösborral. De
azért lenyűgöző munka. A kézírás csodálatos, dőltbetűs és határozott. Az első
oldal alján egy név látható: <i>Arthur Saliem.
</i>Caleb észreveszi, hogy sokáig elidőzöm ezen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ő volt az az ember, aki
megfigyelte a virágot. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ő írta az egész könyvet? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A több év kutatómunka alatt volt
ideje. A virágok előtt a mivoltunk vizsgálta. Egy nagyon bölcs és okos ember
volt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Egy tudós? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ugyan kérem! – hördül fel. - Nem,
semmiféle ilyesmiben nem volt része, csak egyik nap kíváncsi lett és elkezdett
vándorolni, ahol mindent megtapasztalt. Ő sokkal több volt, mint egy tudós. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A Märben istenítitek ezt az ember,
igaz? – somolygok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen. Ő adta meg nekünk a
magyarázatokat, amiben hihetünk, miatta tudjuk, hogy kik vagyunk és miért
vagyunk itt, hogy vagyunk itt. Az ő érdeme, hogy nem lógunk csak úgy a
levegőben és nem csupán a félelem miatt maradunk távol a kintiektől, hanem
tudatból. Tudjuk, hogy nem szabad. Ha ő nem lenne, nem tudnánk azt, amit ma
tudunk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mikor élt ez az ember? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Úgy ötszáz esztendeje. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ötszáz? – csodálkozom el. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Régen is voltak mesék, kisasszony.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Mosolygok
magamban, aztán lapozom egyet, egy rajz van rajta. Profin van megcsinálva, de
amit ábrázol… az szörnyű. Emberhez hasonlít, két lábon áll, de görnyedt, az
ujjai göcsörtösek és a körmei hosszúak. A fején csak csomókban lóg haj, a fogak
nagyrészt hiányoznak és ami a legrosszabb, fekete a bőre. Az aszott, csonttá
fogyott, görnyedt testen fekete bőr van… borzasztóan fest. Ezek is valami
banyafajták lehetnek? Az egyetlen, ami normális emberéhez hasonlít, az a szeme.
Fehér és a sötét felszín miatt szinte drágakőként csillog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ők gonoszak? – kérdem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem, kisasszony… ez ön. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Kicsit
meghőkölök erre a válaszra, nem erre számítottam. Tágra nyílt szemekkel bámulok
a félszemű ráncos arcába. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ezt hogy érted?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Így látnak minket a kintiek –
jelenti ki monoton hangon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - E-ez most komoly? – teljesen el
vagyok hűlve. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De… miért? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez a világ okos, kisasszony. Nem
lehet kicselezni, sem ártani neki. Olyan, mint egy élőlény, tudata van és
tudja, ha itt minden szép és jó lenne, akkor a kintiek be akarnának ide jönni.
A torzság a védelmünket szolgálja. Így senkinek sincs kedve betolakodni ide. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen… ez okos… de nem ijesztő egy
kicsit? Úgy értem… itt egy erdő, ami kénye kedve szerint… cselekszik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ebben a pillanatban odakint
nyikorogni kezdenek a fák, mintha vihar tombolna, pedig egy kis szellő sincs.
Nagyon megrémülök, kapkodni kezdem a fejem össze-vissza, amikor elmúlik a
hangzavar, megpillantom Caleb elégedett mosolyát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A Mär szeret minket. Ha nem
bántja, ő sem fogja önt, kisasszony. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Zavartan
felnevetek.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nagyon megnyugtató… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A következő órákban teljesen átadom
magam az olvasás varázsának. Arthur nem csak előrelátó és bölcs volt, de
remekül tudott fogalmazni is. Cseppet sem hasonlít az unalmas, elcsépelt
ismeretterjesztő kötetekhez, amiket a könyvesboltokban találunk. Nem, nem. Ez
izgalmas, érdekes, gyönyörűen írja le a dolgokat, kézzel készített
illusztrációkat tartalmaz és olyan, mint egy remekül összerakott történet. Bár
remekművet írni valószínűleg itt nem volt olyan nagy feladat… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ír az esetleges világkeletkezésről,
néhány területet részletez, sőt, néhány kevésbé ismert mesét is, hogy mindennel
tisztában lehessünk. Arra számítok, hogy lesz valami külön a gonosz lényekről,
mint a banyák, de nem különböztet meg ilyeneket. Biztosan békeszerető hapsi
volt. Így tulajdonképp a világról már szinte tudok mindent, de arról, hogy
kiktől kell tartani, semmit. Gondolom ez majd tapasztalat útján fogom megtudni.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Szerencsére, ami a legjobban
érdekelt, mégpedig, hogy lehet, hogy az emberek az erdőt egy meghatározott
nagyságú rengetegnek látják, mi märek pedig hatalmas, végtelen területnek,
benne van. Viszont nagyon le van egyszerűsítve: <i>hogy a világunk miért végtelen számunkra? Ez ugyanolyan varázslat,
minthogy mi itt lehetünk. Kutatásaimból kiderült, hogy létezik a számunkra
életet adó Virág, szinte biztosra veszem, hogy annak köszönhető, azonban, hogy
az miként került ide, és honnan a varázsereje, örök rejtély. Merüljön hát a
végtelenség titka is homályba. Vannak olyan dolgok, amiken nem kell törni a
fejünket, csak élvezni, úgy vannak, ahogy. <o:p></o:p></i></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Igazán bölcs meglátás, Mr. Saliem,
de engem azért mégis érdekelne. Most még nem néztem át teljes részletességében
a könyvet, azt majd később, már így is rám esteledett és a lakoma már odakint
készülődik. Nagyon nagy a felhajtás, a szokásosnál is nagyobb, biztosan a
vadászok miatt. Ilyen még sosem volt, most senki sincs itt a kocsmában. De most
hadd lássam az utolsó mondatot, azután kimegyek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> <i>A
Märchennek nincs királya, sem királynéja és ez így van jól. Hány és hány
birodalmat döntött már romba az önkény és a fösvénység? A legborzasztóbb az
lenne, ha mi is így járnánk. Ha valaki mégis megszerzi magának a hatalmat,
akkor csak imádkozni tudunk, hogy ő és utódai kegyesek legyenek, s jószívűek.
Máskülönben csak az istenek tudják megmondani, mi lesz velünk…<o:p></o:p></i></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<b><span style="color: #cccccc;"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"> </span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Így már minden
világos. Az emberek nyilván ennek alapján rettegnek attól, hogy egy nap jön
majd valaki, aki magához ragadja a hatalmat és talán örökre véget vetne
boldogságuknak és szabadságuknak, talán még az életüknek is. Én úgy gondolom,
hogy ez elkerülhetetlen és tényleg csak reménykedni tudok abban, hogy a lehető
legjobban fognak alakulni a dolgok. Túl sok a lehetőség és a haszon itt, hogy
valaki ne próbálna trónra kerülni. <o:p></o:p></span></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> De máris egy kis vidámság a borús
gondolatok között, a märek is használnak rövidítéseket. Arthur úgy emlegeti az
erdőt, mint Märchen, nem, mint Mär. Az idők folyamán biztosan lerövidült és
valószínűleg nem ez volt a céljuk vele, de nekem egy kicsit olyan, mintha
szleng lenne. Máris otthonosabban érzem magam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mosolyogva mászok le a székről és
kisétálok a széles verandára, majd leülök a lépcsősorra. Nem is olyan rég itt
húztam fel a bőröndjeimet. Istenem, mennyire féltem. És mennyire meglepődtek,
hogy nem úgy féltem, mint ahogy hitték, hogy féltem. Haha… bár bizonyosan, ha
én is úgy láttam volna őket, mint a rajzon lévő alak, azonnal, tétovázás nélkül
fejvesztve rohantam volna ki egészen az Emerson házig. Nem csoda, hogy majdnem
seggbelőttek minket. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A tábortűz magasan lobog, körülötte
apróbb parázsmedencék fölött húsok sülnek, hordókat törnek fel, nagy, tömör fa
asztalokat állítanak mindenfelé, amiket biztosan Brendon készített. Caleb adja
az utasításokat és ő cipeli a legnehezebb dolgokat, Meg és Lina terítőket
tesznek az asztalokra, Paul és a trió másik két tagja egy korsón veszekednek,
az öreglányok és nagyapók pedig annak a négy szem gyereknek mesélnek, akik a
faluban találhatók, szóval nagy a nyüzsgés. És ennek a kavalkádnak már én is
teljes jogú részese vagyok. Amikor megérkeztem, még csak eszembe sem jutott, hogy
egy hihetetlen mese kellős közepébe fogok belecsöppenni. Volt olyasmi érzésem,
hogy itt valami nem átlagos, de erre nem számítottam. Már az sem érdekel, hogy
vajon én miért nem úgy láttam őket, mint egy ember. Egyszerűen betudom
varázslatnak. Mert már hiszek a varázslatban. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az emberek vidám hangját is elnyomja
a mögöttem vágtázó paták dübörgése. A fák közül négy lovas érkezik. A fogadó
mellé kanyarodnak be, hogy az ott lévő gerendákhoz kikötözzék állataikat. Ezek
a lovak gyönyörűek, nagyobbak, mint az otthoniak, fényesebb a szőrük is. Az
egyik különösen megfogott, egy gyönyörű gyöngyházszínű és aki rajta ül, jóval
kisebb, mint a társai. Talán egy nő lehet? Nem látom még tisztán az arcukat… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A vadászok lehuppannak a földre,
majd leveszik a fejükről a csuklyákat. Három férfi és igen, egy nő van velük,
méghozzá egy gyönyörű. Hosszú, vörös, göndör haja még az este szürkületében is
olyan fényesen ragyog, mintha fényes nappal lenne. A bőre makulátlan és
napbarnított, szelíd az arca, mint egy angyalé. A nyomába sem érhetek. És mivel
vadász, biztosan nem esetlen… százszorta jobban feltalálhatja magát a vadonban,
mint én. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A fürkésző tekintetem feltűnhetett a
lépcsőn túl is, mert az egyik férfi kiszúr és felém indul. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Üdv, hölgyem – a lépcső alján áll
meg és onnan néz engem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Magas,
széles vállú férfi, hosszú, zilált szőkésbarna hajjal. Elég jóképű. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ü-üdv! – szólok oda. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Miért ül ott olyan magányosan? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Mégis
mit akar tőlem? Úgy viselkedik, mintha évek óta ismerne. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Én csak… néztem a többieket. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Közben
a többiek is köré sereglenek és együttes erővel próbálnak engem szuggerálni.
Ezek egytől egyig szép emberek… mintha valami genetikai kísérlet sikeres
végtermékei lennének… félelmetes. Úgy nézem, egyenruhájuk is van, de jobban
hasonlít lazán viselt lovagi öltözékhez, mint sem vadászokéhoz. Zöld hosszú
ujjú felső van rajtuk, a vállukon egy díszesen megművelt csigamintás vért, a
mellkasukon pedig mintha valami címer lenne, talán a városé, ahonnan jöttek.
Egy baglyot ábrázol, ami egy pallos markolatán ül. Alul bőrnadrágot látok
rajtuk és csizmát, az oldalukon pedig kard, a hátukon íjak és nyilak vannak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nos, ne búslakodjon itt sokáig,
jöjjön, üljön le ön is közénk! – szélesen mosolyog rám a szőkésbarna férfi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - O-oké… majd megyek – motyogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Várok,
amíg elmennek, onnan figyelem az eseményeket. Úgy tűnik, nem most vannak itt
először, mindenki kedvesen üdvözli őket, többen össze is ölelkeznek, olyanok,
mint a régi jó barátok. De az a lány… szúrja a szemem. Magam sem tudom miért. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Nemsoká halkan odasomfordálok, hogy
lehetőleg minél kevesebb embernek tűnjek fel, magamhoz veszek egy mázas
agyagtányért és szedek magamnak az előre felszeletelt sült vaddisznóból, amit
Matt lőtt ma reggel. Apropó, ő hol van? Nyilván a mezőn… nem szereti az
ilyesfajta felhajtásokat, pláne nem az idegeneket és…<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tehát ő az? – kérdi felhangon a
közelből az idegen női hang, ami biztosan a vöröske tulajdonában áll. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Végignézem, ahogy a falu vadásza
széles mosollyal az arcán sétál oda a vendégekhez, mindenkivel kezet fog, aztán
a lányhoz fordul, aki úgy bámul fel rá, mintha valami istenség lenne. Mi folyik
itt? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Téged még nem ismerlek – mondja
kacér hangon Matthew. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Bár
kissé távolabb állnak tőlem, az izgalom és a kíváncsiság annyira felerősíti az
érzékeimet, hogy mindent tisztán hallok. Mi ez a hangnem? Nem tetszik… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Freya vagyok – mondja. – Nemrég
csatlakoztam Bimur vadászai közé.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Mi
a fene az a Bimur?! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Áh, értem. Nos, ezúttal sem
csalódtam a bimuri nők messze földön híres szépségében – Matt egy kissé
meghajol a lány előtt, akinek nagyon tetszik a dolog. Ragyogón mosolyog, mint
egy kis…<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Várjunk csak… valahonnan ez a duma…
ez a hanglejtés… ismerős. Így szokta csinálni Gregory is! Uram isten, erre
szoktuk mondani a cégnél, hogy <i>speciális
Roys bugyi-szaggató</i>! Tehát ez Greg részéről csak egy eltanult technika! A
kis nyomorult… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Kisasszony… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Valaki
leül mellém, de nem tudok rá figyelni, az egész jelenség egy sötét, mozgolódó
alakká olvad össze, most jobban érdekel Matthew <i>ma este megduglak </i>hadművelete. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Kisasszony! – ismétli meg magát, amikor
észreveszi, hogy az érdeklődés parányi szikráját sem keltette bennem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - I-igen? – kapom felé a fejem
hirtelen. Ez a szőkésbarna a lépcsőről. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Már itt van köztünk, de még mindig
szomorú.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem vagyok szomorú, csak… nyúzott.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Értem. Hogy hívják önt? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Oh… Emilia vagyok. Bocsánat –
nyújtom neki a kezem. Kicsit furán néz rám, mintha nem látott volna még nőt
kezet fogni, ez biztosan szokatlan itt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Végül aztán megfogja a kezem, az
ajkaihoz húzza és lágy csókot lehel rá, amitől nagyokat pislogok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Az én nevem Grengor – szögletes,
csupasz álla fölött férfias mosoly terül szét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Örvendek…<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Évek óta járok ide, de önt még
egyszer sem láttam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Új vagyok, csak egy hónapja
érkeztem – mormogom a legtöbb udvariassággal, ami most kitelik tőlem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Örülök, hogy találkoztunk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Újra
Matthew fele pislogok, csak arra eszmélek fel, hogy Grengor a kedves megjegyzés
után a combomra teszi a kezét. Azta, ez a pasas aztán nem viccel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Meddig szoktak itt maradni? –
kérdem tőle. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Reggel már megyünk. Ez csak egy
felderítés. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Felderítés? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen. Újra meg újra be kell járni
az erdőket új vadakra lesve, ki tudja, mikor jön egy eddig ismeretlen. Ha pedig
felfedezünk egyet, akkor abból levadászunk párat, hogy ehető-e, hasznosítható-e
valahogy. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy tesztelik le? Úgy értem… mi
van, ha mérgező? Úgy elég nagy a kockázat, nem? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Rabokon szoktuk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Kicsit
elhűlök. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Emberkísérletek? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Grengor
barna szemeiben megcsillan az értetlenség. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Parancsol? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mindegy, hagyjuk… - motyogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Kínos
csend ülepedik ránk, próbálok a víg tömegre koncentrálni, de a szemem sarkából
látom, hogy a férfi engem vizslat. Ennyire furcsa lennék? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Egy ember sincs, aki jobban lőne
nálam! – harsan fel az egyik pillanatban a göndör lány, Freya. A hangja kihívó,
kacér és csábító. Van benne fantázia, az már biztos. Ő olyan jelenség, hogy
kitalálni se lehetne jobbat. Miket is beszélek, hisz őt kitalálták… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem lennék magammal ilyen nagyra,
szép hölgy – mondja Matthew még mindig mézes-mázos hangon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mit kapok, ha nyerek? – veti oda
Mattnek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Amit csak akarsz. És ha én nyerek?
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Mélyen
a férfi arcába hajol. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Amit csak akarsz. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ez
a csaj túl sokat ivott… ez már felér egy nyilvános előjátékkal. Istenem, nem
akarom, hogy összejöjjenek… nem azért, mert szeretem Mattet, csak… nem akarom,
hogy boldog legyen… mással. Ráadásul Matt íjjal a kezében… na ez az, amit most
a hátam közepére sem kívánok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A falubeliek úgy veszik a kihívás mámorát,
mint az ókori Rómában a gladiátorjátékokat. Ketten azonnal elreppennek
céltábláért, addig a többiek két nagy csoportra osztva bíztatják a
jelöltjeiket. Peregnek a tétek, fogadások kötődnek sorra, amíg a két párbajozó
fél elé nem tesznek egy szalmával bélelt célpontot. Akkor aztán Freya előre
szökken, marokra kapja az íjat és határozott mozdulattal felhúz egy nyilat,
majd Matt felé fordul ebben a veszélyes pozícióban. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mit akarsz, hova lőjek? – kérdi a
hegyet pontosan a fejére szegezve. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ne bonyolítsuk túl, a közepébe! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
lány szinte egy másodperc alatt cselekszik és lő, megesküszöm, ha centivel
mérnénk le, ugyan olyan távolságot találnánk a kör mindegyik pontjából mérve.
Kacéran elmosolyodik és az őrjöngő ráfogadók felé fordul. Gondolom mondanom sem
kell, hogy a legtöbbjük férfi. A sikerétől a farkas mintha vérszemet kapott
volna, megkerüli a hatalmas lángokat, majd úgy helyezkedik, hogy a cél pontosan
vele szemben legyen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Fordítsátok felém! – utasítja az
embereket, akik meg is teszik a kérését. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A lángokon keresztül? Nem is látsz
semmit – hebegi hitetlenkedve Freya. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Az
idősebbik Roys nem válaszol semmit, felhúzza az íját és céloz. Egy pillanatra
rám pislog, nekem ebben a minutumban a látványtól megsajdul az általa okozott
hegem. A mellkasomhoz kapok és eltorzul az arcom, majd egy aprót sikkantok,
ahogy meghallom a nyílvessző fülsüketítő fütyülését. Ez a reflex valószínűleg
örökre bennem marad. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A nyílon lévő toll meggyullad a
tűzben és lángolva csapódik a szalmába, de nem középre. A belső kör legszélére.
Matthew elhibázta! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Haha! Én mondtam, hogy nem lő
nálam jobban senki! – dicsekedik a lány, akinek a haja olyan, akárcsak a
narancslángok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Matt ismét nem szól semmit, újra
hátrafeszíti a kezét és ismételten lő egyet, ami szintén a belső kör legszélére
ér be, de a másikkal szemben. Ekkor már mindenkiben megakad a levegő, de itt
még nincs vége. A farkas megismétli ugyan ezt kétszer. Ha ceruzával vonalakat
húznánk, akkor az most pontosan kiadna egy négyzetet. Lenyűgöző… de félelmetes.
Mindenki elcsendesedik és a férfit figyeli, aki úgy tetszik, mintha lángolna.
Freyának láthatólag elszállt az önbizalma, bár nem ez volt a feladat,
egyértelműen Matthew nyert. Kíváncsi vagyok, mit fog kérni. A vadász lány hozzá
lépked, egészen közel a testéhez. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Már látom, hogy jobban célzol,
mint én – mondja kimérten. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tehát azt kérhetsz tőlem, amit
csak szeretnél – nem látom pontosan, de mintha az ajkába harapna. Uram ég… ez a
csaj nem semmi. Majdnem olyan, mint Grengor… nem húzza az időt. Lehet, hogy
testvérek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Már épp levenném róluk a tekintetem,
nincs kedvem végignézni, ahogy flörtölnek, de valami megakaszt. Méghozzá a
farkas ezüstösen csillogó szeme. Engem néz… kíváncsian és egyben szomorúan. De
mire kíváncsi? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szóval… – mondja, de a pillantását
nem veszi le rólam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nekem való férfi vagy – mondja
áhítozva a lány, majd lábujjhegyre emelkedik és megcsókolja a férfit. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ettől aztán újra besajdul a sebem.
Várjunk… ez nem a sebem… ez bentebb van, kicsit alatta. Érzem, ahogy ellágyul
az arcom és valami ismeretlen erő belül összeszorítja a tüdőmet, hogy alig
kapok levegőt. Nem tudom nem őket nézni… szedd össze magad Em és légy erős!
Matt még mindig engem bámul… miért bámul? Miért néz ilyen szívszaggatóan? Én
nem akarom ezt… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia – Grengor az arcomba hajol,
így kitakarja előlem a turbékoló párt. Nem tudom, hogy hálás legyek-e vagy kikaparjam
a szemét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Jól érzi magát? Nagyon elsápadt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Persze, minden rendben, köszönöm
Grengor – a kezem önkéntelenül az izmos karra kúszik és azon kapom magam, hogy
mosolygok, mint egy becsípett tinilány. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Örülök. Remélem nem veszi
tolakodásnak, de ön különösen gyönyörű – barna szemeiben gyengéd sárm pislákol.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Köszönöm – mondom, közben elsimítok
egy tincset a szememből. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
falubeliek közben szétszóródtak és a mulatozás ugyan ott folytatódik, mint ahol
abbamaradt. Felbúgnak a fából faragott furulyák, kellemesen peregnek a dobok és
halkan duruzsol a lant, mint egy középkori bál. Igazán szívmelengető. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Az a lány nagyon ügyesen lő célba
– motyogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A húgom? – felnevet. – Nagyobb a
szája a kelleténél. Matthew a céhünkben is elismert tag. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Somolygok. Azt hiszem zseni vagyok,
egyből kitaláltam, hogy testvérek. Attól függetlenül még mindig zavar az egész.
Főleg az, hogy még mindig nem rebbentek szét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Céh? – kérdem erőltetett
érdeklődéssel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Bimurban van egy vadász-céh. Annak
a tagjai vagyunk mindannyian. Freya, a húgom, Lagon, ő a kopasz és Halar a
magas sötéthajú lófarkas – mondja és közben végigmutogat mindenkin. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - É-értem… akkor… ti gondolom jó
barátok vagytok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen. Sőt, bajtársak. Ez egy céhen
belül így szokás. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Bocsánat, még nem nagyon ismerem
az itteni szokásokat… - mormolom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy érti ezt, Emilia? – kérdezi a
szőkésbarna a férfi, miközben az arcomba hajol. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem vagyok idevalósi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Rögtön gondoltam – fogvillogtatós
mosolyt dob felém. – Mikor érkezett? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem az a kérdés, hogy mikor
érkeztem, hanem, hogy mióta vagyok mär – sóhajtom búsan, amire egy kicsit
meghőköl. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tehát ön egy átváltozott? – kérdi
csodálkozva.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen – felelem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis miért? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ezt… igazából én sem tudom –
mondom elmélázva. Igaz. Annyi kérdést tettem fel, de erre még nem kérdeztem rá.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mi történt? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Átlőttek. Haldokoltam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ó, akkor már értem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor, ha szépen kérlek,
elmagyaráznád nekem? – minden női esetlenségem összeszedve rebegtetem a
szempilláimat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha az ember épp a haláltusáját
vívja, akkor életének története a vége felé közeledik. Azonban minden egyes új
mär születésével egy új mese indul útjának, ami felülírja a régit. Ha az itteni
világban nézzük önt, akkor ön még csak… - kicsit habozik. – Bocsánat, mikor
vált ön märré? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Egy hete nagyjából. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tehát akkor ön még csak egy hetes.
Hiába egy felnőtt nő. Érti? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Zavartan
felnevetek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tehát csak azért menekültem meg,
mert ennek a helynek a szabályai szerint minden új lélekkel új történet veszi
kezdetét? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Pontosan. Élesen vág az esze,
kisasszony. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Micsoda ostoba dolgok – kuncogok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ostoba,
de egyben életmentő és lenyűgöző dolgok. Ez a hely egyre jobb és jobb… azt
hiszem. Legalább is érdekesebb. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Volt már este a falun kívül? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Persze, rengetegszer – válaszolom.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Úgy értem, mint mär –
elvarázsolva, kissé bágyadtan mosolyog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ja, úgy még nem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor ma este elmegyünk sétálni!
Beleegyezik? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Izé… - habozok, aztán Mattékre
pillantok, de nem találom őket. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Szomorúan
keresem a párt, és meg is lelem. Nem csak a fülem, a látásom is sokat javult a…
féltékenységtől. Oké, most tényleg féltékeny vagyok! Mindegy, most nem ezzel
törődöm… tehát épp a farkas házikója felé mennek, az ajtóban heves csókokat
váltanak, majd eltűnnek. Kezdetét veszi… az… a gyomrom is felfordul tőle. Akkor
én miért ne szórakozhatnék kicsit? Elvileg nekem jobban kijár. A türelmesen
várakozó Grengorra pillantok, aztán biccentek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szívesen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Olyan dolgokat fog ma este látni,
hölgyem, amilyeneket még soha életében. Ezt garantálom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A férfi kedvessége és az éles
állkapocscsontja azt hiszem egy kicsit jobban megnyugtat a kelleténél.
Körülöttünk a zene pergősebbre vált, vidám és kellően kihívó ahhoz, hogy a
mellettem ülő bimuri vadász felpattanjon és a kezét nyújtsa nekem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Előbb táncoljon velem! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - M-mi? – hebegem. – Nem, az ki van
zárva, én nem tudok… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Majd megtanítom, jöjjön! –kacsint
és a táncolók felé int a fejével, akik mint az ősemberek, harci tánchoz hasonló
mozgásba merültek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Ne… komolyan ne – motyogom zavartan, de ügyet sem vetve rám elkapja a kezem és
beránt a tömegbe. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem fogadok el nemleges választ,
szép hölgy! – megállít magával szemben és egy pillanatra elmélázik rajtam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ha nem lenne ilyen kedves arca, tuti
szerepet kapna egy pszicho-filmben. Kicsit ijesztő, de nem akar rosszat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Csak karoljon belém! – utasít
gyengéden, én pedig teszem, amit mond. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ezek
után őrült ugrálások, forgások, pörgések jönnek, de ami a legfontosabb, mindent
betöltő jókedv és boldogság. Ez az ismeretlen férfi elérte azt, amit a
falubeliek még nem tudtak. Végre valahára igazi märnek érzem magam, aki nem
csak muszájból teszi azt, amit. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Hosszú, vidám órák elteltével,
amikor mindenki kezdett beszivárogni a lakhelyére és elhallgatott a zene, mi
Grengorral még mindig éberek voltunk és eszünk ágában sem volt aludni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - És most? – kérdem izgatottan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem fáradt a hölgy? – kérdi
vigyorogva. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Cseppet sem, majd kicsattanok!
Megkaphatnám azt a beígért sétát? – mosolygok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Most? – nevet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Most, most! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A vadon veszélyes ilyen késő este
– mondja kacér hangon, hallani belőle, hogy ő is épp úgy menni akar, mint én. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tudom, hogy megvédesz majd! – a
karjába kapaszkodom és egy kicsit közelebb húzódóm hozzá. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nem
is akarok belegondolni, hogy Matt mit tenne, ha most látna. Az biztos, hogy
Dereket már elföldelte volna. Ha féltékenységi rohamot rendezne, az rossz
lenne. Ha nem tenne semmit, az fájna. De mindegy, így is fáj, hisz valószínűleg
most ő és Freya… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Grengor biztosan nem tudja, hogy ez
engem bánt, ezért Matt háza fele akar bevágni az erdőbe. Odabent még pislákol a
fény, pont, amikor elmegyünk mellette valaki szinte kitépi az ajtót a helyéről
és kiabálva kirohan. Ez Freya, a gyönyörű Freya, aki már a levetett ruháit
szorongatja a testéhez, hogy jobban megőrizze a becsületét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mi az, hogy mást zártál a
szívedbe, mi?! Milyen idióta kifogás ez?! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
falubeli vadász is megjelenik az ajtóban, nem látszik úgy, mintha menteni
akarná a helyzetet. Az ing le van róla tépve, az öve kioldva, de amúgy teljesen
felöltözve. Lehet, hogy… mégse tették meg? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Észre sem veszem, de szinte véresre
harapom a szám izgalmamban, meredten figyelem, hogy mi történik, szerencsére ők
még nem vettek minket észre. Abból lenne csak a balhé. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Sajnálom Freya, én se hittem
volna, hogy valaha vissza fogok utasítani akár egyetlen nőt is, de… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De?! Miféle de? Akkor nem értem,
mégis mi a poklot akartál tőlem? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem tudtam végigmondani, mert
azonnal letámadtál. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ó, akkor legyek én a hibás, mi?
Nos, hadd halljam, akkor mi volt az, amit akartál és jobb, mint én? – kérdi
dühösen a szépséges lány. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Azt akartam, parancsold meg a
fivérednek, hogy maradjon távol Emiliától! – válaszolja határozottan Matthew. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Freya ettől nem jut szóhoz, tátott
szájjal mered a farkasra, aki viszont rendíthetetlenül áll előtte. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De… én nem értem… miért pont
velem?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Én most nem avatkozhatom közbe… de
attól még meg akarom védeni. Te is tudod, milyen a bátyád… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Csak feleséget keres! – reccsen
rá. – Neked is így kéne tenned! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez nem ilyen egyszerű… - motyogja.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Összehúzott
szemmel pislantok Grengorra, aki jókedvűen elmosolyodik és meghúzza a vállát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Gyönyörű gyerekeink lennének –
nevet és én is nevetek vele. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Fogalmad sincs róla, hogy mit
szalasztottál el! – sziszegi Freya. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Sejtem… - mondja elmélázva Matthew
miközben végignéz a lányon, szinte felfalja a tekintetével. – De nem lehet… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Hatalmas kő esik le a szívemről,
hogy nem tették meg. Mindennél boldogabb vagyok, még annál is jobban érzem
magam, mint amikor Grengorral táncoltam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mehetünk? – kérdi aztán tőlem a
hatalmas férfi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nos… igen… persze – legszívesebben
most Matt nyakába ugranék, de még nem lehet. Akkor megtudná, hogy hallgatóztam
és még a végén azt hinné, hogy ragaszkodom hozzá. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A szőkésbarna aztán belém karol és
beljebb megyünk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Van olyan hely, ami emberként is
tetszett? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Rögtön
a selyemfüvű mező jut az eszembe. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen, van – felelem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor vezess oda. Tudod az utat? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Persze – mondom és már úton is
vagyunk a kedvenc helyemre. Furcsa, hogy nem a farkassal megyek oda, de egész
kellemes. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Bár feleségül menni nem akarok
Grengorhoz, azért a barátom még lehet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A város, ahonnan jöttetek, milyen
hely? – kíváncsiskodom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Bimur? Gyönyörű. Rengeteg ember,
rengeteg szín, magas épületek, csupa kedvesség árad mindenhonnan. Szerintem
imádnád. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szerintem is – mosolygok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Egyszer igazán ellátogathatnál
oda. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szívesen tenném. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha idegenvezetőre lenne szükséged,
csak keresd meg a vadász-céhet, biztosan meg fogsz találni – szélesen vigyorog.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Már látszik a nagy mező az egyre
ritkuló fák mögül, Grengor egy kicsit előre megy, hogy előbb kiérjen és lássa
az arcom, de nem tudom mire ez a nagy felhajtás. Kibukom az utolsó fa mögül és
eláll a lélegzetem. Egyáltalán nem olyan, mint amilyenre emlékszem. A csillagok
sűrűbben állnak a sötét égbolton, fényesebbek, vannak hatalmasok és egészen
aprók, mint a porszemek és úgy tündökölnek az égen, mintha mindegyiket egy
hozzáértő festő rakta volna oda pontos céllal. De ez még nem minden, különböző
fényben ragyognak, mint a csillámpor. A Hold…a holdból pedig kettő van! Az
egyik az az ezüst Hold, amit mi is láthatunk, a másik pedig halványzöld és
kisebb a testvéréhez képest… ez hihetetlen. Egyszerűen mintha minden kitágult
volna, minden sokkal fényesebb, színesebb, ragyogóbb, harsogóbb. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Én miért nem láttam ezt eddig? –
kérdem hatalmas áhítattal a férfitól, de le sem veszem a tekintetem az
égboltról. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mert ember voltál. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
mező most egyáltalán nem sötét, mint eddig volt éjjel, mindent betölt a
jótékony égi fény. Ha eddig is így lett volna, egy cseppet sem féltem volna
itt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tehát amikor én egy märrel voltam
itt… ő így látott mindent? – még mindig hitetlen a hangom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen – Grengor beszédében
gyermeteg izgatottság hallatszik.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez… felfoghatatlan… - hebegem,
mert jobb nem jut az eszembe. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ennél
gyönyörűbbet még az életemben nem láttam. Valóban igaza volt a falubelieknek,
ez a hely gyönyörűbb, mint ahogy valaha képzelném. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Minden hely ilyen? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem – válaszolja. – A falu és a
környéke ilyenre van megalkotva. Van, ahol változik az égbolt, vagy a holdak
száma. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Csodás… és… és… melyik meséből van
ez a hely? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem tudjuk.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Kicsit
elképedek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem? Hogyhogy? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Grengor
meghúzza a vállát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem kell mindent tudnunk. Mi vagy
apró történetek vagyunk, vagy egy nagy elfeledett, talán le sem írt részei. Nem
tudhatjuk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Le sem írt? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Lenyűgözött
mosoly árad szét az arcán, úgy tűnik, rá épp oly hatással van a világ, mint
rám, pedig benne él. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez a hely tele van titkokkal… ebbe
beletartozik az is, hogy az is megvalósul, amire az író a mese alkotása közben
csak gondolt. Például, ha olvasod mondjuk… a Piroska és a farkast, ugye ott a
főszereplő Piroska, a nagymama és a farkas. De attól függetlenül ők még laktak
valahol, csak az nincs leírva. De azért az író végiggondolta az egészet. Mint
ahogy abba is belegondolt, milyen lenne egy szomszédos város… az odavezető
rögös, földes út az elhagyatott tanyákkal, mert… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Az írók így működnek – búgom
somolyogva. Ezt ismerem magamon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen. És ez itt valós lesz. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Elképesztő – suttogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De pontosan ettől veszélyes az egész…
- dörmögi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy érted? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem csak jó dolgok születnek az
emberek fejében… itt sincs mindenhol békesség… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A boszorkák? Akik gyerekeket
akarnak rabolni? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mondjuk… és még sokan mások is. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Hümmögök
egyet, ilyen csúf gondolatokkal most nem akarok belecsúfítani a kilátásba.
Azonban ahogy egyre lejjebb csúszik a tekintetem, egyre inkább az az érzésem,
hogy van itt még valaki rajtunk kívül. Ez abból következik, hogy a nagy fa
alatt, ami alatt mindig ücsörgünk a vadásszal, most is haloványan látszik
ugyan, de biztos vagyok benne, hogy tűz lobog. Talán… itt az ideje a
fegyverszünetnek. Grengorhoz fordulok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Köszönöm, hogy megmutattad ezt, de
én most… szeretnék egy kicsit kettesben maradni valakivel… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Kivel? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
tűzre mutatok, amire nagyot sóhajt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Biztosan olyan valaki, akit
ismersz? Ne kísérjelek oda? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem kell, köszönöm… én… tudom,
hogy ez ő – motyogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Rendben… azért itt maradok, amíg
oda nem érsz – közel hajol hozzám, aztán az ajkaihoz húzza a kezem és
megcsókolja. – Remélem reggel még találkozunk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Én is. Ha nem, akkor majd
Bimurban. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szavadon foglak – kuncog, majd
elenged. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ismét,
szokásosan minden ujjamat végighúzom a selyemfüvön, amin most gyémántként
csillognak a harmatcseppek, szinte csilingelnek, ahogy egymáshoz érnek. Egyre
közeledek Matthewhoz, szerencsém van, tényleg ő az. A széles vállaitól és a
hullámos fürtöktől eltéveszthetetlen. A szívem azonban egyre nagyobbakat üt
egyre gyorsabban. Izzad a tenyerem és remegnek a térdeim, mi a fene van velem?
Nyugodj meg Em, ez még mindig az a pasas, aki keresztül lőtt… meg az a pasas,
aki kissé betegesen, de aranyosan féltékeny mindenkire, aki a közeledbe jön és
mindentől meg akar óvni, még ha te el is küldted… elég messze, oda vissza abba
a bizonyos anyukába. Nagyjából. Furcsa, de nem vesz észre, pedig már meg tudnám
érinteni a vállát, de az is lehet, hogy csak nem akar észrevenni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szia… - suttogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ő
erre hátranéz, de nem szól semmit, szinte rögtön vissza is fordul. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Um… leülök, jó? – elhelyezkedem az
üvegszerű kavicsokon és nézni kezdem őt. Semmi érzelmet nem látok rajta, szokás
szerint nem látok bele a fejébe, nem tudom mit gondol. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… szólsz hozzám? – kérdem
szaggatottan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Te kérted, hogy ne tegyem – feleli
egyszerűen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor most visszavonom… - motyogom.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nem
válaszol, csak egy nagy levegővétellel nyugtázza, hogy rendben. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mit keresel itt ilyen későn? –
szakítja meg a csendet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Grengorral eljöttünk sétálni… meg
akarta nekem mutatni, hogy milyen mär szemmel az éjszaka. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Én akartam neked megmutatni –
morgolódik, amire én jót derülök. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Köszönöm a könyvet, Matthew… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Semmiség… de könyvtárból van,
úgyhogy hamar olvasd el, oké?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha visszaviszed, elmehetek veled?
– tudakolom izgatottan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha szeretnél, persze. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Rossz,
hogy most ilyen komoly, de legalább beszélgetünk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Sajnálom, Emilia… - hirtelen
érzelgősre vált. – Komolyan… mindent. Már megbántam. Hagynom kellett volna
téged, ugye? – szomorú szemekkel rám pillant. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem tudom – kicsit meghúzom a
vállam. – Talán… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De nem tudtam volna úgy leélni az
életem, hogy tudom, megöltelek. Önző voltam… nekem kellett volna csak
szenvednem, ehelyett belerángattalak ebbe a szarságba – megfog egy követ és a
patakba hajítja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ne gyötörd magad… természetes
volt, amit csináltál… már amennyire ez az lehet… - kuncogok. – Amúgy is kezdek
vele megbékülni. Egészen… tetszik már. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Komolyan? – kérdi hitetlenül. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Komolyan – az eget bámulom
miközben beszélek, amikor hirtelen a fényes csillagcsóvák között mintha egy
hatalmas, fekete árny húzott volna el. – Basszus, ez mi volt?! – sikkantom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Egy sárkány – mondja mosolyogva
Matt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Kifut
az arcomból a vér. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy egy mi?! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Egy sárkány. Ez egy mese, Emilia –
nyugtázza elégedetten. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Oké, ebbe még csak belegondolni
sem akarok… ugye nem fognak megtámadni?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem hiszem. Ritkán vannak
sárkánytámadások, azok is csak a nagyobb városokban. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ó… hát ez remek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Mindketten
elfekszünk a kavicsokon, kellemesen nyomják a hátunk és csak bámuljuk az eget. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Azért örülök, hogy végre úgy látod
az eget, mint én – mondja Matthew. – Ezt kár kihagyni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Emlékszel? New Yorkban még csak
egy csillagot sem lehetett látni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Emlékszem. Amikor megláttam itt
ezt a tájat, akkor tudtam meg igazán, mit jelent az éjszaka. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ezért jársz mindig ide? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Kicsit
hallgatunk, majd én szólalok meg. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mi az, ami a legjobban hiányzik? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A családom. Tudod, mi van velük? –
bús a hangja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ugye az öcséd a kiadót vezeti… a
szüleid pedig téged kutatnak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Még mindig? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem adják fel… őszintén, mindenki
azt hiszi, hogy egy kicsit elszállt az agyuk… de anyád váltig állítja, ő érzi,
még élsz. Magándetektívek hada kutat utánad. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Soha sem fognak rám lelni… -
dünnyög. – És a húgom? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A húgod hamarosan lediplomázik.
Orvos lett belőle és hithű feminista – röhögök. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Haha. Azt hiszem ezt anyámtól
örökölte – ilyen keserűnek még sosem láttam és hallottam őt, inkább valami
vidámabb téma felé evezek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - És a családodon kívül? Mi hiányzik
rajtuk kívül? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Őszintén? A fagyi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Mindketten
hangosan felnevetünk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen, az nekem is. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - És a zongorám… imádtam zenélni. A
családom után mindig a zongora jött – elmélázva elmosolyodik. – Mit meg nem
adnék azért, ha életemben… csak még egyszer leüthessek egy billentyűt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Itt nem csinálnak zongorát? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De, biztosan… de én még egyet sem
láttam, még csak hasonlót sem. Túl nagy ez a hely. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Hümmögök és teljesen elkalandozom.
Matt már nagyon régóta itt van és kínozzák a hiányok… tudom, mit érez. Valahogy
csak tudok neki segíteni… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Hirtelen eszembe jut egy ötlet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Menjünk vissza! – kiáltom,
miközben felpattanok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mi? Miért? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mindegy, csak menjünk vissza! –
izgatottságomban szinte ugrálok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De most olyan jó itt…<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha nem jössz vissza velem, egyedül
megyek! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<b><span style="color: #cccccc;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"> - Oké, na… menjünk – nem titkolja
nemtetszését.<o:p></o:p></span><i style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 16px;"> </i></span></b></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Elindulunk
vissza, én pár lépéssel előtte járok, amikor visszaérünk, már kezd felkelni a
Nap. El sem búcsúzom tőle, azt sem mondom, viszlát, mintha szemellenzőt tettek
volna a fejemre, a házamba vágtatok, magam elé kapom az írógépet és legépelem a
címet: <i>A zongora.</i></span></b><o:p></o:p></span></div>
Lusie K Grottehttp://www.blogger.com/profile/05474902773657507520noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-133146127810194154.post-72006880040102586762013-07-13T16:51:00.000+02:002015-09-28T19:33:27.470+02:00(15) Amelia és a vadász {7. fejezet}<b><span style="color: #e06666;">Akkor új fejezet. Ismét :D haha :D Tehát a legfőbb kritikusom szerint ez az eddigi legjobb :) reméltem ti is így fogjátok gondolni. Már csak azért is, mert ebben a fejezetben felderül az én kitalált kis világom ;) </span></b><br />
<b><span style="color: #e06666;">Jó szórakozást :)</span></b><br />
<br />
<b><span style="color: #e06666;">UI.: egy megosztásos támogatást ismét örömmel vennék :)</span></b><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="color: #cccccc;">7.</span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Ne, megint
a nyílhoz fognak érni! Ha még egyszer megrángatják, én abba belepusztulok! Így,
hogy meg sem moccanok, egyre csökken a fájdalom… hagyjatok nyugodtan meghalni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia,
Emilia – szólongat Matthew, miközben végigsimít az arcomon. – Ébredj fel! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ébren…
vagyok – válaszolok szaggatottan. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Találtunk… egy megoldást. De… annak következményei vannak. Hajlandó vagy
vállalni őket? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Milyen
következmények? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hajlandó
vagy vállalni őket? – ismétli erélyesebb hangon. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… így
nem… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Mély levegőt vesz. </span></b><br />
<b><span style="color: #cccccc;"></span></b><br />
<a name='more'></a><b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ez az
egyetlen módja annak, hogy életben maradj… kérlek, vállald el! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Ez egy nagyon szemét húzás… elhúzni a haldokló orra előtt a
mézesmadzagot, miközben tudja, hogy úgyis bele fogok menni. Hiszen mi lehet
értékesebb az életnél? Még túl sok mindent kell tennem, mielőtt elmegyek.
Elmenni anyuval egy földkörüli útra, Alice babájának a második anyja lenni és támogatni
mindenben, majd megházasodni és végleg letelepedni valahol egy szép, napos
helyen. És a listából még semmi sincs meg. Mindegy, hogy mik azok a
következmények, élni akarok, bármi áron! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
G-garantáltan… hatással van? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Garantáltan – megszorítja a kezem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor
rendben… - elhaló hangon sóhajtom, kezdek ismét önkívületbe esni, de Matt
gyengéden megráz, hogy magamhoz térjek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Maradj
ébren! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ki kell
húzni a nyilat, különben bele fog nőni – dörmögi Caleb türelmetlenül. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nyugalom
– csitítgatja Matt. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ne
csitítgass, te is tudod, hogy nekem van igazam! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Most már
biztos, hogy életben marad, nincs miért izgulni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Azért nem
kell megvárni, amíg elvérzik! – reccsen a vadászra. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Nem akarom, hogy ismét megpróbálják… túlságosan fáj, mintha
tűz égetne belülről. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Készen
áll, Emilia? – kérdi a szakállas. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - N-nem! –
nyögöm. – Nem akarom!... </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Pedig
muszáj lesz, kisasszony, sajnálom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De úgy
fáj! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Segítségkérően Mattre bámulok, ő sem tudja, mitévő legyen.
Nem akar bántani, fájdalmat okozni nekem, így is épp eleget tett az ügy
érdekében. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Majd én…
- elkapja Caleb csuklóját és nem engedi hozzám érni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Biztos
vagy benne? Előzőleg sem akartad. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De,
csinálja… Matt – nyüszítem, újra kezd bennem felizzani a szenvedés elcsituló
parazsa. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Biztos? –
kérdi az aggódó öreg. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - I-igen… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor, ha
nincs rám szükség, én kimegyek… nincs kedvem végignézni – halkan motyog és
egyre elkeseredettebb az arca, de most nincs időm azzal törődni, hogy miért. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Komótosan
csoszog ki, mindketten lélegzetvisszafojtva várjuk, amíg a kinti napfény utolsó
sugara is szertefoszlik és újra beköszönt a félhomály a szobába. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
akarok neked fájdalmat okozni… - búg a vadász. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - T-tudom…
csak… légy gyors, kérlek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Búsan felnevet. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ilyet sem
kértek még tőlem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ez most…
nem annak az ideje… te… mocskos perverz – erőtlenül kuncogok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Egy
rántás…</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Rendben –
biccentek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Kemény ujjait a nyíl szára köré fűzi, közvetlen a fel-le
álló tüskék fölé, már ettől is hullámként csap le a kín. Az arcom eltorzul és
fájdalmasat nyögök. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ez így
nem lesz jó – állapítja meg. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Óvatosan felemel, majd az ölébe ültet, mindenem hozzá simul
és csak most tűnik fel, hogy egész testében reszket. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ezt…
miért? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Miközben
kihúzom, harapd a vállam olyan erősen, ahogy csak szeretnéd. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Egy kicsit meghökkenek.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem lenne
jobb… egy rongy? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ez a
minimum azért, amit tettem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem vagy
normális – bágyadtan pislogok fel rá a szempilláim alól. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Tudom –
elmosolyodik. – Harapj belém! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Vonakodva, de megteszem, amit kér, kicsit hátrabiccentve a
fejem az izmos karjába mélyítem a fogaimat. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Háromig
számolok… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Egyre jobban megfeszül mindenem, ami nem jó, mert így sokkal
fájdalmasabb lesz, de az emlékek még túl élénkek és tudom, hogy milyen lesz. Sőt,
most még rosszabb is. Egyre jobban összeszorítom az állkapcsom, az egész
testemen kicsapódik a hideg veríték, közben pedig majd elégek belülről. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Három! –
ordít, majd egy erős rántást mér az idegen tárgyra, ami azonban nem adja
könnyen magát, belülről széttépi a mellkasom, hirtelen alig kapok levegőt és
vér önti el a torkom, de ezzel még nincs vége. Csak a fele jött ki. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Sikítok,
ahogy a maradék erőmből telik, a könnyeimbe majdhogynem belefulladok, aztán
eszembe jut Matt széles válla, azonnal visszatapadok rá és minden
kínszenvedésem beleadva szinte kitépem a húsát a helyéről. A vére keveredik az
enyémmel a számban, sós és forró, undorító érzés, de szerencse a
szerencsétlenségben, a szétrepedő tüdőm elnyomja a hányingert. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Bocsáss
meg! – hörgi ő is szenvedve, majd végleg kitépi belőlem a nyilat, ami hangosat
koppanva ér földet a szoba másik végében. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Úgy érzem,
hogy most nem tudok megmozdulni, az érzékszerveim megzavarodtak és átverik az
agyam, úgy tetszik, mintha kénsavtól marva épp leolvadna a fél testem. Ezen már
a fájdalomcsillapító váll sem segít, megállás nélkül üvöltök és siratom a
használhatatlanná vált szöveteim. A vadász teljesen átölel, a karjait olyan
szorosra fűzi körülöttem, mintha össze akarna roppantani, majd folyamatos
előre-hátra mozgásba kezd, próbál elringatni és közben halkan csitítgat. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nyugalom…
vége… ne sírj… ssh… úgy sajnálom… nem akartam… nyugodj meg… ne sírj… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Végtelenségbe
nyúló percek kellenek ahhoz, hogy bár még szipogva, de leálljak a bőgéssel, de
nem azért, mert már nem kínlódok. Csak éppen kezd belőlem kifogyni az élet.
Egyre több vért vesztek, lassan semmi nem marad belőlem. Újra tompulni kezdenek
az érzékszerveim, tudom, hogy mi jön ezek után, nemrég előfordult már…
sötétség. Csak ezúttal nem ébredek fel. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Matthew
visszafektet az ágyba, utoljára végigpillantok rajta, csupa vér és veríték,
csupa félelem-szag. Ha nem siet, semmiképp nem élem túl, várom, hogy végre
megcsinálja azt a különleges dolgot, aminek hatalmas következményei vannak. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Matt… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hm? –
mélabúsan zeng a hangja, miközben a fejem fölött ügyködik valamivel. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ha…
felépültem… eljössz velem… és az anyukámmal… egy földkörüli útra?... </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Szinte hallom a mosolyát. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Persze. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">A szempilláim áttörhetetlen, fekete ketrecet képeznek a
világ között és köztem, mígnem a kapu teljesen bezáródik és el nem nyel a
sötétség. Minden elmosódik, oly sokszor fordult ez elő velem mostanság, hogy
már-már megnyugtat. Hallom az egyre lassuló szívem lüktetését, az ereimben
csordogáló maradék vér keserves zubogását és ismét azt a különös csilingelést,
ami olyan, mint a mesebeli tündérpor. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Amikor
felébredek, teljes nyugalmat érzek magam körül. Könnyű vagyok, lebegek, mintha
vízben feküdnék és a legjobb, hogy… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Megmozgatom
a vállam. Nincs fájdalom. Ezek szerint nem sikerült Matthew és Caleb terve és
meghaltam. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Nehézkesen
felnyitom a szemeim, meggyőződésem, hogy ez mégsem a Mennyország. Ez az én
falubeli házikóm, még a fehér baldachinon át is felismerem minden szegletét.
Könnyedén felülök, jobban érzem magam, mint valaha, szinte kicsattanok az
erőtől. Azonban van itt valami furcsa. Valami csillogó, ezüstszínű, por alapú
dolog hullik le rólam, mint a perje. És ez a hang… ez volt az a csilingelés!
Magas és cirógató, olyan, mint a kristálypoharak összekoccintása, csak annál
még sokkal szebb. Az ujjaim közé csippentek egy adagot, mint a nagyon finom
szemű púder. Vajon mi lehet ez? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Széthúzom
magam előtt a baldachint, a Brendontól kapott asztalkán egy új üvegváza és egy
hatalmas csokor illatos virág áll, idáig is érezni. A mellkasomhoz kapok,
mindennél jobban érdekel, hogy milyen állapotban van, de nincs vér, nincs géz,
csak egy fémpénz nagyságú, vaskos heg. Gyengéden végigfuttatom rajta egy ujjam,
újabb fájdalomra számítok, de nem érzek ilyesmit, csak harmóniát és nyugalmat
és valamiféle megújulást. Ahhoz képest, hogy nem olyan rég haldokoltam, most
pompás állapotban vagyok. Miféle va… varázslat ez? Az lenne? Varázslat? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Két lábra
állok, túl könnyűek a lépteim, mintha egy tollpihe lennék. Valami minden
bizonnyal megváltozott bennem, a zsigereimben érzem. Már nem vagyok az az
Emilia Quinn, aki a Märbe jött. Egyenesen a virágokhoz lépkedek, amikor halk
recsegéssel kinyílik az ajtóm. Odakintről hajnali narancssárga napfény és hűvös
harmat szökik be a farkassal egyetemben. Megtépázott és fáradt. Amikor
megpillant lesokkol, sokáig csak bámul, mély levegőket vesz, a mellkasa fel-alá
emelkedik. Én is ugyan úgy vagyok, mint ő, lebiggyesztett ajkakkal pislogok rá,
egy szót sem tudok szólni, túl sok minden kering a fejemben. Mit kéne neki
mondanom? Amit tett értem, azok nem hálálhatók meg szavakkal. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Csak egy
percre mentem ki, neked pedig pont akkor kell felébredned? – szakítja meg a
csendet. Szigorúnak akar tűnni, de most az egyszer nem megy neki, látszik, hogy
megkönnyebbült, hogy lát. – Itt szerettem volna lenni, amikor felébredsz… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Um…
bocsi… - mormogom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Megmondtam, hogy soha nem kell tőlem bocsánatot kérned semmiért – megindul
felém, céltudatosan és magabiztosan, nekem pedig ettől majd kiugrik a szívem.
Meg sem áll addig, amíg szinte hozzám nem préseli magát, majd a hajamba túr és
mélyen a szemeimbe néz. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Istenem…
most mit fog tenni? Én tudom, hogy mit akarok… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Annyira
sajnálom… - magához húz, de nem azt teszi, amiért ebben a pillanatban epedek, hanem
a homlokát az enyémhez szorítja. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Túléltem…
- szepegve mondom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De úgy
szenvedtél, ahogy sosem érdemelted volna meg… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">A vállára kúszik a kezem, amire rögtön felszisszen. Ó
tényleg, a harapásom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Megszenvedtél érte. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ez csak
egy semmiség… a megérdemelt büntetésem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Én voltam
a hibás… - mindketten érzékien suttogunk. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Miért
jöttél utánam? – kérdi. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - El
akartam búcsúzni. Visszamegyek New Yorkba. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">A férfi egy lépést hátrál és bűnbánóan néz rám. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ezt meg
kell beszélnünk… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis
mit? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Még nincs
itt az ideje… még pihenned kell… - elfordul és kifelé indul, de megkapaszkodom
benne és visszahúzom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Kérlek,
magyarázd el! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Meg fogsz
gyűlölni… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mi volt
az a por? Attól lettem jól, ugye? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mint
ahogy én is gyűlölöm azt, aki velem tette ezt… - mondja és én nem értek semmit.
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Valamiféle varázslat volt? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia,
kérlek, még várjunk ezzel! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De nem
tudok! Nem akarok! Mik a következmények? Nem várhatok sokáig… én… köszönök
mindent, de… vissza kell mennem, ott nagyobb szükség van rám. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
érted, ugye? – kérdi. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mit
értenék, ha nem kapok válaszokat? – nyögöm kétségbeesetten. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Matthew felém fordul. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Megígéred, hogy nem fogsz kiborulni?</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - P-persze…
hogyne ígérném meg, csak kérlek, magyarázd már el! – könyörgöm neki. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Tudsz egy
kicsit hosszabban sétálni? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen.
Minden oké, jól vagyok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor
gyere velem! – gyengéden megfogja a kezem és biccent, hogy kövessem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Úgy teszek, ahogy kéri, az ujjaink végig össze vannak fonva,
mintha egy kellemes randevú utáni sétára mennénk, de nem valami romantikus
helyen kötünk ki, mondjuk egy vízesésnél, vagy ilyesmi, hanem az Emerson
panziónál. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Miért
jöttünk ide? – kérdem csodálkozva. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mindjárt
meglátod. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Matt eddig mindig csak az utolsó fáig kísért el, de most
rendületlenül tovább lép, mintha az eddigi hitét latba vetette volna. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis mit
csinálsz? – mosolygok, de ő nem viszonozza. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Csak
menjünk – dörmögi komolyan. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Még hajnalra áll az idő, de ahogy nézem, most vannak náluk
vendégek, így gondolom, a konyhában tüsténkednek és készítik elő a reggelit. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Amit most
fogsz tapasztalni, az a valóság… ezt jegyezd meg. Megértetted? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Őőő… igen
– biccentek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor
kopogj be! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Kopogjak?
Mindig csak úgy bemegyek, ez tulajdonképp egy fogadó… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hidd el,
most jobb, ha kopogsz. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Meredten állok a homokfútt üveg előtt és kezdek valami
rosszat sejteni. Mi ez a nagy titokzatosság? De legalább most meglátják
Emersonék, hogy a benti emberekkel sincs semmi gond. Hármat kopogok az üvegen,
nemsoká megreccsen a padló belülről és végül Ben nyit nekünk ajtót, akinek
azonnal kidüllednek a szemei és nyomban hátraesik. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Apa! Apa!
– üvölti. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Közelebb lépek hozzá. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nyugalom
Ben, csak én… - itt megszakadok, mert a vadász megfogja a karom és visszahúz
maga mellé. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mi az,
fiam?! – az öregebbik rémülten jön elő a pult mögötti kamrából. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Kettő
kijött a Märből! – kiabálja. – Hozd a puskát! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Puskát?!
– kiáltok. – De hisz csak én vagyok! Emilia! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Mr. Emerson dühödten a fia elé ugrik kezében egy kétcsövű
puskával, amit fenyegetve tart felénk, közben pedig úgy remeg, mint a kocsonya.
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - A-a-azonnal…
tűnjenek… innen! M-mi nem akarunk bajt! – dadogja halálsápadtan és zihálva,
rettegés csillog az ismerős Alice-barna szempárban. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Ennek mégis
mi baja van? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De hisz
csak én vagyok, Emilia. Nem emlékeznek rám? – kérdem cincogva, de nem kapok
választ, inkább csak újabb fenyegetést. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Me-menjenek és hagyjanak minket… b-békén! Ha nem tűnnek el… én… én… lövök! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De hát… -
kezdek bele ismét, de a farkas átöleli a vállam, elfordul velem és határozott
mozdulatokkal az erdő felé irányít. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hé, mégis
mit csinálsz?! – ripakodok rá. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Elviszlek
onnan, még mielőtt lelőnek! Több esélyed nincs az életre!</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De nem
mehetünk el, hiszen ezek a szegények halálra vannak rémülve! Segítenünk kell
nekik! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Abba nem
gondoltál bele, hogy tőled félnek? – kérdi sejtelmes hangon. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis
miért félnének tőlem?! – teljesen felháborodott a hangom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Matthew ráncolni kezdi a homlokát és összehúzza a
szemöldökét. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mert…
torz… vagyok? – félve teszem fel a kérdést, amire a válasz egy szinte
láthatatlan biccentés. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A sarkamat
belemélyesztem a földbe és lefékezek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ezt mégis
mire véljem?! – kiáltok a férfira, aki bűnbánóan lehorgasztja a fejét. –
Válaszolj! – elkapom a zöld kabát gallérját és magam felé húzom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Ebben a
pillanatban a puska csöve eldurran, a golyó pedig pontosan a lábunknál csapódik
be. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Gyere! –
kiabál rám és berohanunk az erdőbe. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Ilyen gyorsan talán csak akkor szaladtam, amikor a boszorkák
elrabolták Gretát. Nem vagyok hozzászokva és kicsit gyengébb is az
állóképességem a szokásosnál, nyilván azért, mert nem olyan régen keresztül
lőttek egy tüskés szárú nyílvesszővel. Amikor már biztosak vagyunk benne, hogy
nem látnak minket, megállunk. Én zihálva kapaszkodom egy fába, a vadásznak ez
meg sem kottyant. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - M-mégis
miért lőttek ránk? – kérdem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mert
megálltál. Náluk sosem szabad megállni. Se máshol. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy
érted ezt? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Sokáig hallgat. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia,
csak így tudtalak megmenteni, meg kell értened! – kétségbeesetten rakja a
szavakat egymás után. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Én értem,
de kérlek… megtudhatnám végre, hogy… miért rémítettem halálra azokat, akikhez
másfél hónapja járok szinte minden nap? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Torz
lettél… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Te aztán
tudsz bókolni! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Komolyan…
már közénk tartozol és… mindenkiből ilyen reakciót fogsz kiváltani, akik nem…
itt élnek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Itt? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - A Märben.
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Felnézek a felettünk elterülő kék égboltra, aminek az
érintetlenségébe belerondítanak a falombok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy
érted ezt?... – kérdezem kimérten, egyre furcsább ez az egész. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ez egy…
külön világ, Emilia. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Tudom,
ezt tapasztaltam… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem! Ez <i>tényleg </i>egy külön világ. Egy végtelen
világ a végesben. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Összehúzom a szemeim. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Matt, te
be vagy tépve? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem! –
dörren az arcomba. – A Mär… egy végtelen terület, ahol mi, te és én és még több
millióan élnek. És ez a szám egyre növekszik. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Matt, ez
lehetetlen! Ez az erdő nem nagyobb… ötszáz hektárnál. Láttam a térképeken. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Azért
láttad úgy, mert akkor még nem voltál az, ami most. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Miért, mi
vagyok most?! – kérdem ingerülten, egyre inkább kezd felhúzni a rébuszaival. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Egy mär.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Már
megbocsáss, mi? – a tenyerem a fülemhez teszem. Úgy gondolom, nem hallok jól. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Egy mär.
Egy… egy… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Egy? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Egy
meselény… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Amit mond, az teljesen a földbe döngöl, felháborít,
elbizonytalanít és dühít egyszerre. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Matt, te
mégis minek nézel engem?! Te komolyan ennyire idiótának hiszel?! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Komolyan
beszélek, hinned kell nekem! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - És az
előző magyarázat? Amikor azt mondtad, hogy minden csak úgy itt van?! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor…
hazudtam, az igaz, de… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Most meg
higgyem el azt neked, hogy azok valójában meselények?! Ne röhögtess, kérlek! –
hátat fordítok neki. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis
hova indulsz? – kérdi aggódón. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Vissza
Emersonékhoz! Én egy percet sem maradok itt tovább! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ne! –
elkapja a derekam és visszaránt. – Nem emlékszel, hogy ránk lőttek?! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Biztosan
csak összebeszéltél velük! – kapálózok a féri karjaiban, de nem ereszt el. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy
lőjenek le?! Gondolkozz már! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor sem
fogok elhinni egy ilyen idiótaságot! Még, hogy mese! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Kénytelen
vagy… soha többé nem mehetsz emberek közé, különben ez lesz a vége! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis
honnan tudod?! Úgy beszélsz, mint aki marha tapasztalt ebben a témában! – ordítok.
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mert az
is vagyok! – ő is felemeli a hangját. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis
hogy lennél?! Fogalmad sincs, mi van odakint! Még, ha igaz is, biztosan vannak
olyan emberek, akik elfogadnak úgy, ahogy vagyok! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
fognak! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Eressz
el! – kiabálok és a körmeim a húsába vájva próbálom lefejteni magamról a
karjait, de nem megy, túl erős és, mintha nem érezne fájdalmat. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Úgy tart
engem, mintha egy rongybaba lennék. Kétségbeesett vagyok és félek Mattől. Hogy
tud ilyen marhaságokat kitalálni? Ez teljesen megrémít. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem tudsz
te semmit! – folytatom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Én vagyok
Matthew Roys! – üvölti, ahogy a tüdejéből telik, erre én teljesen ledermedek. -
Én vagyok Matthew Roys! Én vagyok Matthew Roys! Én vagyok Matthew Roys! – az
ölelése egyre inkább gyengül körülöttem. - Én vagyok Matthew Roys… én vagyok az
istenverte Matthew Roys, az a mocskos szemétláda, aki létrehozta a Roys
Publishing House-t… - végül teljesen elenged, azon nyomban elszökkenek tőle, ő
pedig lerogy a földre, a hajába túr és tépi kezdi azt. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mi?... –
elhal a hangom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Nem szól vissza, hisztériás rohamba esett, nem sír, vagy
ilyesmi, egyszerűen csak kizárta a külvilágot. Letérdelek mellé, alá hajolok,
hogy megkeressem a tekintetét, amikor nem találom, a két kezem közé fogom az
arcát és felemelem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
hazudsz?... – teszem fel a kérdést, válaszképp megcsóválja a fejét. – De neked
már ötvenhárom évesnek kell lenned. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Annyi is
vagyok… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De… olyan
fiatalnak látszol… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Minden
mesében van egy elátkozott, Emilia… jelen pillanatban ez én vagyok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Keservesen felnevetek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ne találj
ki ilyen hülyeségeket, kérlek… te… nem lehetsz ő… te nem… és ez az egész hely…
nem lehet… képtelenség… csak… kitaláltad, hogy ő vagy, ugye? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Egy belső
zsebben elhúz egy cipzárt, majd a kezembe nyom egy fekete bőrkötéses
pénztárcát, amely egyszer talán elegáns volt, de mára csak régi, szakadt fénye
önmagának. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nyisd ki!
– utasít. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Széttárom a pénztárcát, amelyben halomnyi bankkártya,
hitelkártya, jogosítvány és személyi igazolvány is sorakozik szépen egymás után.
Kihúzom a helyéről a személyit, név szerint Matthew Roys, a képen lévő férfinak
olyan hosszú a haja, hogy kényelmesen bele lehet túrni és pontosan olyan
élénkezüst színű szemei vannak, mint a vadásznak, bár még sosem láttam bennük
ennyi boldogságot csillogni. Ez már bőven elég lenne a meggyőzésemhez, de még
jobban szemet szúr a halvány, alig pár napos borosta alatt húzódó félszeg,
szexi mosoly. Ez valóban ő… ez tényleg a vadász! És a vadász egyenlő Matthew
Roysszal. Minden kétséget kizáróan. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Hitetlenül
pislogok rá. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ez mégis
hogy lehetséges?...</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Évekkel
ezelőtt… én is mär lettem… elátkoztak… és azóta itt élek… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Miért nem
térsz vissza a családodhoz? Huszonhárom év elteltével is szakadatlan keresnek… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mert nem
ismernének fel! Nem láttad, Emersonék hogy reagáltak? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De… de
egy szülő… egy anya, egy apa, az más… ők felismerik a gyereküket… -
kétségbeesetten próbálom őt meggyőzni, de ezzel talán csak magam akarom
megnyugtatni, hogy van megoldás, ez az egész csak vicc. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… ez
nem igaz… Emilia, mi már nem tartozunk közéjük… ők olyannak látnak minket, mint
a szörnyetegeket… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
tudhatod… - mondom. – Nem tudhatod… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Pontosan
tudom! – reccsen rám, egy szempillantás alatt lekerül róla a térdig érő, zöld
kabát és a fehér póló és feltűnik a felsőteste. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Izmos,
minden egyes kis domborulat tökéletesen látszik, normális esetben ez akárkit
feltüzelne, de most inkább szomorú… a mellkasától a hasáig három vaskos heg,
karmolásnak tűnnek. A bordái között is van egy hosszabb, a karizmain is több
látható, illetve a medencecsontjánál egy vaskos öt centis. És ez csak előröl.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Látod ezt
itt?! – megfogja a kezem és a medencecsontján lévőhöz szorítja zihálva. – Ezt
az apám csinálta, amikor egyik este megpróbáltam hazamenni. Leszúrt azzal a
késsel, amit én adtam neki karácsonyra! – hátat fordít nekem, ott is rengeteg
kisebb-nagyobb sebhely látható. Most a bal lapockáján lévő hosszú égésnyomra
mutat. – Ezt az anyám csinálta, amikor menekültem ki a házból. Megütött egy
izzó piszkavassal. A szülők szeretete itt már nem segít… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Könnyek
szöknek a szemembe. Egyszerre attól, hogy Mattnek miket kellett túlélnie,
attól, hogy elképzelem, az én szeretteim is ezt művelnék velem, ha meglátnának
és attól, hogy soha többé nem láthatom őket. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ne mondd
ezt… - a forró cseppek végiggördülnek az arcomon. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Ahogy rám néz, szinte elolvad az arca. Sajnál engem,
őszintén bánja, hogy ezt tette velem, látom rajta. Az életem mentette meg, de
nem tudom, hogy meg tudok-e neki valaha bocsájtani. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Annyira
sajnálom… - suttogja. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ennyi
erővel hagyhattál volna meghalni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Jesszus
Emilia, mik járnak az eszedben?! – ripakodik rám. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
teljesen mindegy?! Akinek számítottam, úgyis halott vagyok, nem?! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De… de
én… nem hagyhattalak meghalni… nekem még élsz! Vagyis… magadnak… annyi mindent
tehetsz itt, tiéd az egész, csak fel kell fedezned! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Én
felállok, ő ülve marad a fűben. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akár
vissza is mehetek? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… azt
nem… de… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor nem
érdekel – mondom és elindulok a faluba, hisz máshova úgy sem mehetek.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Kérlek,
várj meg! – kiált utánam, rohanni kezd, amíg be nem ér, aztán elállja az utam.
– Ne gyűlölj, kérlek… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Ellököm
magamtól. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ne
gyűlöljelek?! Elvetted az életem! Elvetted a valódi életem és arra
kényszerítesz, hogy örökre ebben a börtönben legyek és itt kísértsek, mint egy
szellem! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Én csak…
nem akartam, hogy meghalj… élve akartalak látni még… sokáig… én… én túl keveset
láttam a szemed… mert… gyönyörűek a szemeid… nem akartam, hogy… élettelenek
legyenek… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Döbbenten nézek a bánatos, borostás arcába, de
cseppet sem vagyok boldog, inkább végtelenül dühös és tehetetlen és ez csak
jobban hergel. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Tehát
azért mentettél meg, hogy neked jó legyen?! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem, szó
sincs erről, én csak… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nincs
csak, Matthew! Többé… többé ne szólj hozzám, ne nézz rám, még csak a közelemben
se legyél, megértetted?! – az ujjammal nagyot bökök a mellkasára. – Gyűlöllek! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Ezzel
otthagyom őt, mögötte még épp látszik az Emerson panzió, a legutolsó hely, ahol
„élve” láttak és a legutolsó olyan hely, ami a szabadságomhoz tartozott. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A faluban
nem változott semmi. Mindenki teszi a dolgát, mint mindig, illedelmesen
köszönnek, mint mindig, de a mosolyuk szélesebbnek látszik. Vajon tudják, hogy
már én is… mär vagyok? Örökre itt kell majd élnem… az erdő fogságában. Eleinte
hezitáltam, hogy menjek-e vagy maradjak, de most az életem adnám érte, hogy
mehessek… milyen ironikus, hogy az életem kellett ahhoz, hogy ide láncoljanak.
Mit kezdjek magammal ezek után? Nem fogom itt megtalálni a helyem… haza akarok
menni… talán megérne egy próbát, de Matthew… Roys is, hogy járt? Leszúrta a
saját apja és megverte az anyja… szörnyű. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Bemegyek a
házikómba, a virágok illata rögtön megcsapja az orrom. Vajon ezt kitől kaptam? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Az asztalon
még mindig ott hever a vadász holmija, a pipája, a dohánya, a könyv, amit éppen
olvasott. És már értem a könyvek iránti rajongását. Akkor valóban csak egy
percre mehetett ki, amikor felébredtem. Végig itt volt mellettem? És vigyázott
rám… hogy aztán közölhesse a szörnyű tényeket. Tudom, hogy hálátlan és gonosz
vagyok, de mégis ki az, aki nem így reagált volna a helyemben? Egy fülig
szerelmes kislány… én pedig nem vagyok az. Most már végképp nem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Bedőlök az
ágyba és szinte rögtön elalszom. Lehet, hogy ez még az átváltozásomnak tudható
be. Uh… sose hittem volna, hogy kiejtek a számon egy ilyen mondatot. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Álmomban
egy olyan férfit látok, aki életében minden szemét dolgot elkövetett, amit csak
lehetett. Lopott, csalt és hazudott, öreget, gyereket, nőt, férfit, mindenkit
átvert, akiből csak pénzt lehetett kicsalni, de mégsem tudtam őt utálni, hisz
egyik napról a másikra mindent elvesztett, amit csak szeretett… akár csak én. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Amikor
felébredek, még mindig zaklatott a lelkem, de talán majd Caleb mézédes házi
teája megnyugtat. Végül is, életem végéig ihatom majd. Kicsit tartok attól,
hogy ott lesz a vadász is, de majd maximum nem nézek rá. Remélem, tiszteletben
fogja tartani a kéréseim és nem próbál velem sehogy se kapcsolatba lépni. Soha
többé, még csak látni sem akarom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A fogadóba
belépve mindenki egy kicsit szomorkás mosollyal fogad, lehet, hogy a szemem
csal, de mintha egy kicsit meg is hajtanák a fejüket. Akkor már azt is tudják,
hogy nem fogadtam jól a dolgot. Caleb már készíti is elő a bögrém és egy adag
teát tölt bele. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy van
a kisasszony? – kérdi apukásan. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Hitetlenül… - motyogom még álmosan. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Majd
hozzászokik. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy
örökre itt kell lennem? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Higgye el
nekem, ez a hely csodásabb, mint amennyire el tudná képzelni, csak egy jó
kalauz kell. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Én
elhiszem, de nem terveztem, hogy… az utazásomhoz nincs retúrjegy. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Bocsánat,
de mi az a retúrjegy? – oldalra biccenti a fejét. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Áh,
hagyjuk… a lényeg, hogy nem látom többé a családom… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Tudom,
hogy az átváltozottaknak egy kicsit nehezebb a dolga, mint nekünk, akik
beleszülettünk ebbe, de mi leszünk a családja, kisasszony. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Lehet… -
dörmögöm. – Caleb?</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Elmagyaráznád nekem, hogy mégis, hogy lehetséges… - körbeemelem a bögrém–
mindez? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igazából
pontosan mi sem tudjuk, csak mendemondák vannak az egészről… de egy biztos. Van
valahol a Märben egy varázserejű virág, aminek akkora ereje van, hogy igazzá
teszi a meséket a virágpora segítségével – olyan ízesen beszél, mint a régi
nagyapók, akik történeteket mesélnek az unokáiknak. – És ehhez állítólag csupán
egyetlen dolog kell… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mi az? –
most először mosolyodom el az elmúlt napokban őszintén. A tenyerembe hajtom a
fejem és ámultan figyelem a szakállas félszeműt, aki az ujjával az orromra bök.
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Pontosan
az, amit most önön látok, kisasszony. Csak gyermek verzióban. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
pontosan értem… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mint ön
is tudja, a mesékben általában több az erőszak, mint azt az ember fia valaha
gondolná. Azonban a gyermekek ezt még nem fedezik fel, csupán a szórakozást, az
örömet, a vidámságot látják és értékelik a mesékben. Ez az ártatlanság és a
szívből jövő öröm, vagy csodálat teszi lehetővé azt kisasszony, hogy mi most
beszélgetünk. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Nem szólok
egy szót sem, teljesen belemerültem az öregbe. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De persze
a gyermekek csak feltételezések… én is csak egy könyvben olvastam. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Egy
pillanat, itt tudnak olvasni? – őszinte meglepetéssel kérdem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Persze,
hogy tudunk, de nem olyan régóta. Matt tanított meg minket rá. Az ilyen falusi
népeknek, mint mi, nincs szükségünk az olvasásra, csupán a városokba űzik ezt,
ott is csak az okosabbja. De Matthew szerint fontos, ezért megtanított
mindenkit, aki akarta. Azóta faljuk a könyveket. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Szóval ő…
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De a
virág valóban létezik – folytatja. - Minden évben, csupán egyetlen egyszer,
amikor kihajtja a második virágját, ami csak egy napig virít, annyi virágport
ereszt szét a levegőben, ami belepi az egész Märt. Ez meggyógyítja a betegeket
és a normális embereket märré változtatja. Én még jó tíz évvel ezelőtt elraktam
egy zsákocskával, azt használtuk fel önön.
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
értem, ha van egy ekkora erejű virág, akkor… azt még hogyhogy nem lopták el?</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mert
senki sem tudja, hol van.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Elnevetem magam. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor
honnan tudjátok, hogy egy évben egyszer növeszt egy második virágot, aminek a
pora belepi a Märt? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mert le
van írva egy könyvben. A port meg látjuk. Olyan, mint a hó, csak ezüstben. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De ha
valaki leírta, akkor valakinek látnia kellett, nem? – huncutul vigyorgok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igaza
van, valóban volt egy ember, aki egyszer látta. Feljegyzett róla minden fontos
dolgot, több évig figyelte a növényt, de tudta, hogy mekkora ereje van a
virágnak és azt is, ha egy rossz ember kezébe kerül, akkor az véget vethet a
boldogságnak. Azért megőrizte a titkot, hogy hol van. Lehet, hogy itt, a falu
mellett, de az is lehet, hogy a Sziklaerdőn túl. Hiába kutatják, nem lelik
sehol. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Bár nem
tudom, hol a Sziklaerdő, de akkor biztosan nagyon messze innen. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Érdekes
mese. Akkor innen a Mär elnevezés is, ugye? A meselényekről. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Pontosan.
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - A kinti
emberek tudják, hogy mi folyik itt valójában? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem –
megcsóválja a fejét. – Nekik ocsmány, torz lények vagyunk. Remélem, már érti a
kisasszony és megbocsájtja a titkolózást. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen –
mosolygok. – Én úgy emlékszem, azt mondtad még nekem, hogy néha ki szoktatok
mozdulni… Emerson mégis ránk lőtt, amikor ott jártunk Mattel. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ki
szoktunk mozdulni, de mindig a megbeszélt helyen találkozunk. Ő szokott néha
eljönni hozzánk, de még egy mär sem merészkedett el a panzióig. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor már
értem… de egy dolog még nagyon érdekel… ha már meselények, akkor… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen,
Csipkerózsikától elkezdve a Százegy kiskutyán át egészen a tündékig. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Tündék? –
felnevetek. – Melyik gyereket szórakoztatja a Gyűrű Ura? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
tudom, de saját szememmel láttam őket – ő is nevet. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Magam elé meredek, annyi-annyi kérdésem lenne… egy emberre
nem lehet rázúdítani mindet. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - És hol
élnek? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Szétszórtan. Mindenki a saját területén, de vannak már vegyes-városok is. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Vegyes-város?
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - A
mellékszereplők gyűjtőhelye. Ha arról beszélünk, hogy mese, akkor azalatt nem
csak a főhősöket értjük, nem csak a hercegnőket és a hercegeket, hanem a
köznépet is. A városokat, az országokat. Amire az író gondolt, ahogy
elgondolta, minden egyes részletében, pontosan úgy válik valóra a mese. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Senki sem
tudja, mire gondoltak éppen – somolygok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De milyen
szép gondolat, nem? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Szoktak
lenni háborúk? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen.
Tudja, a Märnek nincs egy nagy királya, mindenki a saját területén uralkodik és
ez sok galibát okoz. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nincs
irányító? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Egy
komoly nagy? Nincs. Ha az embert nem kötik a törvények és úgy akarja, elmegy
vagy megszökik. Teljesen… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Szabadon…
- szakítom félbe. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen –
bólogat. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Hűha… nem hittem volna, hogy ez az egész ennyire összetett.
Lenyűgöző. Mégis, hogy maradhatott eddig észrevétlen egy ilyen hatalmas dolog
ennyi lehetőséggel, kimeríthetetlen területtel? De még milyen szerencse, hogy
így van… ki tudja, milyen szörnyűségek lennének, ha a nagyvilág bármely
nagyhatalmú embere beférkőzne ide. Megszűnne itt minden. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A hátam
mögött nyílik a bejárati ajtó, oda se kell néznem, rögtön tudom, hogy ki jön
be, szinte ösztönösen megérzem. A vadász az. A léptei egyre hangosabban és
hangosabban csengnek a fülemben, mígnem megtelepednek mellettem. Jaj, ne… nem
akarom, hogy hozzám érjen, vagy nézzen, vagy szóljon, az illatát sem akarom
érezni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Amilyen
hirtelen haragú és amennyire megbántottam tegnap, arra számítok, hogy csúnya
módon be fog nekem szólni valamit, de nem így tesz. Lassan lecsúsztat egy
lenyilazott őzet a pultra. A nyílvessző emlékére összeszorul a gyomrom. Nemrég
egy ugyanilyen volt bennem is. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Egyelőre
ennyi… - mondja komoran. – De még nem ellenőriztem a csapdákat – ezzel hátat
fordít és ki is megy. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Caleb
nagyokat pislogva néz utána. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hát ennek
meg mi baja? – kérdi. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Tegnap…
nagyon lehordtam. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Azt
tudom, elmesélte, de még sosem láttam ennyi ideig szomorúnak. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Szomorú
lenne? – kérdezek vissza. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Az hát,
kisasszony. Azért is, amit tett önnel, hogy lelőtte, azért is, hogy
átváltoztatta… bár abban nekem volt a legnagyobb részem… - mondja bűnbánón. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ugyan
Caleb… nem a te hibádból kezdődött az egész… - nyugtatom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De a
legjobban biztosan az bántja, hogy ön annyira lehordta. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Persze,
hogy lehordtam, hiszen… miatta…</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Tudom és
ezt megértem és ő is, viszont végig reménykedett, hogy ön meg fogja érteni ezt.
Csak életben akarta tartani. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Sikerült
neki… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ön ezt
nem érti, kisasszony. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Már, hogy
ne érteném! Én vagyok az áldozat. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Matthewt
még sosem láttam olyan kétségbeesettnek, mint amikor önt hozta be a fogadóba
nyíllal a mellkasában. Amikor a kihúzásra került a sor, azt mondta, ő nem
akarja, mert nem akar önnek fájdalmat okozni. Amikor pedig átváltoztatta, végig
ott ült ön mellett, a kezét szorongatta és folyamatosan a bocsánatáért
esedezett és azért, hogy ne gyűlölje, mert abba belepusztulna. Még senki sem
volt neki olyan fontos, mint ön, kisasszony és most úgy érzi, végleg
elvesztette. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Talán így
van… - motyogom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ne legyen
kőszívű – dorgál a szakállas. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ez azért
nem ilyen egyszerű dolog… idő kell, hogy megemésszem. Ő ugyanolyan helyzetben
van, mint én és tudta, mivel jár mindez, mégis megtette. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Kisasszony, ön tudna azzal a tudattal élni, hogy elpusztította azt, aki a
legfontosabb magának az életben? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… de
én, hogy éljek úgy, hogy a számomra legfontosabbak elpusztultnak hisznek? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Matthew
tudja. Segíteni akar. Szüksége van önre és önnek rá. </span></b></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Igaza van. Szükségem van rá, de egyszerre gyűlölöm is.
Kénytelen leszek vele megbékélni, hiszen egy légtérben fogunk élni, nem
kerülhetjük egymást örökre. És végül is tényleg megmentette az életem, de olyan
módszerrel, ami egy újat ad és nincs lehetőség visszamenni a régibe. Egy új
világban egy megújult Emilia, akinek reméljük hamarosan a szilánkosra tört
szíve és lelke is megújul. </span></b></div>
Lusie K Grottehttp://www.blogger.com/profile/05474902773657507520noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-133146127810194154.post-83334815570912677342013-07-06T16:53:00.001+02:002015-09-28T19:33:27.482+02:00(14) Amelia és a vadász {6. fejezet)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="color: #e06666;">Végre valahára sikerült egy egész jónak mondható képet csinálnom Matthewról, tehát itt az ígért rajz :D </span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="color: #e06666;"><br /></span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-dfCRkXPKctk/Udgqm2X0PAI/AAAAAAAAADQ/cpQ_zdCxPII/s1600/matt.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><b><span style="color: #e06666;"><img border="0" height="238" src="http://1.bp.blogspot.com/-dfCRkXPKctk/Udgqm2X0PAI/AAAAAAAAADQ/cpQ_zdCxPII/s320/matt.jpg" width="320" /></span></b></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="color: #e06666;"><br /></span></b></div>
<b><span style="color: #e06666;">Csak egy kicsit néz ki elmebeteg módon :D<br />Adom az olvasmányt, remélem tetszeni fog :)</span></b><br />
<b><span style="color: #e06666;"><br /></span></b>
<b><span style="color: #e06666;">UI.: egy megosztással lehet támogatni :) én nagyon örülnék :D</span></b><br />
<b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b>
<b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b>
<b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b>
<b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b>
<b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">6.</span></b></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez… hogy lehet? Eddig nem ilyen
volt… - suttogom. – Mégis mi a franc ez?! Azonnal magyarázd el, hogy mi
történik velem! – üvöltve kikapom Matthew ujjai közül a tükröt és dühösen a
földhöz vágom, apró, csilingelő, fényes szilánkokra törik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez mindent megmagyaráz... – motyog
magában. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Újra
elkapom a ruhája nyakát és fenyegetően sziszegni kezdek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha nem magyarázod el, mi a picsa
folyik itt, találok rá módot, hogy kinyírjalak. Esküszöm.<o:p></o:p></span></b></span><br />
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"></span></b></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Meghúzza a vállát, majd monoton
hangon hozzáteszi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Fogalmam sincs. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mitől lett lila a szemem? Nem
hiszem, hogy egy erdei gombától! Olyan, mint azoknak… egyáltalán mik voltak
azok? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez egy nagyon… bonyolult dolog… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Gondolom, mivel a fejem felett
repkedtek! – kicsit megrázom, mire elkapja a csuklóm és lefejti magáról. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Kérlek, nyugodj meg! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nyugodjak meg?! – sikítom. Olyan
sebezhető vagyok most, Matt pedig egyáltalán nem kímél, magasan adja az ívet,
ezért újra könnyes lesz a szemem. – Mégis hogy nyugodhatnék meg?! Most láttam
egy olyan dolgot, ami még a középkorban is hülyeségnek számított! Minden
elvesztette az értelmét! Boszorkányok, varázserő, seprűk! Matt… könyörögve
kérlek, adj nekem válaszokat, különben megőrülök! – a cseppek végiggördülnek az
arcomon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A férfi egy pillanatig habozik, majd
nagyot sóhajt, elszór valami szitkot némán és leültet az ágyra, elém húz egy
széket, majd kényelmesen elhelyezkedik benne. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Jól figyelj minden szavamra,
megértetted? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen – bólogatok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem lesz egyszerű felfognod és
őrültnek fogsz nézni… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Matt! Épp elég őrültségen mentem
ma keresztül… szerintem meg fogom érteni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Rendben… - óvatosan a kezem után
nyúl, majd gyengéden… basszus… megfogja a kezem… mi ez a pálfordulás? Bár
nagyon simogató az érintése, az arcáról még mindig a megrendíthetetlen
elszántság sugárzik. – Tudod, hogy a kinti emberek… nem kedvelnek minket… de
csak azért, mert félnek tőlünk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Félnek? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem pontosan tőlünk… fú, ezt még
sose magyaráztam el senkinek – csettint egyet a nyelvével. – Nézd… ebben az
erdőben vannak olyan dolgok, amik… nem… éppen hétköznapiak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mint ezek a repkedő banyák? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Pontosan… és még pár más dolog is…
mondhatnánk úgy is, hogy… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Varázslat? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nagyot
sóhajt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Aha – kezd bennem felmenni a
pumpa. Valóban nem lehet engem egy kicsit se komolyan venni? – Ha hülyének
nézel, akár el is húzhatsz innen! – felállok, de visszaültet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tudom, hogy hihetetlennek hangzik,
de… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nincs de! Azt hiszed, hogy be
fogok venni ilyen hülye dumát?! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Először én sem hittem el! De
láttam és te is! A két saját szemeddel, amik most… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Lilásak lettek… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Kirángatom
a kezem a szorításából és az arcomhoz kapok, összeszorítom a fejem. Nem, nem…
én komolyan megőrültem… itt mindenki őrült! Lehet, hogy ez egy bolondok háza…
még, hogy varázslat, mi?! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia – utánam nyúl, de ellököm
magamtól az ujjakat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ne érj hozzám! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Teljesen megértem, hogy így
reagálsz, mindenki más is így tenne. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor… akkor ezért nem akarták a
silverfloweri lakók, hogy idejöjjek? Mert megtudtam volna a titkot? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ők miért félnek itt? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Láttad a banyákat, meg amúgy is.
Az emberek mindentől félnek, amit nem értenek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem, ez… hülyeség… teljesen
hülyeség… akkor ti is… elcseszett varázslények vagytok? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Kellemesen felnevet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem, dehogy. Mi csak egyszerűen…
olyanok vagyunk, akik elfogadták ezt az egészet és nyugodtan eléldegélünk itt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De ilyen veszélyes helyen? Miért
nem mentek el? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez az otthonunk, Emilia és nem
hagynánk el semmi pénzért – selymesen búg a hangja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Oké… még mindig nem hiszek neked,
de legyen… és mégis mivel magyarázod, hogy ilyen lett a szemem? Belém hasított
egy acélpenge és semmi bajom… fehéren ragyogok… azt mondod, a boszorkák nem
tudják megölni a fajtársukat, tehát én… - felszusszanok egy pillanatra. – Egy
vagyok közülük? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem tudom… nincsenek válaszaim,
Emilia. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Lehetséges, hogy egy ilyen…
állítólagos varázslény elhagyta az erdőt és én… esetleg… valahogy… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Örökbefogadott vagy? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem – megrázom fekete fürtjeim. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Valamelyik szülőd nem szokott…
rejtélyes módon kimaradozni? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… apám részeges és… agresszív,
de még ő sem… semmi ilyesmi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor nem tudom… de ilyen vagy. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tehát elégedjek meg azzal a
magyarázattal, ami olyan állításokon alapszik, amiket még csak el sem hiszek?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Bizonytalanul bólogat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Kénytelen vagy. A tények, tények. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tehát… ebben az erdőben a
varázslények csak úgy vannak, ti se tudjátok, hogy? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem. Már itt voltak, amikor
jöttünk és nem kíváncsiskodunk, csak védekezünk ellenük. Ritkán jönnek a
közelünkbe, a legtöbbje ártalmatlan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tapasztaltam… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Őrültnek nézel, ugye? –
gyermetegen lebiggyeszti az ajkát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen… nem is kicsit. De… én is
láttam őket… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Majd hozzászoksz, ígérem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem hiszem… - motyogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Maradsz még? – kérdi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen… - bólogatok. – Maradok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez remek – francba, elmosolyodik!
Félszegen, férfiasan, sármosan, uram ég, ez a fazon szívdöglesztő! – Feküdj le
aludni, biztos ki vagy merülve. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem hiszem, hogy tudnék aludni… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Miért? – felvonja az egyik
szemöldökét. Miért lett ilyen természetes hirtelen? Ne csinálja már ezt,
teljesen zavarban vagyok tőle! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mert… - suttogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Félsz?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - I-igen… és még mindig össze vagyok
zavarodva… ez túl sok volt egyszerre… túl hirtelen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha ennyi a gond, akkor… itt
maradhatok, ha szeretnéd. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Felkapom a
meglepő mondatra a lehorgasztott fejem, kerekre nyitott szemekkel bámulok. Hova
tűnt a kőkemény vadász? Talán megsajnált? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Komolyan mondod? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Persze – feláll és a
könyvespolchoz megy. – Addig majd elolvasgatok, nem nagy dolog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem kéne Gretára vigyáznod inkább?
– hebegem, még mindig nem hiszem el, hogy komolyan itt maradna. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Érte nem tehetek semmit… pihennie
kell. Legalább neked tudok segíteni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Zavartan
felvihogok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Oké… ez… nagyon bizarr!<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis mi? – kérdi kis
sértődöttséggel a hangjában. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Miért lettél ilyen kedves? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Én mindig is kedves voltam! –
vágja élesen a fejemhez. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nagyon jól álcázod! – nevetek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Rendben, ezzel visszaszívom az
ajánlatom! Ostoba liba! – könyvvel a kezében feltépi az ajtót, én kacagva a
karjába kapaszkodok és visszahúzom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Csak vicceltem, nyugi, ne sértődj
meg, haha!<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem szokásom megsértődni – morog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Visszaül a
székre, többet fel sem néz rám, teljesen átadja magát a regénynek. Amikor olvas,
olyan nyugodt… és aranyos. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az ágyra fekszem, eleinte őt nézem,
ritkák azok a pillanatok, amikor ilyen kiegyensúlyozott állapotban látom. Semmi
ránc, semmi grimasz, csak a tiszta és érintetlen, kemény vonásai, a haja
sötétbarna hullámokban lóg a homlokába. Kedvelem őt. Bármennyire is tagadom,
mindenkinél jobban a szívemhez nőtt. Talán ezért ez a nagy igyekezet, hogy a
közelébe férkőzzek. Talán nem is akarok neki segíteni, csak… mellette akarok
lenni, ugyan azt a tájat nézni, mint amit ő, a pipafüstje illatát érezni…
bolond vagyok… biztosan csak azért gondolom most ezeket, mert már félig alszom
és ő mentett meg… vagy valami teljesen más okból… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Nem álmodom semmit. Csupán a teljes
sötétségben lebegek. Most mindent a kezemben tartok, én irányítok, nem úgy,
mint a barlangban. Még mindig nem értem… valóban varázslat lenne? Vessek
mindent kútba, amiben eddig hittem és próbáljam meg elfogadni, hogy van nagyobb
hatalom is, mint a puskapor és az acél, vagy meneküljek fejvesztve? Most
rémálmodnom kéne, nem? Talán ez maga a rémálom… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Kinyitom a szemeim, sötét van,
teljesen sötét, csupán halvány, narancssárga gyertyaláng simogat gyengéden.
Megerőltetem az agyam, próbálok visszaemlékezni, hátha mégis álmodtam, de nem
dereng semmi, csak a mindent beborító, dohos feketeség. Mindig is lenyűgözött
az alvás és a vele járó dolgok. Amikor sötétséget látunk egész éjjel és
felébredünk, egy pillanatnak tűnik a hosszú, önkívületben töltött idő és amikor
megpróbálsz visszagondolni a látottakra, a többórás feketeség van előtted.
Érzed az időt, amit ott töltöttél… félelmetes. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Matt üldögél a konyhaasztalnál és
még mindig egy könyvet szorongat, de ez már egy másik. Ez… ez az enyém! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hé! – horkanok félkómásan. – Nem
engedtem meg! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Felkukkant
rám arrogáns szemöldöke alól, nagyon jól fest így gyertyafényben. Olyan
földöntúli és tekintélyparancsoló. Bár mindig az. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Már minden mást elolvastam, csak
ez maradt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mindet? – nehézkesen
felkönyökölök. – Az lehetetlen, hisz nem aludtam többet… - Két napnál. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mi? – hitetlenkedve kérdem,
miközben letörlöm a nyálat a szám sarkából. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Két napot aludtál, Emilia. Már-már
azt hittem, hogy sosem ébredsz fel, olyan voltál, mint… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Csipkerózsika? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hehe… nagyon elmés… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Válaszként
félszegen elmosolyodik. Nehézkesen odasétálok hozzá és kikapom a könyvem a
kezéből. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ne olvasd, kérlek! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Miért? Tetszik… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez egy szerelmes regény… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - És? – morogja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem tűnsz túl romantikus alkatnak
– kuncogok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem vagyok válogatós, komolyan
tetszik. Szerethetők a karakterek és a történet is aranyos. Melyik kiadónál
vagy? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A Roys Publishing Housenál. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Egy
pillanatra mintha megrándulna. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Komolyan? – összehúzza a szemeit
és kíváncsian méreget. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Aha. Talán… ismered valahonnan? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… nem – gyengéden rázza a
fejét, mintha elmélázott volna valamin. Ennyire magával ragadta volna egy
szerelmes történet? – Csak… láttam már pár könyvön a nevüket. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen, rengeteg regényt adnak ki,
mostanság pedig már zenével is foglalkoznak. Lassan igazi multi lesz. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - És a főnököd? Úgy értem… jó
hozzád? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Haha, Gregory? Egy címeres idióta,
de el ne mondd neki, hehe. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Összeszorul
az ökle. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Idióta? Miért? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ebben a
pillanatban kopogás hallatszik az ajtómon. Mosolyogva nyitom ki, Derek ott áll
egy csokor virággal, amit azonnal felém nyújt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez a tiéd – vigyorog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Oh, köszönöm… kedves. De miért? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ezeknek a virágoknak van a
legfinomabb illatuk, élénkítő hatással bírnak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Átveszem
tőle és egy váza után kutatok, amibe beletehetném. Lehet, hogy nem a legjobb
ötlet, hogy itt van, hiszen ő és Matthew… szóval igen. Most, hogy jobban
belegondolok, mit is mondott a vadász, amikor Derek próbált megvédeni? Hogy ne
merjen még egyszer hozzám érni? Nem… nem… csak ki voltam merülve, biztosan
rosszul emlékszem. Ilyet sosem mondana. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mögöttem síri csend uralkodik, de a
feszültség vibrál a bőröm felszínén. Ezek ketten csak bámulják egymást, egy
szót sem szólnak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Öm… nagyon szépek – a vázát az
asztal közepére helyezem, aminél Matt ül. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nagy
szemekkel, kicsit fújtatva bámulja a színes szirmokat, húzza a száját. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Arra gondoltam, – kezd bele a
barnaszemű férfi – hogy esetleg a mai napot együtt tölthetnénk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - N-nos… - dadogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis miért kéne veled lennie? –
Matthew lenézően beszél Derekhez, kemény, szikár hangon, öklét a lakkozatlan
asztallapon nyugtatja, egyre jobban összeszorítja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ez az egész helyzet nagyon abszurd
gondolatokat juttat az eszembe. Mintha a vadász a férjem lenne és épp az ő
szeme láttára próbálnának felszedni. Kínos és nem tudom, mit mondjak. Persze
ebből semmi sem igaz, nem is tudom, miért érzem így. Változtatni akarok rajta.
Kezdek hozzá nagyon közel kerülni és ezt nem engedhetem meg magamnak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Túl sok időt tölt veled és csak
azokat az ocsmány dolgokat ismeri meg, amiket te mutatsz neki… nem túl jó – vág
vissza Derek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Úgy?! Szóval ocsmány mi?!... –
Matthew felpattan a székről, alig tudom visszatartani. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hé! Ha itt összeverekedtek, azt
sosem bocsájtom meg! Egyikőtöknek sem! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Túl vastag a bőr a pofádon, Derek!
– üvölti a farkas. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Fejezd be! – reccsenek rá. – Talán
tényleg jó lenne, ha mással is lennék, nem csak veled! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Matthew szemei és orrlyukai is
kitágulnak, a nyakán lüktetnek az erek, nagyon nem tetszik neki, hogy nem az
van, amit ő akar. Az arcomba hajol és minden lelkében gyülemlő dühöt kiadva
sziszeg. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ostoba liba vagy! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Az
asztalba kapaszkodik és a falhoz löki olyan erővel, hogy a váza széttörik
rajta, a könyvek és a gyertyák szanaszét repülnek, majd űzött vadként
kiviharzik a házból. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Megsértettem… méghozzá nagyon.
Francba, utána akarok menni… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez az ember nem normális – mondja
Derek hatalmas ripacskodással minden egyes gesztusában. Látszik rajta, hogy
most nyeregben érzi magát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Én nem vagyok normális… ő két napon
keresztül vigyázott rám, ráadásul megmentett… hálátlan vagyok. Ezentúl csak
vele kéne lennem, hogy kimutassam a hálám… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Csak… lobbanékony – felszedem a
könyveket és az ágyra rakom őket. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Úgy érzem, nem vagy biztonságban,
amikor vele vagy… kiszámíthatatlan és veszélyes. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem veszélyesebb, mint maga a
hely… - morgom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A
sötéthajú férfi egy kicsit megtorpan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szóval… elmondta? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen… tudom, hogy ebben az erdőben
van valami, ami… nem átlagos, de ti sem értitek az egészet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Felemelem
a kezem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nyugalom, senkinek sem szólok egy
szót sem. Úgyse hinné el senki… őszintén, még nekem is nehezemre esik, pedig
láttam őket… még meg kell emésztenem. Greta, hogy van? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Még alszik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - És a baba? – egyre aggódóbb
vagyok, látni akarom a kicsit, hogy tudjam, minden rendben. Azonnal kialakult
bennem az iránta érzett kötődés, hisz én segítettem a világra, én védtem meg.
Ha Greta meghal, akkor talán… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Még a bábánál van, de egészséges.
Mindenki hálás neked, azért amint tettél – leül mellém és egy picit átkarol. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Újra eszembe jut a jelenet: <i>„ha még egyszer hozzáérsz, kitekerem a
nyakad!” </i>Azt hiszem, ezt mondta, de lehet, hogy csak ezt akartam hallani,
biztosan még csak az eszébe sem jut ilyen. Mégis vajon mit szólna, ha most
látna? Megint hülye liba lennék. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Azt tettem, ami természetes…
vagyis… maga a szituáció nem volt az… csak a cselekedetek… érted… nehéz leírni
szavakkal… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Derek elmosolyodik a halvány borosta
alatt, majd feláll és a kezét nyújtja nekem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Gyere, csináltatunk neked egy új
asztalt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az erdő belseje felé megyünk, Mattől
tudom, hogy itt már kezdenek veszélyesre fordulni a dolgok és bizonyosan ezt
nem csak a vadállatokra értette… nem érzem magam olyan nagy biztonságban, mint
mellette. Bár Derek nem tágít mellőlem egy percre sem, szóval tart és folyton
kedves, még sincs egy íj a vállán, sem egy kard az oldalán… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Meddig megyünk még? – kérdem
kicsit türelmetlenül. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hamarosan ott leszünk. Találkozni
fogsz a bátyámmal, ő ács, nagyon szép dolgokat csinál. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Miért lakik ilyen messze a
falutól? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szereti a magányt, csupán ennyi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Értem… de ő ugye nem egy olyan… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Kedvesen
felnevet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem, nem, ő teljesen átlagos
ember, mint mi, nyugalom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A sűrű fák
között nemsoká feldereng egy kissé ütött-kopott faházikó, ahhoz képest, hogy az
emberünk ács, magára nem nagyon figyel. A kertben mindenféle nyersanyagok
vannak halmokban, meg forgács, félkész szobrocskák és székek, amelyek még
kilógnak a hatalmas fahasábokból. Halk kopácsolás hallatszik nem is olyan
messziről, mi pedig a hang irányába megyünk. Egy kissé öregedő, elhanyagolt,
hosszú szakállas férfi ül egy sámlin és épp farigcsál valamit, nagyon bele van
merülve, nem is veszi észre, hogy közeledünk. Már előtte állunk, Dereknek meg
kell köszörülnie a torkát, hogy a férfi felkapja a fejét. Amint megpillantja
testvérét, felpattan, és szorosan magához öleli. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Öcsém! Mily régen látogattál meg! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Bocsáss meg, nem volt időm. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A férfi
rám pillant és szélesen elmosolyodik. Semmi hasonlóság nincs a testvérpár
között, csak a szemük piszkos barna színe egyezik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hát mellette elhiszem – mondja,
miközben oldalba böködi az öccsét. – Végre lesz sógornőm? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - N-nem… - motyogja zavartan Derek,
én hangosan kacagok. Mindig is szerettem ezeket a kínos, de kellemes
pillanatokat testvérek között. Sajnos nekem sosem volt benne részem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem, én csak átutazóban vagyok, a
nevem Emilia Quinn. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Brendon – vigyorából kilógnak a
nagy, sárga fogak. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Kedves
Brendon nyilvánvalóan nem figyel oda a háza állapotára, sőt, a látottak alapján
a szájhigiénia is hidegen hagyja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Azért egy idegen ritkaság
errefelé.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen… sokan mondják. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">És
mindjárt jön a szokásos duma… <i>Nem látsz
engem torznak?</i> De Brendon más… ő nem törődik ilyenekkel, a kedves arcából
látom, hogy nem érdekli, mit gondolok róla és esze ágában sincs feltenni nekem
ezeket a kérdéseket. A magyarázatokkal megtűzdelve már tudom, hogy a torzság a
félelem metaforája lehet. Hogy félek-e tőlük? Nem… egyáltalán. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nos, mi kéne? – fordul az
öccséhez. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Emiliának kéne egy új asztal, az
előző eltörött. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Egy asztal? – hitetlenkedik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Matthew… - zsörtölődik Derek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Áh értem… nos, akkor járjatok
körbe! Emilia, azt választ, amit csak akar, itt minden a falué – kicsit meg is
hajol. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Köszönöm – mosolygok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Most
pontosan olyan érzésem van, mint régen, amikor édesanyámmal még sokat jártunk
bolhapiacra. Minden egyes új dolog után, kettő még jobb tűnik fel, egyszerűen
nem tudok betelni. A különböző fák illata, a beléjük faragott drágakövek
csillogása megbabonáz. Végül egy szépen faragott, de egyszerű asztalt és egy
keretbe illesztett tükröt viszek el. Derek el sem mozdul mellőlem és ez egy
kicsit idegesít. Vajon Matthew is így érez velem kapcsolatban? Tényleg mindig a
nyakán lógok és nem hagyom levegőhöz jutni… ez a nap annyira unalmas volt
nélküle… egyáltalán nem olyan, amilyenre számítottam. Szomjazom a társaságát,
egyszerűen szükségem van rá. Nem szabad ilyeneket éreznem… nem engedhetem meg
magamnak, hamarosan úgyis hazamegyek és ő úgysem jönne velem… és ha maradnék?
Örökre egy erdőben élni, csendesen… nem tudom. Majd meglátjuk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Visszaérve a faluba behelyezzük az
új holmikat, remekül mutatnak nálam, természetesen hatnak. Ezek után semmi
másra nem vágyom jobban, csak egy kis magányra, hogy kiszelőztethessem a fejem
és elmerenghessek, hogy lesz ezután? De a férfi nem tágít. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hova szoktatok menni minden nap
Mattel? – kérdi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Silverflowerbe. Telefonálok a
barátnőmnek, hogy minden rendben. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha szeretnéd, ma elkísérlek én,
tekintve arra, ami történt… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem tudom Derek… már így is túl
sokat tettél értem – mormogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Kérlek
Derek, vedd már észre, hogy nincs kedvem hozzád! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ugyan már, ez semmiség, neked
bármit – mosolyog és megfogja a kezem, húzni kezd maga után. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Szinte azt sem tudom, hol vagyok,
úgy lépkedek utána, mint egy zombi. Próbálkozom zavaró tényezők között is
feldolgozni az információkat, de a legfontosabb kérdés most az: maradjak, vagy
ne maradjak? Ha maradnék, az teljesen felforgatná az életem, minden
megváltozna, ráadásul nagyon messze lennék anyámtól, aminek nagyon nem örülök.
Már most is hiányzik. És persze Alice, az én szado-mazo menedzserem… az ő
helyén is egy hatalmas űr tátongna. Ellentétben, ha mennék, akkor pedig… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Agresszívan felmordul valaki
mögöttem, amire azonnal haptákba vágom magam és megfagyok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ostoba liba! – mondja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - I-i-igen? – szaggatottan fordulok
meg, mintha egy rosszul olajozott robot lennék. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Matthew
felénk száguld, zöld kabátja suhog a szélben, az egyik keze a háta mögött van. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis hova mész? – tőlem kérdi, de
le sem veszi a szikrázó szempárt az ellenséges hímről. Bolond vagyok, vagy
tényleg a féltékenység jeleit mutatja? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Izé… - dadogom, a földet
pásztázom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Derek
előlép. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Velem jön Silverflowerbe. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ne, ne,
ne, ezt ne! Uram ég Derek, meg vagy bolondulva! Ő nem veszi észre a vadász
reakcióit? Direkt hergeli? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Azonban most a szokásosnál
nyugodtabban reagál, de látni, hogy belül majd felrobban. Nagyot sóhajt és
összeszorítja ajkait. Vajon mit fog mondani? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Biztos, hogy vele akarsz menni? –
minden egyes szó fáj neki, látszik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ez volt a
kettőnk kis hagyománya és ez most megtörik. Azzal, hogy idejöttem, felborult a
New Yorki életem és most szépen lassan itt is minden összeomlik… ezek után hova
menjek? Semmi sem olyan, mint régen… én sem vagyok. Talán a legjobb lenne
visszaköltözni anyámhoz egy időre. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen… azt hiszem – suttogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Rendben – hirtelen elmosolyodik,
megnyugtatóan sugárzik az arca. Ez meg mi a pokol? Mintha könnyíteni akarna
rajtam… sosem láttam ilyennek, semmi nyoma az ugrásra kész vadállatnak. – De a
kezét marha sürgősen engedd el, különben kinyírlak – fancsali képpel mutat
Derek arcába. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A fiú elmosolyodik ezen, aztán ismét
vonszolni kezd. Legszívesebben Matt nyakába kapaszkodnék és ott csüngnék rajta
egész nap. Félreértés ne essék, nem vagyok szerelmes, egyszerűen csak… ő a
barátom. Talán ő nem tekint annak, de én igen. Utálatos és morgolódós és
gonosz, de az egyik legjobb barátom és nem tetszik a megszokott rutin
változása. Ragaszkodom hozzá. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Amire észbe kapok, már az erdő
szélén is vagyunk, Derek az utolsó fánál megtorpan és zavartan néz rám. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor te se jössz ki az erőből? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… tudod… ők minket… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tudom – elmosolyodom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Belépve a
mindennapos kép fogad, a két Emerson szokás szerint egy asztalnál ül, de most
nem kártyáznak, hanem valami fura társasjátékot játszanak. Ha itt maradok,
akkor én is ilyen unalmasan fogom tölteni a mindennapjaim? Kell ez nekem? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Helló – köszönök illedelmesen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia – egyszerre biccentenek
felém, de különösebben rám se hederítenek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Néha azt
érzem, hogy ők már annyira märinek tekintenek, hogy tőlem is félnek. Haha, nem
fogok boszorkányokat küldeni rájuk, vagy ilyesmi. Pedig megtehetném. Mondjuk,
ha igaz, én is az vagyok… belegondolni is szörnyű. Valahogy ki kell derítenem,
hogy ez mégis hogy lehetséges, ha lehetséges egyáltalán. Lehet, hogy csak
valami rosszat ettem és olyan káros hatással volt rám, mint anno a hárspálinka.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A kezem közben önmagától cselekedve
betárcsázta Alice számát, a készülék hangosan búg a fülembe, immáron
negyedszer. Ez szokatlan, ilyen sokáig még sosem kellett rá várni, de
kisvártatva végre felveszi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szia – visítok bele jókedvűen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szia, Em – neki nincs olyan jó
kedve, remeg a hangja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Minden oké? – kérdem aggódva. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Persze, minden… minden a
legnagyobb rendben, sőt, annál is jobb – hebeg. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Na, végre kidobtad azt a cirkuszi
majmot? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Em! – reccsen rám. – Nem dobtam ki
és az igazság az, hogy nem is fogunk szakítani. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Kár, mert nem érdemel meg téged…
de ugye nem vagy szerelmes? Nyugtass meg, hogy csak a kielégíthetetlen testi
vágyaid csillapítására tartod – kuncogok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Em… - folytatná, de elhal a mondat
végére a hangja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Oké, befejezem – röhögök. – Bocsi,
de a mai napban te vagy az első jó dolog, ami történik velem és… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Terhes vagyok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Majdnem
kiejtem a kagylót a kezemből. Hogy mi?! Alice babát vár?! Ráadásul attól a
mocskos, undorító, szemétláda szoknyavadásztól! Bármibe lefogadom, hogy már
most is csalja őt! A menedzserem meg fogja tartani a babát… ebben biztos
vagyok. Megvan a megfelelő háttere és kellő anyai ösztön is szorult belé, de
Gregoryba nem! Remélem nem gondolja komolyan, hogy vele fog felnevelni egy
gyereket… haza kell mennem… segítenem kell neki mindenben. Ő a legjobb barátom,
nem a jöttment idegen, Matthew. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mondj valamit… - suttog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ő… - nagyot nyelek. – Ő az apja? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen… de Em, el sem tudod
képzelni, mennyire boldog a baba miatt és az az igazság, hogy… én is. Szeretem
őt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Hangosan felhorkanok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Haza megyek, rendben? Segítek
mindenben, fennmaradok éjszakánként és a hátunk mögött hagyjuk azt a Roys
kölyköt, hm? – kezdek egyre jobban kétségbeesni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia, te hallottad, amit
mondtam? Boldog vagyok… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Felneveljük ketten! – folytatom,
mintha nem is mondott volna semmit. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem vagyunk egy leszbikus pár, Em!
Greggel szeretjük egymást és össze fogunk házasodni amint lehet! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De nem teheted ezt! Nem mehetsz
hozzá ahhoz a ficsúrhoz! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis miért nem? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mert borzasztó apa lesz! Gyűlölöm
őt és neked is így kéne tenned! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Árulj el nekem egy dolgot… öt éve
a Roys Publishingnál dolgozol… kérlek, áruld el, hogy mit tett Greg, amiért
ennyire borzasztóan ki nem állhatod őt?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Nagy levegőt veszek, jár az agyam.
Ez az undor vele szemben olyan régóta tart, hogy már nem is emlékszem rá,
pontosan miért is utálom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mert… tönkretesz téged… -
nyüszítem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia! Én szeretem, ő szeret,
lesz egy közös gyerekünk és családunk, mégis hogy tenne tönkre? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Te… olyan… olyan… érzelmes vagy,
amióta ismered… gy-gyen… - basszus, mégis mi a francot hordok össze-vissza?! –
Gyengülsz… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Hosszú pillanatokig hallgat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Gyengülök? – kérdi végül teljesen
kiábrándulva. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - I-igen… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Bocsánat Emilia, hogy nem akarok a
Büszke Szűz Vénlányok társaságába tartozni, ahol az egyetlen kandúr a
közeledben az Garfield, az ivartalanított, ötvenkilós macska. Amikor az ember
szeret valakit, akkor ad a méltóságából és az erejéből és gyengül… de csak
azért, hogy beengedhesse a másikat. Talán neked is ki kéne egyszer ezt
próbálnod, akkor talán végre boldog lennél és nem egyszer olvasható szarokat
írnál. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Alice! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Miért mond
nekem ilyet?... Sose… ő sose gondolt rólam ilyesmit… sosem kérdőjelezte meg a
tehetségem, sosem hordott így le… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Fogd be! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Könnyek
szöknek a szemembe. Ez rosszabb, mint amikor Matt meg akar gyilkolni a
tekintetével. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem tudsz más boldogságának
örülni… az enyémnek se… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De, én tudok, csak… ez annyira… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Pontosan két hónap múlva lesz az
esküvő… szeretném, ha te lennél a tanúm… ha addigra nem jössz haza, akkor úgy
veszem, hogy a köztünk lévő barátság neked nem jelent semmit. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Alice, kérlek, ne beszélj így! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Jó éjt, Em… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ne, még ne! – kiabálom, de
megszakad a vonal. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Dühösen csapom
a kagylót a készülékre, mindkét Emerson összerezzen a hangos csilingelésre. Az
öklöm remeg a pulton, nem tudom megállni, potyognak a könnyeim, mint az eső.
Egyszerre vagyok dühös és szomorú és magatehetetlen. Haza kell mennem, ha nem
ma, akkor holnap… Alicenek és a babának is szüksége lesz rám… basszus… hogy tud
minden, minden az égvilágon pár napon belül elromlani?! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ben közeledni kezd felém, de csak
óvatosan, mintha valami förmedvény lennék. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Em, minden rendben? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Könnyáztatta
arccal, vörös szemekkel, dühösen nézek rá, most először érzem át azt az igazi
félelmet, amit a falubeliek látnak a külső embereken. Másképp bánnak velem!
Tehát már nem tartozom a külvilághoz… mégis ott kell majd élnem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<b><span style="color: #cccccc;"> <span style="font-size: 12pt;">Szó nélkül kiviharzom a
panzióból, majdnem fellököm a rám váró Dereket, átvágtatok mindenen, ami az
utamba kerül, egészen addig, amíg a selyemfüvű mezőhöz érek. Jelen pillanatban
ez az egyetlen hely, ahol lenni akarok és egyetlen ember van, akinek a
figyelmére mindennél jobban szomjazok és az nem Alice… őt szeretem és imádom,
de most a hátam közepére sem kívánom. Nekem most csak a farkas kell. <o:p></o:p></span></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Innen is
látszik a pislákoló tűz, ami mellett biztosan épp halat, vagy más húst sütöget
az üvegkavicsos parton. Lassan vágok át a mezőn, az ujjaim finoman végigsimítom
a hosszú fűszálakon, lehet, hogy ez az utolsó alkalom, hogy itt járok, ki
akarom élvezni minden percét. Pár lépésre járok tőle, amikor hátrafordul
kíváncsi, kedves, rezzenéstelen arccal. Hűha… mindig így néz ki, amikor egyedül
van? Olyan nyugodt… mint amikor olvas. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szia – súgom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szia. Hát te? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Leülhetek? – kislányosan nyávog a
hangom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Matt
jókedvűen felhorkan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ezt sosem kérdezted, mindig csak
csináltad – somolyog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ezt egy
igennek veszem, úgyhogy elhelyezkedem mellette, pont szemben a Holddal, most a
hegyek sem csúfítanak bele a mesés ezüst tányérba. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nagyon szép – a mellkasom elé
húzom a lábaim. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ezután
sokáig hallgatunk, de ez a csend egyáltalán nem kínos, inkább olyan meleg,
gyengéd… romantikus. Oldalra pillantok, Matt mellett pár szál virág hever, még
gyönyörűbbek, mint amiket Derektől kaptam.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hát azok? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mi? – követi a tekintetem vonalát.
– Azok?... Azok csak hülye virágok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Miért vannak itt? – kérdem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - G-G…Gretának viszem… őket. Ezek a
kedvencei. Igen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Biztos örülni fog neki, tényleg
nagyon szépek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szebbek, mint amiket az idiótától
kaptál? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Hangosan
felnevetek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen. Szebbek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor jó – halkan motyog. -
Elolvastam a könyved. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Eh… hehe… valóban? Biztos nem
tetszett… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De, mint mondtam, aranyos volt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A menedzserem szerint egyszer
olvasható szarokat írok… - mormogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Matt
meghökken. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ezt mondta? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ezekkel a szavakkal? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha én lennék ott a főnök, azonnal
kirúgnám – sziszegi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hát ez vele sosem fog megtörténni…
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Miért? Az a főnök, aki egy kiadón
uralkodik és pártolja azokat a menedzsereket, akik nem lelkesítik az írókat,
elég rossz főnök lehet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Gregory Roys egy idióta! –
dörrenek rá akaratlanul. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Miért gondolod így? – a vadász hangja
mélyen búg, meg akar nyugtatni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mert felcsinálta a barátnőmet és
most gyerekük lesz! – felpattanok. – Mégis milyen főnök ez?! Amint hazamegyek,
fel fogom jelenteni szexuális zaklatásért! Ugyan olyan mocskos, undorító,
utolsó senkiházi féreg, mint amilyen a bátyja volt! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Milyen volt? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Egy szarházi… a mai napig
fennmaradt a híre és bemocskolja az egész Roys családot! A fickó maga volt a
két lábon járó nemibetegség-gyűjtemény! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Matt nem szól semmit, egy kicsit
megrándul a szája széle, de szakadatlanul figyel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hála az égnek eltűnt és már nem
kellett vele dolgoznom! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mi történt vele? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Valószínűleg az egyik cafkájának a
férje vagy a pasija megharagudott rá és eltette láb alól, de most nem a kúrógép
a lényeg, hanem a nyomoronc öccse! Miért egy akkora ordenáré pöcsről kell
példát vennie, mint a bátyja?! Mindketten csak a farkukkal törődnek… és mi lesz
így Aliceszel? Ott fogja hagyni a gyerekkel, amint megjelennek rajta a
terhességi csíkok! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Én… nem hiszem, hogy az a srác
ilyen lenne… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis honnan veszed? – reccsenek
rá. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Senki sem lehet ilyen gonosz…
biztos csak… fáj neki a testvére elvesztése… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Bárcsak ő is ugyanúgy eltűnne a
föld színéről, mint a másik szarházi! Mindenkinek sokkal jobb lenne! <br />
A következő kép az, hogy egy
hatalmas kéz közelít felém mérhetetlen sebességgel és hatalmasat csattan az
arcomon. Azonnal szédülni kezdek, alig tudok megállni a lábamon, az arcom ég és
zsibbad, odakapok és kétségbeesetten szorongatom. De nem ez a legrosszabb az
egészben, hanem… az a mindent elöntő csend és üresség. Nagy szemekkel, remegő
ajkakkal, az arcom védve pislogok a felettem magasodó férfira, akinek
rángatózik az orra a fortyogó dühtől. A következő pillanatban azonban szinte
elolvad az arca, most esik csak le neki, hogy mit tett. Zavartan nyúl felém, de
visszahúzza a kezét, majd dobbant egyet a földön és elrohan valahova messze,
mélyen az erdőbe. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Négykézlábra esek, azon erőlködöm,
hogy összeszedjem a fejem. Nagyon szédülök… hatalmasat ütött… de miért ütött
meg? Mi rosszat mondtam, amin ennyire felhúzhatta magát? Semmi köze nincs
hozzájuk… lehet, hogy csak idegesítettem. De ez nem mentség. Ugyanaz maradt a
helyzet, mindkét világom összeromlott, a két személy, akikre szükségem volt,
elhagyott… de az egyiket talán még jóvá tehetem. Mi ez, ha nem egy jel, hogy
nem itt a helyem? Haza kell mennem… ez már biztos. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Felállok, sokáig nézem a Matthew
dühös vágtája után hátramaradt csapást a fűben. Ha szerencsém van, soha többé
nem látom ezt a férfit, soha nem kell majd túlesnünk a kínos beszélgetésen,
ahol mindketten csak magyarázkodnánk. Jó ez így. Egy emlék marad. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem haragszom, ha te se rám –
mondom elfojtottan a csapásnak, de csak én hallom. Csak én és az üvegköves
patakpart a selyemfüvű mezővel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor elmegy a kisasszony? – kérdi
Caleb szomorkásan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen… - búsan mosolygok, miközben
kiiszom az utolsó korty teát a bögrémből. – Már össze is pakoltam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Remélem nem a vendégszeretetünk
volt a probléma… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Dehogy, az kifogástalan, a
legjobb, amiben részesültem. Ez volt az egyik legszebb időszakom, köszönök
mindent. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Remélem még látjuk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Én is. Talán egyszer visszajövök –
motyogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A falu itt fogja önt várni,
kisasszony – apukás a mosolya, mint mindig. – Elbúcsúzott mát mindenkitől? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen, még Gretához is benéztem,
örülök, hogy jól van. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem sok esélye volt, hogy felépül…
de az, hogy a karjában tarthassa a gyermekét, erőt adott neki. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Jó anyuka lesz… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Biztos vagyok benne. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Izgatottan
játszadozom az ujjaimmal az asztallapon, fejben leellenőrzöm a listám, hogy
mindent megcsináltam-e, mindenkivel beszéltem-e, persze felesleges az egész,
hisz tudom, a legfontosabb személytől nem vettem búcsút. Caleb persze látja
ezt… a csupaizom, szakállas, félszemű, jó öreg Caleb mindig lát mindent
mindenkin és mindig neki van igaza. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Biztos benne a kisasszony, hogy
nem maradtak elvarratlan szálak? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Mélabúsan
cseng a hangom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… egy még maradt – végigsimítok
az arcomon, ami egy kissé megduzzadt a tegnapi után. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Az Öregdombnál látták utoljára,
alig egy órája, még biztosan ott lesz – melegen megszorítja a kezem. – Sosem
bocsájtja meg önnek, ha egy szó nélkül itt hagyja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Sok mindenre kapja fel a vizet,
mi? – kérdem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - És még annál is többre. De sosem
gondolja komolyan. Tudja, merre találja?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Az
Öregdomb Matthew legkedvesebb vadászhelye, ugyanis arrafelé rengeteg a vad,
ráadásul találni kétszer akkora vaddisznókat és szarvasokat, mint a normális.
Azonban az ottani élőlényeket egyszerűen megvadítja az emberszag, nem félnek
tőlünk, mint a szelídebbek, így könnyedén nekünk eshetnek, aminek szinte csak
egy vége lehet. Matt úgy tanított, hogy sose menjek arra, túl veszélyes, főleg
ne egyedül. De túl sok minden változott azóta. Biztosan nem lesz semmi gond. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Befele menet a levegő egyre
poshadtabb, bűzösebb, alvadt, hideg vér szagát hozza. Ezek szerint volt kapás,
vagy két állat ölte meg egymást. Mit mondjak majd neki? Kérjek bocsánatot? Azt
sem tudom, hogy miért kéne… csak közöljem, hogy elmegyek? Nem tudom… majd ahogy
jön. Ez lesz a legnehezebb mindközül, pedig Engel még sírt is. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az általam ismert területek között
itt a legsűrűbb a Mär, rengeteg az ember méretű bokor és félhomály van, így nem
is csoda, hogy nehézkesen lelek csak rá a vadászra. A nyavalyás sötétzöld
kabátja nagyon jól elrejti. Épp egy bokrot kerülök meg, amikor a ruhám sarka
egy ágba akad, csak nagy gonddal, húzkodással, rángatással szabadulok meg a
csapdájából, természetesen a levelek szinte kongtak rajta, mint a templomi
nagyharang. Végre aztán elszabadulok, de ekkor egy hatalmas lökést érzek a mellkasomon,
amitől azonnal elterülök a földön. Hideg és kemény és… fáj. Ez… egy…
nyílvessző. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Fájdalmasan sikítok, íjként
megfeszülök a korhadt avarban, a nyakamba folyik a forró, ragacsos vérem. Mint
egy villámcsapás, úgy halt el körülöttem minden, a hangok, a szagok, csak én
vagyok, az elérhetetlen erdő és a mindent betöltő fájdalom, de van ott még
valami, ami egyre inkább közeledik. A mardosó gyengeség. Igen… egyre erőtlenebb
vagyok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Végre megrezzen a bokor, szétválik
előttem és megjelenik ott Matthew, arcáról süt a kétségbeesettség és az
aggodalom. A nevem kiáltja, de nem hallom, a karjába vesz, de nem érzem, lassan
a fények is elhalnak, még utoljára elhagyja a szám egy suttogó „<i>bocsáss meg!”</i> és csak reménykedni tudok,
hogy hallotta. Majd minden megszűnik, és nem marad más nekem, mint az üvöltő
fájdalom a testemben. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Valahol, egy beazonosíthatatlan
helyen magamhoz térek egy pillanatra, egy fehér szakállas alak tart felém, ez
biztosan Caleb. Akkor még élek… de nem sokáig. Aztán elrohannak velem valahova
máshova. Elmosódott a világ, mint egy rossz festmény, majd megint elvesztem az
eszméletem ki tudja mennyi időre. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Áááá! – sikítok torkom
szakadtából, amint felébredek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Immár
mindent hallok és látok, oldalvást fekszem, kapkodom a fejem, mint egy
megzavarodott ló, úszom a verítékben. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Áááá! – visítok fel ismét, amikor
az egyik férfi megmozdítja a nyilat a mellkasomban. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Magához tért! – kiált Caleb. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ő van
mögöttem, ő okozza nekem ezt a hatalmas fájdalmat, míg Matthew lefog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Még egyszer! – utasítja Matthew,
amire Caleb megrántja a nyilat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Az Istenért, neee! – zokogom,
próbálom magam összehúzni, de nem engedik, kifeszítenek. – Hagyjatok! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Még egyszer! – adja ki ismét a
parancsot a vadász, aki felpofozott, aztán keresztül lőtt egy nyíllal. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Neee! – rázkódom, köhögni kezdek,
amire vas íz önti el a szám és rubint színű harmatként távozik belőlem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> De mit sem törődve ezzel, ismét,
ezúttal egy hatalmasat húz a nyílon, aminek minden egyes milliméterét érzem, a
húsomba kapaszkodik, az idegvégződésekbe és húzza, szétszab, szétmarcangol.
Hirtelen beugrik, hogy mi is ez, ezek Matthew speciális nyilai, amiken felfele
és lefele néző tövisszerű fogacskák vannak a biztosabb halál elérése végett.
Micsoda szerencse. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Újra! – üvölt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha tovább csináljuk, össze fog
omlani a tüdeje! – ripakodik rá Caleb.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nehézkesen
visszaküzdöm magam az új ájulás határáról és suttogva kezdek beszélni hozzájuk.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Csak… vágjátok le… a hátamnál…
hogy tudjak… feküdni… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia… - nyögi Matthew. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Csináljátok már! – dörrenek rájuk,
amitől egy nagyobb adag vér fröccsen a torkomra. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Caleb egy
csippentéssel letöri a hátulsó részt, aztán hátra fektetnek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Köszönöm… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A vadász
mellém ül és végigsimít az arcomon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Magas a láza, hozz neki
borogatást! – mondja a félszeműnek, aki azonnal távozik.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Most
egészen az eszemnél vagyok, végignézem, ahogy kimegy, utána Matt félelemtől
sugárzó, hulla fehér arcára pillantok, majd a ruhájára. Csupa vér. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Az… mind… az enyém?... – erőtlenül
az ingjébe markolok és mosolygok. Nem szól semmit, csak bámul. – Hehe… ki hitte
volna, hogy van ennyi egy emberben… te… te aztán… - ismét vért köhögök – tudod
hogy kell elbánni valakivel… az tudtam, hogy utálsz, de… azért ez egy kicsit
túlzás, nem gondolod? Hehe… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ne nevess ezen! Most ne! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - És még csak bocsánatot sem kérsz…
- gyengén nevetek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Majd ráérek, ha jól leszel… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A kezem
olyan nehéz, mint az ólom, felemelem és most én simítok végig az arcán, a
zilált, izzadtságtól nedves, hullámos haján. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem hiszem, hogy… jól leszek…
Matthew… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Dehogynem… minden rendben lesz!
Nem halhatsz meg, megértetted?! Megtiltom! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ehehe… aranyos vagy… ha te nem,
akkor… én… bocsánatot kérek… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Soha nem kell tőlem bocsánatot
kérned, megértetted? Soha. És most ne beszélj, mert csak gyengülsz tőle. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Nagyon próbálja adni a higgadtat, de
végre, életemben most először átlátok rajta, talán ez a haldoklók
tisztánlátása. Aggódik és fél… persze, hogy fél… megölt egy embert. Vagyis még
nem, de gyakorlatilag igen. Engem. Halott vagyok. Istenem, hogy remeg a keze,
ahogy szorítja az enyém… olyan hideg. Az arcába bámulok, ő nem mer az enyémbe,
túl nagy a lelkiismeret furdalása. Meredten bámul ki az ablakon és összeszorította
az ajkait, mintha csak nagyon gondolkodna valamint. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Lassan elszenderedek, amikor
visszajön Caleb egy lavór vízzel, borogatást ad a homlokomra. Kellemesen hűs, a
pergő vízcseppek szinte még a fájdalmon is enyhítenek és megtisztítják a koszos
arcom, hogy tisztán járulhassak majd Isten színe elé. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Alszik… - búgja Matt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nem
alszom. Csak túl fáradt vagyok ahhoz, hogy nyitva tartsam a szemem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mit csináljunk? – kérdi aztán a
falu vezérétől. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem tudom… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Vigyük kórházba! Tudom, hogy
tőlünk félnének, de őt normálisan látnák és segítenének! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Elvérezne az út alatt… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor… húzzuk ki a nyilat! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Elvérezne… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor mondd, mégis mi a kurva
anyámat csináljak?! Nem hagyhatom meghalni! Nem hagyhatom! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Matt… - súgja az öreg. – Egy
választásunk maradt… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Egy
pillanatra minden elcsendesedik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… azt nem! – tiltakozik a
farkas. – Az elvenné az egész életét! Nem hagyom! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Vagy ez, vagy meghal… húzd ki a
nyilat belőle! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem úgy volt, hogy akkor elvérzik?
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tudod, hogy mi jár <i>azzal</i>. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Rendben… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Még
mielőtt elöntené a testemet a görcsös fájdalom, valami kedves, magas hang
kúszik a fülembe, ami oly módon csilingel, mint a mesékben a tündérpor. </span></b><o:p></o:p></span></div>
Lusie K Grottehttp://www.blogger.com/profile/05474902773657507520noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-133146127810194154.post-26649336921051161812013-06-29T20:03:00.000+02:002015-09-28T19:33:27.403+02:00(13) Amelia és a vadász {5. fejezet}<b><span style="color: #e06666;">És akkor ezzel a fejezettel elérkezett az az idő, amikor végre történik is valami :D Legközelebbre talán készülök pár rajzzal is :) </span></b><br />
<b><span style="color: #e06666;">Jó olvasást! :)<br /><br />UI.: az obszcén kifejezésekért előre is bocsánat :D</span></b><br />
<br />
<b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b>
<br />
<div align="center" class="MsoNormalCxSpFirst" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">5.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div align="center" class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Meglepetésemben
azonnal hátraesek és megrezzen a bokor. Basszus, csak ne vegyenek észre, csak
ne, csak ne! Mégis mi a jó franc ez?! Komolyan a földön ülök és azt bámulom,
hogy repülnek be seprűkön a falumba? Megőrültem. Biztosan. Ez lehetetlen! Nem
lehet!<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Szerencsém
van, annyira el vannak foglalva a dolgukkal, hogy nem tűnik fel nekik a
jelenlétem, simán besuhannak a keletkezett résen. Mégis mit akarhatnak odabent?
Ezért ez a nagy felhajtás, igaz? Mindenki amiatt volt feszült, mert tudták,
ezek az izék… jönnek. De mik ezek? Olyanok, mint a mesebeli… <i>boszorkák… </i><o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mese…
csak mesében létezhetnek… mint a falubeliek… boszorkák… Boszorkánykötél… ez
őrület! <o:p></o:p></span></b></span><br />
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"></span></b></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ebben
a pillanatban éles fény villan fel, mintha egy robbanó hullócsillag hullana
darabjaira, összerezzenek tőle, de nem csak belőlem váltja ki a pánikot. A
falubeliek egy emberként sikítanak fel és eluralkodik a káosz. Épp, hogy fel
tudom magam küzdeni a földről, hogy láthassam a történteket, amikor az egyik
lakó kirohan a résen, de nem vesz észre. Felötlik bennem a gondolat, hogy utána
kéne menni, de rögtön elvetem és kíváncsian nézem, ahogy odabent mindenki
szétszéled és menti az életét. Veszélyben vannak! Ettől akartak megkímélni, nem
akarták, hogy én is itt legyek ilyenkor, de milyenkor? Mi ez? Mi ez?... Nem
értek semmit! Most nem is ez a fontos, meg kell védenem az új családom!<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Újabb
robbanó hullócsillag villan fel és már nem bírom ki, hogy ne menjek be én is.
Odabent mindenki halálfélelemben kutatja a szeretteit, fulladó sikolyok és
nevek hallatszanak fel mindenhonnan. Az égre pillantva a távoli sötétségben
meglátom a seprűn repkedő négy alakot, úgy köröznek Greta háza felett, mint a
keselyűk. A látvány teljesen lefagyaszt, megmoccanni sem bírok, ilyet még sosem
láttam és nem is fogok többé. Lehet, hogy ez csak valami bűvész trükk és így
veszi kezdetét az ünnep? Nem… biztosan nem, az emberek félelme igazi. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A
résben állok, egy pillanat múlva minden falubeli asszony, férfi és gyerek felém
kezd rohanni, elveszek a forgatagban, érzem, hogy valaki magával ránt és
vonszol az erdő mélye felé, gyorsan rohanunk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Kapkodd a lábad! – ordít a kis Engel határozottan.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Mi ez az egész? – kiabálom, próbálom túlszárnyalni az emberi sivalkodás mindent
betöltő, fülsüketítő szimfóniáját. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Türelmetlenül
rángatja a kezem, édes arany haja zilált, látszik, hogy halálra van rémülve,
olyan, mint egy csapdába esett állat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Mennünk kell! Bejutottak! – sikítja sírva és az anyukája felé néz. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A tömeg ott morajlik körülöttünk, nem kell
mondani, innentől egyértelmű, hogy életveszélyben vagyunk mindannyian, magamat
és őt kéne mentenem, de csak egy dolog jár a fejemben szakadatlan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Hol van Matthew? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Ő ott maradt Gretával! Emilia, gyere, gyere! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Nem! – üvöltöm és a testem önmagától cselekedve megfordul és a másik irányba
vágtázik.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A menekülők csapatát a
hátam mögött hagyom, hihetetlen, hogy egy szempillantás alatt milyen messze
jutottunk a veszély forrásától. Mindennek csendesnek, némának kéne lennie, mint
egy temetőnek, csak a saját lihegésem lenne szabad hallanom, de apró lábak
kétségbeesett dübörgése visszhangzik mögöttem.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">- Te menj velük! –
süvítem hátra, de le sem veszem a szemem a narancssárga kötelekről. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Nem, veled megyek! – cincogja lihegve. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Borzasztó anya lennék… de meg fogom őt védeni,
de előbb meg kell találnom Mattet, tudnom kell, hogy jól van. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mintha
órák teltek volna el, amióta Engel magával ragadott, a farkas kivont karddal
áll Greta háza előtt, ami fölött három boszorka kering, míg a negyedik épp a
harcos felé közeledik. Abszurd az egész helyzet, olyan, mintha csak meg lenne
rendezve, Matthew vérprofinak látszik a viaskodás alapján, ügyesen távol tartja
a pengével a nőszemélyt mind az ajtótól, mind magától, de egyedül semmi esélye.
A kislánnyal egy ház mögé lopózok, ami most lerágott csontvázként meredezik
ebben a szorult helyzetben. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Te maradj itt, megértetted? – utasítom és kérdem egyszerre. Ha valami baja
lesz, engem kinyírnak, de valószínűbb, hogy előbb ölném meg magam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Félős
szemekkel bólogat és az egyik cölöpbe kapaszkodva, reszketve nézi, ahogy
kommandósként futok egyik házról a másikra. Próbálok feltűnésmentesen olyan
közel kerülni hozzájuk, amennyire csak lehet. A Boszorkánykötél ugyanolyan
bódító illatot áraszt magából, mint tegnap, de biztosra veszem, hogy ezentúl fel fog tőle fordulni a gyomrom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mit
tehetnék? Hogy segíthetnék a férfinak? Még csak magamra sem tudok vigyázni…
basszus! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Tisztán
kiötölni egy tervet sincs időm, sajnos bekövetkezik a legrosszabb, Matthew nem
tudja egyedül megvédeni a terhes lányt, bár ettől senki sem tudná. Az egyik
fent körző egy zuhanórepüléssel betöri a tetőt, vérfagyasztó ordítás hasít fel,
egyszerre Gretáé és Matté, majd a sötét árny fénysebességgel kiszáguld a
vergődő nővel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ne!
A francba! Mégis mire kell nekik?! A farkas teljesen elveszti az önuralmát és
támadásba lendül, mindenképp meg akarja ölni az árnyat és az érzés kölcsönös. A
másik kettő alább ereszkedik a magasból és a rés felé suhannak, a hadakozó
pedig egy hatalmas buzogányt vesz elő isten tudja honnan, de Matt nem veszi
észre. Ezzel meg fogja ölni! Franc, franc! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Hé! – széttárt karokkal kiugrom a ház mögül, ahol eddig rejtőztem. – Itt
vagyok! – ordítom.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Nem
gondoltam végig, hogy mit is csinálok, ezzel bevertem az utolsó szöget a
koporsómba. Az elvonulók és a hadakozók is egyszerre fordulnak felém,
mindenkiről süt a döbbenet, pont, ahogy rólam és ez a pillanat egyszerűen…
megdermed. Örökkévalóságba nyúlik, nem hallom a szívem… nem hallom magam, csak
Engelt, ahogy apró száját betapasztva próbál hangtalanul sikítani és Matt
tekintete… ez az egyetlen dolog, amit látok. Fél, döbbent, zaklatott, mérges,
agresszív, ugrásra kész, szomorú egyszerre és mindezt át tudja adni annyival,
hogy tágra nyitja a szemeit. Mennyi érzelem lakozik benne… mennyi minden… izzik
az ezüst, lyukat éget belém. Végre látom… végre… de végem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Már
tudom, hogy a sikolyok, amiket nemrég hallottam, az árnyaké voltak, most is
felcsendül egy, majd közvetlenül utána Engelé is. Megvadult anyafarkasként rohanok
felé, de már késő, elragadták és nyomát sem látom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Ne! – üvöltöm, de nem tudom végigmondani, Matt, immáron valódi csatakürtje
félbeszakít. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Emilia! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Hideg acélpenge hasít a gyomromba, a fájdalom
futótűzként robban fel a testemben, de nem sikítok. Nem fogok… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Összeszorított
foggal hörgök, megfogom a csuklóját és mélyebbre húzom magamba a vasat.
Karmazsinvörös cseppeket lehelek a boszorka arcába, a köhögésemnek akkora ereje
van, hogy lesodorja a csuklyát a fejéről és láthatóvá válik az arca és kis
híja, hogy nem okádom el magam. A bőre teljesen áttetsző, minden egyes lila
érlabirintus és az izmok kötege is látszik, a rostok feszesen húzódnak. A
szemének nincs fehérje, tompán, élénk lilán csillog, piszkos arany színű kócos
fürtök lógnak ráncos homlokába. Arrogánsan elvigyorodom, hiába van bennem egy
kés, mégis végtelen erőt érzek magamban. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Te aztán ocsmány vagy – nyögöm. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Kiakasztja az állkapcsát, halkan reccsen egyet,
majd fájdalmasan, nyöszörögve, a kezét szorongatva taszít el magától, a testem
önmagától kilöki a pengét és… halvány, fehér fény kezd izzani körülöttem.
Minden egyes porcikám befedi, már nem érzem a fájdalmat, a hasamhoz kapok, vér
sincs. Ez mégis, hogy lehetséges? Nem… nem értem… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Kinyújtom
a kezeim és végignézek magamon, gyönyörködöm a fényemben, olyan, mintha apró
rezgő napsugarak vennének körül, csak ez belőlem jön… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Nagyokat
sóhajtok, nem fér a fejembe, kérdőn Mattre bámulok, akinek a szemei most még
nagyobbak és az ajkait is szétnyitotta. Teljesen lenyűgözöm őt, még jobban meg
van rettenve, mint én, most először viselkedik igazi emberként. Azonban ez a
kis nyugalom nem tart sokáig, újabb banya-sikoly, majd egy másodpercen belül a
levegőben találom magam, Matt dühöng, nyújtja felém a kezét és a nevem ordítja,
de hiába. Egy hatalmas ütés a fejemen, ezután minden elnémul és elsötétedik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Csipp-
csöpp. Csipp- csöpp. Csipp… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Valahol messze csengettyűként érkeznek le a
cseppek. Mi a?... Hol vagyok? Mi történt? Próbálom felemelni a fejem, de hiába,
éktelen fejfájás tör rám, nagyot nyögök. A hátamat valami éles, kemény és hideg
nyomja, nagyon kényelmetlen, de képtelen vagyok tőle eltávolodni. Gyötrődő
kínlódások után is csak annyit érek el, hogy hasra fordulok és kitapintom az alattam
elterülő kőzetet. Kinyitom a szemem, nem látok semmit, teljesen sötét van,
mintha egy fekete bársonnyal bélelt dobozkában ülnék. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Hahó! – recsegem tompán, alig jön ki a torkomon hang. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A fejemre mért ütés hatásai nem múltak el, még
mindig szédülök, ami egy cseppet sem könnyíti meg a helyzetem. Mégis hol
vagyok? És ami a legfontosabb, hol vannak a többiek? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Hahó! – kiáltom immár erőre lelve, azonban semmi válasz, csak a saját hangom
hallom visszaverődni a kopár falakról. Nagy terület lehet. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Lassan
hozzászokom a sötétséghez, kíváncsian kapkodom a fejem ide-oda, mígnem
megpillantok egy aranyos fejecskét. Azonnal odakúszom hozzá négykézláb és
végigsimítok rajta. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Engel! – szólongatom. – Kérlek, ébredj fel! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nem mozdul. Fenébe, fenébe, ugye nem halott?
Ugye nem?! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Engel! – megragadom és rázom az apró, törékeny, vékonyka vállacskát, mígnem a
lány felköhög és magához tér. – Hála az égnek! – magamhoz szorítom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Hol vagyunk? – kérdi, a sírás fojtogatja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Erről az egészről csak én tehetek… miattam van
itt. Meg kell őt védenem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Nem tudom drágám, de kiderítjük, ígérem – suttogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Haza akarok menni! – felzokog és jobban bújik hozzám. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nekem is vissza kell tartanom a könnyeim,
halálra vagyok rémülve, nemhogy ez a szerencsétlen tíz éves kislány! Azok az
árnyak… az áttetsző bőrűek még mindig kísértenek. Ők hoztak ide minket és nem
hiszem, hogy jót akarnának nekünk. Ha nem eszelünk ki valami menekülési
útvonalat, rövidesen végünk. De nem láthatja rajtam a pánikot, erősnek kell
lennem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Látsz már? – kérdem tőle. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Igen… tompán. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Elég annyi! Akarsz nekem segíteni? – talán ha megpróbálom játékosan felfogni a
dolgot, kicsit megnyugtathatom. Bár ez a legmorbidabb játék, amiben valaha
részt vettem.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A
kislány bólogat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Járjuk körbe a helyet! Keressünk repedéseket a falakon, ajtót, vagy akármit! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A terem egyre világosabb lesz, azonban a fény
most nem azzal az erővel bír, mint eddig. A világosság mindig reményt ad, most
reményt vesz el. Nincs látható kijárat. Ez valószínűleg víz vájta barlang még
nagyon régről, amiben kevés a levegő… és nagyon hideg van. Lehet, ha nem
sietünk, előbb fagyunk meg! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Gyerünk, Engel! – egy nagy nyelés után mosolyt erőltetek az arcomra, majd
feltápászkodom és felsegítem a társam is. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mintha
egy verseny lenne, úgy rohanunk a barlang falához, körmeinkkel minden apró
résbe belekapaszkodunk, de hiába, a menekülésnek szinte nulla az esélye. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Greta hol van? – kérdi szepegve a lány. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Nem tudom, de megkeressük! – megkeressük, amint megmentettük a saját bőrünket!
Valahol be kellett minket ide hozni. Valami egérútnak lennie kell! Lennie kell!
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Emilia! Itt egy forduló, egy másik járathoz vezet! – kiabál és úgy tetszik,
mintha egy fal mögül tenné. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Megkeresem
a legsötétebb foltot a veremben, a kezemet végig a falnak támasztom
segítségképp, mígnem az ujjaim alatt szinte derékszögben elhajlik a kőzet, a
vízcseppek hangja pedig jobban felerősödik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Itt egy forrás! – kiáltja vidáman és azonnal a peremhez hajol, hogy igyon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Óvatosan közeledek, minden apró részletet
szemügyre veszek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Nem kéne belőle inni, lehet, hogy mérgező. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Ugyan már, nincs ezzel semmi baj – nyugtatgat. – Gyere! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Mi a fene?... <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Engelbe
kapaszkodom és elrántom a víztől. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Hé! – visít. – Ezt miért kellett? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Nézd! – mutatok a vízbe. – Valami mintha… valami világít az alján! Mintha egy
rés lenne! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mélyen
belenézünk a medencébe, az oldalán halvány narancssárgás fény dereng. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Biztosan csak egy hal… - motyogja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Nem érted? A falakon nincs kijárat, valahol mégis be kellett hozniuk! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Arra gondolsz, hogy… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Igen… talán a vízen át!<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Nem késlekedek, azonnal beugrom, persze
jéghideg. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Megnézem, mi a helyzet odalent, rendben? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Engel rémülten pislog rám. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
N-ne hagyj itt, kérlek… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A peremhez úszom, gyengéden megsimogatom a
fejét. Szegényem, csupa piszok és horzsolás.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Mindjárt visszajövök, addig énekelj nekem valamit, oké? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Visszafojtottan bólogat, én pedig alámerülök.
Ilyenkor bánom meg, hogy rá szoktam gyújtani, még ha nem is gyakran. A szemem
marja a víz, de muszáj nyitva tartanom. A járat egyre szűkebb és szűkebb lesz,
ezzel együtt egyre hidegebb. A szívverésem elnyomja a halk morajlást, mintha a
fülembe dobogna egymást követően nagyobbakat és nagyobbakat. Sietnem kell. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Végre
a fény forrásához érek, valóban egy hasadék húzódik odalent, onnan a halvány
fénysugár. Átvergődöm magam, egy pillanatra lepereg előttem az életem, amikor
beakad a csípőm, de szerencsére túljutok rajta, a levegő azonban egyre fogytán
van, de már látom a felszínt. Még pár megerőltető karcsapás és újra levegőhöz
jutok, hatalmasat lélegzem belőle. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Itt
sincs semmi érdekes, ugyan olyan, mint ahonnan jöttünk, de itt ég pár fáklya
szépen sorban, amik egy folyosót világítanak meg. És ahol tűz van, ott élet is.
Innen jöttünk, csak ezen át juthatunk ki. Ez biztos. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Visszaúszom,
ez csupán egy pillanatnak tűnik. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Te kis nyulacska... – énekel hangosan, szipogva a kislány és abba sem
hagyja addig, amíg újabb nagy sóhajjal fel nem bukkanok. – Van ott valami? –
sikoltja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Igen – lihegem. – Arra kijuthatunk, de… pihennem kell… egy kicsit – kiülök a
peremre. – Tudsz úszni? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Erre
megcsóválja a fejét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Nem? – elképedek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Nem – nyekergi. – Bocsánat… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Nyugalom, majd viszlek – még mindig kapkodva veszem a levegőt. – Ügyesen
énekeltél– kesernyés mosollyal megsimogatom, ő pedig viszonozza még búsabban.
– Na, gyere – átfogom a derekát és lassan belevonom a jeges vízbe. – Most
vegyél sok apró levegőt, egyre nagyobbakat, érted? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Igen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Aztán egy nagyon nagyot, majd csukd be a szemed! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Együtt csináljuk a gyakorlatot, a hátán
keresztül is érzem, ahogy majd kiugrik pici, gyermeteg szíve, a remegése
fodrozódó gyűrűket alkot a medencében. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Egy – nagy lélegzet. – Kettő – még egy. – Három! – és alábukunk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Jóval nehezebb egy utassal a nyakam körül,
sokkal gyorsabban fogy a levegőm és az erőm, mint az hittem volna. Átnyomom őt
a hasadékon, de ebben a pillanatban egy adag víz kerül az orromba, amitől
fuldokolni kezdek és egy pillanat alatt szétfolyik a testemben a pánik, de
mennem kell tovább! Mennem kell! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Fuldokolva
ragadom meg a lányt és rugóként lököm ki a felszínre. Megvakítva, vizet hányva
vergődök a szárazföldre és nem telik másra, csak lihegek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
J-jól va-vagy? – hörgöm. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Igen… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Megszorítom a kezét és próbálok magamhoz térni
és kiűzni a víz mardosó érzését az orromból, ehhez pedig percek kellenek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Ezek után, hogy? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Igaza van… innentől, hogy? Nyilvánvaló, hogy a
szökési kísérletünk nem marad örökre észrevétlen, ha végigmegyünk azon a
folyosón, biztosan összetalálkozunk valakivel vagy valamivel és még csak
fegyverünk sincs. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Megkeressük Gretát… - motyogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Oké… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
És utána keresünk kiutat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Magabiztosnak kell látszanom. A falról leveszek
egy fáklyát, több, mint a semmi. Halkan próbálunk osonni, de a lépteink olyan
hangosra erősödnek a sziklafalak között, mintha orkán tombolna. Engel szorosan
mögöttem baktat, előttünk ajtók húzódnak két oldalról, mindegyik mellett
egy-egy kulcs lóg, nyilván zárva vannak. Talán Greta ott lesz valamelyikben, de
túl kockázatos lenne az összeset kinyitogatni. Mit kéne tennem? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Engel
sikkant egyet, megbotlott egy kőben. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Jesszus, halkabban, kincsem! – felsegítem, ekkor halk, ismerős nyöszörgés üti
meg a fülem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az
ajtóhoz kúszom, ahonnan hallani vélem, mintha a nevem suttogná. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Emilia… - mondja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Mi az? – kérdi a kislány. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Gyere ide! – intek az ujjammal. – Hallgasd! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Füleinket szorosan odatapasztva figyelünk. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Szerintem ez ő – suttogja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Szerintem is. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Amilyen halkan csak tudom, elfordítom a kulcsot
a zárban, a táncoló lángok hatalmas fekete árnyékokká formálnak minket a
göcsörtös sziklán, kettőnk teste összeolvad, olyanok vagyunk, mint a settenkedő
tolvajok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A
vaskos faajtó nyekeregve nyílik ki előttünk. Odabentről pislákoló gyertyafény
lebeg, hűvös, rózsaszirom illatú levegő áramlik az arcunkba, majd megpillantjuk
az ágyon fekvő Gretát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Greta! – sikít fel Engel és azonnal odarohan hozzá.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A mindig szép,
sötéthajú, kedves lány, most hulla fehéren, izzadtan, zihálva vonaglik egy
vérvörös selyemmel bélelt ágyon. Nagy fájdalmai vannak. Azonnal belém csap egy
képzeletbeli villám. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ugye… ugye nem? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tudsz járni? – kérdezem izgatottan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A-a-azt hiszem – nyögi zihálva, mire ketten felsegítjük
és az ajtó felé visszük, de egyszer csak megtorpan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> -
Minden oké? – úgy nézek rá, mint aki kísértetet lát, ő mintha tükör lenne,
ugyanilyen arcot vág. Nem merek lenézni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Elfolyt a víz… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… - tátogom hangtalanul. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Elfolyt a víz! – kiabálja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Dehogy, csak képzelődsz! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szülni fogok! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem fogsz, ki kell innen jutnunk! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem érted, hogy szülni fogok?! – ordít, majd átmegy
fájásos vergődésbe az egész. – Vigyetek vissza arra a rohadt ágyra! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Pár pillanatig fújtatok, egyáltalán nem tudom, hogy mit
kéne tennem, próbálom megerőltetni az agyam, de csak a némaság zúgását hallom
odabentről. Itt nem szülhet meg! Mégis hogy menthetném meg őket egy síró
csecsemővel a karomban? De mégis, ha jönnie kell… jönni fog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Picsába! – dobbantok egyet a lábammal, majd óvatosan
visszafektetjük az ágyra, aztán ahányszor csak tudom, elforgatom a gigantikus
méretű kulcsot a zárban és megtoldom egy kilincs alá dugott székkel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Itt… van… minden. Már körülnéztem. Locsoljátok fel a
magzatvizet, mert megérzik a szagát – fújtat Greta. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Engel, te maradj itt és fogd a kezét!<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Némán bólogat, én pedig intézkedni kezdek. Valóban több
vödör víz van idebent, az egyiket végigborítom a kőpadlón, aztán szedek még
össze törölközőt, lepedőket, mindent, ami csak kellhet. A sok izgalom közepette
csak most jut az eszembe, hogy tulajdonképp… mi is ez az egész? A boszorkáknak
miért kell Greta? Boszorkák egyáltalán? Hogy lebegtek? Mi ez az egész? Hogy
tudtam túlélni egy tíz centis kés belém hatolását? Miért világítottam? Annyi
kérdésem van… lehet, hogy bevertem a fejem valahol és most épp elvérzek, csak
képzelem az egészet… ez lenne a leglogikusabb magyarázat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Figyeljetek… azok az árnyak… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ne izgulj… nincs varázserejük… elfogyott… ezért kell
nekik a baba… de a gyerekem nem adom! – fogcsikorgatva nyög a vajúdó lány.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Hirtelen köpni-nyelni nem tudok. Igen, ez csak egy álom…
egy ostoba és igencsak morbid álom… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A combomba csípek, de semmi, még mindig itt vagyok a
gyertyatartók között és épp egy szülést fogok levezetni. Uram ég… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Én… én… arra gondoltam, hogy… ez… valóság? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A nő az ágyra csap és
dühödten rám reccsen. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szerintem marhára ráérünk ezzel foglalkozni! Basszus,
basszus… a rohadt életbe! – fájdalmasan üvölt.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szerintem túl gyorsan jönnek a fájások... még biztos
nem vagy eléggé… – motyogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor nézd meg, basszus! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Azt sem tudom, mit kell nézni! – mondom, de közben már
egy törülközőt tuszkolok Greta lábai közé. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az ég szerelmére, mégis mit keresek én itt?! Azért
jöttem, hogy írjak egy rohadt könyvet, nem azért, hogy elraboljanak és a világ
legveszélyesebb körülményei között világra segítsek egy gyereket! Csak ne
hányjak… ez rosszabb, mint a suliban a felvilágosító vetítés… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Én… nem tudom… de nem lenne szabad ilyen gyorsnak
lennie… - dadogom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha jönnie kell, jönni fog! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A nő egy kicsit
megnyugszik, végre nem fáj semmije, gyengéden néz Engelre.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ne haragudj, ilyenkor nem szabad komolyan venni, amit
mondanak az emberek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - O-oké…<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Valamit… mondjatok valamit, amivel elterelitek a
figyelmem – megszorítja az én kezemet is.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De… de mit? – semmi nem jut az eszembe ilyen
helyzetben. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem tudom, beszélj… New Yorkról, vagy ilyesmi, csak
kérlek! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Oké, oké… szóval… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nálatok hogy szülnek az emberek? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nos… kórházba viszik őket és… a legtöbben kapnak
érzéstelenítőt. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De rohadt jó lehet nekik! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen. Aztán utána már viszonylag könnyen megvan a baba.
<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Aha, aha és te szeretnél gyereket? – egyre emeli a
hangerőt, újra elkezdődik. Tényleg túl gyors, ez így nem lesz rendben. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Igen, egyszer talán – mosolygok rá. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Határozottan megrázza a
fejét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem, nem akarsz! Higgy nekem! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Mi is szenvedve nézzük
végig Greta rohamait, ennél nagyobb fájdalmat még senkin sem láttam soha.
Ráadásul mindannyiunkban ott van a gyomorgörcs, miszerint: mi lesz, ha pont
most jönnek?... Végünk lenne. Vajon a falubeliek hagynak minket sorsunkra, vagy utánunk eredtek? Ha igen… remélem már kint várnak az ajtó előtt… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Fél óra elteltével Greta elküld kezet mosni. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Jön! – sikítja és nyomni kezd. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">A következőkre soha… de
SOHA nem fogok visszagondolni. Nem leszek bába… még a szüléstől is elment a
kedvem… még csak férfival sem fogok lenni többé… apácának vonulok. Persze
minden undor elszáll, amint teljes valójában a kezemben tartom a csöppséget.
Visít, mint egy kismalac, rózsaszín és maszatos, de amint elvágjuk közös
erőkkel a köldökzsinórt, megmosdatjuk és Istenem… életemben nem láttam szebbet.
Óvatosan átnyújtom az anyukának, aki könnyekkel küszködve magához szorítja a
kisfiát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> És persze most jön a feketeleves. Most mit fogunk
csinálni? A hangos sírás mindent bezeng, biztos, hogy hamarosan meg fogják
hallani. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> V-valami… nem stimmel! Kétségbeesetten pillantok Gretára,
aki bágyadt mosollyal mered rám. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ez… ez nem jó – nyögöm. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Az újdonsült anyukából
ömlik a vér, nyilván nem volt még eléggé kitágulva, vagy fogalmam sincs, mi baj
lehet. Azonnal odakapok, de ő csitítgat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ne! Hagyd… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - D-de… így… te… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Engelre pillantok,
legszívesebben most kiküldeném innen, de hova? Nem akarom, hogy végignézze, nem
tehetjük ezt egy tíz éves kislánnyal, ez túl kegyetlen! Ő is érzi, hogy valami
nincs rendben, pityeregve, remegő, koszos kezecskékkel simogatja Greta
homlokát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ne… - suttogom, könnyek gördülnek végig az arcomon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Felém nyújtja az
újszülöttet, aki a karomban rögtön megnyugszik és felnéz rám. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Te meg tudod védeni… Emilia… te… különleges vagy… az
elejétől fogva éreztem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem értem - zokogok. – Nem értek semmit. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Téged nem tudnak megsebezni… a tested elég védelmet
nyújt Engelnek és… Jacobnak… nekem már úgysem lenne elég. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Kérlek, ne csináld ezt! – egyre jobban kétségbeesek,
fogalmam sincs, mi folyik körülöttem, a tehetetlenség és tudatlanság kínlódó
áldozata vagyok, úgy érzem, összeroppanok. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Banyasikoly hangzik fel nem messze az ajtótól, majd egy
hatalmas dörrenés rázza meg a vaskos faajtót. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Itt vannak! – nyöszörgi az aranyhajú lány teljes
pánikban. – Mit csináljunk? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem tudom… nem tudom! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Csak… szorítsd őket magadhoz, úgy… nem lehet bajuk… -
Greta egyre erőtlenebbül liheg. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Tehetetlenségemben azt teszem, amit mond, magamhoz
szorítom mindkét gyereket, újra felragyog körülöttem az a fehér fény, mint
akkor este. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Majd… nézd meg a szemed, Emilia – suttogja utoljára,
majd eszméletét veszti. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Mindketten felzokogunk
és nézzük, ahogy az ajtó darabjaira hullik, sem a zár, sem a szék nem
mutatkozik hasznosnak. A keretben egy átlátszó pofájú boszorka jelenik meg, aki
vérben forgó szemekkel ront be, de amint meglátja, hogy nálam a gyermek,
meghőköl. Őrjöngeni kezd, mintha lángok égetnék a testét és kellően nagy ívben
kikerülve minket a magatehetetlen, vérben fürdő nőhöz rohan, megragadja a
bokáját és vonszolni kezdi a kijárat felé. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A gyermek felsír, Engel zokog, én fél kézzel, oroszlán
módjára üvöltve próbálom elráncigálni Gretától, de hasztalan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nee! Nee! Hagyd őt! – a csuháját tépem, szinte már
teljesen megfosztottam tőle, végigpillant magán. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Látszik minden belső szerve, ahogy a tüdeje mindenegyes
fortyogó légzésre kitágul, a szíve eszeveszett tempóban pumpálja a vért, a lila
erek, az izmok kötegei, nem csak mi, de ő is elszörnyed a látványtól. Megragad
és hátralök, kis híja, hogy nem esem a gyerekekre, ezután közeledni kezd
felénk. Fenyegetően csikorgatja a fogait, repedt, sárga körmeit felénk
mereszti, majd egyszer csak megáll. Engel hatalmasat sikít, bennem megfagy az
ütő, majd a banya a semmiből oldalra repül úgy, hogy egy nagydarab letört
sziklát is magával ránt, ami összelapítja.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mi a fene történt?... Csak úgy a semmiből?... <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - M-Matthew… - remegő szempárral nézek a megsebzett,
lihegő férfira, egy pillanatra kihagy a szívem, ahogy meglátom, majd
feleszmélek. – Matthew! Greta! – a haldokló nőre mutatok, ő azonnal felkapja és
elrohan vele. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Ha ő itt van, akkor nyilván mások is. Nagyon remélem,
most mindannyiunknak támogatás kell, főleg a babának. Hamarosan Caleb is belép,
a sok vér láttán teljesen elszörnyed, de felsegít minket és kitámogat a
szabadba.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A Nap ragyogva, melegen süt le az égről, kellemes
madárfütty csilingel a lengedező lombokból. Mi a poklok poklát éltük át és
idekint… semmi sem változott meg. Ha most halottak lennénk, annak semmi jele
nem mutatkozna. Semmi… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A barlang bejárata előtt a falu minden valamire való
férfitagja ott vár, sebeiket kötözgetik, páran pedig… banyákat égetnek… tehát
nagy harc volt. Engel hirtelen elenged és hisztériásan zokogva rohan az
apjához, aki könnyes szemekkel öleli át. Persze megértem… az én hibám.
Bocsánatot kell kérnem tőlük… de mindennek eljön a maga ideje. Egy alacsony,
ráncos, kócos hajú vénasszony baktat elém. Nagyon gonosz az arca… mit
akar? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Add ide a gyermeket! – utasít, amire jobban magamhoz
szorítom. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Eszemben sincs! Mégis ki maga?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A bába vagyok! Add ide! – szinte erőszakosan ragadja ki
a kezemből, aztán elvonul vele, én pedig ottmaradok. Egyedül. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Teljesen egyedül… kérdések, kétségek közepette.
Válaszokat akarok, de… még inkább… valaki… öleljen át valaki… végre nem kell
erősnek látszanom… ahogy tudtam, mindenkit megvédtem, de mindeközben magamnak
okoztam mély sebeket. Nem szabad magamba fojtanom az érzelmeket. Senkinek se
lenne szabad… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Forró vízként ömlenek végig az arcomon a könnyek, a
mellkasomon piszkos, véres patakokban folynak le. A földre rogyok, a kezembe
temetem az arcom és sírok. Csak most tudatosul bennem, mennyire féltem és
mennyire félek még most is. A Második Hold-ünnep a világ legborzasztóbb
parádéja. Előre- hátra dülöngélek, amíg valaki meg nem állít benne. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nyugalom… - halkan búg a fülembe. – Vége… biztonságban
vagy. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Hirtelen fel sem ismerem
a hangját, majd eszembe ötlik az első itt töltött estémről a kedves sötéthajú
férfi, Derek arca. Ő ölel most. Ő az egyetlen, aki idejön hozzám és vígasztal. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Annyira féltem – bömbölöm nyávogva, majd felé fordulva
teljes testemmel ölelem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Visszafelé lóval megyünk. Még sosem ültem lovon, mindig
is nagy vágyam volt, de a fáradtság most túlságosan elvonja a figyelmem és az
események sem engedik élveznem. Pedig szeretném. Valami jót is érezni akarok
végre. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Derek mögött ülök, szorosan bújok hozzá hátulról,
néhányszor el is bóbiskolok, de a banyasikolyok újra és újra felriasztanak.
Fogok ezentúl aludni? Engel apja rám se nézett… valahogy ki kell engesztelnem
az egész családot. És Greta? Él még? Ha nem, mi lesz a babával? Bele se merek
gondolni… elszorul a szívem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Nagyon messze voltunk a falutól, az út kanyargós, sötét
és veszélyes. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy találtatok meg minket?... – motyogom álmosan Derek
hátába. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Amint elvittek titeket Matt lóra ült és követett. Azért
tartott ennyi ideig, mert még össze kellett gyűjteni az erőnket, kidolgozni egy
tervet… régóta kerestük már ezt a tanyát. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szóval Matt… - dünnyögöm. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ja! – hörög arrogánsan. – A hős lovag fénylő
aranypáncélban, mi? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hehe… igen. Elmagyaráznád nekem, mi folyik körülöttem?
– kérdem, de nem válaszol semmit.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A nők már lebontották a háló maradványait, a falu ismét
régi, érintetlen gyönyörűségében pompázik, de már semmi sem olyan, mint volt.
Ismét végig kell néznem a számomra szívfacsaró találkozásokat, úgy érzem, hogy
most senki sem néz rám jó szemmel, így inkább elvonulok a kisházamba.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mélyet szívok a levegőjéből, mindenen végigsimítok. Nem
olyan régóta az otthonom. Az otthonom…
és lehet, hogy hamarosan el kell hagynom. Teljesen jogosan utálhatnak ki
a köreikből, lehet, hogy okosabb lenne már most pakolni. Lemosom magamról a
piszkot, átöltözöm és most? Mit csináljak? Jegyezzem le mindazt, ami történt? A
külső szemlélőket biztosan lenyűgözné és élvezettel olvasnának ilyesmiket.
Tényleg… az emberek olyan gonoszak… előszeretettel olvasnak halálról,
kínzásról, fájdalomról, minden olyasmiről, ami másnak rossz, egykoron félelmet
okozott és bele sem gondolnak abba, hogy ez igaz lehet. Pedig lehet. Én is
ilyen voltam… ezentúl teljesen másképp fogok tekinteni minderre. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Jelen pillanatban mindennél jobban érdekel, hogy
megtudjam, mi van Gretával, de ehhez… a szemükbe kellene néznem és közöttük
járnom. Nagyot sóhajtva, a fejem mélyen lehorgasztva menetelek, mintha a
halálsoron lennék. Hisz az ő házát lerombolták a banyák… akkor most hol lehet? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Kíváncsian, de a fejem nem felemelve pillantok körbe,
Matt épp a kezét véres rongyba törölgetve jön elő a fák közül. Ó, akkor az
övében van. Amint megpillant, dühödt vadként felém iramodik, a szemei izzanak,
a nyakán megfeszülnek az erek. Most nincs rajta a kabát, csak egy póló… heh…
semmi se a régi. Megragadja a vállam és párszor megráz, nem érdekli, hogy
milyen állapotban vagyok, vagy mit diktálnak az etikett előírásai. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mond te hülye liba, mégis mire volt ez jó?! Mi a
faszért kellett visszajönnöd, mi?! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Megint hülye liba lettem… még csak a nevemen sem szólít.
Ismét sírás fojtogatja a torkom. Néhányan körénk rohannak és leválasztják rólam
Mattet, köztük van Derek is, aki kedvesen átölel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szállj le róla! – förmed rá lenézően.<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Erre a vadász agya
teljesen bepöccen, látszik rajta, hogy meg akarja fojtani. Derek ezek szerint a
hierarchia alsóbb szintjein található. Egész testemben remegek tőle, olyan
aurát áraszt magából, ami megrémít, hű vadállat révén pedig kiszagolja ezt és
nem támad. Egy falkán belül állat nem öli meg társát. Ezek szerint falkatag
vagyok… és most jön a leszidás. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Jól vagyok… nyugalom – a farkas felemeli hatalmas
kezeit, a lefogók egy kicsit eltávolodnak tőle. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy van… Greta? – nyekergem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Haldoklik! – veti oda. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - L-láthatnám őt?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Kérlek… nagyon szeretném… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Leszarom mit szeretnél! Én nyugalmat szeretnék, de
miattad mostanság egy csepp sem jutott belőle! Egy idióta, ostoba kis nőszemély
vagy, aki nem tud megmaradni a seggén! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Minden egyes szava a lelkem mélyébe hasít. Miért fáj
ennyire, hogy ilyeneket mond rólam? Betudom a fáradtságnak… egyelőre. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Rendben Matty fiú, be lehet fejezni! – Derek
szorosabbra fűzi körülöttem a karjait. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… még kurvára nem fejeztem be! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Egy szempillantás alatt
mellettünk terem, elkapja a fiú csuklóját, a háta mögé csavarja, az nyüszítve
próbál utána hajolni, de hiába, Matt kegyetlenül a földre löki. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha még egyszer hozzáérsz, kitekerem a nyakad – sziszeg,
majd fél kézzel felkap és beront velem a házamba, az ajtót kulcsra zárja és
zsebre vágja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Az ágyra dobott, szégyenkezve ülök ott, mint egy kislány,
aki a leszúrásra vár. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis hogy a francba jutott eszedbe, hogy visszajössz?!
– nem jön a közelembe, távolról kiabál határozott hangon. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Én… csak… kíváncsi voltam… - nyöszörgöm halkan. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A kíváncsiságod mások és a te életébe is kerülhetett
volna! Hogy lehetsz ennyire kicseszettül felelőtlen? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Sajnálom… én sem így terveztem, elhiheted… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Van fogalmad arról, mennyi fejfájást okoztál nekem? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Olyan csúnyán beszél
velem… tudom, hogy nincs igazam, de muszáj kiállnom magamért. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Sajnálom, hogy élek! – reccsenek rá. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Erre meghőköl, párat
némán pislog. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Közel voltál ahhoz, hogy a vágyad teljesüljön. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De megúsztam! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De kurvára féltettelek! – üvölt torkaszakadtából, az
üveg is belerezeg. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Most én némulok el,
szétnyílnak az ajkaim, szakadatlan bámulom őt, amitől nagyon zavarba jön. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Mint ahogy… Engelt… és Gretát… - motyog. – Miért
kellett a nyakamba sózni egy ilyen idióta kis… kis… - nem találja a szavakat. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Kis? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Városi csitrit! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Leesik az állam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tényleg?! Egy városi csitri? Te meg egy vidéki bunkó
paraszt vagy! Na? Ez hogy esik?! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> A szívéhez kap és ironikus hangon mondja. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Jaj… kislány… most nagyon a lelkembe tapostál. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Szakadj meg, Matthew! Komolyan! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Hálás kis hölgyemény vagy… felétek ez a szokás, mi? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… de ilyen beszédért ez jár! – összefonom a karjaim
és durcásan felemelem az állam. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ráadásul nem elég, hogy izgulnom kellett érted, de
amikor visszaérek, te azzal a kis… féreggel vagy – keményen affektál, mutogat a
kezével. Hát igen… egyértelműen nem puszipajtások. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Kivel, Derekkel? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Azzal! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ő vígasztalt meg, amikor kikerültem onnan… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De aki megmentett, az nem érdemel semmit – morogja és
tükörként utánozza a testhelyzetem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Utálom ezt a fazont! Az egyik pillanatban felhúzza az
agyam, vérig sért, a másikban pedig eléri, hogy még én érezzem magam érte
hibásnak. Ostoba, ostoba, idegesítő vadász! Elég neki annyi, hogy sértődött
kisfiú arcot vág és máris behódolok neki. Miért vagyok ennyire piszok gyenge a
közelében? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De… nagyon köszönöm… hibáztam, tudom, és amint lehet,
elmegyek innen, ne izgulj. Úgyis mindenki utál. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Te meg mégis mi a francról beszélsz?<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Miattam történt az egész, nem? Engelt miattam ragadták
el és Greta… miattam haldoklik… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Az, hogy Engelt elvitték, nem csak a te hibád… a szülei
sem figyeltek rá eléggé, te legalább megvédted… mint a babát. Gretáról meg
igazán nem te tehetsz, szóval nyugodj le. Az egyetlen, amiért okollak én is és
a többiek is, hogy veszélybe sodortad magad. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - És akkor mi van? – meghúzom a vállam. – Az én életem,
nem? <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Ha Matt bika lenne,
akkor most biztosan párát fújtatna. A hajába túr és feszített tempóban körözni
kezd a szobában. Kíváncsi vagyok, hogy mi járhat a fejében. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Ha te meghalnál…. ezt a helyet elözönlenék a rendőrök,
az pedig kellemetlen kérdéseket vetne fel. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nekem is vannak kérdéseim… - dünnyögöm. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - De nem érdemelsz válaszokat! Most nem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Felpattanok az ágyról,
megragadom Matt mellkasán a ruhát és mélyen a szemébe nézek. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Valóban nem? Alig huszonnégy órája, hogy egy csapat
repkedő, áttetsző bőrű, gyerekzabáló boszorka elrabolt és majdhogynem meggyilkolt,
szerintem igazán kaphatnék egy-két kedves magyarázatot! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem gyilkoltak volna meg… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Tényleg?! – förmedek rá. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Megrázza a fejét. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… tényleg nem. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Jaj, bocsánat! Amikor az egyikük egy tíz centis
acélkést döfött belém, egy kicsit elbizonytalanodtam! <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - A fajtársaikat nem tudják megölni… - teszi hozzá
elgondolkodva az előző mondatához. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Megfagy bennem az ütő. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> - Te… meg… miről beszélsz?... <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;">Matt lekapja az apró,
repedt tükröt a falról, majd felém fordítja, hogy meg tudjam nézi magam. <i>„Nézd meg a szemeid, Emilia…”</i> Valami
ilyesmit mondott Greta… <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Mélyen a saját tekintetembe mélyedek, az eddig
makulátlanul karamellbarna íriszeimet a pupillám körül lila sugarak szennyezik
be. <o:p></o:p></span></b></span></div>
<br />
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><b><span style="color: #cccccc;"> Azonnal bevillan a boszorkák élénk lila, gyilkos
tekintete. </span></b><o:p></o:p></span></div>
Lusie K Grottehttp://www.blogger.com/profile/05474902773657507520noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-133146127810194154.post-79359888659983293522013-06-22T21:58:00.000+02:002015-09-28T19:33:27.474+02:00(12) Amelia és a vadász {4. fejezet TELJES!} <b><span style="color: #e06666;">Új szombat, új fejezet, ezúttal teljes és kezdenek érdekessé válni a dolgok :) Mivel a legutóbb csak egy része került fel, azért kicsit meg lettek keverve a dolgok, de ez ne zavarjon senkit, felteszem az egészet, mintha mi se történt volna, annyiban egy kicsit módosítva, hogy ahol a legutóbb megszakadt, oda most teszek majd egy elválasztóvonalat, ezzel segítve titeket :) </span></b><br />
<b><span style="color: #e06666;">Jó szórakozást ;) </span></b><br />
<br />
<b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="color: #cccccc;">4.</span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - H-hé…
mégis mit csinálsz? – Matthew hangja kissé rémülten rezegteti a levegőt. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Most ezt
felhúzom… így ni! – halkan suttogom, hogy én is alig hallom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A levegő hűvös,
langyos nyugati szellő mozgatja a hajam, gyengéden cirógatja az arcom. Sötét
van már, a Hold mindent bevilágít, mint egy óriási ezüsttükör, ami a ragyogó
csillagok fényét veti vissza rám és a farkasra. Már otthonosan érzem magam
ebben a közegben, a mindennapos telefonálgatás a városból jelenti az igazi
kínszenvedést. Mellettünk pattog a tűz, tücskök halk szólama hallatszik, az
aláfestést pedig az alattunk elterülő csordogáló, kristályvizű patak adja, a
Märből pedig mindent betöltő éjszakai akácillat tódul a selyemfüvű mezőre, ami
egyszerűen bódít. </span></b><br />
<b><span style="color: #cccccc;"></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b>
<b><span style="color: #cccccc;"></span></b><br />
<a name='more'></a><b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b>
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mi ütött
beléd? Megőrültél? – lihegi a férfi, akit még sosem láttam ilyen
kiszolgáltatott helyzetben. Az olvadt ezüst fehéren izzik, ajkai résnyire
szétnyíltak a borosta alatt, a mellkasa egyeletlenül emelkedik és zuhan alá. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… akarom.
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Egy szót sem szól, csak bámul rám. Miranda óta eltelt pár
hét és igyekszem megtenni azt, amit kért tőlem, próbálom Mattet kicsit
emberibbé nevelni, ha úgy tetszik, megszelídíteni, de ez közel sem olyan
egyszerű, mint amilyennek előszörre hittem. Eleinte próbálkoztam a
kedveskedéssel, a barátkozással, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ilyen
dolgokkal nála nem megyek semmire. Egyszerűen nem érti meg, hogy ez mit jelent.
Bizalmatlan másokkal szemben, hiába kedves mindenkivel, ez csupán látszat, egy
betanult cselekvés, ami régen talán jelentett neki valamit, de mára csak eltompult
gesztusok összekevert maradéka. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Aztán
próbáltam a bizalmába férkőzni, olyan dolgokat árultam el magamról, amiket még
soha senkinek, remélve, hogy majd ő is megteszi, de ennek sem lett semmi
haszna, csak annyi, hogy már tudja, egyszer megdobáltam tojással az egyik ex-pasim
új barátnőjének a házát… na, igen. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Próbáltam
embereket keresni a faluban, akik egyáltalán tudnak róla valamit, de
mindannyian csak húzkodták a vállukat, mondván: egyik nap csakúgy megjelent,
azóta itt van. Hogy honnan jött, mikor megy, mi a családneve, rejtély. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Több hétnyi
kemény megfigyelő munka után azonban rájöttem, hogy csupán egyetlen dologgal
kerülhetek hozzá közelebb, ez pedig a hatalmi egyensúly érzékeny mérlegének a
beállítása. Minden egyes este elkísért a városba, hogy telefonáljak, de
ugyanúgy viselkedett velem, mint a falubeliekkel. Kedvesen, de érdektelenül.
Feltűnt, hogy az egyetlen, aki iránt egy csöppnyi figyelmet biztosít, az a
félszemű medveharcos Caleb. Ő úgymond a vezető posztot tölti be, többször
csattant el kettejük között pofon és Matt, a magányos farkas megtanulta, hogy a
hierarchia csúcsán a fogadós áll. Tehát nekem is ezt kell tennem… mármint nem
összeverekedni vele, mert esélyem sem lenne egy vaddisznócsapkodó, csupaizom
vadász ellen, de valamiben le kell őt győznöm, valamiben le kell igáznom, hogy
engem is tiszteljen és segíthessek neki. Fogalmam sincs, miért fáradok ezen
ennyit, de valamiért, megmagyarázhatatlan okokból epedek azért, hogy
megismerjem tetőtől talpig. És most pontosan ezt teszem… uralmam alá hajtom a
férfit. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Az ujjaimat
jobban összeszorítom, hogy érezzem a keménységet, de erre Matthew felszisszen. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nagyon
rosszul csinálod – jelenti ki érzelemmentesen. – Feljebb kell fogni és nem
megtámasztani, hanem marokra. Érted? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Értek
hozzá! Nem először csinálom, elhiheted! – csattanok rá. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Nehogy elfelejtsem… a kettőnk között lévő viszony nagyon
ingadozó… nagyon. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis
olyan vagy, mint egy szűzlány, aki fél az első csóknál! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Te most
komolyan egy Madonna dalt idéztél?... – fapofával pislogok rá. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Fogd be
és összpontosíts! Szorítsd keményebben, mert úgy fogod elérni a kellő hatást,
ezt meg húzd hátra! – utasítgat. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hagyj már
békén! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hülye
lány! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Megragadja az íjat, amit épp teljes erőből feszítek és
rángatni kezdi, egészen addig, amíg ki nem csúszik az ujjaim közül és hatalmas
koppanással homlokba nem talál, amitől rögtön a földre huppanok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Au! –
visítok fájdalmasan és nem is tudom eldönteni, hogy melyik a rosszabb? A
homlokom, a fenekem, vagy a megaláztatás? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Matt
csípőre teszi a kezét és győzelemittasan nevet, ami visszhangzik a hatalmas
mezőn, amin csak ketten vagyunk. Ez a törzshelye, napközben mindig itt henyél
egy fa árnyékában a patakparton, amikor épp vadra vár, én pedig, mivel eltökélt
szándékom megszelídíteni, csatlakoztam hozzá. Mindig megtűr maga mellett, de
gondolom ezt is csak kedvességből. Nagyon szereti a fegyvereit, ezért arra
gondoltam, hogy talán célba lövésben nyerhetek, de úgy tűnik ehhez sem értek és
amúgy mostanában az írás sem megy… csakis azon kattog az agyam, hogy minél több
időt töltsek a vadásszal és az erdővel. Ez a hely hihetetlen, szinte szerelembe
ejtett, nehéz lesz itt hagyni, pedig hamarosan vissza kell mennem és alkotni
valamit, de egyelőre egy jegyzet sem sikerül. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Mint egy
megsebzett állat, a tűz mellé húzódom és beburkolózom egy pokrócba és egészen
addig helyezkedem, amíg a lapos kavicsok be nem mélyednek alattam. Ez a szakasz
is a Mär egyik legszebb tájaihoz tartozik a kristályvizű patakkal, a magas,
smaragdzöld fűvel, a hófödte hegycsúcsokra való kilátással, de a
legkülönlegesebb, hogy az egész partszakaszt lapos, vízmosta színes kavicsok
alkotják, amik úgy csillognak, mintha üvegből lennének. Csodaszép. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A férfi még
mindig kacag, de csatlakozik hozzám, én duzzogva nézek fel rá. Mindig kihozza
belőlem a kislányt. A kezdeti érzéseim iránta, miszerint gyengének és
sebezhetőnek érzem magam mellette, mit sem változtak, azonban mostanra már
hangot és küllemet is adok ennek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Jól van,
be lehet fejezni… - morgom.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Bocsánat
– mondja, lassan leáll a nevetéssel, majd szokásához híven megtöm egy pipát.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Szeretem,
amikor ezt csinálja, valamiért mindig megnyugtat és otthonérzést ad. Lassan és
mélyet szív a cseresznye illatú dohányból és nagy sóhajtással ereszti a sűrű
ködöt ki magából. Annyira lenyűgöz ez a rituálé, amit már oly sokszor láttam,
hogy mind a mai napig csendesen és tátott szájjal figyelem. Az első három
szippantás után ismét beszélni kezd. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis
hogy jutott ez eszedbe? Lőttél már íjjal? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… de
jó vagyok a számítógépes játékokban, gondoltam menni fog élőben is… - nehezemre
esik válaszolni, nagyon zavarban vagyok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Számítógép? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen, az
egy olyan dolog, ami elvégez helyetted minden olyan dolgot, ami sok időbe
telne. Ráadásul kapcsolatot is tarthatsz a távoli barátaiddal a segítségével,
de hiába magyarázom, nem fogod megérteni, ezt látni kell.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Matthew
sokáig hallgat és meredten bámul maga elé. Megbántottam volna ilyennel? Nem így
ismertem meg. Ki tudja, kezdek rá hatással lenni? </span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.25pt;">
<b><span style="color: #cccccc;">- Persze, hogy nem… hogy is
érthetném?... </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Kínos csend telepszik meg rajtunk, nem is akarok
hozzászólni, inkább mélyen magamba szívom a cseresznye füstöt. Meglepetésemre
ismét ő kezd új beszélgetésbe. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Szóval
szeretnél megtanulni íjjal lőni? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igazából
nem ez volt a célom… - dünnyögöm. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Kérlek farkas, ne kérdezősködj tovább, mégis mit
válaszolhatnék ezekre? Azért akartam célba lőni, hogy lenyűgözzelek, bekerüljek
a hierarchiádba és segíthessek neked normálisan civilizált emberként
viselkedni? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hanem mi?
Valaki nem ragad csak úgy íjat. Valamit biztosan akartál. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Én… izé…
csak szerettem volna megismerni, hogy milyen lehet a te életed. Úgy értem…
milyen lehet… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ölni? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Rákapom a tekintetem, ő higgadtan, meredten bámul rám. Ebben
a pillanatban úgy tetszik, hogy a kitűzött célom sosem fog megvalósulni.
Matthew olyan élettelen… olyan hideg. Mint egy szobor, akit a Pokol köpött föl
magából. Félelmetes. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Gondoltam… tehát gonosznak hiszel… - elfordítja tőlem a fejét, ismét az az üres
érzés telepszik meg bennem, mint első este, amikor olyan sokáig bámultuk
egymást. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem, én
nem… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Francokat
nem! Azt már elhiszem, hogy nem érdekel a torz külsőm… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Ne, ne! Már megint ez a rohadt hülyeség! Mind a mai napig
próbálom faggatni a falubelieket, hogy mi ez az egész, de semmi válasz!
Gyűlölöm! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Milyen
torz külső? Úgy beszélsz, mint egy agyonplasztikázott hisztigép, aki még mindig
nem elégedett a testével! Az Istenért, Matthew, száznyolcvan centi vagy és
csupa izom! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mindegy,
most ezt hagyjuk! Tehát elfogadsz engem, de azt hiszed, nem látom, hogy nézel
rám, amikor vadat viszek a faluba? Ölök. Minden nap. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Lehet, hogy
nem vagyok normális, de mintha lelkiismeret furdalása lenne. Érdekes, inkább
nem szólok semmit, hadd kiabálja ki magát. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
szeretem ezt! Gyűlölöm azt, hogy ezt kell tennem, de vezekelnem kell! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Összerándul a testem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy
mi?... – halkan kérdem, nem is hallja meg. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Azért
teszem, hogy legyen mit ennünk! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Én tudom…
és nem is haragszom rád… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor
miért nézel rám így? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy?
Hogy nézek rád? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mint
mindenki más… te sem tartozol ide, mégis úgy tekintesz rám, mint egy idegenre. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mert nem
ismerlek… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Ködös, szürke szemei kitágulnak, az ajka résnyire nyílik,
látom, ahogy benne szakad a levegő. Az arcára most rá sem ismerek, most nem egy
vadállattal ülök szemben, hanem egy ijedt kisfiúval. Mégis mi van vele?
Teljesen kiszámíthatatlan. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #f1c232;">___________________________________________________________________________</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igazad
van… bocsánat. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Semmi
gond. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Visszamenjünk?
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem úgy
volt, hogy ma itt alszunk? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Errefelé
veszélyes lenne. Inkább menjünk vissza a faluba – meg sem várja a válaszom,
csak feláll és beleszórja az izzó dohányt a patakba. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Ezek után
se ő, se én nem szólunk. Nagyon furcsán viselkedik. Az itt töltött lassan egy
hónap óta most először látom őt sebezhetőnek és mi kellett ehhez? Hogy szóba
kerüljön a külvilág. Azt már megtudtam, hogy Caleb az egyetlen, aki ki szokott
innen mozdulni, de csak az Emerson házig és csak nagyon ritkán, a többiek
egyáltalán nem. Azt mondják, hogy nekik nincs szükségük a nagyvilágra és jól
elvannak itt, de minden egyes este körém ülnek a gyerekek és felnőttek egyaránt
és a huszonegyedik század mesés találmányairól és eseményeiről kell nekik
mesélnem. Kivéve Mattet. Őt nem érdekli, olyankor mindig elvonul… mint mondjuk
mindig általánosságban. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A
hosszúfüvű mező harmat lepte és úgy csillog a Hold alatt, mintha minden szála
ezüstből lenne, mint egy hullámzó tenger. Most már értem, miért szeret Matt itt
lenni. Itt nem olyan feltűnő a szeme, amely mindenhol máshol a középpontban
áll. Felkukkantok rá, de nem tűnik épp jókedvűnek. Az ajkai összeszorulva
feszengnek és úgy tetszik, eszében sincs nekem megnyílni. Már a mai kifakadása
is nagy lépés volt. Vezekelnie kell… de vajon miért? Muszáj lesz megkérdeznem a
félszemű barátom, ezt nem hagyhatom annyiban. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Hamarosan
visszaérünk a faluba, a legtöbben most is a tűz körül ülnek, de ma
visszafogottabb a társaság, Gretának pihennie kell, hamarosan megszületik a
baba és ezt mindenki feszülten várja. Imádom az itteni összetartó erőt. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Mindenkit
mosolyogva figyelek, amikor a farkas csatakürtje végigbúg a gerincem mentén. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Jó éjt. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Azonnal megpördülök a tengelyem körül, hogy szembeálljak
vele. Az ő háza az egyetlen, ami egy kicsit távolabb áll a többitől, közelebb a
rengeteghez és már a kis verandán áll, azonban rá másképp hat a nyers fa
tapintása. Engem mindig megnyugtat, még ha teljesen ki is vagyok kelve
magamból, ő viszont most nagyon zaklatottnak látszik, mintha kicsit aggódna. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen,
neked is – mosolygok, megpróbálom ezzel megnyugtatni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Majd
máskor kint alszunk, rendben? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Sokáig hallgatok. Komolyan emiatt aggódik? Hogy haragszom
rá, mert nem alszunk kint? Ez… hehe… aranyos. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Persze, ma úgyis írnom kéne – vakarom a fejem
közben. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Az igazság, hogy az írás miatt jöttem ide, de itt minden
annyira nyugtató és kellemes és imádnivalón kikapcsoló, hogy egy oldalt nem
tudtam összehozni, más pedig már kész lenne egy fél könyvvel. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy
állsz vele? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Elmosolyodom, mert tudom, hogy ez az egyetlen téma, ami egy
kis izgatottságot hoz ki a farkasból. Nagyon szeret olvasni, hoztam már neki
pár regényt Silverflowerből. Az enyémeket is szeretné megnézni, de nem akarom,
hogy lássa. Kaptam már nagyon kemény kritikákat a kritikusok krémjéből, de
valamiért érzem, hogy az övék szinte dicséret lenne Mattéhez képest. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Sehogy –
motyogom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Majd
kitalálunk valamit. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Bólogatok, többet nem tudok hozzáfűzni, ilyenkor Matt
teljesen elvarázsol a szelídségével. El sem tudom képzelni, hogy lehet ekkora
kontraszt a személyiségei között. Van a vad, kemény és bunkó és van a kedves,
aranyos, gondoskodó. A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy ő észre sem veszi
magán, hogy mennyire összetett. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Szia –
suttogja, majd becsukja maga mögött az ajtót. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Én még ott állok egy darabig és bámulom a deszkákból
összetákolt szerkezetet, ami most elválasztja tőlem. Nem szeretek tőle
búcsúzkodni, annyira… üres vagyok utána. Ez furcsa… üres vagyok, ha nem szól
hozzám, ha nem néz rám és amikor nem láthatom, ha nem ismerném magam, azt
hinném, hogy belé vagyok zúgva, de persze ez nem igaz. Vele ellentétben én
tisztában vagyok a lelkem és érzéseim árnyaltságával, nem, ez nem szerelem,
egyszerűen csak megbabonáz a történetével. Minden egyes vele töltött nap után,
egyre biztosabb vagyok abban, hogy valamit rejteget és meg kell tudnom, mi az,
meg, hogy róla kéne könyvet írnom. Komolyan. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A tűznél
ülők, akik közül már mindenkinek ismerem a nevét, integetnek felém, hogy menjek
oda. Mosolyogva vágok át a házak között és elégedetten, nagyot nyögve ülök le
egy rönkre, majd egy korsó, Caleb által készített házi sört nyomnak a kezembe.
Hárspálinkát azóta sem ittam… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Meddig
tervezel maradni, Em? – kérdi Paul, a kicsit kövérkés, pirospozsgás férfi, aki mindig
ugyanazt a szakadt kertésznadrágot és szalmakalapot viseli. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hát… még
egy hónapot szeretnék legalább – mondom óvatosan, ilyen kérdést még nem tettek
fel, mindig inkább marasztalni akartak. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Lehet,
hogy nem kéne, tekintve, hogy jön a Második Hol… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Nem tudja végigmondani, mert a most érkező Caleb hatalmas
tenyerével befogja a száját, én nagyokat pislogva nézek fel rá. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Őőő… -
nem tudok magamból mit kipréselni, a többiekre pillantok, tágra nyílt szemekkel
villámokat szórnak Paul felé. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ne ijeszd
el a vendégünket, fafejű! – suhintja hátba Caleb nem túl kedvesen az egérhangú
férfit, miközben leül. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen, te
hülye! – próbálkozik szigorúnak hallatszani Mike hangja, aki Paul testvére és
mindig együtt vannak, annak ellenére, hogy teljesen más személyiségek, ebből
adódóan rengeteg a vitájuk, de rendkívül szórakoztatóak. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mi ez a
dolog? – kérdem mosolyogva. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Semmi,
csak egy ünnep, amit a falu lakói találtak ki és minden évben megünneplünk,
ennyi – motyogja a fogadós, mélyen a tűzbe néz, nem rám, mintha most félne
tőlem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Értem. Ez
nem gond, szívesen megismerem a szokásaitok, érdekel. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Nagyot hallgatnak körülöttem, szinte hallom is, ahogy a
fejükben kattognak a fogaskerekek, gondolkodnak, hogy mit kéne mondaniuk. Most
át akarnak verni? Nem így ismertem meg őket, hogy ilyenek lennének. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mi is
szívesen megismertetnénk veled, de… lehet, hogy nem jó ötlet – próbálkozik a
magyarázkodással Sean, a testvértrió harmadik tagja, aki ugyan csak barát, de
mintha ő is a családjuk része lenne. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Miért? –
feszülten mocorgok, eddig még egyszer sem zárkóztak be előttem. Nem
kedvelnének? Csináltam valamit? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Veszélyes! – vágja rá Paul, amire Mike annyira vállba üti, hogy a sört is
kiköpi. – Te féleszű, mit ütsz-vágsz?! Nem én vagyok az ellenség! – rám villan
a szeme, amire megdermedek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - É-én? –
elhal a hangom a szó végén és összefacsarodik a szívem. Annyira jól éreztem
magam itt és az egész csak megjátszás volt a részükről? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Jaj,
dehogy kisasszony – Caleb mellém ül és kedvesen átkarolja a vállam. Úgy
magasodik fölém, mint egy mindentől megóvó sziklafal. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Csak azt
hittem… - bánatosan nézek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem, de
meg kell értenie, hogy mi szeretjük a vendégeket, azonban ilyenkor egy másik…
faluból is jönnek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - A Mären
belül van más ilyen közösség is? – felkapom a fejem, mert ez nagyon érdekel. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen
Emilia Kisasszony, rengeteg rajtunk kívül. Ők viszont nem kedvelik az
idegeneket és… nagyon agresszívak tudnak velük lenni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen,
igen! – csapkod a levegőbe izgatottan Paul. – Nyársa húzzák az embert és… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Ismét befogják a száját, de későn, köpni nyelni nem tudok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nyárs?! –
visítom kis idő múlva. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Dehogy,
kisasszony – nevet erőltetetten. – Paul azért mond ekkora ostobaságokat, mert
nagyon nem kedveli őket és csak meg akarja kegyed óvni! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ó… értem.
Tehát nem bántanak. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Tettlegességgel… de szavakkal… villásnyelvű bestiák. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hát, ha
mindenkit ennyire zavar, hogy itt lennék, akkor… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Isten
ments, nem zavar, csak nem akarjuk, hogy baja essen! – szabadkozik a fehér
szakállas férfi, akinek új gyöngyöket fűzött Engel a szőrszálai közé. Nem tudom
megállni, ezen muszáj egy picit kuncognom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Rendben,
akkor talán egy estére visszamegyek Emersonékhoz, ha úgy megfelel. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Tökéletes
lenne kisasszony, tudtuk, hogy meg fogja érteni – mosolyog és jobban magához
ölel. Néha úgy érzem, hogy apám helyett igazi apám… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Kicsit még
beszélgetek velük mindenféléről, persze Manhattan nem maradhat el, de igyekszem
terelni a témát, engem legalább annyira érdekel az ő világuk, mint őket az
enyém. Szeretnék róla minél többet megtudni, mert nagyon érdekes és engem,
legalább is reményeim és rézéseim szerint is, teljesen befogadtak. Mindig
érdekes egy ilyen zárt közösségről írni, megfigyelni őket és ahhoz képest, hogy
harmincan sincsenek, hihetetlen, hogy mennyi-mennyi történet van itt, de… egyik
sem szárnyalja túl Mattet. Ez a Második Hold-ünnep nagyon megmozgatja a
fantáziám, talán ki tudok találni valamit erre, lehet, hogy fantasy lesz. Igen,
ide az illik, egy fantasy regény. A bökkenő az, hogy ilyet még sosem írtam,
csak mindig próbálkoztam vele, azonban állandóan kudarcba fulladt, de
remélhetőleg ez most a felfedezések időszaka lesz és hamar bele fogok rázódni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Reggel a
szokásos életképre ébredek. Fölöttem fehér háló feszül, a hajnali napsugár
kellemesen cirógatja a testem, odakintről már hallani az emberek duruzsolását.
Imádom. Annyira nyugtató, ez a legjobb gyógyszer, de veszélyes is. Keményebben
rá lehet szokni, mint bármelyik dogra. Őszintén megvallva nincs kedvem már
hazamenni, annyira hozzászoktam itt mindenhez és minden annyira tetszik, hogy
el sem tudom képzelni az életem másképp. Lehet, hogy itt fogok írni és majd
innen beküldöm postával a dolgokat. Ez is megoldás. Csak Alice és a családom ne
lenne olyan messze… anyám nem bírná ki nélkülem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Pizsamában
kicsoszogok a verandára, végignézek az embereken, mindenki kint ügyködik, Matt
épp egy szarvassal a vállán baktat az erdőből, a többiek halat hoznak, a nők
hordják a szennyest, még Greta is kint van, bár csak teát iszogat. Szegényem
alig tud már ülni, de tündérien néz ki. Gyorsan felöltözöm és a nők után
szaladok, szokásom, hogy segítek nekik mindenben, ez is a beilleszkedésem
szolgálja. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Csak a
pataknál érem őket utol, ahogy épp nekiállnak az első adagnak. Bár szappannal
mosnak, de ez olyan anyagból készült, ami nem szennyezi a környezetet.
Hagyományosan megy itt minden, köveken tisztítják a ruhákat kézzel, még teknő
sincs. Magam elé veszek egy adagot és azonnal neki is látok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Reméljük
Gretával minden rendben lesz – sóhajtja Lina, az enyhén öregedő hamvas hajú nő,
aki mindig majd kicsattan az erőtől.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen, már
egy hete meg kellett volna születnie a babának, a bába mondta – válaszolja a
szőke hajú lánya, Meg. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Bába? –
kérdezek vissza. – Nem is tudtam, hogy van bábátok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ő egy
kicsit mélyebben lakik az erőben és csak késő éjjel merészkedik ki a vackából. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ez fura…
- motyogom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem a
legkedvesebb nőszemély, de segít a gyermekeinknek – nevetnek, én csak magamban
somolygok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De
mindenki tudja, hogy a Hold-ünnep miatt késlekedik a gyermek… - károg a
társulat legidősebb asszonya, aki hamarosan száz… azaz száz éves lesz! El sem
hiszem! Hófehér a haja, a bőre olyan ráncos, mint a csizmatalp, a szemei pedig
ébenfeketék, a szembogara sem látszik. A hangja és a külleme is megvan hozzá,
hogy kiköpött gonosz boszorka legyen, már csak egy holló kéne a görbe hátára. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Melinda
asszony ilyet csak ne is mondjon! – korholja illedelmesen Lina. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Rosszkor
fogant! Én megmondtam előre! – folytatja Melinda asszony. Azt hiszem, még egy
strigulát behúzhatok a Boszorkák Baljóslatai cím alá a javára. Talán ők jobban
fognak reagálni, ha kérdezek valamit, a nők itt nagyon szeretnek egymás között
pletykálni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Miért? Ez
a Második Hold-ünnep ennyire befolyásolni tudja a dolgokat? – teszem fel a
találós kérdést, de szinte ugyan azt a reakciót kapom, mint tegnap este a
férfiaktól. Hallgatnak. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ez egy
nagyon spirituális esemény, drágám – hörgi a vénasszony. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Spirituális… - ismétlem monoton hangon. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Gonosz
szellemekkel. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Elég
legyen! – reccsen rá Lina. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Inkább nem kíváncsiskodom tovább, hanem elkezdem egy újabb
fehér vászoning tisztítását. Azt hiszem ez Matté. Igen, idáig érzem az illatát. Mélyen a
vízbe mártom, amíg ázik, felnézek az égre, de csupán halványkék foszlányok
látszanak a lengedező lobokon át. Táncolva buknak át rajtuk az aranyszínű
sugarak, amik egy őrült kaleidoszkóp csábító pörgésére emlékeztetnek. Ennél
gyönyörűbbet kitalálni sem lehetne. Épp, amikor facsarni kezdem, halk léptek
hallatszanak mögülem, ágtörés. Linára és Megre pillantok, akik nem feltűnően,
de feszülten felpillantanak és a kötényük alá nyúlva már húzzák is elő az
önvédelmet szolgáló késeket, Melinda asszony csak nyugodtan mos tovább. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia,
meg ne moccanj! – suttog Meg és lassan feláll, de szinte azonnal vissza is ül
nyugodtan a helyére. Ezek szerint nincs gond, de azért örülök, hogy ennyire fel
vannak készülve, de akkor mégis ki járkál itt?</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia! –
hallatszik a hátam mögül a már jól ismert búgás. Ez Matthew. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Azonnal hátrafordulok és rámosolygok, ő pedig gyengéden,
vidáman viszonozza a gesztust. Ez remek, akkor a tegnapi feszült
hangulatnak nyoma sincs. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Szia, mit
keresel itt? – kérdem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Érted
jöttem. Van kedved nekem segíteni? – egy göcsörtös törzsnek támaszkodik, onnan
les felénk, mintha méregetne. Nagyon meleg van, rajta mégis ott van a szokásos
sötétzöld, hosszú kabát, ami nélkül csak nagyon ritkán látom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Most itt
segítek – kicsit kidugom a nyelvem felé, szeretek vele csipkelődni, ő pedig
mindig veszi a lapot és viszonozza. – Ha annyira fontos, segíts nekünk, akkor
hamarabb kész leszünk. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Nem szól
semmit, csak morgolódik és lehajtja a fejét. Eszében sincs ilyesmiket csinálni,
nagyon tartja magát a nemi szerepekhez, ami furcsa, tekintve arra, hogy nincs
rendesen szocializálódva. Vagy lehet, hogy pont ezért? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Na, gyere!
– jobban széthúzza a mosolyt szögletes arcélei között és nem tudok neki
ellenállni. Tudom, tudom. Gyenge vagyok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Kérdőn a
többiekre pillantok, ők bólogatnak, hogy nyugodtan. Nem kell több, azonnal
hagyom Matt csábító illatú, szexi fehér ingjét és mellé megyek, ő pedig azonnal
vezetni kezd mélyen az erdőbe. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Tudod,
nem kéne csak úgy settenkedned mögénk. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Miért? –
felvonja az egyik szemöldökét. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - A
többieknél volt kés, mi van, ha előbb cselekszenek, csak aztán gondolkodnak? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Hangosan, jókedvűen felnevet, olyan módon, amilyet eddig még
nem hallottam tőle. Kezd feloldódni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Attól nem
tartok, hogy kárt tesztek bennem. Neked még lenne esélyed ellenem, de nekik
nem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Én nem is
tanultam önvédelmet soha. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De ha
tanulnál, nagyon jó lennél benne. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Felkapom rá a fejem és nagyokat pislogok. Matthew… most
flörtöl? Ez komoly? Jaj, nagyon aranyosan csinálja a kis átokfattya. Lehet,
hogy ez a taktikája, először a kiszámíthatatlan viselkedéseivel összezavarja a
nőket, aztán amikor elég sebezhetők, lecsap rájuk. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Eh… izé…
hülyeség – motyogom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ahogy
gondolod – jelenti ki egyszerűen menet közben. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Ennyi? Most hagyja így levegőben lógni a dolgot? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Amúgy is,
mire kellek? Hova megyünk? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Jóval elém kocog, egészen pontosan egy fához megy, de ahogy
nézem, ez nagyon különleges fajta, még sosem láttam ehhez hasonlót. A törzse…
narancssárga. Lopva körülnézek, elszórtan előttünk látok még pár ilyet. Matthew fogást keres a törzsön, majd egy pillanat alatt felszökell,
bár a farkasok nem másznak fára. Halk recsegés és mocorgás hallatszik a sűrű,
zöld lombból, majd hirtelen nagy robajt csapva egy köteg inda landol előttem.
Annyira megzavar a koncentrációban, hogy hangosan felsikoltok és hátrálok pár
lépést, amire Matt kidugja a fejét az ágak közül. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Minden
oké? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - P-persze,
csak a szívbajt hoztad rám! – korholom a szívemet keresve. Amikor végre egy
kicsit meg tudom nyugtatni, a halomra nézek. Ezek a liánok is legalább olyan
érdekesek, mint a fa, amiről származnak. Egészen vékony és olyan, mintha a
természet a maga gyönyörködtetésére kötélszerűen összefont volna egy narancs és
egy zöld madzagot. Leguggolok mellé és a kezembe veszem. Egész selymes,
ráadásul iszonyatosan édes illatot áraszt magából. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nagyon
bódító – kiabálom föl neki. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nekem
mondod? Idefent meg lehet fulladni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mi ez? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Még egy halom csapódik a korhadt avarral fedett földre, de
ezt szinte már észre sem veszem. Matt egy huppanással előttem terem, egyszerűen
leugrik a fáról és guggolva érkezik meg. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Boszorkánykötél. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - És minek?
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - A Második
Hold-ünnepre. Ilyenkor az a szokás, hogy ebből hálót fonva körbevesszük az
egész falut egészen a fák legtetejéig. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hú… az jó
sok munka lehet. És én arra kellek, hogy… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Segíts
nekem gyűjteni és fonni. Az ünnep holnap lesz, addig végeznünk kell – komoly
arccal simít végig az indákon. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ebben az
esetben ez előbb is eszedbe juthatott volna – dörmögöm. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Sajnálom,
de csak ezen a napon érnek meg, tehát sietnünk kell. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ugye
tudod, hogy nem fogunk végezni holnapra – mélyen a szemébe nézek, ő pedig állja
ezt, úgy tekint rám vissza, mintha egy verseny lenne. <i>Farkasszemet </i>nézünk. Vagyis, csak én. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Muszáj
lesz. Ez azt jelenti, hogy ma bepótolhatjuk a tegnapit és kint alhatunk a
mezőn. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Haha… de
jó, már alig várom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Sötétedésig
csak azt nézem, ahogy Matt egyik fáról a másikra ugrál, amivel még nem is lenne
semmi bajom, de engem használ málhás lónak. Konkrétan körbe vagyok tekerve
Boszorkánykötéllel, már alig tudok mozogni, de elvárja, hogy tartsam vele a
lépést, de már teljesen kifáradtam, nem bírom tovább. Lerogyok a földre és
lihegve dőlök neki egy fának. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mi az? –
kérdi érzelemmentesen, amikor visszatér még egy tekerccsel. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… nem
bírom – zihálok. – Elfáradtam. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ez még
nem elég – dörmögi. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De akkor
is elfáradtam, értsd meg! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Leül mellém és egy kulacsot tart a számhoz, engedelmesen
felemelem a fejem, amire jéghideg víz ömlik végig a torkomon. Jó, hogy megitat,
mert a kezem sem tudnám megmozdítani. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ne
haragudj, ez a bódító illat kiszívja az ember erejét. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem gond,
de én ma itt fogok aludni, hehe – erőtlenül nevetek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Azt nem
hagyhatom, ez túl veszélyes környék. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Én
viszont nem fogok innen felállni, azt biztosra veheted – ismét kidugom rá a
nyelvem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem is
vártam el – huncutul elmosolyodik, majd egy szempillantás alatt a kezébe kap,
de most nem vág a vállára, mint amikor ajándéknak vitt a szeretőjének. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Kedvesen,
védelmezőn tart az izmos karjaiban, az orrom pont a szögletes állkapcsát
érinti, keményen karistol a borostája. Nagyon romantikus lenne… minden más
helyzetben hercegnőnek érezném magam, de most ezekbe az izékbe tekerve inkább
vagyok krumpliszsák. Elég lelombozó. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Meg sem
állunk a selyemfüvű mezőig, a lapos kavicsos kristályvizű patakpartig. A
vérvörös és aranyszínű izzó nap épp most bukik alá a horizonton a hófedte
hegycsúcsok mögött. Mesés. <i>Mese… </i>itt
minden olyan meseszerű. A farkas két lábra állít és amilyen gyorsan csak tud,
megszabadít a kötelékemtől. Amint lekerülnek rólam, máris sokkal frissebbnek
érzem magam, elmúlt a fáradtságom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Jobb? – kérdi.
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Sokkal. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Tényleg
csak az illat. Tudsz belőle hálót kötni? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Kérdően pislogok rá. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Őőő… nem.
Manhattanben nőttem fel, örülök, hogy hajat tudok fonni, hehe. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
nehéz, de akkor addig csak terítsd ki szálanként mindet, egészen kinyújtva, addig
én visszamegyek még, rendben? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Értettem,
Mr. Rabszolgahajcsár – kuncogok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Kelletlenül csóválja a fejét, aztán eltűnik ismét a szemem
elől. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> De még
milyen hosszú időre… alapból is úgy tervezte, hogy ilyen sokáig el fog maradni?
Nem gyűjtöttünk tűzifát és azóta teljesen besötétedett, csupán a Hold halvány
ezüstös fénye ad valami fényt, de ez rettenetesen kevés tekintve arra, hogy egy
mezőn vagyok… mögöttem erdő… egyedül… basszus, remélem hamar visszajön, mert
még tíz perc egyedül és összecsinálom magam! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Próbálom
dudorászással kiűzni a fejemből a baljós gondolatokat, miszerint erre téved egy
őrült és… megtámad egy baltával… vagy egy hurokkal hátraránt… édes Istenem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Nagyot
nyelek, amikor mögöttem megroppan valami és a derékig érő fű susogni kezd és
határozottan nem a széltől. Az egyszerűen csak elfütyülget fölötte, ez valami
más, ez egy élőlény. Lehet, hogy egy vadállat? Mondjuk egy… vaddisznó, vagy egy
medve! Francba, egy medve azt csinálhat velem, amit akar! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A sötétbe
hunyorgok, egy kövér alak tart felém. Ez nem Matt… ez kizárt, hogy Matt legyen,
őt felismerem, ez valaki más. Franc, franc, franc! Semmi eszköz nincs nálam,
amivel megvédhetném magam! Utolsó elkeseredésemben a patakpart egyetlen fájához
rohanok és letörök róla egy ágat. Ha legalább tüzem lenne, akkor
meggyújthatnám, de így semmi haszna! A kövér alak egyre csak közeledik, én majd
összeesek a félelemtől, de ez adrenalint is ad, ezért lassan a mező felé
hátrálva, gondosan ügyelve arra, hogy a kavicsok ne csikorogjanak a talpam alatt
a kövér ember mögé settenkedek, majd egy nagy kiabálással a vállába bököm a
faágat, de az azonnal eltörik rajta. Az ember nem szól semmit, elkapja a
csuklóm és megpörget a levegőben, hogy két méterrel, már jócskán a fűben
érkezem meg, majd azonnal rám veti magát és az arcomba liheg. Az egész
művelethez nem kellett több, mint három másodperc. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis mi
a jó franc ütött beléd?! – kiabál Matthew. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Fenébe, akkor ez mégis ő volt? Persze, hiszen csak körbe
volt tekerve liánokkal. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
B-bocsánat, én csak… - zihálom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Te csak?!
Van fogalmad róla, hogy egy olyan ággal esélyed sem lett volna, ugye?</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Én csak…
nem ismertelek fel, ne haragudj! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Próbálom kivenni a tekintetét, nem tudom, hogy most
haragszik-e vagy jókedvű, a holdvilág pedig kicsit sem segít, teljesen sötétbe
burkolja őt. Tényleg az éjszaka teremtménye, ilyenkor van teljesen elemében.
Igazam volt, egy vadállat settenkedett mögöttem. Egy farkas, aki bármikor
széttéphet. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Bolond
vagy! Egy ággal? Még szerencse, hogy én felismertelek, különben most szedegethetném
a végtagjaid – elégedettség vibrál valahol mélyen a csatakürtben, de ez
megrémiszt, nagyot nyelek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
L-leszállnál rólam? – nyögöm, még mindig a szemeit kutatom, de nem találom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Leszálljak? – az ujjai megfeszülnek a csuklóm körül és a fejem fölé emelik,
erre a szívem heves dobogással reagál. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Már megint
mit művel az eszetlen? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nehéz
vagy basszus! – reccsenek rá, Matthew nevetve lefordul rólam. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Jó, jó,
csak vicces volt téged kiterítve látni, haha. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Közel sem
volt vicces… - morgok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Kiterítve látni… eszméletlen, milyen szexuális töltete volt
a hangjának, ez a kijelentés erotikusabb volt, mint maga a helyzet, bár ő
valószínűleg csak arra gondolt, milyen szép lenne a bőröm egy kandalló előtt. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Soká
jöttél… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen, de
sikerült eleget gyűjtenem, meg hoztam tűzifát is, de a kis akciód miatt
szétszórtam valamerre, jó lenne, ha megkeresnéd, addig én kiterítem ezeket –
magára mutat, ő nyolcszor annyi Boszorkánykötelet tekert magára, mint rám. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Mindent
elrendezünk, világosságot csinálunk, majd nekilátunk a hálókötésnek, ami vele
egész jó mókának bizonyul, de iszonyatosan fárasztó. Megmutatja, hogy kell
csomózni, merre kell fordítani és lehet, hogy nem is lenne olyan nehéz, de a
tíz méteres liánokat nem lehet csak úgy kézben fonogatni, mászkálni kell velük,
futkosni, és jócskán belenyúlik a következő nap délelőttjébe, amire végre
feltekerjük az óriási és kifejezetten nehéz kötegeket és visszatérünk a faluba.
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Valamiért
most mindenki nagyon feszültnek látszik, a hangulat közel sem olyan, mint eddig
szokott lenni… inkább olyan… szomorú és… félelemmel teli. Lehet, hogy én
tévedek, de egy ünnepségnek nem ilyennek kéne lennie. A fogadóhoz érve Caleb
azonnal elénk jön és sürgetve elvon Matthew mellől. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia,
te még itt vagy? Azonnal el kell menned! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De… én
még maradnék… - mentegetőzök. – Legalább a köteleket hadd segítsek feltenni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Szó sem
lehet róla! – reccsen rám az ősz, csupa izom férfi, amire összerezzenek. Sosem
beszélt így velem, teljesen megrémiszt és most tűnik csak fel mennyire szerencsés
vagyok, hogy a barátomnak mondhatom a félszeműt. Semmiképp nem akarom
ellenségemnek tudni… hangja akár a mennydörgés, tekintete orkán, a markában
ezer villámot is meg tudna tartani… elképesztő. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hagyd,
Caleb, hadd segítsen – Matthew egy kicsit hátrébb húzza a vállánál fogva,
ügyelve arra, hogy kellőképp tisztelettudó legyen. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem,
Matt, most azonnal vissza kell mennie Silverflowerbe! Ez egy kicseszett
parancs! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Köpni-nyelni
nem tudok. A mindig nyugodt és kiegyensúlyozott zen-mester Hegyomlás Caleb
káromkodik és ki van fordulva önmagából. Miért viselkedik így? Milyen ünnep ez,
te jóságos ég? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Még
napnyugta előtt visszakísérem, addig úgysem kezdődik el, te is tudod –
nyugtatgatja a farkas, aki bár nem hozzám beszél, de le sem veszi rólam a
szemeit. Milyen fagyosak. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Caleb
morgolódik, de nagy nehezen megenyhül és a vállamra teszi a kezét. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Bocsásson
meg kisasszony, ez egy nagyon feszült időszak… - mentegetőzik, de annyira
megrémített, hogy csak serényen bólogatni tudok. – Napnyugta! – veti oda a
farkasnak, aki biccent, ezután a hegyomlás távozik. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Basszus…
- hitetlenkedve suttogok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mi az? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Caleb… mi
volt ez? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Kibújt
belőle a falkavezér. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De miért?
Ez egy ünnep, nem? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - De… -
dünnyögi. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor nem
vidámnak kéne lennie? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Matt nagyot sóhajt, komor fejét lehorgasztja és felém tart
egy hálóvéget. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nézőpont
kérdése, hogy egy ünnep… kinek okoz örömöt. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Bennem akad a levegő és földbe gyökerezik a lábam. Ez ilyen
komoly lenne? Jobban meg vannak bolondulva, mint amikor a torzságról
kérdezgetek. Mi a fene folyik itt? Ugye… nem fognak feláldozni senkit? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Még mielőtt
visszakísérnének a városba, gyorsan harapok valamit, de tényleg nagyon sietve,
mindenki fenyegetően néz rám. Lehet, hogy nem jöhetek vissza többet? Matt az
ajtóm előtt vár és a szokásosnál is sürgetőbben rángat egészen a Mär végéig,
ahonnan már látom az Emerson rezidenciát. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Holnap
érted jövök. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Reggel? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Délután…
majd figyelj ki az ablakon! – már háttal áll nekem és indul is szinte futva, de
még egyszer visszafordul. – Emilia… ha… minden jól megy… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen? –
pihegve kérdem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Megtanítalak az önvédelemre… szükséged lesz rá, ha maradsz! – meg se várva a
válaszom visszarohan. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Csóválom a
fejem, egyáltalán nem értem, hogy mi folyik odabent. Nagyon nem akarják, hogy
ott legyek. Lehet, hogy ez egy nagyon fontos közösségi esemény és még nem
fogadtak be annyira, hogy láthassam. De akkor mégis… mi lehetett ez a nagy
feszültség? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Kissé
szomorkásan baktatok a panzió felé, a lámpák már égnek odabent, a Nap a
szokásosnál gyorsabban nyugszik le. Azt mondták, napnyugta előtt nem kezdődik
el… ezek szerint az ünnepet hamarosan megnyitják. Ahogy ezen gondolkodom, egy
hatalmas, várfagyasztó sikítás hasít át az erdőn, még a leveleket is
megrezegteti. Olyannyira magas ez a hang, hogy be kell tapasztanom a fülem. Ha
lenne itt valami üveg, biztosan szétrepedt volna. Mégis mi a fene? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Jobbnak
látom, ha inkább berohanok Emersonékhoz. Bár még sosem hallottam ilyen hangot,
ösztönösen érzem, hogy semmi jót nem jelent. Egyre jobban kapkodom magam alatt
a lábaim, majd kirántom az ajtót a helyéről és hangosan becsapom magam mögött,
ahogy belépek, majd lihegve nekitámaszkodom. Ben és Mr. Emerson szokásosan egy
asztalnál ülnek, most kártyázgatnak, kíváncsi, nagy szemekkel néznek rám, nem értik,
miért lihegek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ő…
he-hello… - pihegek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Miss
Quinn – emeli meg a baseballsapkát a fején a borzas szakállú öreg. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mi
történt Em? – kérdi kíváncsian Ben, kis kárörvendés látszik az arcán. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Se-semmi…
én csak… ma itt aludnék, ha nem gond. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Összemosolyognak, szinte hallom a gondolataikat: haha, végre
rájött, hogy milyen rossz ott! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> De ez nem
igaz… elkergettek, valljuk csak be. Istenem, miért vagyok ennyire pokolian
kíváncsi? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Szóval… -
letörlöm az izzadtságot a homlokomról – A szoba, amiben aludtam első éjjel, még
üres? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hát
persze, Miss Quinn. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Remek,
köszönöm! – rohanni kezdek felfelé. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ma nem
telefonálsz Alicenek? – kiált utánam Ben. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ma
hívjátok fel ti! Mondjátok meg neki, hogy jól vagyok! – egy újabb hatalmas
ajtócsapással jelzem mindenkinek, hogy megérkeztem a szobába. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Azonnal az
ágyra ülök és lihegve bámulok ki a fejemből. Mégis mi volt az a sikítás?
Megrémített. Minden embernek ijesztő lett volna, de… nekem… ez annyira… ismerős
volt. Valahol már hallottam ilyet… a sajátomnak éreztem. Az ablakomhoz lépve a
Mär ugyanolyannak tűnik, mint első nap, bár már tudom, hogy milyen is valójában,
már nem idegen és jobban szeretem, mint a szülővárosom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A nap
hátralévő részében hol az ágyon gubbaszkodtam, hol az erdőt pásztáztam. Arra
várok, hogy egyik pillanatban felcsapnak a faluból a lángok és a kellemes
langyos szellő, ami most olyannyira hiányzik, idáig szállítja a falubeliek
vidám sikoltozását, de semmi. Haláli a csend. Ijesztő a csend. Idegesítő a
csend és a kíváncsiság mardosó karmai egyre inkább hatalmukba kerítenek. Tudnom
kell mi folyik odabent, mert ha egészen holnap délutánig idebent kell ülnöm, én
megőrülök! Látnom kell! De le már nem mehetek, Emersonék még ébren vannak és
biztosan megakadályoznának abban, hogy ilyen késő este elinduljak a végtelen és
veszélyes Märbe. Az ablakot kell használnom. Igen. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Izgatottan
húzkodom ki egyik komódfiókot a másik után és minden lepedőt összegyűjtök, amit
csak találok, majd összekötözöm őket, mint a filmekben és az ágyhoz kötve kimászom
az első emeleti szobámból. Amint füvet ér a lábam, rohanni kezdek az erdő felé,
mintha az életem múlna rajta. Magam sem értem, hogy mi ez a hihetetlen,
fojtogató érzés a lelkemben, izgatott vagyok, boldog és félek egyszerre és ez
az őrülten kavargó egyveleg ránt magával, nem is figyelek oda, hogy merre
megyek, csak ösztönösen kerülöm a fatörzseket, ugrom át a bokrokat, valamiért
sikítani, ordítani van kedvem, pontosan úgy, ahogy napnyugtakor hallottam.
Érzem belül, hogy képtelen lennék rá, de mintha… régen… valamikor régen én is
magaménak tudhattam volna ezt a képességet, csak valahogy kitépték belőlem… mi
ez az érzés? Jobban látok, jobban hallok és a korhadó fák, a nedves moha
illata, a holdfény baljóslatú fénye… mámorít, szinte kéjesen. Egészen addig
tart ez az esztelen vágta, amíg meg nem látom az én hőn szeretett falum. A
Boszorkánykötélből készült burok mereven telepszik meg a fákon, olyan, mintha
egy óriási pók szőtt volna rá csapdát, pedig mi voltunk. A farkas és én. Most
nem ég a tűz, furcsa, mert csak akkor nem gyújtanak semmit, amikor esik az eső
és ma különlegesen szép este van. Nem akarom, hogy meglássanak, így egy
bokorban keresek magamnak búvóhelyet, onnan leselkedem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Ha jól
látom, mindenki egy ház köré van tömörülve, mégpedig… igen… ez Greta háza.
Lehet, hogy épp most szül? A fenébe, én pedig nem lehetek ott! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Annyira
előre hajolok, hogy majdnem előre esek, még jó, hogy meg tudom magam
támasztani, mert ismét egy hatalmas vérfagyasztó sikoly hagyja el valaki száját
és ez nem fájdalomból fakad, ez biztos. Végigborsódzik a hátam tőle, szinte
közvetlenül mellőlem hallatszik. Kicsit megkerülöm a bokrot, hogy ne legyek
senkinek se feltűnő, jó, hogy ezt teszem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Hörgés…
fröcsögő nyál… mi a franc? Hiába félek, a kíváncsiság nagyobb úr. Kidugom a
fejem a levelek közül, bár ne tenném, azonnal belém fagy minden. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Mégis…
mégis mi a jó franc?... Mik ezek? Határozottan ember formájúak, de… szürke a
bőrük, az egész testük ráncos, a szájuk… a fülükig ér és a fogaik… istenem… tű
élesek, tükörként ragyognak a holdfényben, de még nem ez a legrosszabb…</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A
következőnél a számra kell tapasztanom a kezem, hogy ne sikoltsak. Nincs
szemük! Négyen vannak, a hátuk görnyedt, a fejüket felfelé tartják és mélyet
szimatolnak a levegőbe. Istenem… miféle szörnyetegek ezek? És miért van lánc a
nyakukon? Próbálom keresni a lények gazdáit, de a csörgő béklyók egyelőre a
sötétbe vezetnek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Az
emberszerű torz lények megszagolják a hálót és irdatlan nyüszítésbe kezdenek,
egyáltalán nem tetszik nekik az illata. Ezért?! Ezért kellett?! Hogy ezeket
távol tartsa?! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A láncok
keményet csattannak az aszott bőrű, csontos hátakon, majd a lények, mint
megveszett vadállatok a Boszorkánykötélnek esnek, tépni, rágni kezdik, amíg
egy hatalmas tátongó lyukat nem hoznak létre. Amint lenyelnek pár falatot,
nyüszítve összeesnek és… egy pillanat alatt… porrá válnak?... Mi?... </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Nem tudok
lélegezni, sem megmoccanni. Megőrültem volna? Ez lehetetlen… ez nem lehet…
vajon mi lesz a következő lépés?</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Halkan
surranni kezd valami a levegőben… a levegőben? Ezek… fekete árnyak seprűkön… és
lebegnek! </span></b></div>
Lusie K Grottehttp://www.blogger.com/profile/05474902773657507520noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-133146127810194154.post-71971493166582288952013-06-16T15:31:00.000+02:002015-09-28T19:33:27.465+02:00(11) Amelia és a vadász {4. fejezet EGY RÉSZE!!}<b><span style="color: #e06666;">Hello mindenki, az előrelátásaim helyénvalók voltak és valóban, most nem igazán tudok előrukkolni egy egész fejezettel, de a látogatókból látom, hogy mára sokan várták, ezért kárpótlásként felteszem egy kis részét az új fejezetnek. Minél hamarabb fel fog kerülni az egész! :) </span></b><br />
<br />
<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="color: #cccccc;">4.</span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - H-hé…
mégis mit csinálsz? – Matthew hangja kissé rémülten rezegteti a levegőt. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Most ezt
felhúzom… így ni! – halkan suttogom, hogy én is alig hallom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A levegő hűvös,
langyos nyugati szellő mozgatja a hajam, gyengéden cirógatja az arcom. Sötét
van már, a Hold mindent bevilágít, mint egy óriási ezüsttükör, ami a ragyogó
csillagok fényét veti vissza rám és a farkasra. Már otthonosan érzem magam
ebben a közegben, a mindennapos telefonálgatás a városból jelenti az igazi
kínszenvedést. Mellettünk pattog a tűz, tücskök halk szólama hallatszik, az
aláfestést pedig az alattunk elterülő csordogáló, kristályvizű patak adja, a
Märből pedig mindent betöltő éjszakai akácillat tódul a selyemfüvű mezőre, ami
egyszerűen bódít.</span></b><br />
<b><span style="color: #cccccc;"></span></b><br />
<a name='more'></a><b><span style="color: #cccccc;"> </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mi ütött
beléd? Megőrültél? – lihegi a férfi, akit még sosem láttam ilyen
kiszolgáltatott helyzetben. Az olvadt ezüst fehéren izzik, ajkai résnyire
szétnyíltak a borosta alatt, a mellkasa egyeletlenül emelkedik és zuhan alá. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… akarom.
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Egy szót sem szól, csak bámul rám. Miranda óta eltelt pár
hét és igyekszem megtenni azt, amit kért tőlem, próbálom Mattet kicsit
emberibbé nevelni, ha úgy tetszik, megszelídíteni, de ez közel sem olyan
egyszerű, mint amilyennek előszörre hittem. Eleinte próbálkoztam a
kedveskedéssel, a barátkozással, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ilyen
dolgokkal nála nem megyek semmire. Egyszerűen nem érti meg, hogy ez mit jelent.
Bizalmatlan másokkal szemben, hiába kedves mindenkivel, ez csupán látszat, egy
betanult cselekvés, ami régen talán jelentett neki valamit, de mára csak eltompult
gesztusok összekevert maradéka. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Aztán
próbáltam a bizalmába férkőzni, olyan dolgokat árultam el magamról, amiket még
soha senkinek, remélve, hogy majd ő is megteszi, de ennek sem lett semmi
haszna, csak annyi, hogy már tudja, egyszer megdobáltam tojással az egyik ex-pasim
új barátnőjének a házát… na, igen. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Próbáltam
embereket keresni a faluban, akik egyáltalán tudnak róla valamit, de
mindannyian csak húzkodták a vállukat, mondván: egyik nap csakúgy megjelent,
azóta itt van. Hogy honnan jött, mikor megy, mi a családneve, rejtély. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Több hétnyi
kemény megfigyelő munka után azonban rájöttem, hogy csupán egyetlen dologgal
kerülhetek hozzá közelebb, ez pedig a hatalmi egyensúly érzékeny mérlegének a
beállítása. Minden egyes este elkísért a városba, hogy telefonáljak, de
ugyanúgy viselkedett velem, mint a falubeliekkel. Kedvesen, de érdektelenül.
Feltűnt, hogy az egyetlen, aki iránt egy csöppnyi figyelmet biztosít, az a
félszemű medveharcos Caleb. Ő úgymond a vezető posztot tölti be, többször
csattant el kettejük között pofon és Matt, a magányos farkas megtanulta, hogy a
hierarchia csúcsán a fogadós áll. Tehát nekem is ezt kell tennem… mármint nem
összeverekedni vele, mert esélyem sem lenne egy vaddisznócsapkodó, csupaizom
vadász ellen, de valamiben le kell őt győznöm, valamiben le kell igáznom, hogy
engem is tiszteljen és segíthessek neki. Fogalmam sincs, miért fáradok ezen
ennyit, de valamiért, megmagyarázhatatlan okokból epedek azért, hogy
megismerjem tetőtől talpig. És most pontosan ezt teszem… uralmam alá hajtom a
férfit. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Az ujjaimat
jobban összeszorítom, hogy érezzem a keménységet, de erre Matthew felszisszen. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nagyon
rosszul csinálod – jelenti ki érzelemmentesen. – Feljebb kell fogni és nem
megtámasztani, hanem marokra. Érted? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Értek
hozzá! Nem először csinálom, elhiheted! – csattanok rá. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Nehogy elfelejtsem… a kettőnk között lévő viszony nagyon
ingadozó… nagyon. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis
olyan vagy, mint egy szűzlány, aki fél az első csóknál! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Te most
komolyan egy Madonna dalt idéztél?... – fapofával pislogok rá. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Fogd be
és összpontosíts! Szorítsd keményebben, mert úgy fogod elérni a kellő hatást,
ezt meg húzd hátra! – utasítgat. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hagyj már
békén! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hülye
lány! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Megragadja az íjat, amit épp teljes erőből feszítek és
rángatni kezdi, egészen addig, amíg ki nem csúszik az ujjaim közül és hatalmas
koppanással homlokba nem talál, amitől rögtön a földre huppanok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Au! –
visítok fájdalmasan és nem is tudom eldönteni, hogy melyik a rosszabb? A
homlokom, a fenekem, vagy a megaláztatás? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Matt
csípőre teszi a kezét és győzelemittasan nevet, ami visszhangzik a hatalmas
mezőn, amin csak ketten vagyunk. Ez a törzshelye, napközben mindig itt henyél
egy fa árnyékában a patakparton, amikor épp vadra vár, én pedig, mivel eltökélt
szándékom megszelídíteni, csatlakoztam hozzá. Mindig megtűr maga mellett, de
gondolom ezt is csak kedvességből. Nagyon szereti a fegyvereit, ezért arra
gondoltam, hogy talán célba lövésben nyerhetek, de úgy tűnik ehhez sem értek és
amúgy mostanában az írás sem megy… csakis azon kattog az agyam, hogy minél több
időt töltsek a vadásszal és az erdővel. Ez a hely hihetetlen, szinte szerelembe
ejtett, nehéz lesz itt hagyni, pedig hamarosan vissza kell mennem és alkotni
valamit, de egyelőre egy jegyzet sem sikerül. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Mint egy
megsebzett állat, a tűz mellé húzódom és beburkolózom egy pokrócba és egészen
addig helyezkedem, amíg a lapos kavicsok be nem mélyednek alattam. Ez a szakasz
is a Mär egyik legszebb tájaihoz tartozik a kristályvizű patakkal, a magas,
smaragdzöld fűvel, a hófödte hegycsúcsokra való kilátással, de a
legkülönlegesebb, hogy az egész partszakaszt lapos, vízmosta színes kavicsok
alkotják, amik úgy csillognak, mintha üvegből lennének. Csodaszép. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A férfi még
mindig kacag, de csatlakozik hozzám, én duzzogva nézek fel rá. Mindig kihozza
belőlem a kislányt. A kezdeti érzéseim iránta, miszerint gyengének és
sebezhetőnek érzem magam mellette, mit sem változtak, azonban mostanra már
hangot és küllemet is adok ennek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Jól van,
be lehet fejezni… - morgom.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Bocsánat
– mondja, lassan leáll a nevetéssel, majd szokásához híven megtöm egy pipát.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Szeretem,
amikor ezt csinálja, valamiért mindig megnyugtat és otthonérzést ad. Lassan és
mélyet szív a cseresznye illatú dohányból és nagy sóhajtással ereszti a sűrű
ködöt ki magából. Annyira lenyűgöz ez a rituálé, amit már oly sokszor láttam,
hogy mind a mai napig csendesen és tátott szájjal figyelem. Az első három
szippantás után ismét beszélni kezd. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis
hogy jutott ez eszedbe? Lőttél már íjjal? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… de
jó vagyok a számítógépes játékokban, gondoltam menni fog élőben is… - nehezemre
esik válaszolni, nagyon zavarban vagyok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Számítógép? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen, az
egy olyan dolog, ami elvégez helyetted minden olyan dolgot, ami sok időbe
telne. Ráadásul kapcsolatot is tarthatsz a távoli barátaiddal a segítségével,
de hiába magyarázom, nem fogod megérteni, ezt látni kell.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Matthew
sokáig hallgat és meredten bámul maga elé. Megbántottam volna ilyennel? Nem így
ismertem meg. Ki tudja, kezek rá hatással lenni? </span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.25pt;">
<b><span style="color: #cccccc;">- Persze, hogy nem… hogy is
érthetném?... </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Kínos csend telepszik meg rajtunk, nem is akarok
hozzászólni, inkább mélyen magamba szívom a cseresznye füstöt. Meglepetésemre
ismét ő kezd új beszélgetésbe. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Szóval
szeretnél megtanulni íjjal lőni? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igazából
nem ez volt a célom… - dünnyögöm. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Kérlek farkas, ne kérdezősködj tovább, mégis mit
válaszolhatnék ezekre? Azért akartam célba lőni, hogy lenyűgözzelek, bekerüljek
a hierarchiádba és segíthessek neked normálisan civilizált emberként
viselkedni? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hanem mi?
Valaki nem ragad csak úgy íjat. Valamit biztosan akartál. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Én… izé…
csak szerettem volna megismerni, hogy milyen lehet a te életed. Úgy értem…
milyen lehet… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ölni? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Rákapom a tekintetem, ő higgadtan, meredten bámul rám. Ebben
a pillanatban úgy tetszik, hogy a kitűzött célom sosem fog megvalósulni.
Matthew olyan élettelen… olyan hideg. Mint egy szobor, akit a Pokol köpött föl
magából. Félelmetes. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Gondoltam… tehát gonosznak hiszel… - elfordítja tőlem a fejét, ismét az az üres
érzés telepszik meg bennem, mint első este, amikor olyan sokáig bámultuk
egymást. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem, én
nem… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Francokat
nem! Azt már elhiszem, hogy nem érdekel a torz külsőm… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Ne, ne! Már megint ez a rohadt hülyeség! Mind a mai napig
próbálom faggatni a falubelieket, hogy mi ez az egész, de semmi válasz!
Gyűlölöm! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Milyen
torz külső? Úgy beszélsz, mint egy agyonplasztikázott hisztigép, aki még mindig
nem elégedett a testével! Az Istenért, Matthew, száznyolcvan centi vagy és
csupa izom! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mindegy,
most ezt hagyjuk! Tehát elfogadsz engem, de azt hiszed, nem látom, hogy nézel
rám, amikor vadat viszek a faluba? Ölök. Minden nap. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Lehet, hogy
nem vagyok normális, de mintha lelkiismeret furdalása lenni. Érdekes, inkább
nem szólok semmit, hadd kiabálja ki magát. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
szeretem ezt! Gyűlölöm azt, hogy ezt kell tennem, de vezekelnem kell! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Összerándul a testem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy
mi?... – halkan kérdem, nem is hallja meg. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Azért
teszem, hogy legyen mit ennünk! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Én tudom…
és nem is haragszom rád… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor
miért nézel rám így? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy?
Hogy nézek rád? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mint
mindenki más… te sem tartozol ide, mégis úgy tekintesz rám, mint egy idegenre. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mert nem
ismerlek… </span></b></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Ködös, szürke szemei kitágulnak, az ajka résnyire nyílik,
látom, ahogy benne szakad a levegő. Az arcára most rá sem ismerek, most nem egy
vadállattal ülök szemben, hanem egy ijedt kisfiúval. Mégis mi van vele?
Teljesen kiszámíthatatlan. </span></b></div>
Lusie K Grottehttp://www.blogger.com/profile/05474902773657507520noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-133146127810194154.post-79574807210148872712013-06-01T21:38:00.000+02:002015-09-28T19:33:27.478+02:00(10) Amelia és a vadász {3. fejezet}<b><span style="color: #e06666;">Végre sikerült nagyjából időben összehoznom egy fejezetet, ami bár nem lett túl terjedelmes, de talán nem is baj :) Igyekszem szombatonként, max vasárnap feltenni az új fejezeteket, kidolgozni egy rendszert, de sajnos ez az írásnál nem egy olyan egyszerű dolog, mert néha megy, néha nem. De most ment! :D Remélem tetszeni fog ez is, ahogy észrevettem, eddig ennek van a legnagyobb sikere, több a látogató, amióta ezt is felteszem és ennek nagyon örülök, ennek örömére csatolok pár rajzot a két főszereplőről :) </span></b><br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #e06666;"><br /></span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #e06666;"><br /></span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #e06666;">A kifejezetten jól sikerült Emilia Quinn </span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-oiM56FjQeDA/Uao_eYbhT7I/AAAAAAAAACo/bKKBjyk9IEo/s1600/K%C3%A9p+089.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><b><span style="color: #e06666;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-oiM56FjQeDA/Uao_eYbhT7I/AAAAAAAAACo/bKKBjyk9IEo/s320/K%C3%A9p+089.jpg" width="238" /></span></b></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #e06666;"><br /></span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #e06666;">És az értékelhetetlenül rosszul sikerült Matthew</span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-jgiq2bboi1A/UapALYTC0DI/AAAAAAAAAC4/J96EOnK-WHg/s1600/K%C3%A9p+098.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><b><span style="color: #e06666;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-jgiq2bboi1A/UapALYTC0DI/AAAAAAAAAC4/J96EOnK-WHg/s320/K%C3%A9p+098.jpg" width="238" /></span></b></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-m3pWHgtZHN4/Uao_-FXHU6I/AAAAAAAAACw/Pl7zsVPAO7o/s1600/K%C3%A9p+095.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><b><span style="color: #e06666;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-m3pWHgtZHN4/Uao_-FXHU6I/AAAAAAAAACw/Pl7zsVPAO7o/s320/K%C3%A9p+095.jpg" width="238" /></span></b></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="color: #e06666;">Amint lesz jobb, esküszöm felrakom, mert ezek borzalmasak :D</span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="color: #e06666;"><br /></span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><span style="color: #e06666;"><br /></span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><span style="color: #e06666;">De nem húzom tovább az időt, harmadik fejezet! Jó szórakozást! :)</span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="color: #cccccc;">3.</span></b></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Úgy lógok
két fa között, mintha holmi függőágy lennék, már csak az kéne, hogy a hasamra
fészkeljen egy mókuscsalád. De mégis mi ez? Mi fog velem most történni? Ha ez
egy csapda és nem a falu lakói állították, akkor… nekem végem. Nem tudom,
melyik a jobb megoldás, nyugodtan, mozdulatlanul kivárni a segítséget, vagy
kapálózni, sikítani, ahogy a torkomon kifér, hogy esetleg eloldódjanak a
kötelékek, azonban ennek megvan a veszélye. A pók is ezen az elven lel
táplálékra. </span></b><br />
<b><span style="color: #cccccc;"></span></b><br />
<a name='more'></a><b><span style="color: #cccccc;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> De a
klausztrofóbia erősebb annál, mintsem nyugton tudjak maradni. A tehetetlenség
érzete lyukat váj a gyomrom helyére, muszáj tennem valamit azért, hogy
megmeneküljek. Muszáj. Felemelem a csípőm, majd elernyesztem az izmaim
mindaddig, amíg elég nagy lendületet szerzek arra, hogy esetleg letörjenek a
vaskos ágak, amelyek kifeszítenek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Valaki!
Kérem, valaki segítsen! – kiabálok kétségbeesetten, amikor a módszerem nem
bizonyul hatékonynak. – Kérem, valaki… - elfúl a hangom, segélykérésem tompán nyeli
el a pára és a mohos fatörzs. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Nem
végezhetem így… én nem. Nekem itt dolgom van, céljaim vannak, még nem lehet
vége. Sosem így képzeltem el… Emilia Quinn kötélen feszítve lelte halálát. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Összehunyom
a szemeim, próbálom kiverni a fejemből a gondolatot, de ez sem használ,
egyetlen kép dereng most az elmém sötétjében, az pedig egy varjú, ahogy rám
száll és kutakodni kezd az arcom körül. Esélyem sem lenne elkergetni. Párszor
végigjárkál a testemen, elgyengült húsomba mar fekete csőrével, aztán
megtalálja a legpuhább, legfinomabb kezdetet a testemen, a szem… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hát te
meg mit csinálsz odafent? – hallatszik mélyen alólam a csatakürt rezgésű
férfihang, ami azonnal elkergeti lelkem varjúját. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Matthew!
– ordítok sírva. – Kérlek, szedj le innen! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Innen is látom, ahogy a gondozatlan borosta alatt acélos,
elégedett mosoly húzódik, kezét a szeme fölé emeli, hogy ne süssön bele a forró
nap, ami már úgy égeti a hasam. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ugyan
miért szednélek? Elijesztetted a vacsorát. Hacsak nem akarsz te az lenni, azt
ajánlom, maradj fönt, mint csali – gúnyosan nevet. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
vicces… nagyon félek, kérlek szedj le – már nem tudom visszafogni magamban a
hisztériás zokogást. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Az egyik
fához lépdel, elővesz egy pengét és elvágja a kötelet, ami fogva tart engem.
Egy pillanatra azt hiszem, hogy a szemben lévő fának csapódok, kicsit fel is
sikkantok, de időben elkapja a durva anyagot és lassan ereszt, hogy fejjel
lefelé lógjak. Borzalmas érzés, teljesen ki vagyok szolgáltatva minden erőnek,
ami körülvesz. A Nap éget, a szél legapróbb fuvallatai is hatalmasat löknek
rajtam, már értem, hogy miért volt ez bevált kínzási módszer. Elvágja a másik
felét és szépen lassan a puha mohára ereszt. A csuklóim végre eloldódnak, az
arcomhoz nyúlok és eltakarom a szemeim, hogy ez a hatalmas, rendíthetetlen
farkas ne lássa, ahogy forró, sós cseppek gördülnek végig az arcomon. Fölém
lépdel, leguggol, árnyékot vet rám a testével és kicsit megböki a homlokom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Minden
rendben? – búgja.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Meghatottam. Kihallani a hangjából, hogy most nincs irántam
rossz szándéka, megsajnált. Nem pont ezt a reakciót akartam, de vele semmi se
sikerül. Előbb részegen összepiszkolom, majd bőgök előtte, csupa-csupa olyan
helyzet, amikor még egy gyönyörű nő is csúf. Szégyellem magam. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… azt
hittem meghalok – suttogom remegve. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Minden
nap háromszor végigjárom a vadászhelyeim, mindenképp meglettél volna. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
tudtam, hogy a te csapdád… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Nem szól semmit, elgondolkodva hallgat. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Fáj
valamid? – kérdi. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Megrázom a fejem. Az elillanó félelem nyomot hagyott a
testemben és most úgy érzem üres vagyok, de már nem lehet semmi baj, végre pár
órányi lógás után megnyugodhatom.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor jó
– mondja és a kötélért nyúl, én még mindig ugyanúgy fogom a fejem, mint eddig,
egészen, amíg meg nem érzem, hogy csuklóm köré erős ujjak fonódnak és kötél
tekeredik rám. Ismét.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
M-Matthew… te mégis… mit?... – dadogom könnyes szemekkel, miközben a férfi
kezem és lábam is összekötözi. Az arcába nézek, de mintha nem is embert látnék
és nem is egy húsvér vadállatot, inkább egy kegyetlen szörnyről készült
szobrot. – Hé… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Fogd be a
szád, vagy azt is bekötöm! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Nem szólalok többet, csak aprót sikkantok, ahogy megköti a
csomót a bokámon. Mégis mit akar tőlem, miért kötöz meg? Még nem tudtam
felkészülni a következő pánikrohamra, hisz csak most múlt el az előző, ezért
szinte fel sem fogom, hogy mi történik körülöttem, csak zihálok, pihegek és
próbálok értelmet találni a tettekben. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Miután
meggyőződik róla a férfi, hogy megmoccanni sem tudok, felemelkedik tőlem és
elégedetten végignéz engem. A kezeim imádkozásra kulcsolom össze magam előtt és
kétségbeesetten pislogok fel rá. Ismét egy olyan pillanat, amikor úgy érzem
magam miatta, mint egy kiszolgáltatott kismadár, a különbség csak az, hogy most
tényleg az is vagyok. Mit akar tenni?... </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Sötétbarna
haja alól szikráznak a szürke szemek, izgatottnak tűnik, izmos teste ugrásra
készen hajol fölöttem, meredten bámul. Meg fog erőszakolni, ugye?... Itt, ezen
a puha mohán a hatalmas fák lengedező, hűst adó árnyéka alatt. Egyes esetekben
ez maga lenne a nagybetűs Romantika, de nem így, nem akaratom ellenére. Az
agyam eleget pihent az újabb pánikhoz, egyetlen pillanat alatt a testem minden
egyes idegvégződéséből szétáramlik bennem a semmi érzete. Olyan, mintha nem
feküdnék a földön, mintha lebegnék, mintha nem is léteznék és nem is léteztem
volna soha. Csak egyetlen gondolat kering a fejemben: ha végez velem, meg fog
ölni. Meghalok. Meghalok… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Az ujjaim
szétszakadnak az Istenkérő imából és fohászkodás helyett inkább védelemre
emelem a kezem. Amennyire csak lehet összehúzódom és reménykedem, hogy
láthatatlanná válok a számára. Azt mondták róla, hogy igazából kedves és jó
ember, hogy mindenkit megvéd és a babával is olyan kedves volt… lehet, hogy így
bírja ezt, hogy nőket fog el és megbecsteleníti őket. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Még mindig
nem szól semmit, kicsit, mintha gondolkodóba esett volna, talán még van esélyem
megmenekülni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Kérlek…
ne bánts… - francba, a hangom nem elég magabiztos, könyörgéssel nem megyek
semmire. – Nem kell bántanod… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Mélyen a
szemeimbe bámul és egy pillanatra mélységesen ellágyul a tekintete, de abban a
pillanatban össze is szedi magát, lehajol értem, majd a vállára dob, mint egy
tollakkal teli, pihekönnyű zsákot. Egyszerre nyűgöz le és rémiszt meg ez az
egyszerű mozdulat, ami másoknak szinte lehetetlen lenne. Hihetetlenül erős,
esélyem sincs bírni ellene. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Vágtatni
kezd velem a sűrű erdőn át, ami egyre sötétebb, nyirkosabb, rejtelmesebb és
minden bizonnyal veszélyesebb.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Áruld el,
hova viszel! – kezd egy kicsit visszatérni a bátorságom. Ha bántani akart
volna, ott is lett volna rá esélye, nem kéne még beljebb vinnie a Märbe. De
akkor mégis mi fog jönni? – Nem hallod?! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nincs
közöd hozzá Részeges, csak fogd be a szád! – horkant és nem is lassít le. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Részeges?! – sikítom. – Mondd el hova viszel, mégiscsak én vagyok az áldozat!
De nem kell ezt tenned, én… fizetek neked. <br />
- Nincs szükségem pénzre. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Felemelem a fejem és próbálom az emlékezetembe vésni az
utat, hogyha menekülésre kerülne a sor, visszajussak, de túl gyorsan halad. Ha ő
nem öl meg, az erdő teszi majd. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor…
híressé, hm? Mindenki szeretne híres lenni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Sokáig hallgat, mintha mélyre találtam volna. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem kell…
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Meg
akarsz ölni?... – bukik ki belőlem a kérdés a tehetetlenségem hatására. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Matthew most először áll meg a nagy rohanás közepette,
végigcsúsztat magán, még pulcsin át is érzem minden egyes domborulatát… hű… hát
ez az az alkalom, ami nem való egy férfitest csodálásra. Megállít a földön és
döbbenten bámul a szemembe. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Miért
ölnélek meg? – a hangjából visszhangzik az értetlenség. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hát…
megkötöztél, az erdő mélyére viszel… gondolom ez lesz a sorsom… - a földet
bámulom, hihetetlen, mennyire nem tudom komolyan venni ezt a súlyos dolgot a
társaságában. Miért van rám ilyen nyugtató hatással? Hisz elrabolt. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem –
nyögi egyszerűen. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor…
meg fogsz rontani? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Kikerekednek a szemei és benne akad a levegő. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis
honnan szedsz ilyeneket? Nem elég, hogy Részeges, még gyengeerkölcsű is vagy?
Ilyenek manapság a manhattani lányok? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor…
mégis miért csinálod ezt? – felemelem szemmagasságba a csuklóm. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Nem próbálok elmenekülni, nehéz lenne ugrálva átszelni a
sötét erdőt és úgy érzem, amúgy sem jelent rám veszélyt, főleg ezek után.
Eszébe sem jutottak ezek a gondolatok, pedig ez lett volna az egyértelmű. Nem
értem ezt a férfit… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ajándék
leszel. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Meghőkölök, próbálok hátralépni, elfelejtettem, hogy ez
lehetetlen, így hátraesek, egyenesen a nedves földre. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy
micsoda? Kinek? Miért? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Azzal ne
törődj, neked csak az a dolgod, hogy szép légy. Bár a kezed állapota sokat ront
az esztétikán. Tényleg, nem fáj, ugye? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Nagyokat
pislogok rá, tátva maradt a szám. Ez meg van húzatva! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Ismét a vállára kap ugyanazzal a hetyke mozdulattal és még
beljebb visz. Ez hülye! Hát ez komolyan nem normális! El fog adni… vagy nem is,
bocsánat, oda fog adni valakinek ajándékba! Mégis mi a jó ég ez?! Ki hitte
volna, hogy a falu jótevője nőket ajándékoz másnak! Már csak abba tudok
reménykedni, hogy a szerencsés, aki megkap engem, sem fogja értékelni eme nemes
gesztust. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Hamarosan
lassítani kezd, majd megáll. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Megérkeztünk – suttogja izgatott hanggal, aztán megfordít, hogy megnézhessem a
helyet, ahova megyünk. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Egy vaskos
fatörzsre épített házikó, amit már nagyrészt benőttek az erdei kúszónövények,
hm, egész tetszetős, szívesen megnézném belülről, biztos sok a benne rejlő
történet. De bolond vagyok, hisz ez lesz az otthonom ezentúl… elvileg. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Remek és
bemehetek a magam lábán vagy beviszel? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Beviszlek. Az úgy elegánsabb nem? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Hangosan kifújok egy tincset a homlokomból, amivel kifejezem
az érdektelenségem a téma iránt. A ház egy kicsit elemelkedik a talajtól,
rozoga törzshöz simuló csigalépcső vezet fölfelé, elszédülök, ahogy bámulom
őket. Hallom, ahogy nyikorogva kinyílik a bejárati ajtó és Matthew boldogan
kezd bele.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Miranda,
kedve… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Megszakad a hangja, amire én felkapom a fejem, vajon mi
történhetett? Próbálok forgolódni, hogy láthassam a jelenetet, de Matthew háta
túl széles, csak azt érzékelem, ahogy becsapja az ajtót és rohanni kezdünk
lefelé a lépcsőn, de ahogy felkukucskálok, egy nő épp kinyitja az ajtót egy
lepedőbe tekerve. Oh… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Matt, kérlek,
várj! – kiált utána a különleges szépséget árasztó szőke hajú Miranda, de Matt
nem vesz vissza a tempóból már a lépcső alján tartunk. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Matthew,
várd már meg! – az oldalába könyökölök, amire egy pillanat alatt a földön
találom magam, hanyatt fekve. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Egyenesen a
szemembe bámul, látszik rajta a meglepetés és a szomorúság kesernyés keveréke,
majd nekem mondja, nem a másik nőnek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ostoba
részeges liba! – sziszeg , majd eltűnik a fák között.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Közben Miranda is odaért és próbálja utolérni, de a sértődött
vadállat túl veszélyes préda. Próbálok felállni, de nem megy, csak össze-vissza
forgolódásba csap át az egész. A szőke nő nagyot sóhajt, majd észrevesz engem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nyugalom,
eloldozlak – leguggol mellém és pár pillanat múlva fel is szabadulok a csapdából,
a mai nap már másodszor. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Köszönöm
– dörzsölgetem a csuklóm. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem tesz
semmit… - szomorkásan búg a hangja. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Nem tudom, most mit kéne mondanom? Olyan zavartan pislogunk
egymásra, mindkettőnknek kérdései vannak, de egyikünk se mer megszólalni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Én… izé…
Emilia vagyok.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Miranda –
kicsit elmosolyodik, kedvesnek látszik, ahogy felemás vastagságú ajkaival
mosolyog. Nagyon különleges a szépsége, kicsit görbe az orra és mandulavágásúak
a szemei, mintha lenne benne egy kis ázsiai vér, mégis szőke. – Szeretnél
bejönni? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Én… nem
tudom… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Egy tea? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Elmosolyodom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Köszönöm,
az jó lenne. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Ez jó ötlet volt tőle, így könnyebb lesz majd elkezdeni egy
beszélgetést, mint a földön ülve. A kis faházban ugyanúgy egyben van minden,
mint az enyémben, csak ez kör alakú és középen göcsörtös fatörzs húzódik.
Belépve azonnal egy férfit pillantok meg, épp öltözködik. Zavartan
elmosolyodik, majd int és elmegy, rá sem néz egyikünkre sem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ő ki
volt? – kérdem utána mutatva.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - A…
szeretőm – nyekergi. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Szerető?
Akkor Matthew… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen, ő a
kedvesem… vagyis volt a kedvesem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Eh… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Össze-vissza nézegetek, miközben Miranda a konyharészre megy
és a tűz mellől elvéve egy fémkannát, teát kezd készíteni nekünk. Nem hittem
volna, hogy bele fogok pottyanni egy szerelmi háromszögbe, én, az ajándék,
akkor nyilván neki szánt. Felettébb romantikus… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Egy
asztalhoz invitál és leülünk egymással szemben. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Szóval… -
Miranda megszakítja a hosszú, kínos csendet. – Te hogy kerülsz ide?</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igazából
én magam sem tudom… nem vagyok idevalósi, csak lazítani jöttem, épp
Silverflowerbe tartottam, hogy telefonáljak egy ismerősömnek, amikor
eltévedtem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - A Mär
nagyon szeszélyes… - motyogja. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen…
tehát belekerültem egy csapdába, amit… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Matt
állította? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen. Pár
órát lógtam, de aztán kiszabadított, de nem vitt vissza a faluba, hanem
megkötözött és idehozott, valami olyasmit mondott, hogy… ajándék leszek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ajándék?
Nekem? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Minden
bizonnyal nem a fickónak… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">A kreolbőrös arcra nézek, mindenféle érzelem fut át éppen
rajta egy pillanat alatt, gondolkozik, aztán a tenyerébe rejti el a
kétségbeesett tekintetet. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Istenem,
Matt… - lemondó a hangja, semmi sem utal arra, hogy meglepődött volna, nem
tűnik szerelmesnek, aki épp csalódott. Tehát Matthew régebben is csinált
ilyeneket? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mi az? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Vedd ezt
bóknak és kérlek, bocsáss meg neki, ő… fura. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Vegyem
bóknak?... Miért? – hogy lehet bóknak venni azt, hogy elrabolnak?</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Azt
kértem tőle, hogy hozza el nekem a leggyönyörűbb vadat, amit valaha fogott,
olyat, amilyet még nem látott a világ – mosolyog. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Majdnem
hátradőlök a székkel. Ez lennék én?! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Erre
idehoz egy nőt az állítólagos szerelmének… álomférfi, mi? – nevet. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem… nem
igazán – levegő után kapkodok. – Tehát azért hozott engem ide, mert… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nálad
szebbet még nem látott. Persze ezt sosem vallaná be, hehe. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Komolyan nem tudom, hogy ezt most bóknak vegyem-e vagy sem,
de mindenestre nem vall épelméjű emberre ez a gondolkozásmód. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Sajnálom
– motyogom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mégis
mit? – Miranda tekintete ellágyul és megfogja a kezem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Biztosan
nem lehet jó ezt így látni és hallani, biztos egy szarvasra, vagy ilyesmire
számítottál. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Megcsóválja
a fejét. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nyugalom,
nincs gond, hisz látod, hogy nem voltam vele boldog… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ő viszont
annak tűnt… úgy értem, elrabolt érted egy nőt, hogy boldoggá tegyen. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia –
nevet. – Szerinted az ilyen normális? Matt nagyon speciális eset és képtelen a
szerelemre. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Képtelen?
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen. Ő
nagyon kedves és odaadó, de egyszerűen nem érti meg, hogy egy nőnek mire van
szüksége, nem tud szerelembe hozni senkit, ő viszont rendszerint azt hiszi,
hogy az, holott nem. Valamiért őrültmód akarja ezt az érzést, de sosem árulta
el, miért. Ő olyan, mint egy falkájától elszakadt farkas. Vadnak és
megközelíthetetlennek látszik, sőt, néha egyenesen gonosznak, mintha nem
lennének benne érzelmek, de igazából… ő az, aki a legsérülékenyebb… és
szeretetre vágyik. A farkas a falkáját akarja… Matt szerelmet. Ez után fut. Ezt
kutatja és mindennél jobban vágyik rá. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Elmélázva
nézem a lányt, hihetetlen mennyire fején találtam a szöget, amikor önmagamtól
is farkasnak tituláltam be Mattet. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - És mint a
vadállat, aki évekig volt távol, nem ismeri a saját fajtája szokásait. Ő is,
mintha egy burokban élt volna egész életében és csak most jött volna ki onnan
először. Ezért lehet, hogy néha embertelenek a reakciói és ezért tarthatta azt
jó ötletnek, hogy idehozza a legszebb nőt, akit valaha látott a barátnőjének.
Nem úgy gondolkodik, mint egy civilizált ember, hanem csak úgy, elemi
ösztönből. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - És
gondolom, ez nem lehet könnyű… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Közel
sem. Tényleg aranyos, de… én már nem tanítani akarok. Ilyen egyszerű. Meg
akartam neki mondani, hogy elég, de sajnos pont rosszkor toppant be. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Engem meg
itt hagyott… - morgolódom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ne legyél
rá mérges, kérlek. Nem tudja, mit csinál, hogy mivel sérti meg az embereket, de
idővel majd rájön és visszajön érted. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
hiszem… nem igazán kedvel. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Miért
gondolod? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Köhintek egyet. Komolyan le akarom magam égetni minden
normális ember előtt, akikkel találkozom? <br />
- Én… lehánytam. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Miranda kék szemei kitágulnak. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hogy mi? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Rosszul
voltam és ő segített… - próbálok mentegetőzni, de a nő csak nevet. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ne
izgulj, ez nála nem nyomós indok, hehe. Csak nem megint náthás? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Majdnem félrenyelem a teát, ahogy ezt megemlíti, alig tudom
visszafogni a röhögést. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Komolyan
ilyen, amikor meg van fázva? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen,
olyankor szuper érzékeny és mindenre dühbe gurul – kuncog. – Te türelmesnek
látszol, Emilia. Nem tanítanád egy kicsit? Tényleg nagyon jó srác lenne, csak
meg kell nevelni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem tudom…
nem tudom mit lehetne vele csinálni, egy felnőtt ember nem nagyon szokott
változtatni a szokásain. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Olyan jó
lenne. Sokszor fogtok veszekedni, nagyon makacs, de másodszori elmondásra
általában megért mindent. Tudom, hogy nem ismersz, de nem tennéd ezt meg a
kedvemért? Te is jól járnál vele. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Nagyot
sóhajtok, nem tudom, mit kéne mondanom, mert nem nagyon tudom, mit lehetne
csinálni egy antiszociális személyiségzavaros farkassal, de túlzottan érdekel a
személyisége, hogy ne próbáljam meg. Szeretnék hozzá közel kerülni, baj nem
lehet belőle, beleszeretni nem fogok, elmondások szerint lehetetlen. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Rendben –
elmosolyodom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Remek,
köszönöm.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Kis ideig hallgatunk, majd megint ő szólal meg előbb. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Azt
mondtad, nem idevalósi vagy… - a vállait felhúzza, minden izma megfeszül.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem, New
Yorkból jöttem – bólintok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Riadtan bámul rám, hatalmas szemekkel, amelyek tompán
csillognak a halvány fényekben. Úgy bámul rám, mintha egy halottat nézne, még
mindig a lepedőben van, a sarkát gyűrögeti. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Minden
rendben? – kérdem tőle. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - P-persze,
csak… ritkák errefelé az idegenek… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen,
mindenki ezt mondja… - nehogy ő is előjöjjön azzal a szarsággal, mert már a
falra mászok tőle. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - És… hogy
tetszenek az ittlévő… emberek? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Na, tessék… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mindenki
nagyon kedves, csak… az egész városban és itt is, mintha óvakodnának az
idegenektől… nem értem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Vannak
helyek, ahol félnek az ismeretlentől – össze-vissza kapkodja a tekintetét,
mégis mi van vele? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Figyelj,
ha zavarlak, elmehetek… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem,
dehogy, csak még én sem találkoztam úgymond külföldivel és… fura… hehe. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor
miért nem utazol el? – belekortyolok a teába, majdnem olyan finom, mint Calebé.
De csak majdnem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
lehet… - suttogja. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Megemelem a szemöldököm. Olyan rettegve ejti ki a szavakat,
mintha attól félne, hogy valaki meghallja. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Dehogynem. Összepakolsz egy bőröndbe és elmész, ilyen egyszerű. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Szerencsés vagy, Emilia – kántálja. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Nagyon riadtnak tűnik most, mindenkin ilyen reakciókat
váltok ki amikor találkozunk, legalább egy pillanatra. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Miért? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mert
szabad vagy… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Elbambulok a szép nőn, nem értem, mit akar ezzel. Én ezen a
helyen egyáltalán nem értek semmit. Mindenki furán néz, furán viselkedik, az
istenért, ez csak egy erdő, nem egy börtön. Még, hogy szabad… nekem adóznom
kell, munkába kell járnom, ha nem tartom be az időrendet, ki vagyok rúgva és
számot kell adnom magamról… számot kell adnom magamról, édes basszus, Alice!
Hát ő engem komolyan meg fog ölni! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Ebben a
pillanatban határozott kopogás hallatszik az ajtón. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ez Matt
lesz – áll fel Miranda és odalépked. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem
hiszem… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Az ajtóból mosolyog rám, majd kinyitja azt és valóban a
kócos farkas áll ott, olyan arcot vág, mint egy sértődött kisfiú. <br />
- Matt, én… - kezdi a szokásos
szöveget a szőkeség.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Hehe, vannak dolgok, amik mindenhol ugyan olyanok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ne! –
felemeli a kezét, amire a nő összeszorítja az ajkait. Azért egy kicsit
bánatosnak látszik, hiába, ha nem is szerelmet, de valamiféle gyengédséget
mégiscsak érez a férfi iránt. – Én csak a Részegesért jöttem – befelé nyújtja
bőrkesztyűs tenyerét.</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Nagyon
komoly arccal néz. Ha nem hallgatom, mit mond, azt hinném, hogy felpattanunk
egy paripára és ellovaglunk a naplementében, de a szavai annyira érzéketlenek,
hogy nem a hercegnőt, hanem a dacos kislányt hozzák ki belőlem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ha így
hívsz, nem megyek veled sehova – karba teszem a kezem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Hangosan fújtat egyet, egyik lábáról áthelyezi a súlypontját
a másikra, majd zavartan újrakezdi. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Emilia
kisasszony, kérem jöjjön velem, mert hamarosan ránk sötétedik és ha nem
sietünk, vaddisznókaja lesz belőlünk. Ellenkező esetben erőszakkal fogom
eltávolítani az ülőhelyéről. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Alig tudom
visszafojtani a nevetést, nagyon jól áll neki ez a szerep. A férfi, aki nap
mint nap vadállatok közt kockáztatja az életét és… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Az arcára
nézek, ami fátyolos, feszült és egyáltalán nem tudja, hogy kéne most kinéznie.
Elveszett, szomorú, magányos farkas… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Miranda az
ajtó árnyékában húzódik meg és összekulcsolja a kezét, a szájával artikulál: <i>a kedvemért! </i>Igen… tényleg segítenem
kell Matthewnak, mert ez így nem állapot. Nagyon keresi a szerelmet, biztosan
boldog akar lenni, de emiatt nem megy neki. Amíg itt vagyok, pedig úgyis van
időm… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Felpattanok,
megköszönöm Mirandának a vendéglátást, majd kimegyek egy szó nélkül, jelezve:
mehetünk. Matthew azonban habozik, nézi a nőt, szavakat keresve, a másik fél
pedig ugyan úgy bámul rá vissza, mintha egymás tükörképei lennének. Mindketten
ugyan azt akarták, de másképp. Az emberek szerelmet akarnak, minden ember ugyan
azt akarja és mégis… akkor miért olyan rohadt nehéz találnod magadnak valakit?
Ha közösek a céljaitok, miért nem illetek össze? Mi határozza ezt meg? Sokszor
miért olyannal hoz össze a sors, akinek az útja a tiéddel ellentétesen megy,
mégis érte veszel oda és csak a szívfájdalom lesz a tiéd, ő sosem. És mikor jön
el a fordulópont, amikor a párhuzamosból ellentétes lesz? Lehet, hogy ők is így
indultak? Párhuzamosként? Lehetséges és Matthew értetlensége körül fordult meg
a pálya. Ilyen egyszerű lenne? Milyen furcsa így belegondolva, egyik nap még
egymás mellett mentek, mérföldeket tesztek meg így, aztán egy áthidalhatatlan akadály
miatt az egyik elfordul, a mérföldek feleslegessé és semmivé válnak, mintha
soha nem is lettek volna, soha nem mehetsz vissza rájuk, legalább is nem vele.
Te pedig csak mész előre és reménykedsz, hogy valaki ismét beléd botlik és kis
zavaró hullámok után ő fog veled menni tovább az életed útján, mígnem ismét
szétágaztok és így tovább és így tovább… még soha nem gondoltam erre így. És
nagyon úgy tűnik, hogy mindenkinek csupán egyetlen egy nyugalma van, egyetlen
egy megálló, aki kedvesen magához szorítja és megfékezi a további értelmetlen
enyészetbe vezető vágtájában. Aki továbblép ezen a megállón, arról pedig élete
utolsó leheletéig le fognak pattanni az esetleges párhuzamosok és talán már
megpihenne abban a megállóban, de azt már rég elkerülte, visszamenni nem lehet,
hisz az idő csak egy irányba fut, akárcsak te.
</span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Vigyázz
magadra! – biccent végül Matthew. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Te is… -
Miranda kesernyés mosolyt ereszt el, majd becsukja az ajtót, a farkas pedig
ismét magára maradt, lepattant róla egy párhuzamos, az eddigi mérföldek
elpárologtak. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Mindenestre
szerintem ez volt az év legelegánsabb szakítása, tisztelem Matthewt, hogy nem
rendezett jelenetet, hogy nem vert meg senkit, nem kiabált, csak kedvesen
elbocsájtotta a szerelmének hitt egyént. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mehetünk?
– kérdem felé fordulva. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Persze,
csak várj egy percet! – halk a hangja, utoljára végigpillant a házikón,
biztosan szeretné így békésen megőrizni az emlékezetében, majd lemegyünk a
lépcsőn, át a sűrű, ijesztő erdőn, amiben még pár órája azt hittem, hogy Matt
egy őrült szörnyeteg, de most már teljesen mást gondolok. Nem látom annak, ő
csak egy rosszul szocializált férfi, aki talán egész idáig egy kő alatt élt.
Csak ez magyarázhatja a nemértését a dolgokban. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Lassacskán
visszaérünk a faluba, már jócskán beszürkült, de sajnos innen, a fák alól nem
látni az égbolt nagy részét. Ha már egy kicsit jobban kiismerem magam, biztos,
hogy minden este a csillagokat fogom bámulni, de most valami sokkal nagyon gonddal
kell szembesülnöm. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - A fenébe
– csettintek a nyelvemmel. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mi a
gond? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Amióta
itt vagyok, nem hívtam fel a menedzserem, pedig megígértem neki, hogy minden
nap fel fogom. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akkor
miért nem mentél? – a hangja ismét a búsan rezgő csatakürt. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Akartam,
de valaki csapdája elkapott… - morgolódom. – Fényes nappal is eltévedek, nem,
hogy most… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nagyon
kell az a telefon? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen…
nagyon. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Lemondóan kifújja a levegőt, majd elkapja a kezem és magával
húz ismét a rengetegbe. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hé, mit
csinálsz? – zihálom. Mindig túl nagy tempót diktál. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Elkísérlek az erdő széléig és megvárlak. Így megfelel? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Őőő…
igen, köszönöm – zavartan motyogom, nem hittem volna, hogy ma még ilyet is fog
tenni, azok után, hogy nem olyan rég el akart ajándékozni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> <i>„Azért hozott ide, mert te vagy a legszebb
dolog, amit valaha látott.” </i>Valami ilyesmit mondott Miranda. Ez tényleg így
van?... Nem látszik olyannak, akit érdekelne egy nő külseje… sem belseje. Az
összekulcsolódó ujjainkra nézek, azóta sem engedett el, érzem, ahogy kipirul az
arcom, de biztosan csak a gyors tempótól… biztosan. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A fák
ritkulni kezdenek, majd mintha elvágták volna őket megszűnnek és az Emerson
család birtokán találom magam. Matt már nem fogja a kezem, a fák mögött
húzódzkodik, mintha nem akarna abban a holdfényben fürdeni, amit nem szűrnek
meg a jótékony falevelek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Te nem
jössz be? – kérdem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem, én…
maradok – motyogja és pár lépéssel beljebb megy. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Mindjárt
jövök – vetem oda, aztán besietek a házba, ahol mintha megállt volna az idő. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Az öreg
Emerson ugyan abban a piros baseballsapkában, Ben pedig ugyan abban a
bőrdzsekiben ülnek az asztalnál és kártyáznak. Amint belépek, felkapják a
fejüket és nyugodtság önti el az arcukat. Az öreg azonnal feláll és üdvözöl. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Miss
Quinn! Azt hittük, már nem is hallunk maga felől! Végre eljön abból a nyavalyás
erdőből? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Győzelemittasan
elmosolyodom és csípőre teszem a kezem. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Nem,
köszönöm, remekül érzem magam velük, csak telefonálni jöttem – azt a reakciót
kapom, amire számítottam, elsavanyodnak és csak intenek, hogy telefonálhatok. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> Rögtön
kapok a pillanaton, a készülékhez ülök és beütöm Alice számát. Három kicsengés
után fel is veszi. Szokásos, mindig három csengetést kell várni. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen? –
szól bele egy hang, de ez nem az övé, ez… egy férfié… ez… Gregory Roys, az a
fattyú! És egyben a főnököm, úgyhogy nem küldhetem el az anyjába. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Őőő… itt…
Emilia… Quinn… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Ja, Em! –
mondja vidáman. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Hát ebbe meg mi ütött? Sosem hívott így… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Izé…
beszélhetnék Aliceszel? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Épp
fürdik, de átadom neki, ha van üzeneted. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Miért ilyen rohadtul mézes-mázas a hangja és miért ő vette
fel ezt a rohadt telefont? Utálom Gregory Royst, csak hülyét csinál a
barátnőmből. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Csak
annyit, hogy… élek. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Oké. Megy
a munka? Tudsz szerezni ihletet? </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Igen,
nagyon szép környék. Azt is mondd meg neki, hogy amint tudom, hívom újra és…
hogy hiányzik. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Oké –
szinte hallom a mosolyát. </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> - Hát akkor
hello… </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> -
Visszhall, Em! </span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;">Ez a nyomorult! Biztosan csak azért becézget, hogy
bevágódjon. Istenem, annyira csalódott vagyok, Aliceszel akartam beszélni, nem
ezzel a ficsúrral. Nagyot sóhajtok, megköszönöm, hogy telefonálhattam és
valamiért azt látom most az egyetlen fénysugárnak az életemben, hogy újra
visszamehetek a Märbe és a fehérhálós ágyamban alhatok. Idekint mintha minden elvesztette
volna az értelmét, a harmincfős falu ezalatt a pár nap alatt jobban hozzám
nőtt, mint Manhattan, ahol huszonhárom éve élek. </span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="color: #cccccc;"> A lépteim
halkan csikorognak a nedves füvön, Matthew ezt azonnal meghallja és sötét
árnyként felemelkedik egy fa tövéből, a csukja a fején van, az arcát csak félig
világítja meg a pipájában lévő vörösen izzó dohány. Végigsimítok egy fa
törzsén, megcsapja az orrom az ázott föld mámorítóan édes, otthonos illata és
talán most először életemben igazán elevennek érzem magam. Amikor először
mentem a Märbe, motoszkált bennem egy olyan érzés, hogy révbe érkeztem és ez
most sincs másképp. Emersonék kedvesek, de egy pillanat alatt felhúztak,
akárcsak a főnököm. Odakint már semmi sem tetszik, nincsenek fák, nincs
földillat, nem csillan meg a holdfény a gyöngyös pókhálókon és nem nyugtat meg
Matt szótlansága, monoton légzése és füstjének illata. Kezdem úgy érezni, hogy
én is falkájától elszakadt vadállat vagyok, már nem tartozom a nagyvárosba és
még… még a Märbe sem igazán, de talán a tapasztalt magányos eligazgat az úton,
mígnem el nem érkezek az én érthetetlen módon istenített, ismeretlen kedvenc
erdőm utolsó megállójába és végre megnyugodhatom. </span></b></div>
Lusie K Grottehttp://www.blogger.com/profile/05474902773657507520noreply@blogger.com0