(13) Amelia és a vadász {5. fejezet}

És akkor ezzel a fejezettel elérkezett az az idő, amikor végre történik is valami :D  Legközelebbre talán készülök pár rajzzal is :) 
Jó olvasást! :)

UI.: az obszcén kifejezésekért előre is bocsánat :D

5.

            Meglepetésemben azonnal hátraesek és megrezzen a bokor. Basszus, csak ne vegyenek észre, csak ne, csak ne! Mégis mi a jó franc ez?! Komolyan a földön ülök és azt bámulom, hogy repülnek be seprűkön a falumba? Megőrültem. Biztosan. Ez lehetetlen! Nem lehet!

            Szerencsém van, annyira el vannak foglalva a dolgukkal, hogy nem tűnik fel nekik a jelenlétem, simán besuhannak a keletkezett résen. Mégis mit akarhatnak odabent? Ezért ez a nagy felhajtás, igaz? Mindenki amiatt volt feszült, mert tudták, ezek az izék… jönnek. De mik ezek? Olyanok, mint a mesebeli… boszorkák…

            Mese… csak mesében létezhetnek… mint a falubeliek… boszorkák… Boszorkánykötél… ez őrület!

(12) Amelia és a vadász {4. fejezet TELJES!}

Új szombat, új fejezet, ezúttal teljes és kezdenek érdekessé válni a dolgok :) Mivel a legutóbb csak egy része került fel, azért kicsit meg lettek keverve a dolgok, de ez ne zavarjon senkit, felteszem az egészet, mintha mi se történt volna, annyiban egy kicsit módosítva, hogy ahol a legutóbb megszakadt, oda most teszek majd egy elválasztóvonalat, ezzel segítve titeket :) 
Jó szórakozást ;) 

4.

           

            - H-hé… mégis mit csinálsz? – Matthew hangja kissé rémülten rezegteti a levegőt.

            - Most ezt felhúzom… így ni! – halkan suttogom, hogy én is alig hallom.

 A levegő hűvös, langyos nyugati szellő mozgatja a hajam, gyengéden cirógatja az arcom. Sötét van már, a Hold mindent bevilágít, mint egy óriási ezüsttükör, ami a ragyogó csillagok fényét veti vissza rám és a farkasra. Már otthonosan érzem magam ebben a közegben, a mindennapos telefonálgatás a városból jelenti az igazi kínszenvedést. Mellettünk pattog a tűz, tücskök halk szólama hallatszik, az aláfestést pedig az alattunk elterülő csordogáló, kristályvizű patak adja, a Märből pedig mindent betöltő éjszakai akácillat tódul a selyemfüvű mezőre, ami egyszerűen bódít. 

(11) Amelia és a vadász {4. fejezet EGY RÉSZE!!}

Hello mindenki, az előrelátásaim helyénvalók voltak és valóban, most nem igazán tudok előrukkolni egy egész fejezettel, de a látogatókból látom, hogy mára sokan várták, ezért kárpótlásként felteszem egy kis részét az új fejezetnek. Minél hamarabb fel fog kerülni az egész! :) 

4.

           

            - H-hé… mégis mit csinálsz? – Matthew hangja kissé rémülten rezegteti a levegőt.

            - Most ezt felhúzom… így ni! – halkan suttogom, hogy én is alig hallom.

 A levegő hűvös, langyos nyugati szellő mozgatja a hajam, gyengéden cirógatja az arcom. Sötét van már, a Hold mindent bevilágít, mint egy óriási ezüsttükör, ami a ragyogó csillagok fényét veti vissza rám és a farkasra. Már otthonosan érzem magam ebben a közegben, a mindennapos telefonálgatás a városból jelenti az igazi kínszenvedést. Mellettünk pattog a tűz, tücskök halk szólama hallatszik, az aláfestést pedig az alattunk elterülő csordogáló, kristályvizű patak adja, a Märből pedig mindent betöltő éjszakai akácillat tódul a selyemfüvű mezőre, ami egyszerűen bódít.

(10) Amelia és a vadász {3. fejezet}

Végre sikerült nagyjából időben összehoznom egy fejezetet, ami bár nem lett túl terjedelmes, de talán nem is baj :) Igyekszem szombatonként, max vasárnap feltenni az új fejezeteket, kidolgozni egy rendszert, de sajnos ez az írásnál nem egy olyan egyszerű dolog, mert néha megy, néha nem. De most ment! :D Remélem tetszeni fog ez is, ahogy észrevettem, eddig ennek van a legnagyobb sikere, több a látogató, amióta ezt is felteszem és ennek nagyon örülök, ennek örömére csatolok pár rajzot a két főszereplőről :) 

A kifejezetten jól sikerült Emilia Quinn 

És az értékelhetetlenül rosszul sikerült Matthew

Amint lesz jobb, esküszöm felrakom, mert ezek borzalmasak :D

De nem húzom tovább az időt, harmadik fejezet! Jó szórakozást! :)

3.

            Úgy lógok két fa között, mintha holmi függőágy lennék, már csak az kéne, hogy a hasamra fészkeljen egy mókuscsalád. De mégis mi ez? Mi fog velem most történni? Ha ez egy csapda és nem a falu lakói állították, akkor… nekem végem. Nem tudom, melyik a jobb megoldás, nyugodtan, mozdulatlanul kivárni a segítséget, vagy kapálózni, sikítani, ahogy a torkomon kifér, hogy esetleg eloldódjanak a kötelékek, azonban ennek megvan a veszélye. A pók is ezen az elven lel táplálékra.